Alultápláltság gyomorreszekcióban szenvedő betegeknél

Biblthca Nutr. Dieta, 23. szám, 14–18. Oldal (Karger, Bázel, 1976)

Alultápláltság gyomorreszekcióval rendelkező betegeknél N.N. BRATANOVA és N.P. NIKOLOV Higiéniai Központ (igazgató: T. TA TAHEv professzor) és az Orvosi Akadémia Gasztro-Enterológiai Intézete (igazgató: Prof. K. BRAILSKI), Szófia

A gyomor reszekciójában szenvedő betegek alultápláltságát számos kutató tanulmányozta [NEALEetal., 1967; NEDKOVA-BRATANOVA et al., 1970]. Az elmúlt években a vékonybélekre irányult a figyelem, amelyek kompenzációs funkciói nagyban függenek a művelet kedvező kimenetelétől. A kapott eredmények meglehetősen ellentmondásosak. CORSINI és mtsai. [1966] jelentéktelen morfológiai változásokat talált az efferens hurokban, míg más szerzők [RUNCAN et ai., 1972; NIKOLOFF és KALATCHEWA, 1968] markáns morfológiai változásokat, valamint laktáz vagy kombinált diszacharidáz hiányokat találtak [TASCHEFF et ai., 1968]. Annak érdekében, hogy tisztázzuk a vékonybél szerepét a gyakran megfigyelt alultápláltság-szindróma patogenezisében, különösen a gyomor Billroth II-es reszekciója után, megkíséreltük párhuzamosan tanulmányozni a vékonybél nyálkahártyájának morfológiai, diszacharidáz- és néhány hidroláz-változását.

Anyagok és metódusok

Letöltötte: Université de Paris 193.51.85.197 - 2020.01.24. 15:25:55

45 betegből álló csoportot vizsgáltunk gyomor- vagy nyombélfekély miatt különböző műtéti klinikákon. A vizsgálatot a klinikán végezték, és mind a diagnózis tisztázására, mind a patogenetikus étrend ütemezésének vizsgálatára irányult. Betegeink klinikai jellemzőit az I. táblázat mutatja. Látható, hogy a legtöbb beteg súlyosan beteg volt, és jelentős súlyveszteséget szenvedett (10 és 30 kg között); néhányan egyértelműen cachektikusak voltak. Az összes beteget több mint 3 évvel ezelőtt végezték el; egyharmadukat később különböző korrekciós műveleteknek vetették alá. A kezdeti vagy ezt követő „korrekciós” műtét hét betegnél a Billroth I. reszekció volt. Az efferens hurok egy területét, 60-80 cm távolságra az anastomózistól disztálisan, biopsziával végeztük. A biopsziás mintákat szövettanilag vizsgáltuk, néhányukat elektron-mikroszkóppal-

L táblázat. Klinikai jellemzők Klinikai diagnózis

Billroth II Összesen

Dumping-szindróma Anastomositis Kiújuló vagy anastomotikus fekély Krónikus enteritis malabszorpcióval malabszorpció nélkül Gastrocolic fistula Afferent loop szindróma

cally. Az enzimatikus vizsgálat három diszacharidázt és három-kilenc dipeptidázt tartalmazott. A diszacharidáz aktivitást a DAHLQIDsT [1968] kvantitatív módszerével határoztuk meg, IVANOV et al. [1974], valamint a dipeptidáz JOSEFSSON és LINDBERG [1965] módszerével az imént kapott bélnyálkahártya homogenátumában.

Letöltötte: Université de Paris 193.51.85.197 - 2020.01.24. 15:25:55

A szövettani változásokat és a három diszacharidáz laktáz, maltáz és invertáz értékeit a II. Táblázat mutatja. A betegek 45,5% -ában laktázhiányt, 33,3% -ban invertázhiányt és 25% -ban maltázhiányt találtak. Az enzimatikus aktivitás csökkenése kifejezettebb volt a Billroth II reszekcióban szenvedő betegeknél, különösen, ha részleges nyálkahártya atrófia volt. Az enzimatikus hiány ezen eseteiben a klinikai diagnózis a Billroth II + dömping szindróma volt, míg az afferens hurok szindrómában és anastomositisben szenvedő betegek normális diszacharidáz aktivitást mutattak. A morfológiai elváltozások és az enzimatikus aktivitás változásai között nem rögzítettek közvetlen kapcsolatot, kivéve az előrehaladott parciális vagy subtotalis atrófiát. A következő dipeptidázokat vizsgálták: glicil-I-alanin, glicil-Ileucin, glicil-I-valin, glicil-I-izoleucin, leucil-I-Ieucin, alanil-I-glicin, alanil-I-leucin, alanil-I- prolin és glicil-I-glutaminsav. Mindannyian (a glicil-I-izoleucin kivételével) az „endopeptidázok” közé tartoznak, és lebontják a semleges aminosav-dipeptideket. A III. Táblázatban összehasonlítjuk az előbbi négy enzim értékeit három alcsoportban (17 eset) a kontroll csoport értékeivel. Hasonló összefüggéseket figyeltünk meg az utóbbi öt enzimmel.

Látható, hogy mind a négy dipeptidáz csökkent (egyikük - glicilI-izoleucin - kefehatárú peptidáz volt). A Billroth I eseteiben az enzimatikus aktivitás viszonylag magasabb volt, mint a Billroth II reszekcióknál. Míg az előbbi három enzim aktivitása a kontrollcsoport aktivitásának kevesebb mint 50% -át tette ki, a glicil-I-izoleucin csökkenése kisebb volt. A szövettani vizsgálat és az enzimatikus vizsgálat eredményei közötti összefüggést a IV. Táblázat mutatja. Nyilvánvaló, hogy ugyanannak a négy enzimnek a normál vékonybél nyálkahártyájának szövettani következtetései ellenére 20-60% -kal alacsonyabb aktivitása volt, mint a referenciacsoportban. Részleges atrófia esetén az enzimatikus aktivitás még alacsonyabb volt, de a két csoport közötti különbség statisztikailag nem szignifikáns. Csakúgy, mint a diszacharidázokban, nincs összefüggés a nyálkahártya morfológiai változásai és a hidroláz aktivitása között.

II. Táblázat Szövettani változások és átlagértékek (", mol/perc); nedves szövetek diagnózisa és szövettana

Szám Laktáz esetek

BiIIroth II + afferens hurok szindróma BiIIroth II + dömping szindróma BiIIroth II + anastomositis vagy sztómás fekély Billroth II + krónikus enteritis malabszorpcióval Referenciacsoport Normál nyálkahártya Részleges atrófia

1,33 9,16 1,82 3,24

9,09 17,8 14,77 10,34

5,94 20,06 13,72 14,03

A gyomorműtét típusa

A glicil-jof esetek száma alanin

BiIIroth I BiIIroth II + dömping szindróma Billroth II + krónikus enteritis Referenciacsoport

57.56 100.27 Letöltötte: Université de Paris 193.51.85.197 - 2020.01.24. 15:25:55

Ill. Táblázat. Átlagos értékek (", mol/mg fehérje-nitrogén)

Alultápláltság gyomor reszekcióval rendelkező betegeknél

IV. Táblázat Szövettan

Glycyl-lof esetek száma alanin

Normál nyálkahártya Részleges atrófia Referenciacsoport

67,06 43,92 153,08

80,61 72,89 141,36

Letöltötte: Université de Paris 193.51.85.197 - 2020.01.24. 15:25:55