Alfa-amiláz-hasnyálmirigy izoenzim

Kapcsolódó kifejezések:

Lignin
Szénhidrát
Enzim
Fehérje
Szőlőcukor
Koffeinsav
Triacilglicerin-lipáz
Alfa-amiláz-nyál izoenzim
Alfa-glükozidáz
Amiláz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Szénhidrát és laktóz felszívódási zavar

Richard J. Grand,. Hans A. Büller, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Intraluminális fázishibák

A hasnyálmirigy amilázhiánya az exokrin hasnyálmirigy örökletes betegségei (különösen a cisztás fibrózis és a Shwachman – Diamond szindróma), az alkohol vagy krónikus hasnyálmirigy-gyulladás miatti hasnyálmirigy-elégtelenség és a baktériumok elszaporodása esetén figyelhető meg. A cisztás fibrózisban szenvedő betegek többségének hiányzik vagy alacsony az amiláz aktivitása; tüneteik azonban általában inkább a zsírnak tulajdoníthatók, mint a szénhidrátos emésztési zavaroknak. Az exokrin hasnyálmirigy-elégtelenségből, valamint hematológiai és csontrendszeri rendellenességekből álló Shwachman – Diamond-szindróma a gyermekeknél az örökletes hasnyálmirigy-elégtelenség második leggyakoribb oka. Az ilyen betegeknél az amiláz aktivitás alacsony vagy hiányzik, hasmenésük és felszívódási zavaruk van. A hasnyálmirigy-elégtelenségben szenvedő felnőttek alacsony amilázszintjét jól leírták, és a baktériumok túlnövekedése intraluminális fermentációt eredményezhet. Az amilázhiányt általában sikeresen kezelik hasnyálmirigy-kiegészítők beadásával, gyakorlatilag teljes szénhidrát emésztést érve el. A komplex szénhidrátok étrendből való kizárása nem elfogadható. A baktériumok túlnövekedési szindrómáját megfelelő antibiotikumokkal kezelik.

A sertés hasnyálmirigy α-amiláz gátlása zöld kávébab klorogénsavai és fahéjsavszármazékai által

Yusaku Narita, Kuniyo Inouye, in Coffee in Health and Disease Prevention, 2015

84.2 Az 5-CQA, CA és QA PPA-gátló hatásai

Ismert, hogy a PPA egy helyzetben hidrolizálja a p-nitro-fenil-a-d-maltozidot (G2-pNP), így p-nitrofenolt és maltózt termel. 30 A PPA-I és a PPA-II relatív aktivitása a G2-pNP mint szubsztrát tekintetében az 5-CQA, CA és QA jelenlétében és hiányában az inhibitor koncentrációjának növekedésével csökkent (84.1. Ábra). A G2-pNP izozim-katalizált hidrolízisével szembeni gátló hatása az 5-CQA> CA> QA nagyságrendű (84.1. Táblázat), 26 amely egyetért ezen inhibitorok gátló hatásának sorrendjével a nyers PPA keményítővel. 23 A PPA-I-t és a PPA-II-t teljesen gátolta az 5-CQA 1,5 és 2,0 mmol/l koncentrációban pH 6,9, illetve 30 ° C hőmérsékleten. Az 5-CQA és a CA gátlása a PPA-I ellen a hőmérséklet emelkedésével csökkent (84.2. Ábra). 26 A QA gátlása azonban nem függött a hőmérséklettől, és azt mutatta, hogy a gátló aktivitás megközelítőleg állandó (84.2. Ábra). 26.

84.1. ÁBRA Kilenc CGA típus gátlása a PPA-I aktivitással szemben (szubsztrát: G2-pNP). 26,29

A szimbólumok: 3-CQA (nyitott körök), 4-CQA (nyitott háromszögek), 5-CQA (nyitott négyzetek), 3-FQA (folytonos körök), 4-FQA (folytonos háromszögek), 5-FQA (folytonos négyzetek), 3,4-diCQA (nyitott gyémántok), 3,5-diCQA (szilárd gyémántok) és 4,5-diCQA (fordított háromszögek).

84.1. TÁBLÁZAT A PPA-I aktivitás gátlóinak kinetikai paramétereinek összefoglalása (szubsztrátum: G2-pNP)

Inhibitor IC50 (mmol/l) Ki (mmol/l) Ki ’(mmol/l) Km (mmol/l) Referenciák

3-CQA	0,23	0,61	0,13	2.37	29.
4-CQA	0.12	0,24	0.10	3.77	29.
5-CQA	0,08	(0,07) a	0,23	(0,21)	0,05	(0,05)	3.04	(3.12.)	26.
3-FQA	2.55	6.14	1.74	2.34	29.
4-FQA	2.02	4.34	1.40	2.97	29.
5-FQA	1.09	1.95	0,99	4.51	29.
3,4-diCQA	0,02	0,01	0,02	7.70	29.
3,5-diCQA	0,03	0.10	0,01	1.18	29.
4,5-diCQA	0,02	0,01	0,03	9.02	29.
CA	0,40	(0,07)	1.12	(1.64)	0,27	(0,25)	3.04	(3.32)	26.
DHCA	1.94	10.21	1.61	3.11	29.
FA	5.45	11.17	4.87	3.15	29.
HA EGY	4.27	7.16	4.11	3.42	29.
m-CoA	4.51	8.12	3.31	3.52	29.
p-CoA	4.86	7.82	3.88	3.89	29.
m-MCiA	> 4.5	c	39.46	4.96	3.30	29.
p-MCiA	> 4.5	c	45,83	3.63	2.81	29.
CiA	> 6.0	c	45.99	8.69	3.64	29.
QA	26.5	(25.3)	N. A. b		N. A.		N. A.		26.

A PPA-I- és PPA-II-katalizált G2-pNP hidrolízisének Km-értéke 5,09, illetve 4,97 mmol/l volt. 26,29

a A zárójelben szereplő értékek a PPA-II esetében kapott értékeket mutatják. b N. A., nem elemezték. c Az m-MCiA, p-MCiA és CiA IC50-értékeit alacsony oldhatóságuk és gyenge gátló hatásuk miatt nem sikerült meghatározni.

84.2. ÁBRA Az 5-CQA, CA, QA, 5-FQA és 4,5-diCQA gátlásának hőmérsékletfüggése a PPA-I-vel szemben (szubsztrát: G2-pNP). 26,29

A szimbólumok: 5-CQA (nyitott körök), CA (nyitott háromszögek), QA (nyitott négyzetek), 5-FQA (folytonos körök), 4,5-diCQA (folytonos háromszögek). A gátlási vizsgálatokat 25 mmol/l NaCl-ot tartalmazó 0,1 mol/l foszfátpufferben, pH 6,9 mellett, 20–40 ° C közötti hőmérséklet-tartományban végeztük. Az 5-CQA, CA, QA, 5-FQA és 4,5-diCQA kezdeti koncentrációja 0,1, 0,3, 25, 0,8 és 0,04 mmol/l volt,.

A Gibbs standard energiaváltozásait (ΔG °), a standard entalpia változásait (ΔH °) és a standard entrópia változásait (ΔS °) az 5-CQA vagy CA PPA-I vagy PPA-II kötődése során a 84.2. Táblázat foglalja össze. . Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a PPA-I vagy a PPA-II kölcsönhatásai az 5-CQA-val vagy CA-val exotermek, a ΔH ° nagymértékű növekedésével, jelezve, hogy az interakció entalpia vezérelt. 26 Az entalpia – entrópia kompenzáció a PPA-I vagy a PPA-II és az 5-CQA vagy a CA összes interakciójában megfigyelhető. 26 Ez a kompenzáció széles körben elterjedt jelenségnek tűnik, és a fehérjék, nukleinsavak stb. Termodinamikai elemzésében magyarázó elvként használják. 38,39 Felvetődött, hogy ez a kompenzáció a komplex, ingadozó vagy vizes tulajdonságok belső tulajdonsága lehet. rendszerek. 38,39 Amikor a PPA és az inhibitorok kölcsönhatásban alkotják az EI komplexeket, az enzim és az inhibitorok szolvatációs állapota nagy változásokkal járhat az entalpiaikban és az entrópiákban, amelyeknek nagyon kicsi hatása van a Gibbs szolvatációs energiájára. 26.

84.2. TÁBLÁZAT Az inhibitorok és a PPA-I kölcsönhatásainak termodinamikai kötési paraméterei (paraméteregység: kJ/mol)