Az anorexia miatt történő kórházi kezelés több mint jót tehet

2000. február 24. (Washington) - A kórházak, általában gyógyító helyek, épp az ellenkezője lehet az anorexia nervosa-val, egy gyakori és gyakran veszélyes étkezési rendellenességgel küzdő tinédzsereknek. Egy brit tanulmány kimutatta, hogy a kórházba került tinédzser korosztályok sokkal rosszabbul jártak, mint azok, akik nem, és az Egyesült Államok szakértői azt mondják a WebMD-nek, hogy a fekvőbeteg-ellátás ritkán jár az étvágytalannak.

történő

Az anorexia nervosa az összes tizenéves korosztály legfeljebb 3% -át sújthatja. Az érintetteknek torz a testképük, hisz kövérek, bár vékonyak lehetnek. Gyakran nem hajlandók enni, és kórosan félnek a hízástól. Az idő múlásával az anorexiások rendkívül súlyosan fogynak és alultápláltság alakulnak ki. Néhány lánynak leáll a menstruációja is.

Bár az anorexia serdülőknél és fiatal felnőtteknél fordul elő, a rendellenesség egész életen át tarthat. A kezelés magában foglalja a súly és a táplálkozás javítását, valamint a hosszú távú pszichológiai és szociális terápiát.

A Liverpooli Egyetem kutatói 40 anorexia miatt kórházba került tinédzser korú lány eseteit hasonlították össze négy férfi és 31 női serdülőkével, akiknél a rendellenesség miatt nem volt fekvőbeteg. A betegek átlagosan 14-15 évesek voltak. Mindket két-hét évig követték, és őket és családjaikat megkérdezték. "Az eredményt akkor határozták meg jónak, ha a testsúly körülbelül 85% -át megtartotta, a menstruáció újraindult és a szociális működés kielégítő volt" - írja a tanulmány szerzője, S.G. Gowers, a serdülőkori pszichiátria professzora.

Jó eredményeket értek el a soha kórházba nem került serdülők 62% -áról, de ez 14% -ra esett vissza azoknál, akik betegségük miatt kórházban voltak, és a kórházba kerültek közül ketten meghaltak. Különböző változók tanulmányozása után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kórházi tartózkodás rosszabb prognózissal volt összefüggésben ezeknek a tinédzsereknek.

"Az a megállapítás, hogy a fekvőbeteg-kezelés rossz anorexia nervosa eredménnyel jár, nem új keletű, de jó, hogy Gowers [és mások] újranyitották a kérdést" - mondja George Hsu, a New England Medical étkezési rendellenességek programjának igazgatója. Központ és a Tufts University pszichiátria professzora, mindkettő Bostonban. Hsu, aki áttekintette a WebMD tanulmányát, hozzáteszi, hogy saját kutatása szerint a kórházi kezelés a betegség kezdete után négy-tíz évvel rossz eredményekhez kapcsolódott.

Folytatás

"Kétféle magyarázat létezik" - mondja Hsu. "Az egyik, a fekvőbeteg-kezelésre szoruló betegek eleve betegebbek, másrészt a fekvőbeteg-kezelési megközelítésben van valami, ami súlyosbítja a betegséget. Gyanítom, hogy mindkét lehetőség igaz. Biztosan találkoztam olyan betegekkel, akik úgy tűnnek, hogy jobban meg vannak erősítve a [viselkedés] fekvőbeteg-kezelés után. Ez minden bizonnyal további tanulmányozásra váró téma. Azt hiszem, egyelőre be kell tartanunk az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) kezelési irányelveit az anorexia nervosa fekvőbeteg-befogadására, és várni kell, hogy valaki elvégezze a megfelelő vizsgálatokat . "

"Ez egy kiváló cikk és régóta esedékes" - mondja Ronald Liebman, MD, a WebMD-nek. Liebman nemrégiben egy testületben dolgozott, amely felülvizsgálta az APA kezelési irányelveit. Ezek az [irányelvek] azt javasolják, hogy a betegeket a betegség súlyosságától függően az ellátás öt szintjének egyikébe helyezzék. Ezek a járóbetegektől a részleges kórházi ápolásig és a bentlakásos ellátásig terjednek. A fekvőbeteg-kórházi ápolás csak azoknak a betegeknek javasolt, akiknek nagyon alacsony a pulzusuk, tervük van öngyilkosságra, és az ideális testsúlyuk kevesebb mint 75% -a.

Számos oka lehet annak, hogy a serdülők étkezési rendellenességek miatt kerülnek kórházba, Liebman szerint, aki szintén a Temple Egyetem pszichiátria professzora és a Philadelphiai Gyermekkórház volt pszichiátria vezetője, közülük kevés érvényes. Az orvosok gyaníthatják, hogy a gyermeket bántalmazták, pszichotikus, vagy veszélyt jelent önmagára vagy másokra. Néha a szülők szorgalmazzák a kórházi ápolást, hisz ez jobb lesz a tinédzser korosztály számára, és szünetet biztosít számukra. A tanulmány eredményei és Liebman szerint azonban általában nem ez a helyzet.

"Azt találtuk, hogy a kórházban [serdülők] nagyobb és jobb módszereket tanulnak meg anorexiától más betegektől" - mondja Liebman. "Az önértékelésük és az önbizalmuk megsemmisül. Elidegenedtek iskolájuktól, kortárscsoportjuktól és a közösségtől. Óriási teher terheli a szülőket. A szülőket hatástalannak és impotensnek érzik."

Edmund Neuhaus, PhD, az étkezési rendellenességek programjának igazgatója a tömeges belmonti McLean Kórházban a tanulmány eredményeit "érdekesnek, de nem meglepőnek" nevezte. Hibásnak találta a tanulmányt, mivel kevés részletet adott arról, hogy milyen típusú fekvőbeteg programokat folytattak a vizsgálat résztvevői, és azt javasolta, hogy Nagy-Britanniában való tartózkodás időtartama valószínűleg hosszabb legyen, mint az Egyesült Államokban, ami hozzájárulna a gyengébb eredményekhez. Neuhaus, aki a Harvard Egyetem Orvostudományi Karának pszichológiai oktatója is, áttekintette a WebMD tanulmányát.

Folytatás

Neuhaus szerint az anorexia miatt kórházba kerülő emberek eredményének javításának kulcsa az lehet, ha biztosítják, hogy léteznek olyan programok, amelyek támogatják a kórházon kívüli élethez való alkalmazkodásukat. Egyetért Liebmannal és Hsu-val abban, hogy néhány beteg kórházi körülmények között valóban súlyosbodhat.

"Az étkezési rendellenességek közül az anorexiát messze a legnehezebb kezelni, és a [betegek] kimenetele a legrosszabb" - mondja Neuhaus. "A probléma része, hogy senki sem találta ki igazán, mi működik a kezelésében."