A tejfogyasztás hatása a kardiometabolikus kockázatokra a postmenopauzás nőknél hasi elhízással

Absztrakt

Háttér

A tejfogyasztásnak a metabolikus szindrómához (MetS) társuló kardiometabolikus kockázati tényezőkre gyakorolt hatása további kutatásokat igényel.

Célkitűzés

A tejfogyasztás hatásának vizsgálata a MetS-szel összefüggő kardiometabolikus kockázati tényezők széles skáláján (vér lipidek, koleszterin homeosztázis, glükóz homeosztázis, szisztémás gyulladás, vérnyomás, endotheliális funkció) hasi elhízásban szenvedő posztmenopauzás nőknél.

Mód

Ebben a randomizált, crossover vizsgálatban 27 hasi elhízással rendelkező nő két hathetes étrendet fogyasztott a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program (NCEP) alapján, az egyiket 3,2 adag/nap 2% zsírtartalmú tej 2000 kcal (TEJ) és egy tej nélkül vagy más tejüzem (NCEP). Mindkét étrend makroelem-összetétele összehasonlítható volt (55% szénhidrát, 15% fehérje, 30% zsír és 10% telített zsír).

Eredmények

A TEJ-étrendnek nem volt szignifikáns hatása az LDL-C-re, a trigliceridekre, az LDL-méretre, a CRP és a sejtadhéziós molekula koncentrációira, valamint az inzulinérzékenység mutatóira. A TEJ-diéta csökkentette a HDL-C, az adiponektin, az endothelin és az éhgyomri glükózszintet, valamint a vérnyomást (mind P ≤ 0,01), de ezek a változások összehasonlíthatók voltak az NCEP tej nélküli étrenddel (mind a diéta között P ≥ 0,07). . Végül a TEJ-étrend alacsonyabb VLDL apolipoprotein B frakcionális katabolikus sebességgel (−13,4%; P = 0,04) és a plazma szterin koncentrációval (−12,0%; P = 0,04) volt összefüggésben a kontroll NCEP tej nélküli étrenddel.

Következtetések

Ezek az adatok arra utalnak, hogy az alacsony zsírtartalmú tej rövid távú fogyasztása a körültekintő NCEP étrend mellett nincs kedvező és nem káros hatással a MetS-szel összefüggő kardiometabolikus kockázati tényezőkre hasi elhízásban szenvedő, postmenopauzás nőknél.

Háttér

Az iparosodott országokban a CVD események jelentős része a metabolikus szindrómához (MetS) társuló kardiometabolikus zavarok csoportjának jelenlétének tulajdonítható [1]. Ez a szindróma magában foglalja a hasi elhízást, a glükóz és az inzulin metabolizmusának szabályozatlanságát, a magas vérnyomást, az endotheliális funkció károsodását [2], a gyulladást és egy tipikus diszlipidémiás állapotot, amely magában foglalja a megemelkedett plazma triglicerid (TG) koncentrációt, az alacsony HDL-koleszterin (C) koncentrációt és a kis sűrű LDL részecskék [3]. A MetS-ben észlelt diszlipidémiás állapotot részben a VLDL apolipoprotein (apo) B részecskék fokozott szekréciója és a megnövekedett HDL apoA-I clearance okozza [4]. A legújabb tanulmányok szerint a MetS társulhat egy zavart koleszterin homeosztázissal is, amelyet fokozott endogén koleszterin szintézis és csökkent koleszterin felszívódás jellemez [5]. A különböző populációkban a MetS meglehetősen elterjedtnek bizonyult, az értékek országtól, nemtől [6] és kortól [7] függően 8% és 46% között mozogtak. A MetS előfordulása különösen magas a posztmenopauzás nőknél [8].

Az étrendet a MetS kulcs etiológiai meghatározójának tekintik [9–11]. Ennek megfelelően számos prospektív kohorszvizsgálat adatai azt mutatták, hogy a tej- és tejfogyasztás a MetS alacsonyabb prevalenciájához kapcsolódott [12, 13]. A kohorszos vizsgálatok metaanalízisei azt is kimutatták, hogy a tejbevitel a hipertónia csökkent kockázatával járt [14, 15], de a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával nem [16–18]. Másrészről, a tejfogyasztás kardiometabolikus kockázati tényezőkre gyakorolt hatását felmérő randomizált klinikai vizsgálatok adatai vegyesek, és nem teljesen összhangban állnak az epidemiológiai vizsgálatok adataival [19–24].

Annak érdekében, hogy jobban megértsük a tejfogyasztás kardiometabolikus egészségre gyakorolt hatását, egy randomizált crossover kontrollált tanulmányban megvizsgáltuk a tejfogyasztás hatását a MetS-hez kapcsolódó kardiometabolikus funkciók nagy csoportjára, nevezetesen a vér lipidjeire, a koleszterin és a glükóz homeosztázisára, a vérnyomásra., endotheliális funkció, gyulladás, VLDL apoB és HDL apoA-1 kinetika posztmenopauzás nőknél, hasi elhízással. Feltételeztük, hogy a körültekintő étrend részeként a tejfogyasztás jelentős jótékony hatással van a vér lipidjeire, a koleszterin homeosztázisára, valamint a vérnyomásra.

Mód

Tárgyak

Kísérleti tervezés és étrendi beavatkozás

A tejfogyasztásnak a MetS kardiometabolikus tulajdonságaira gyakorolt hatásának vizsgálatára randomizált kereszteződést alkalmaztak. A protokoll először egy 4 hetes stabilizációs bejárási időszakot tartalmazott, amelynek során a résztvevőket arra utasították, hogy tartsák be az NCEP 1. fázisának körültekintő táplálkozási ajánlásait [25]. A résztvevők ezután véletlenszerű sorrendben fogyasztottak olyan étrendet, amelyből a kalóriák körülbelül 20% -a részben fölözött tejből (2% zsír) származott, valamint egy kontroll NCEP tej nélküli étrendből. Mindkét előre definiált rendszert izokalorikus körülmények között fogyasztottuk 6 héten át, mindegyiket 6-8 hetes mosási periódus választotta el, amelynek során megerősítették az NCEP 1. fázisú táplálkozási irányelveit. A befutási és kimosási időszakokban a nőket arra kérték, hogy tartsák állandóan a testsúlyukat. Emellett a tejtermékek fogyasztását sem zárták ki hivatalosan. Ebben az összefüggésben a nők a TEJ-fázisban lényegesen több tejet fogyasztottak (3,2 adag/nap), és lényegesen kevesebb tejet fogyasztottak az NCEP-ellenőrzési szakaszban (0 adag/nap), mint a befutás (1,4 adag/nap) és a mosás során. kiesési periódusok (1,3 adag/nap).

Minden ételt a résztvevők számára biztosítottak a vizsgálat étrendi ellenőrzött szakaszaiban. Az ebédet minden hétköznap a klinikai vizsgálati egységben fogyasztották el a regisztrált dietetikusok felügyelete alatt, míg a hétköznapi reggelit és vacsorát, valamint a hétvégi összes ételt otthon csomagolták és fogyasztották. Az alanyokat arra kérték, hogy egyék meg az összes ételt, és csak azt az ételt, amelyet nekik biztosítottak. Napi emlékeztető lapot kaptak rájuk, amelyen ellenőrizniük kellett az összes elfogyasztott ételt, és be kellett jelenteniük az étrendtől való esetleges eltéréseket, valamint minden betegséget vagy gyógyszeres alkalmazást. Ezeknek az ellenőrzőlistáknak az elemzése azt mutatta, hogy a kísérleti étrendnek való megfelelés kiváló volt (> 98%).

A szokásos energia- és táplálékfelvételt a szűrés során értékelték egy validált, önadagolt élelmiszer-gyakorisági kérdőív (FFQ) alkalmazásával [26]. A résztvevők egy előre meghatározott energiaszinten kezdték a vizsgálatot, amely a legközelebb állt az FFQ és a Harris-Benedict képlet által becsült energiafogyasztásuk közötti átlaghoz. A súlyt minden hétköznap ebéd előtt figyeltük, és az energiaszintet úgy állítottuk be, ha a testtömeg 1,0 kg-nál nagyobb mértékben ingadozott az alapvonaltól. Minden kísérleti időszakban tilos volt alkohol, valamint vitamin-kiegészítők és természetes egészségügyi termékek fogyasztása. A koffeintartalmú italok, például a diétás üdítők (12 oz vagy 355 ml), a kávé és a tea (8 oz vagy 237 ml) fogyasztását legfeljebb 2 ital/napra korlátozták.

A résztvevőket és a személyzetet nem tudták megvakítani a kísérleti eljárások miatt, mivel a tejet felvették a TEJ szakaszába. Az összes laboratóriumi elemzést azonban vakon végezték. A résztvevőket arra kérték, hogy tartsák fenn a szokásos fizikai aktivitási szintet a vizsgálat során. A fizikai aktivitás szintjét a vizsgálat során 3 napos (2 hétköznap és 1 hétvégi nap) fizikai aktivitás kérdőív segítségével értékeltük (az adatokat nem közöljük).

A diéták összetétele

A 2 kísérleti rend úgy lett megfogalmazva, hogy a zsírból származó napi kalória százalékát (

29%), telített zsír (

55%) és fehérjék (

Kockázati tényező értékelése

A legtöbb kardiometabolikus eredményt minden étrendi szakasz elején és végén mértük, kivéve a glükóz toleranciát, a VLDL apoB és apoA-I kinetikát, valamint a koleszterin homeosztázis és az endotheliális funkció helyettesítőit, amelyeket csak az egyes beavatkozási időszakok végén értékeltünk. A derék kerületét a legalacsonyabb borda és a csípőcsík között félúton mértük szokásos mérőszalaggal [29]. A vérnyomást (BP) 5 perc pihenő után mértük ülő helyzetben. Mértük a jobb karon, standard higany vérnyomásmérővel, és kiszámítottuk 3 leolvasás átlagaként, mindegyiket 3 perc intervallum választotta el. A Korotkoff V hangot vettük diasztolés vérnyomásként. Az átlagos artériás vérnyomást (MAP) a diasztolés + 1/3 (szisztolés mínusz diasztolés) BP összegeként számoltuk.

Minden résztvevő reggel 75 g-os orális glükóz-tolerancia tesztet (OGTT) hajtott végre egy éjszakai böjt után a két diéta végén. A vérmintákat EDTA-tartalmú csövekbe (Miles Pharmaceuticals, Rexdale, Ontario, Kanada) gyűjtöttük egy antecubitalis vénába helyezett vénás katéteren keresztül, -15, 0, 15, 30, 45, 60, 90, 120, 150 és 180 percenként az egyes diéták végén a plazma glükóz és inzulin koncentrációjának mérésére. A plazma glükózt enzimatikusan mértük [37], míg a plazma inzulint radioimmun vizsgálattal mértük polietilénglikol elválasztással [38]. A görbe alatti glükóz és inzulin területeket (AUC) a 180 perces OGTT után kiszámítottuk trapéz módszerrel. A HOMA [39], Cederholm [40] és Matsuda [41] inzulinérzékenységi indexeket az OGTT glükóz- és inzulinadatok alapján számoltuk.

VLDLapoB és ApoA-I kinetika

A VLDLapoB és az apoA-I kinetikát a TEJ-étrend és az NCEP-étrend végén kilenc (n = 9), állandóan táplált állapotban lévő nőnél vizsgáltuk, alapozott állandó infúzióval [5,5,5–2 H3] - l -leucin, a korábban leírtak szerint [42]. VLDLapoB (d 10 mg/l legalább egyszer a vizsgálat folyamán. Pearson szerint et al. [47], a 10 mg/l> CRP szintek fertőzést vagy akut gyulladást tükröznek. Ezeket az egyedi adatokat ebben a bizonyos időpontban „hiányzóként” kezelték a vegyes modellekben az adott kockázati tényező szempontjából. A különbségeket szignifikánsnak tekintették P-nél

Eredmények

Valamennyi nő túlsúlyos vagy elhízott volt szűréskor, és a derék kerülete meghaladta a MetS küszöbértékét az NCEP-ATP III kritériumok alapján [25] (≥88 cm) (2. táblázat). Ugyanezen kritériumok alapján az alacsony HDL-C, magas TG, magas BP és magas plazma glükózkoncentráció a résztvevők 63, 46, 89 és 13% -ában volt jelen a szűrés során. Összesen a nők 63% -ánál volt MetS.

Amint a 3. táblázat mutatja, a TEJ-diéta 6 hétig történő fogyasztása jelentősen csökkentette a plazma HDL-C szintjét (−16,2%; P 0,05). Másrészt a teljes plazma koleszterin koncentráció csökkenése statisztikailag fontosabb volt az NCEP diéta után, mint a TEJ diéta után (diéta között P = 0,01). Ezért a teljes/HDL-C arány hasonló mértékben nőtt mindkét fázisban (diéta között P = 0,26). A szterolok plazmaszintje (a béta-szitoszterin és a kampeszterin összege) a TEJ-diéta végén szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az NCEP-étrend után (−12,0%, P = 0,04, 1. ábra), míg a plazma-lathoszterin diéták között nem volt különbség koncentrációk.

A plazma apo A-I koncentrációjának csökkenése a TEJ-étrend 6 hétig tartó fogyasztása után (−7,9%, P 4. táblázat VLDL apoB és apoA-I kinetikai adatok kilenc (n = 9) posztmenopauzás nő almintájában a TEJ és NCEP diéta után

Míg a MILK és az NCEP sémáknak nem volt hatása a plazma CRP-re, mindkét kezelés hasonló módon csökkentette a plazma adiponektint (-11,1% és -13,3%, diéta között P = 0,58). A TEJ szignifikánsan csökkentette a szisztolés (-4,1%) és a diasztolés (-5,2%) BP-t az alapértékekhez képest (2. ábra). Bár kisebb mértékű és nem szignifikáns az NCEP diéta után, a szisztolés és a diasztolés BP csökkenése összehasonlítható volt a két kezelés között. Az átlagos BP csökkenése a TEJ segítségével (-4,7%, P 0,05, diéta között P = 0,07). A plazma endotelin koncentrációja mindkét kezelés során jelentősen és hasonlóan csökken (diéta között P = 0,85). A VCAM-1, az ICAM-1 és az E-szelektin étrend utáni szintje hasonló volt a TEJ és az NCEP között (3. táblázat).

Végül mind a TEJ, mind az NCEP étrend hasonlóan csökkentette a plazma éhgyomri glükózszintet az étrend-specifikus kiindulási értékekhez képest (diéta között P = 0,22, 5. táblázat). A kezelések között nem volt szignifikáns különbség a glükóz homeosztázis egyéb markereiben vagy az inzulinérzékenységi indexekben.

Vita

A 2011-ben közzétett szisztematikus áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok többsége a tejfogyasztás potenciális előnyeit sugallja a MetS fennállásának vagy kialakulásának kockázatára [48]. A szerzők azonban kiemelték a vizsgálatok és a lehetséges torzítások közötti fontos módszertani heterogenitást, amelyek megakadályozzák a határozott következtetések levonását. Hangsúlyozták továbbá a magas színvonalú, randomizált klinikai vizsgálatok elvégzésének fontosságát, hogy tovább értékeljék az egyes tejtermékek kardiometabolikus kockázatra gyakorolt hatását.

A prospektív populációs vizsgálatok nemrégiben készült metaanalízise [15] alapján minden 200 g/nap adag tejhez társul a hipertónia kockázatának kicsi, de jelentős 4% -os csökkenése. Ezekkel az adatokkal összhangban megmutattuk, hogy a 6% -os 2% -os tejfogyasztás jelentősen csökkentette a szisztolés, a diasztolés és az átlagos vérnyomást a kiindulási értékhez képest a posztmenopauzás nőknél, akiknek átlagosan viszonylag normális szokásos BP-szintjük volt. A TEJ-diéta során azonban csak az átlagos vérnyomás csökkenése volt nagyobb a kontroll NCEP-étrendhez képest. Tanulmányok szerint egyes tejfehérjékből származó peptidek modulálhatják az endotelin-1 felszabadulását az endoteliális sejtek által, ezáltal részben megmagyarázva a tejfehérjék antihipertenzív hatását [56]. Adataink azt sugallják, hogy ez az út valószínűleg nem szerepel a jelen esetben, mivel a plazma endothelin-1 koncentrációjának változásai összehasonlíthatók voltak a két étrend között.

Ez a tanulmány a tejfogyasztás hatását vizsgálta a körültekintő NCEP étrend összefüggésében a kardiometabolikus kockázati tényezők átfogó listáján. A korábbi, különféle tejtermékeket kombináló vizsgálatokkal ellentétben a jelen tanulmány eredményei csak a tejnek tulajdoníthatók. Valójában a tejet a kontroll étrendben speciális tápanyagokkal helyettesítették, nem pedig olyan kontroll ételekkel, amelyek önmagukban zavaró hatással lehetnek. Bár nem meggyőző, a tanulmány megvizsgálta a plazma lipidjeiben bekövetkező változások hátterében álló mechanizmusokat, a koleszterin anyagcsere, valamint a VLDL és HDL kinetika helyettesítő markereit felhasználva. A viszonylag kis mintaméret korlátozhatja a kardiometabolikus kockázati tényezők változásainak észlelésének képességét. Tanulmányok kimutatták, hogy a három napos időszakok elegendőek voltak ahhoz, hogy jelentős változásokat indukáljanak a kardiometabolikus kockázati tényezőkben, beleértve a plazma TG-t, az LDL-C-t és a kis sűrű LDL-t [57]. Nemrégiben kimutattuk azt is, hogy a vérnyomás 4 hetes, tejben gazdag étrend után módosult, részben ellenőrzött takarmányozási körülmények között [58]. Mindazonáltal elismerjük, hogy a tejfogyasztás hatásának hosszabb időn keresztül történő tesztelése felerősítheti a jelen tanulmányban látható néhány kisebb változást.

Következtetések

Ennek az ellenőrzött táplálkozási vizsgálatnak az adatai azt mutatták, hogy a 2% zsírtartalmú tej rövid távú fogyasztása alacsony zsírtartalmú körültekintő étrend mellett korlátozott hatással van a MetS-szel összefüggő kardiometabolikus kockázati tényezők széles skálájára a hasi elhízásban szenvedő, postmenopauzás nőknél. További vizsgálatokra van szükség annak magyarázatához, hogy az epidemiológiai vizsgálatokban a tej vagy tejfogyasztás miért jár általában a MetS, a CHD és a 2-es típusú cukorbetegség csökkent kockázatával.