Chilaiditi-szindróma miatt másodlagos akut hasi fájdalom

1 NOVA Southeastern University College of Osteopathic Medicine, Davie, FL, USA

miatt

2 Sebészeti Klinika, Miami Egyetem, JFK Orvosi Központ, Atlantis, FL, USA

3 Általános és érsebészeti osztály, JFK Medical Center, Atlantis, FL, USA

4 Bethesda Emlékkórház, Boynton Beach, FL, Amerikai Egyesült Államok

Absztrakt

A chilaiditi szindróma ritka állapot, amely a lakosság 0,025% -0,28% -ában fordul elő. Ezekben a betegekben a vastagbél elmozdul, és a máj és a jobb hemidiaphragma közé kerül. A betegek tünetei a tünetektől az akut intermittáló bélelzáródásig terjedhetnek. A diagnózis a CT képalkotással érhető el legjobban. A Chilaiditi-szindróma azonosítása klinikailag jelentős, mivel számos jelentős szövődményhez vezethet, például volvulushoz, perforációhoz és bélelzáródáshoz. Ha a beteg tüneti, a kezelés általában konzervatív. A műtétet ritkán jelzik olyan jelzések, mint az ischaemia és a konzervatív kezeléssel történő feloldás kudarca.

1. Bemutatkozás

A chilaiditi jelet a belek a máj és a jobb rekeszizom közötti interpozíciójaként definiálják [1]. A chilaiditi jelet a vastagbél hemidiaphragmatikus interpozíciójának is nevezik. Ezt a jelet az orvosi szakirodalomban 1910-ben írta le először Demetrius Chilaiditi görög radiológus [2]. Ez az állapot a populáció 0,25% -0,28% -ában fordul elő, és tipikusan a máj hajlítását vagy keresztirányú vastagbélét foglalja magában [3]. A vastagbél hemidiaphragmatikus interpozíciójának radiológiai megállapítását Chilaiditi jelnek nevezik, míg egy tüneti esetet Chilaiditi szindrómának neveznek. Hasi fájdalom, székrekedés, hányás, légzési distressz, étvágytalanság, volvulus és obstrukció a Chilaiditi-szindróma lehetséges megjelenési formái [1]. A Chilaiditi-szindróma lehet önfeloldó vagy krónikus állapot [3]. Ritka esetet mutatunk be egy 57 éves nőstényről, akinek epigasztrikus és jobb felső negyed fájdalma volt, a jobb váll sugárzása. Kezdetben epe kólikának vagy izom-csontrendszeri fájdalomnak tartják, a betegnél Chilaiditi-szindrómát diagnosztizáltak CT-vizsgálattal.

2. Esetismertetés

Egy 57 éves kaukázusi nő 24 órás kórtörténetében jelentkezett hányinger, valamint súlyosbodó epigasztrikus és jobb oldali felső negyed fájdalom. A fájdalom éles volt, és a jobb vállába sugárzott. Tagadta hányását, diszfágiáját, korai jóllakottságát, lázat, hidegrázást, éjszakai izzadást, melenát, haematocheziát vagy bármilyen változást a bélrendszerében. Korábban nem emlékezett hasonló tapasztalatokra. Korábbi kórtörténete GERD-t, szorongást és krónikus derékfájást tartalmazott, amelyet omeprazollal, alprazolámmal és ibuprofennel kontrolláltak. Korábbi műtéti előzményei közé tartozik a hátfájásának laminectomia. Tagadta a dohány, az alkohol vagy a tiltott kábítószer-fogyasztást. Családtörténete jelentős volt egy örökletes hemochromatosisban szenvedő apa, diverticulosisban és IBS-ben szenvedő anya és vastagbélrákos nagymama számára.

Eredeti bemutatóján afebrile volt, vérnyomása 156/91 Hgmm, pulzusa 77 ütés/perc, légzési aránya 20 ütés/perc, oxigéntelítettsége pedig 99% volt a szoba levegőjén. A fizikális vizsgálat során a kardiovaszkuláris és a légzőszervi vizsgálatok nem voltak figyelemre méltók. A hasa puha volt, de az epigastriumban, valamint a jobb felső negyedben tapintási érzékenység mutatkozott. Murphy jele egyértelmű volt. A visszapattanó gyengédség, őrzés vagy ascites jelei nem voltak.

A laboratóriumi alapvizsgálatok enyhe hyponatremiát (134 mmol/dl) tártak fel. A májpanel a normális határokon belül volt. A teljes vérkép normál vér és vérlemezkeszámot mutatott, melyhez enyhe vérszegénység társult (Hb/Hct 11,8/35,4). Szívenzimjei és vizeletvizsgálata nem figyelemre méltó. A képalkotó vizsgálatok nem figyelemre méltó mellkasi röntgent és hasi ultrahangot mutattak. A CCK-val végzett HIDA-vizsgálat 33% -kal csökkent epehólyag-ejekciós frakciót (normál: 35–75%). A mellkas, a has és a medence CT-vizsgálatával végzett további képalkotás vastagbélhurkot mutatott a máj és a jobb hemidiaphragma között, a szabad levegőt utánozva (1. ábra). Enyhe bélfalvastagodás volt tapasztalható a középső keresztirányú vastagbélben és a leszálló vastagbélben, de nem volt bizonyíték a bélelzáródásra. Ezek a megállapítások Chilaiditi-szindrómára utalnak.

a) Coronal CT nézet. (b) Axiális CT nézet. Mindkettő vastagbélhurkot mutat be a máj és a jobb hemidiaphragma között.

A beteget konzervatív módon kezelték IV folyadék hidratálásával és fájdalomkezeléssel. Kórházi tartózkodása alatt hasi fájdalmai műtéti beavatkozás nélkül megszűntek. Úgy gondolták, hogy megszakadt vastagbélelzáródása már nem fonódik össze a máj és a jobb hemidiaphragma között. Ezután képes volt elviselni a rendszeres étrendet, és négy napos kórházi tartózkodás után elbocsátották.

3. Megbeszélés

A chilaiditi szindróma rendkívül ritka. Normális emberi anatómia esetén a máj, a mezocolon, a máj és a falciform szalag szuszpendáló szalagjai úgy vannak elhelyezve, hogy minimalizálják a májat körülvevő teret és megakadályozzák a vastagbél interpozícióját. A beteg hajlamos Chilaiditi-szindrómára, ha a májat körülvevő struktúrák eltérnek.

A Chilaiditi-szindróma etiológiája lehet veleszületett vagy szerzett. A hajlamosító veleszületett rendellenességek közé tartoznak a hiányzó szuszpenziós vagy falciform szalagok, a redundáns vastagbél, a rosszullétek, a dolichokolonok és a jobb rekeszizom bénulása [1, 4]. A megszerzett kockázati tényezők közé tartozik a krónikus székrekedés, a máj atrófiájához vezető cirrózis, az elhízás, a többes terhesség, az ascites és a jobb rekeszizom bénulása [4]. A férfiaknál a nőknél négyszer nagyobb a Chilaiditi-szindróma kialakulása [3]. A chilaiditi szindróma leggyakrabban időseknél tapasztalható, 1% -os kadenciával, de voltak olyan esetek, amikor 5 hónapos korú betegeknél mutatták be [5].

A chilaiditi-szindrómáról ismert, hogy súlyos szövődményeket okoz, ideértve a vakbél volvulusát, a lép hajlítását vagy a keresztirányú vastagbélt, a vakbél perforációját és a subdiaphragmatikus apendicitis perforációját [4]. A nem diagnosztizált Chilaiditi jele növeli a perforáció kockázatát a májbiopszia és a kolonoszkópia során [4]. Ezenkívül a Chilaiditi-szindrómát a pulmonalis és a gastrointestinalis rosszindulatú daganatokkal is összefüggésbe hozták [4].

A Chilaiditi jel diagnosztizálásakor az első lépés a pneumoperitoneum lehetőségének kizárása. A diagnózis képalkotással történő elvégzéséhez a jobb hemidiaphragmát a beleknek a májat felül kell helyezni, a belekben lévő levegő által okozott pseudoperitoneumot látni kell, és a máj felső oldalát a bal oldali szint alá kell helyezni hemidiaphragma. A vizualizálás legjobb képalkotási módja a CT-vizsgálat, amelynek további előnye, hogy kizárja a rekeszizom-repedés lehetőségét. A Chilaiditi-jel másik jele, amikor a beteg helyzetet vált, a radiolucencia területe nem változik a szabad levegőben látva [4]. Ha a Chilaiditi jel láthatóvá válik, és a beteg tüneti, akkor Chilaiditi-szindrómának nevezzük.

A Chilaiditi-szindróma kezelésével kapcsolatban először konzervatív kezelést (ágynyugalom, intravénás folyadékok, nasogastricus dekompresszió, beöntés, katartikus szerek, magas rosttartalmú étrend és székletlágyítók) kell megkísérelni [1]. Ha az ismételt képalkotás a felbontás sikertelenségét mutatja, vagy ha ischaemia gyanúja merül fel, műtéti kezelésre van szükség. A komplikáció nélküli cecalis volvulus esetében a cecopexy ajánlott, míg a vastagbél reszekciója a legjobb megoldás, ha a volvulus magában foglalja a keresztirányú vastagbélt. A keresztirányú vastagbél bevonása nagy gyakorisággal jár gangrénával; ezért kolonoszkópos redukció nem javasolt [4].

Hivatkozások

  1. M. Kamiyoshihara, T. Ibe és I. Takeyoshi, „Chilaiditi jele utánozza a traumás rekeszizom sérvét”. A mellkasi sebészet évkönyvei, köt. 87. sz. 3, 959–961, 2009. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  2. R. D. Glatter, R. S. April, P. Miskovitz és D. Neistadt: „Súlyos visszatérő hasi fájdalom: a Chilaiditi-szindróma anatómiai változata” Medscape Általános Orvostudomány, köt. 9. sz. 2, 2007. 67. cikk. Megtekintés: Google Scholar
  3. G. R. Orangio, V. W. Fazio, E. Winkelman és B. A. McGonagle: „A keresztirányú vastagbél Chilaiditi-szindróma és a kapcsolódó volvulus” A vastagbél és végbél betegségei, köt. 29. sz. 10, 653–656., 1986. Megtekintés: Google Scholar
  4. O. Moaven és R. A. Hodin: „Chilaiditi-szindróma: ritka entitás, fontos differenciáldiagnózissal” Gasztroenterológia és hepatológia, köt. 8. sz. 4, 2012. 276–278. Megtekintés: Google Scholar
  5. A. X. Yin, G. H. Park, G. M. Garnett és J. F. Balfour: „Kolonoszkópiával kiváltott Chilaiditi-szindróma: esettanulmány és az irodalom áttekintése” Hawai'i Journal of Medicine & Public Health, köt. 71. sz. 6, 158–162., 2012. Megtekintés: Google Scholar