A testtömeg-index változása a terhességek és a terhességi cukorbetegség kockázata között egy második terhesség alatt

Samantha F. Ehrlich

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Monique M. Hedderson

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Juanran Feng

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Erica R. Davenport

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Erica P. Gunderson

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Assiamira Ferrara

1 Kutatási Osztály, Kaiser Permanente, Észak-Kalifornia, Oakland, Kalifornia

Absztrakt

Célkitűzés

A terhesség közötti testtömeg-index (BMI) változás és a terhességi cukorbetegség (GDM) közötti összefüggés megbecsülése egy második terhességben.

Mód

22 351 nő retrospektív kohorszanalízisében a logisztikus regressziós modellek korrigált becsléseket szolgáltattak a GDM kockázatáról azoknál a nőknél, akik a terhességek között 3,0 vagy több, 2,0–2,9 és 1,0–1,9 BMI-egységet kaptak, vagy 1,0–2,0 és több mint 2,0 egységet vesztettek [ egy BMI egység 5,9 fontnak felel meg a vizsgált populáció átlagos magasságának (5 láb 4 hüvelyk). Stabil BMI-vel (± 1,0 BMI egység) rendelkező nők képezték a referenciát.

Eredmények

Azoknál a nőknél, akik stabilak maradtak, a terhességek közötti BMI-növekedés a GDM megnövekedett kockázatával járt a második terhességben [OR = 1,71 (95% konfidenciaintervallum 1,42-2,07) az 1,0-1,9 BMI egységek megszerzéséhez, OR = 2,46 (95 % konfidencia intervallum 2,00-3,02) 2,0-2,9 BMI egységnél, és OR = 3,40 (95% konfidencia intervallum 2,81-4,12) 3,0 vagy annál több BMI egységnél]. A BMI-egységek elvesztése a GDM alacsonyabb kockázatával társult csak azoknál a nőknél, akik túlsúlyosak/elhízottak voltak az első terhesség alatt [OR = 0,26 (95% -os konfidenciaintervallum 0,14-0,47) a több mint 2,0 BMI-egység elvesztése esetén]. Túlsúlyos/elhízott nőknél azok az első terhességi GDM-esek, akiknél nem alakult ki az állapot, ismét kevesebb BMI-egységet nyertek, mint azok, akik visszatérő GDM-t tapasztaltak [átlagos változás 0,66 (95% konfidencia intervallum 0,25-1,07) vs. 2,00 (95% konfidencia intervallum) 1,56-2,43) BMI egységek, ill.

Következtetés

A terhességek közötti BMI növekedés növelheti a nők kockázatát a GDM terhességre; a BMI csökkenése védő lehet, különösen túlsúlyos/elhízott nőknél.

Bevezetés

A terhességi diabétesz mellitus (GDM), amelyet szénhidrát-intoleranciaként definiálnak, a terhesség első megjelenésével vagy felismerésével (1) a káros perinatális kimenetel (2; 3), valamint a nők és utódaik későbbi cukorbetegségének fokozott kockázatával jár.; 5) A GDM előfordulása az Egyesült Államokban 4-7%, (6; 7) és

Az elmúlt két évtizedben jelentett prevalencia 10–95% -os növekedése. (8–12) A 2-es típusú cukorbetegség megállapított kockázati tényezőinek emulálása, (13) a GDM kockázati tényezői közé tartozik az időskor, a faji etnikum, a cukorbetegség családi kórtörténete és az elhízás . (3; 14)

A túlzott szülés utáni súlymegtartás és életmódváltozás összefüggésbe hozható azzal, hogy a nők évekkel a terhesség után túlsúlyosak (15), ezáltal növelve a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A gravid előtti súlygyarapodás (16) és a terhességi súlygyarapodás (17) hasonlóan bizonyítottan növeli a GDM kockázatát. Az azonban továbbra sem ismert, hogy a pregravid fogyás csökkenti-e a GDM kockázatát. A GDM által bonyolult terhesség a következő terhességben a visszatérő GDM magas kockázatával jár (18), de ennek a kockázatnak a terhességek közötti súlygyarapodás és -veszteség potenciális módosítását szintén nem vizsgálták.

Jelen tanulmány a Kaiser Permanente észak-kaliforniai (KPNC) nők különféle kohorszát vizsgálja, első és első terhességük során GDM-mel és anélkül, hogy megbecsüljék a terhességek közötti BMI-változás és a második terhesség GDM-kockázata közötti összefüggést. Feltételezték, hogy a terhesség közötti BMI-egységek csökkenése csökkenti a szövődmények megismétlődésének kockázatát, míg a BMI-egységek növelése növeli a GDM kockázatát egy második terhességben.

Anyagok és metódusok

A KPNC Pregnancy Glucose Tolerance Registry (12) felhasználásával 48 534 olyan nőt azonosítottak, akiknek nincs terhességük előtt elismert cukorbetegsége, akik 15–45 évesek voltak az első terhesség alatt, és 1996 és 2006 között a KPNC-n szállították el az első és második élve született szinglikét. Azokat a nőket, akiknek mindkét terhességnél hiányoztak a súlyukra vonatkozó adatok, kizárták [n = 5 409 hiányzó testsúly (11,1%) az első terhességben, n = 7266 (15,0%) hiányzó súly a második terhességben, és n = 6002 (12,4%) hiányzó súly mindkét terhesség]. További 6 131 nőt (12,6%) is hiányoltak a magasságról. Azokat a nőket is kizárták (n = 1325; 2,7%), akiknél hiányzott a plazma glükózértéke a szűrővizsgálathoz vagy a diagnosztikai teszthez, valamint azokat, akiknek kóros szűrési eredményei voltak, de a diagnosztikai teszt nyilvántartásból nem volt nyilvántartva, csakúgy, mint a súlymérésnél a terhességi korra vonatkozó adatokat. anya születési helye (n = 50; 0,1%), így 22 351 nő végső analitikus kohorsa marad (1. ábra).

Az analitikai kohorsz összeállítása, Kaiser Permanente észak-kaliforniai terhességi glükóz tolerancia nyilvántartása.

A potenciális eredmények megoszlása (GDM az első terhességben/második terhességben: igen/nem, nem/nem, igen/igen és nem/igen) nem különbözött szignifikánsan azoktól a nőktől és azoktól, akik nem rendelkeznek adatokkal a testsúlyról és a magasságról az elektronikus orvosi rekordok (az adatok nem láthatók). Az afroamerikai és a spanyol nőket valamivel nagyobb valószínűséggel zárják ki az analitikai kohorszból, mert hiányoznak ezek az adatok (43,7% és 45,9% súly- és magasságadatokkal szemben, szemben 56,3% és 54,1% ezen adatok nélkül).

A közvetlen kiigazítási módszert - a vizsgálati kohorszal standardként - a GDM életkorral korrigált kockázatának kiszámítására használták egy második terhességben. Az anyai BMI terhességközi változásaihoz kapcsolódó második terhesség GDM kockázatának becsléséhez felépítettünk egy logisztikai regressziós modellt, amely az első szülésnél (folyamatos), a faji etnikumhoz (kaukázusi mint referencia, afro-amerikai), Ázsiai, spanyol, egyéb és ismeretlen) és születési helye (az Egyesült Államokon kívül az USA-n kívül), a GDM (igen/nem) és a BMI (folyamatos) az első terhességben, a terhességi életkor (folyamatos) a mind a terhesség, mind a terhesség közötti időintervallum. A nőket a következő expozíciós 13 kategóriába sorolták: azok, akik 3,0 vagy annál nagyobb, 2,0-2,9 vagy 1,0-1,9 BMI-egységet értek el, és azok, akik 1,0-2,0 vagy több mint 2,0 BMI-egységet vesztettek, olyan nőkkel, akik a terhességek között stabilak maradtak ( ± 1,0 egység) szolgál referenciaként. A vizsgált populáció átlagos magassága, 5 láb 4 hüvelyk, egy BMI egység 5,9 fontnak felelt meg. A terhesség közötti dohányzásra vonatkozó további kiigazítással végzett érzékenységi elemzéseket a rendelkezésre álló dohányzási adatok alapján az alcsoporton belül végeztük.

Megvizsgáltuk a BMI változás és a második terhesség GDM kockázata közötti összefüggés variációját az anyai életkor szerint az első szüléskor (≤ 30 vagy> 30 év), faji etnikum (kaukázusi, spanyol, afroamerikai és ázsiai) szerint, és túlsúlyos/elhízott állapot az első terhességben (BMI 2 vs. ≥ 25 kg/m 2) külön-külön interakciós kifejezések hozzáadásával a teljesen beállított modellekhez. Az életkor és a faj-etnikum interakciós feltételei nem voltak szignifikánsak (p értékek 0,53, illetve 0,32), de a túlsúlyos/elhízott állapot interakciója az első terhesség alatt statisztikai szignifikanciát ért el (P érték = 0,04); így a túlsúlyos/elhízott állapot alapján összesített és rétegzett eredményeket mutatunk be az első terhesség során.

Összehasonlítottuk a BMI-egységek átlagos változását a terhességek között a következő nők kategóriáiban: GDM-es nők az első terhességben, de nem a második, GDM-mentesek mindkét terhességben, GDM-es nők mindkét terhességben és GDM nélküli nők első terhességük, amely a második állapotban alakult ki, és az első terhesség során további túlsúlyos/elhízott állapot szerinti rétegződés (BMI 2 vs. ≥ 25 kg/m 2). Becsültük az átlagos BMI-változást minden csoportnál az életkor, faji etnikum, születési hely, terhességi életkor és a terhesség közötti időintervallitás után.

Az összes elemzéshez SAS 9.1-et (SAS Institute Inc., Cary, NC) használtunk. Ezt a tanulmányt a KPNC és Kalifornia állam humán tantárgyi bizottságai hagyták jóvá.

Eredmények

A GDM a kohorsz 4,6% -ában fordult elő az első terhességnél, 5,2% a második terhességnél és 1,8% -uk mindkét terhességnél. Az 1. táblázat az első terhességnél értékelt kohorsz jellemzőket mutatja a második terhesség GDM státusza szerint. Összességében azok a nők, akiknél GDM volt a második terhességben, idősebbek voltak, kevésbé valószínű, hogy kaukázusi, és nagyobb valószínűséggel az Egyesült Államokon kívül születtek, túlsúlyosak vagy elhízottak voltak az első terhesség alatt, és a BMI-egységeket nőtték a terhességek között azokhoz a nőkhöz képest, akik nem volt GDM a második terhességben.

Asztal 1

A nők jellemzői az első terhességben a terhességi cukorbetegség állapota szerint a második terhességben; Kaiser Permanente észak-kaliforniai terhességi glükóz tolerancia nyilvántartás, 1996-2006.