Az inzulinérzékeny és inzulinrezisztens elhízott és nem elhízott fenotípusok szerepet játszanak az előrejelzésben

Korábbi tanulmányok azonosították a metabolikusan egészséges elhízott (MHO) és metabolikusan elhízott, normál testsúlyú (MONW) alcsoportokat.

Noha az MHO és a MONW fenotípusok mögöttes mechanizmusaként szerepel, az inzulinérzékenységet ritkán mérik közvetlenül a publikált jelentések.

Mik az új eredmények?

A hiperinsulinémiás euglikémiás szorító segítségével az inzulinérzékenység közvetlen felmérésére normoglikémiás kohorszban a jelen tanulmány az inzulinérzékeny és inzulinrezisztens fenotípusokat dokumentálja elhízott és nem elhízott afroamerikai és európai amerikaiak.

Az inzulinérzékeny elhízott (ISO) alanyok kedvező kardiometabolikus kockázati profillal rendelkeztek, és csökkent az incidens dysglykaemia kockázata az inzulinrezisztens elhízáshoz képest.

Az inzulinrezisztens, nem elhízott (IRN) alanyok kedvezőtlen kardiometabolikus kockázati profilt mutattak és felgyorsult a normoglikémiáról diszglicémiára való progresszió 5,5 éves követés alatt.

A megfigyelt ISO és IRN fenotípusok nagyjából tükrözik az MHO és a MONW jellemzőit.

Hogyan változtathatják meg ezek az eredmények a kutatás vagy a klinikai gyakorlat fókuszát?

Hosszabb utóvizsgálatra van szükség az ISO fenotípus stabilitásának felméréséhez és annak megállapításához, hogy az inzulinérzékenységi fenotípusok és az incidens előtti cukorbetegség közötti összefüggés kiterjed-e a 2-es típusú cukorbetegségre is.

Beavatkozási vizsgálatokra van szükség az inzulinérzékenységi fenotípusok hatásának meghatározásához az életmódbeli beavatkozások hatékonyságára a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében és a pre-cukorbetegség megfordításában.

Bevezetés

Kutatási tervezés és módszerek

Tanulmányi tárgyak

Felső panel: Az inzulinérzékenység (Si-clamp) (A) és az inzulinrezisztencia homeosztázis-modellje (HOMA-IR) (B) a testtömeg-indexhez viszonyítva, és a Si-clamp a HOMA-IR (C) -hez viszonyítva, afro-amerikaiaknál (zárt körök) és az amerikaiak (nyitott körök). Alsó panel: Si-bilincs (D) és HOMA-IR (E) százalékos eloszlása a vizsgálati kohorszban. HOMA-IR-adatokat 320 alanyból nyertek, akik közül 206-nak átesett hiperinsulinémiás euglikémiás bilincs, hogy Si-clamp adatokat hozzon létre.

Statisztikai analízis

Az adatokat átlag ± SD értékként adtuk meg. A szignifikancia szintet p 2-nek és trend 2-t állítottuk be a trend (Cochran-Armitage) tesztekhez a kategorikus adatokhoz. Általános lineáris regressziós modelleket alkalmaztunk a kiindulási antropometriai és kardiometabolikus jellemzők összehasonlítására IRO, IRN, ISO és ISN alanycsoportokban. A Si-clamp vagy a HOMA-IR és a BMI közötti kapcsolatot lineáris regressziós és Pearson-korrelációs együtthatókkal elemeztük. A Si-bilincs és a HOMA-IR kapcsolatát elemeztük polinomiális regresszióval és Lowess modellel a görbeillesztéshez. Az elhízott és nem elhízott alanyok meghatározott csoportjaiban a pre-diabétesz/cukorbetegség előfordulásának valószínűségét ábrázoló Kaplan-Meier ábrákat log-rank teszt segítségével hasonlítottuk össze. A statisztikai elemzéseket Statview és SAS statisztikai szoftverrel, V.9.3 (SAS Intézet) végeztük.

Eredmények

Kohort jellemzői

Elemeztük 320 (176 AA, 144 EA) vizsgálat résztvevőinek adatait. A beiratkozáskor az átlagos (± SD) életkor 44,2 ± 10,6 év volt, a BMI 30,2 ± 7,23 kg/m 2, az FPG 91,8 ± 6,77 mg/dl, a 2hrPG 124 ± 25,8 mg/dl, a HbA1c pedig 5,56% ± 0,44%, a kohorsz esetében. Az átlagos szisztolés vérnyomás 121 ± 16,1 Hgmm, a diasztolés vérnyomás 72,8 ± 9,1 Hgmm, a trigliceridek 94,3 ± 53,3 mg/dL, a HDL-koleszterin 52,6 ± 13,7 mg/dl (férfiaknál 46,1 ± 12,4 mg/dL; férfiaknál 55,2 ± Nőknél 13,4 mg/dl) és a derék kerülete 94,3 ± 15,6 cm (férfiaknál 97,9 ± 15,2 cm; nőknél 92,7 ± 15,6 cm). Az 1. táblázat bemutatja a négy inzulinérzékenységi/adipozitási réteg résztvevőinek kiindulási jellemzőit.

A vizsgálati alanyok kiindulási klinikai és biokémiai jellemzői elhízás és inzulinérzékenységi állapot szerint

Az ISN csoportba tartozó alanyok átlagosan 2–4 évvel voltak idősebbek, mint a többi csoportban, de az életkori különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Hasonlóképpen, az alcsoportokban nem voltak szignifikáns különbségek a nemek és az etnikai összetétel tekintetében. A glikémiás mérések (FPG, 2hrPG és HbA1c) a beiratkozáskor hasonlóak voltak az alcsoportok között, ahogy azt a kezdeti normoglikémia szempontjából kiválasztott kohorszban várták. 24–26 m 2 ISO-ban) és a két nem elhízott alcsoport (26,4 kg/m 2 IRN-ben és 24,2 kg/m 2 ISN-ben) összhangban voltak a vizsgálati célokkal. Az ön által bejelentett étkezési szokások és fizikai aktivitás nem különbözött szignifikánsan az alcsoportok között (1. táblázat).

Az inzulinrezisztencia HOMA-IR értékei és az inzulinérzékenység Si-clamp értékei belső szinten konzisztensek és robusztusak voltak az IRO, IRN, ISO és ISN alanyok elhatárolásakor (1. táblázat). A BMI> 30 kg/m 2 -es határértékének meghatározása és az elterjedt inzulinrezisztencia meghatározása Si-clampként és/vagy HOMA-IR-ként> 2,5, a vizsgálati kohorsz 30% -a (96/320) (vagy az elhízott személyek 55,8% -a) ) ISO-val rendelkezik. Ezzel szemben az IRN státuszt a kohorsz csak 5,3% -ánál (17/320) (vagy a nem elhízott alanyok 11,5% -ánál) figyelték meg (1. táblázat). HOMA-IR-adatokat kaptunk mind a 320 alanyról, akik közül 206-nak átesett hiperinsulinémiás euglikémiás bilincs a Si-clamp adatok előállításához.

Kardiometabolikus intézkedések

Az elhízott alcsoportok közül az ISO alanyok alacsonyabb értékekkel rendelkeztek a derék kerületén (p = 0,007), az összes testzsíron (p = 0,009), a törzszsíron (p = 0,0032), a szérum triglicerideken (p = 0,0019), hsCRP (p = 0,013) és az inzulin szekréciója (p = 0,0061), valamint az adiponektin szintje magasabb (p = 0,003) az IRO alanyokhoz képest (2. táblázat). Az ISO csoportnak alacsonyabbak voltak a bazális értékei is (HOMA-B, p A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A vizsgálati alanyok kardiometabolikus jellemzői elhízás és inzulinérzékenységi állapot szerint

Haladás a cukorbetegség előtti állapotba

Inzulinérzékenység (Si-clamp) elhízott és nem elhízott vizsgálati alanyoknál (A) és a pre-diabetes/2-es típusú cukorbetegség kumulatív előfordulása inzulinrezisztens elhízottaknál (IRO), inzulinérzékeny elhízottaknál (ISO), inzulinrezisztens nem -hízó (IRN) és inzulin-érzékeny, nem elhízott (ISN) alanyok (B). A kumulatív incidencia 48,7% volt az IRO-ban, 30,9% az ISO-ban, 47,1% az IRN-ben és 26% az ISN-csoportokban (χ 2 P a trend = 0,0024). (C) A pre-diabetes/2-es típusú cukorbetegség túlélésének Kaplan-Meier-diagramja az IRO, IRN, ISO vagy ISN státus szerint rétegzett résztvevők között (log-rank összeg p = 0,0001).

Vita

Az elhízott és sovány alanyok inzulinérzékeny (metabolikusan „egészséges”) és inzulinrezisztens (metabolikusan „egészségtelen”) fenotípusainak létezéséről számos korábbi jelentés szólt.1–10 16 Azonban nincs következetesség e fenotípusok meghatározása során nem egyértelmű a faji/etnikai csoportokon belüli általánosíthatóságuk. Habár az inzulinérzékenység alapul szolgáló konstrukcióként szerepel az egyének metabolikusan egészséges és egészségtelen csoportokba történő besorolásában, ezt ritkán mérik meg. 1–10 16 Az inzulinérzékenységet vizsgáló vizsgálatok közül a HOMA-IR kiszámítása volt az irányadó megközelítés, 7 16 20 bár néhány újabb tanulmány a szigorúbb hiperinzulinémiás euglikémiás bilincset használta.17–20 Amint az közismert (és a jelen tanulmányban 1. ábra megerősíti), a HOMA-IR (a máj inzulinérzékenységének becslése) és a korreláció között A Si-bilincs (az egész test inzulinérzékenységének közvetlen mérése hiperinsulinémiás euglikémiás bilincs segítségével) korántsem tökéletes. 32 33

Eredményeink alátámasztják a kardiometabolikus kockázati státusz heterogenitásának fennállását hasonlóan elhízott vagy nem elhízott egyének körében. Megmutattuk, hogy a mért inzulinérzékenység helyesen azonosította a kardiometabolikus kockázati markerek együttes szegregációjának várható mintázatát, függetlenül attól, hogy elhízott vagy nem elhízott. Bár a közvetlen összehasonlítás nehéz, a módszertani különbségek miatt ISO-alanyaink megmutatják az MHO fenotípussal kapcsolatos tulajdonságokat, és IRO-alanyaink analógok lennének az irodalomban leírt „metabolikusan egészségtelen elhízott” (MUO) alanyokkal.1–10 16 Hasonlóképpen, a vizsgálatunkban az elhízott, inzulinrezisztenciával rendelkező alanyok (IRN) hasonlítanak a MONW egyedekhez, és ISN alanyok hasonlóak az „anyagcserében egészséges, normál testsúlyú egyénekhez” (MHNW). 1–10 16 Vegye figyelembe azonban, hogy tanulmányunk populáció egészséges kohorsz volt, átlagos BP 50 mg/dl, a derék kerülete férfiaknál 97,9 cm, nőknél 92,7 cm. Az MHO/MUH és a MONW/MHNW fenotípusok osztályozásának hagyományos megközelítése, amely az öt metabolikus szindróma marker közül kettő megléte vagy hiánya alapján tévesen osztályozta volna az összes IRO és IRN alanyot „metabolikusan egészségesnek”.

Ezzel szemben a mért inzulinérzékenységen alapuló megközelítésünk az elhízott személyek ISO vagy IRO, a nem elhízott személyek IRN vagy ISN használatára figyelemreméltóan érzékeny volt a kardiometabolikus kockázati tényezők szubklinikai zavarainak csoportosulásának azonosításában (2. táblázat). Valójában a miénk az első olyan tanulmány, amely az inzulinérzékenység szigorú mérését alkalmazta az elhízás és a soványság egészséges és egészségtelen fenotípusainak dokumentálásához egy prospektív biracialis kohorszban. Vizsgálati populációnkban az MHO fenotípus gyakorisága 30% volt (az elhízott csoport 55,8% -a). Az MHO fenotípus korábbi becslései többnyire kaukázusi populációkban 10% –40% között voltak. 1–10 16 35 Egy 343 AA elhízott alany vizsgálatában 96-ot (28%) osztályoztak MHO-fenotípusúnak, az összetevők alapján A másik jelentés szerint 126 elhízott AA-ból 36-nak (28,5%) 36 volt az MHO fenotípusa, amelyet BMI-ként ≥30 kg/m2, HDL-koleszterinként ≥40 mg/dl, valamint T2D vagy hipertónia hiányát.37

Összefoglalva, szigorú módszertant alkalmazva az inzulinérzékenység számszerűsítésére, bebizonyítottuk, hogy az ISO meglehetősen elterjedt, kedvező kardiometabolikus profillal társul, és védi a cukorbetegség előtti/T2D incidenseket AA és EA között, akiknek a szülői kórelőzményében cukorbetegség szerepel.

Köszönetnyilvánítás

Adósak vagyunk azoknak a résztvevőknek, akik önként jelentkeztek ehhez a tanulmányhoz.