A vaserősítés hatékonysága a vaspótlással összehasonlítva a vietnami iskolások körében

Absztrakt

Háttér

A vérszegénység jelentős népegészségügyi probléma Vietnamban. A vietnami 2000. évi nemzeti táplálkozási kockázati tényezők felmérése azt mutatta, hogy az öt év alatti gyermekeknél a vérszegénység prevalenciája 34%, a nőknél pedig 25%. Nem állnak rendelkezésre országosan reprezentatív adatok a vérszegénység elterjedtségéről a vietnami általános iskolások körében; néhány helyi vizsgálat azonban körülbelül 30% -os vérszegénység prevalenciát mutat [2, 3]. A vashiányt tekintik a vérszegénység fő okának, mivel az étrendben alacsony a vasbevitel és a biohasznosulás [4, 5]. A nemzeti táplálkozási felmérés azt mutatja, hogy a vietnami emberek átlagos vasbevitele, amely főleg nem haem vas, csak az RDA 72% -át éri el [6]. Míg a vaskészítmény önmagában rendkívül hatékony a vashiányos vérszegénység csökkentésében, a megvalósítást alacsony lefedettség (15–20%) és nem megfelelőség jellemezte [1].

Az élelmiszer-alapú stratégiákat ajánlják hosszú távú beavatkozásként az ország alultápláltságának kezelésére [7]. Bár általánosan elfogadott vélemény, hogy az állati termékek fogyasztásának növekedése hosszú távon növelné a vasbevitelt, az állati termékek fogyasztását a fejlődő országokban őszintén hátráltatja az alacsony társadalmi-gazdasági helyzet [8]. Az élelmiszer-dúsítást gyakran javasolják az egyik leghatékonyabb és fenntarthatóbb stratégiának a vasbevitel növelésére az általános népességben [4].

Tanulmányokat végeztek a vaskészítmények [9–13] vagy a vassal dúsított ételek [14–18] hatásáról a vashiány mutatóira, de kevés tanulmány hasonlítja össze a vaskoncentráció és a vaskészítmény hatását a vas és vérszegénység állapota. Általánosan ismert, hogy a dúsítás kevésbé hatékony, mint a kiegészítés, a vasdózis és a vas biohasznosulása közötti különbségek miatt [19]. A hatásbeli különbségek mértéke azonban nem ismert. Egy korábbi tanulmányunkban a Baltussen et al. azt javasolta, hogy a dúsítás 50% -kal kevésbé lenne hatékony, mint a pótlás, de ez a feltételezés nem egy intervenciós tanulmányon alapult [19].

Jelen tanulmány célja a vaserősítés és a vaspótlás hatásának összehasonlítása a hemoglobin és a vas állapotának változásaira annak érdekében, hogy segítse a közegészségügyi táplálkozási szakembereket abban, hogy megalapozott döntést hozzanak egy megfelelő stratégia kidolgozásában az iskolások vashiányának és vérszegénységének leküzdésére. Vietnam vidékén.

Tárgy és módszerek

A tanulmány megtervezése és népessége

A tanulmányt 2004 novemberétől 2005 májusáig hajtották végre a Phu Tho tartománybeli Tam Nong körzet hat általános iskolájában, Hanoitól 90 km-re. A szelekció a vérszegénység magas prevalenciáján és az iskolások vashiányos vérszegénységének kezelésére irányuló beavatkozások hiányán alapult. A vizsgálatba felvett gyermekek az 1. és a 3. fokozatba tartoztak, hemoglobin-koncentrációval. 1. ábra

Vizsgálati profil: kezdeti szűrés vérszegény gyermekek bevonására a vizsgálatba, majd 6 hónapos beavatkozás.

Ebben a cikkben csak a vassal dúsított tészta (Fe + MEB) hatására koncentrálunk, összehasonlítva a szokásos kezeléssel (Fe tabletta + MEB). Ezért három csoportot vontak be ebbe az elemzésbe: (Fe + MEB), (Fe tabletta + MEB) és (MEB), mint kontrollcsoport. Egy másik tanulmány tárgyalja a vaserősítés és féregtelenítés hatását az iskolás gyermekek vas- és vérszegénység-állapotára [20]. A gyermekeket meghívták, hogy vegyenek részt a vizsgálatban, és szüleik írásos beleegyező űrlapokat írtak alá. A tanulmányt az Országos Táplálkozástudományi Intézet tudományos bizottsága és a Hanoi Orvostudományi Egyetem Etikai Bizottsága hagyta jóvá - Egészségügyi Minisztérium.

Termékek és helyszíni eljárások

Dúsított instant tésztát a Hanoi Food Company gyártott. A tésztákat vízoldható, nagy biológiai hozzáférhetőségű vasvegyülettel (NaFeEDTA: Ferrazone ®, Akzo Nobel Chemicals Pte Ltd Arnhem) dúsítottuk 10,7 mg vas/52 gramm tészta szintre, amelyet a JECFA 1974 ajánlása alapján számoltak be elfogadható napi bevitelre 2,5 mg EDTA/testtömeg-kg és átlagos testtömeg 29 kg [21]. A beavatkozás előtt a vas visszatartását a gyártás és a dúsított instant tészta elkészítése után a Hanoi Nemzeti Táplálkozástudományi Intézet laboratóriumaiban, a Wageningeni Egyetemen és az Arnhemben működő Akzo Nobel Chemicals Pte Ltd. laboratóriumaiban ellenőrizték. A kapilláris zóna elektroforézis elemzése [22] kimutatta, hogy a NaFeEDTA 70% -a 5 percen belül feloldódik a levesben, az extrakciós időtől függetlenül. A NaFeEDTA bomlástermékei nem találhatók.

A tésztát az iskolákban a terepszemélyzet által kiképzett gondnokok készítették el, és hat hónap alatt heti öt napon át szünetben (9:00 órakor) adták a gyermekeknek a tanárok és a terepszemélyzet felügyelete alatt. A gyermekeket arra bíztatták, hogy fogyasszák el az összes tésztát és folyékony levest. 500 mg mebendazolt adtak a gyermekeknek a beavatkozás kezdetén, valamint a beavatkozást követő három hónapon belül. A gyermekek, gondozók, tanárok és kutatók nem voltak tisztában a kapott kezelés típusával. 200 mg vas-fumarát (65 mg elemi vas) formájában vaspótlást vettek egy pohár vízzel szünetben minden iskolai napban (heti öt napon). A kiegészítők bevitelét egy tanár és a terepszemélyzet felügyelte, majd egy monitoring könyvbe rögzítették.

Adatgyűjtés

Kapilláris vérmintákat vettünk a gyermekek ujjairól a hemoglobin-mérés ciánmethemoglobin módszerrel történő szűrése során. Vénás vért (5 ml) gyűjtöttek reggel a kiindulási értéknél (T0) és a beavatkozás után (T6); 20 μl teljes vért pipettáztunk, mielőtt koaguláltunk volna egy 5,0 ml Drabkin-reagenset tartalmazó csőbe egy Sali pipettával a hemoglobin mérésére. A hemoglobinopátiák elemzéséhez teljes vér alikvot részét vettük. A maradék vért 30 percig hagytuk szobahőmérsékleten, centrifugáltuk 3000 x g-vel 15 percig, és öt műanyaggal jelzett fiolába (0,5 ml Eppendorf-csövek) vittük át. Az injekciós üvegeket napfénytől védett dobozban tároltuk, jégkamrába tettük a laboratóriumokba történő szállítás céljából, és -80 ° C-on tartottuk a szérum ferritin (SF), a szérum transzferrin receptor (TfR) és a C-reaktív fehérje (CRP) szempontjából. elemzés a beavatkozás végén.

A beavatkozás előtti és utáni bélparazita fertőzés kiértékeléséhez minden osztály számára kiosztották a széklet gyűjtésére szolgáló edényeket, és a gyermekeket arra kérték, hogy másnap gyűjtsék össze és szállítsák be az ürülékből vett mintát. Abban az esetben, ha néhány gyermek nem tudta visszaküldeni a mintát, az egyik terepi dolgozó másnap visszatért, hogy összegyűjtse a többi mintát.

Laboratóriumi elemzés

Adatelemzés

A vérszegénységet a 8,5 mg/l hemoglobin-koncentrációként határozták meg [25]. A test vastartalmát a következő képlet segítségével számoltuk ki: testvas (mg/kg) = - (log (TfR/SF arány) - 2,8229)/0,2020 [26]. A CRP-koncentrációt magasnak tekintették, ha ≥ 8 mg/L [27]. A hemoglobin-típust minden alanyban a hematológiai indexek alapján határoztuk meg: HbAA (normális hemoglobin típus), HbF, HbA2 (béta-thalassemia), Hb AE (a hemoglobin E betegség jellemzője) vagy HbEE (hemoglobin E betegség). A bélféreg-fertőzések súlyosságát a tojás/g széklet száma fejezte ki a WHO osztályozási rendszer alkalmazásával [28]. Az összes thalassemiás és hemoglobin E (HbF, HbA2, HbAE) (n = 15) és emelkedett CRP (n = 5) gyermeket kizártuk az elemzésből, hogy megakadályozzuk a zavarodottságot.

Az adatokat bevittük a számítógépbe, megtisztítottuk és kezeltük az Epi Info 6-os verziójával, [29] és elemeztük az SPSS 11.0 for Windows (SPSS Inc., Chicago IL, USA) segítségével [30]. Az adatokat vizuális megfigyeléssel ellenőriztük a normalitás szempontjából. Az egyirányú ANOVA-t alkalmazták a hemoglobin-koncentráció és az egyéb biokémiai indikátorok közötti különbségek meghatározására a csoportok között. Párosítva t-teszteket használtunk a hemoglobin és más biomarkerek csoporton belüli különbségének értékelésére a beavatkozás előtt és után. Chi-square teszteket és Wilcoxon teszteket alkalmaztak a csoportok közötti és csoporton belüli különbségek értékelésére az anaemia aránya és más mutatók alapján.

A vaserősítés különbségének a vas-kiegészítőkhöz viszonyított, a vasállapot mutatóira gyakorolt hatásának értékeléséhez összehasonlítottuk a csak vaserősítéssel rendelkező gyermekeket, a csak vaspótlóval rendelkező gyermekeket, valamint a hemoglobin-koncentrációban bekövetkezett változásukkal dúsítás vagy kiegészítés nélküli kontrollcsoportot, SF, TfR, illetve testvas. Ezt többszörös lineáris regresszió-analízissel végeztük, amely két dummy változót tartalmazott az intervenciós csoportok számára, és figyelembe vettük a kiindulási érték, a nem és az életkor eloszlásának különbségeit.

Eredmények

A kiinduláskor a gyermekek átlagos életkora 87,3 ± 10,3 hónap volt. A három csoport nem különbözött szignifikánsan az életkor, a hemoglobin-koncentráció, a vas-állapot (SF, TfR és a test vasa) (1. táblázat) és a parazitafertőzés (2. táblázat) között. A vashiány előfordulása nagyon alacsony volt, mivel a gyermekek 0,9% -ánál az SF-koncentráció 12 μg/l alatt volt, a gyermekek 3,2% -ánál pedig a TfR 8,5 mg/l fölött volt. Az átlagos testvas 6,3 mg/testtömeg-kg volt (1. táblázat). A gyermekek 66% -a, 71% -a és 9% -a volt fertőzött Ascaris, Trichuris, illetve kampósféreg (2. táblázat).

A hemoglobin koncentráció mindhárom csoportban nőtt; nagyobb, szignifikáns növekedést tapasztaltak a vaspótlást kapó csoportban: 21,2 ± 10,7 g/l, szemben a vasdúsított és a kontrollcsoportban mért 17,8 ± 7,6 g/l-vel és 14,5 ± 8,5 g/l-vel (2. táblázat). Az anaemia előfordulása szignifikánsan csökkent mindhárom csoportban, de nagyobb mértékben a két vasban dúsított tésztát és vaspótlást kapó csoportban (hat hónapos beavatkozás után a prevalencia csak 9,7%, illetve 6,6% volt), mint a kontrollcsoportban, ahol a prevalencia 15,1% -ra esett vissza (2. táblázat).

Az SF-koncentráció szignifikánsan megnőtt a vaserősítést és a vaspótlást kapó két csoportban (18,5 ± 30,9 μg/L és 111,7 ± 76,5 μg/L) a kontroll csoporthoz képest, ahol az SF koncentráció még csökkent is (-6,5 ± 27,1 μg/L) 2. táblázat). A TfR koncentráció nagyon korlátozottan javult hat hónapos beavatkozás után mindhárom csoportban; azonban a vaspótlást kapó csoport mutatta a legnagyobb javulást (-0,8 ± 0,9 mg/L) a vaserősítő és kontrollcsoportokhoz képest (-0,4 ± 0,9 mg/L és -0,4 ± 0,9 mg/L). A csoportok között nem volt szignifikáns különbség (2. táblázat). A testvas jelentősen megnőtt a vaserősítést és vaspótlást kapó két csoportban (1,5 ± 1,9 mg/kg és 4,2 ± 1,9 mg/kg) a kontroll csoporthoz képest (-0,1 ± 1,6 mg/kg). Az elterjedtsége Ascaris, Trichuris és a horogféreg-fertőzés mindhárom csoportban szignifikánsan csökkent (2. táblázat).

Az intervenciós csoportokban a hemoglobin további változását a kontroll csoporthoz képest úgy becsültük meg, hogy a regressziós modellben az alap Hb értéket vettük figyelembe, az életkor és a nem figyelembevétele mellett (3. táblázat). Hasonló differenciális változásokat számoltak ki az SF, a TfR és a testvas esetében. A hemoglobin, az SF és a test vasszintjének további javulása a vaserősítést kapó csoportban 42% volt (2,6 g/L, szemben 6,2 g/L-vel); Ennek 20% -a (23,5 μg/L, 117,3 μg/L-hez képest) és 31% (1,4 mg/kg, 4,4 mg/kg-hoz képest) a vaspótló csoportban (3. táblázat). A kontroll csoportban az anaemia csökkenését 15,1% -ra figyelték meg 6 hónapos beavatkozás után. A vaspótló csoportban az anaemia 6,6% -ra csökkent, ami további 8,5% -os csökkenést jelent. A vaserősítéssel kezelt csoportban kisebb, további 5,4% -os (9,7% -ig terjedő) csökkenés érhető el, amely ennek ellenére a kiegészítés hatásának több mint 50% -át tette ki. (2. táblázat).

Vita

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy vérszegénységben szenvedő iskolás gyermekeknél a vaserősítés 58% (a hemoglobinszint változása alapján), 80% (az SF szint alapján) és 69% (a test vas alapján) kevésbé hatékony, mint a vaspótlás. A vérszegénység fennmaradásának kockázata azonban jelentősen csökkent az összes vizsgálati csoportban, és a dúsításnak jóval nagyobb hatása volt a további csökkenésre a kezelés miatt kb.

Tanulmányunk adatgyűjtését gondosan végeztük. A vérmintákat összegyűjtötték, szállították és standard körülmények között tárolták. A beavatkozás előtti és utáni szérummintákat a beavatkozás után egyidejűleg elemeztük, hogy elkerüljük a különböző mérések közötti eltéréseket. A laboratóriumi szérumelemzés során a házon belüli minőségellenőrzést rendszeresen elvégezték. A randomizálás sikeres volt, mivel a csoportok összehasonlíthatók voltak a kiindulási kulcsindikátorokban. A féregeltávolítás hatásos volt, amint azt a bélparazita fertőzés jelentős csökkenése mutatja mindhárom csoportban.

Jelen tanulmányban a kontrollcsoport a hemoglobin és az anaemia állapotát is javította 6 hónapos beavatkozás után, ami a féregtelenítés hatásával magyarázható. Bár a féregeltávolítás csökkentette a féregfertőzés prevalenciáját, a féregtelenítésnek a vérszegénységre és a vasi állapotra gyakorolt hatása nem volt megállapítható. Ennek magyarázata az volt, hogy bár a gyermekek kétharmada fertőzött volt Ascaris és/vagy Trichuris, és mintegy 8% -a fertőzött horogféreggel, kiderült, hogy a fertőzött gyermekeknél csak 27% és 2% volt súlyos fertőzés Ascaris vagy Trichuris, illetőleg. A kampósféreg-fertőzés az esetek többségében „könnyű” volt [20]. Az öt vizsgálati csoport korábbi elemzése azt sugallta, hogy az anaemia egyéb fő okainak (például A-vitamin-hiány, malária, féregfertőzés és hemoglobinopátiák) hiányában valószínűleg szerepet játszhatott a krónikus gyulladás, de ezt tovább kell kezelni [20].

A kiválasztott iskolás gyermekek nagy része vérszegénységben szenvedett a kiinduláskor (84%), de meglepően kevés vashiányt mutatott, amit az emelkedett SF és TfR mutatók alacsony prevalenciája jelez (0,9% és 3,2%). A vérszegénységben szenvedő betegek hemoglobinszintjének javulását a vaskészítés révén azonban általában a vashiány jelenlétének jelzőjeként tekintik [31], és vérszegénységű populációnkban a hemoglobinszint javulása még mindig jelzi az esetleges enyhe vashiányt, bár ezt nem erősíti meg. az SF és TfR szintek.

Az élelmiszer-dúsítást gyakran javasolják az egyik legköltséghatékonyabb és fenntarthatóbb stratégiának a vasbevitel növelésére az általános népességben [4, 35]. Vizsgálatunk során a NaFeEDTA-t használtuk vaserősítőként. A NaFeEDTA előnyei a vas felszívódása és stabilitása tekintetében a fő hátrányt az jelenti, hogy viszonylag magas az ára más erődítményekhez, például a vas-szulfáthoz képest. Az importált NaFeEDTA ára 6 dollár/kg volt. Vizsgálatunkban a további költségeket a becslések szerint 0,01 USD/kg instant tésztára vetítik. Ez megfizethető a vidéki térségekben élők számára, és összehasonlítható a vietnami fishsauce dúsítási programmal, amelynek során a NaFeEDTA dúsított halmártások további költsége 0,02 USD/L volt [17, 18].

Összefoglalva, az anaemia prevalenciájának csökkentésén és a hemoglobinszint változásán alapuló vaserősítés hatékonysága az optimális megfelelés esetén a kiegészítés maximális hatásának körülbelül a fele. Így az enyhe vashiányos vérszegény gyermekek körében a vérszegénység elleni küzdelemnek a vaskoncentrációnak kell lennie az előnyben részesített stratégiája.