Szarkopén elhízás: Prevalencia és összefüggés a metabolikus szindrómával az egészség és az öregedés koreai longitudinális vizsgálatában (KLoSHA)

S.L. és J.H.K. egyformán járult hozzá ehhez a munkához.

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS Megvizsgáltuk a szarkopéniás elhízás (SO) prevalenciáját és annak kapcsolatát a metabolikus szindrómával egy koreai közösségi alapú idős kohorszban.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK Ebben a tanulmányban 287 férfit és 278 65 éves vagy annál idősebb nőt vettek fel. A szarkopéniát a vakbél vázizomzatának (ASM) határozták meg, osztva a négyzetmagassággal (Ht 2) (kg/m 2) vagy a tömeg (Wt) (%) 2-vel. .

EREDMÉNYEK Az SO előfordulása 16,7% volt a férfiaknál és 5,7% az ASM/Ht 2 által meghatározott szarkopéniában szenvedő nőknél; azonban a férfiaknál 35,1%, a nőknél 48,1% volt az ASM/Wt. ASM/Wt alkalmazásával az SO-val kezelt alanyok inzulinrezisztenciájának homeosztázis-modellje magasabb volt, és nagyobb volt a metabolikus szindróma kockázata (esélyhányados [OR] 8,28 [95% CI 4,45–15,40]), mint az elhízottak (5,51 [2,81 –10,80]) vagy szarkopén csoport (2,64 [1,08–6,44]).

KÖVETKEZTETÉSEK Az ASM/Wt által meghatározott SO szorosabban kapcsolódott a metabolikus szindrómához, mint akár a szarkopénia, akár az elhízás önmagában.

Az elhízott idős emberek száma világszerte növekszik. Az öregedés megnövekedett zsírtömeggel és csökkent izomtömeggel vagy erővel jár, még stabil testsúlyúaknál is. Ez a szarkopén elhízás (SO) a fizikai fogyatékosság, a morbiditás és a mortalitás romlásával jár. Ezért a szarkopénia és az elhízás szinergikusan hat az idősek metabolikus és funkcionális károsodására (1–2). Kevés olyan jelentés volt azonban, amely megvizsgálta a SO metabolikus szindrómával való kapcsolatát, különösen az ázsiai etnikai csoportokban. Jelen tanulmány célja az SO prevalenciájának és a metabolikus szindrómával való összefüggésének vizsgálata volt egy koreai közösségbeli idős kohorszban.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Ez a tanulmány a koreai egészségre és öregedésre vonatkozó longitudinális tanulmány (KLoSHA) része volt, amelyet részletesen leírtak (3). Az apendikuláris vázizomtömeget (ASM) kettős energiájú röntgenabszorpciós módszerrel (DXA; Lunar Corporation, Madison, WI) mértük. A szarkopénia esetében két meghatározást alkalmaztunk: 1) ASM osztva négyzetmagassággal (ASM/Ht 2) (kg/m 2), Baumgartner et al. (4) és (2) ASM a testtömeg százalékában (ASM/Wt), amelyet Janssen et al. (5) A szarkopéniát férfiaknál 2, nőknél 5,27 kg/m 2 -ként határozták meg az ASM/Ht 2 alkalmazásával mérve. Az ASM/Wt esetében a határérték férfiaknál 29,9%, a nőknél 25,1% volt. A nemre jellemző fiatal referenciacsoportba 32 férfi és 38 nő került. Átlagos életkoruk ± SD 28,4 ± 3,1, illetve 26,3 ± 2,6 év volt. Az elhízást 100 cm2-t meghaladó zsigeri zsírterületként határozták meg a hasi számítógépes tomográfián (Somatom Sensation 16; Siemens, München, Németország) (6). Az alanyokat szarkopén elhízott, elhízott, szarkopéniás és normális csoportokba soroltuk a fentiekben meghatározott definíciók szerint.

A metabolikus szindrómát a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program kritériumai szerint határozták meg az ázsiai-csendes-óceáni hasi elhízás kritériumaival (a derék kerülete ≥90 cm a férfiaknál és a ≥80 cm a nőknél) (7–8). A négy csoport közötti különbségeket ANOVA alkalmazásával teszteltük. Pearson korrelációs és többszörös logisztikai regressziós modelljét alkalmaztuk. P 2. Azonban a férfiaknál 35,1%, a nőknél 48,1% volt, ha az ASM/Wt meghatározta. Amikor a szarkopeniát az ASM/Ht 2 határozta meg, az elhízott csoport magasabb BMI-t, nagyobb derékbőséget, több zsigeri zsírtömeget és nagyobb inzulinrezisztenciát mutatott, mint bármelyik másik nem bármely csoportja bármelyik nemnél, bár az SO csoport rosszabb profilú volt, mint az egyedül szarkopénia. Ezzel szemben az ASM/Wt által meghatározott SO csoport magasabb BMI-t, több zsigeri zsírtömeget és nagyobb inzulinrezisztenciát mutatott, mint bármelyik másik csoport bármelyik nemnél (1. táblázat).

Antropometriai és biokémiai paraméterek az ASM/Ht 2 vagy az ASM/Wt által meghatározott SO-val, elhízással vagy szarkopéniával rendelkező csoportok között

A metabolikus profilokban az ASM/Wt által meghatározott SO csoport férfiak triglicerid szintje szignifikánsan magasabb volt, mint más csoportoké. Úgy tűnik, hogy az SO csoport éhomi glükózkoncentrációja magasabb, mint más csoportoké, bár statisztikailag nem volt szignifikáns.

Logisztikus regressziós modellekből számítottuk ki az esélyhányadokat, amelyek megjósolják az életkor, nem, dohányzási állapot, alkoholfogyasztás és testmozgási szokások alapján kontrollált metabolikus szindrómát. Az ASM/Wt által meghatározott szarkopénia esetén az SO csoport 8,2-szeres (95% -os CI 4,45–15,40), az elhízott csoport esetében pedig 5,5-szeres (2,81–10,80) nagyobb volt a metabolikus szindróma kockázata, mint a normál csoportban. Ezzel szemben az ASM/Ht 2 alkalmazásával a metabolikus szindróma esélyhányadosa 2,90 (1,28–6,57) volt az elhízott csoportban és 4,80 (2,63–8,75) az SO csoportban.

KÖVETKEZTETÉSEK

Megállapítottuk, hogy az ASM/Wt által meghatározott SO csoportnak nagyobb a metabolikus szindróma kialakulásának kockázata, mint az elhízott vagy szarkopéniás csoportoknál. Intuitíven úgy tűnik, hogy a magas zsírtömeg és az alacsony izomtömeg több funkcionális korlátozáshoz és anyagcsere-rendellenességhez vezet. Az adipociták aktívan szekretálják a leptint és az előgyulladásos citokineket, amelyek serkentik az izom katabolizmusát. Ezek a tényezők egy ördögi kört aktiválnak, ami felgyorsult szarkopéniához, további súlygyarapodáshoz vezet nagyrészt zsír formájában, és végül testi fogyatékossághoz (1,9–12). Ezért helyénvaló az elhízást és a szarkopeniát együtt mérlegelni az idős lakosság körében.

Volt azonban némi vita arról, hogy az SO metabolikus szindrómához vezet-e. Baumgartner és mtsai. (1) kimutatta, hogy a metabolikus szindróma prevalenciája a nem szarkopéniás elhízott alanyok csoportjában volt a legmagasabb. Ezzel szemben Stephen és Janssen (13) arról számoltak be, hogy az SO a közösségben lakó idős felnőttek nagy mintájában a nyomon követés 10 éve alatt a szív- és érrendszeri betegségek 23% -kal megnövekedett kockázatával jár. Ezek az eltérések a SO és a különböző tantárgyak különböző meghatározásaiból származhatnak.

Amikor az ASM/Wt-t definiálóként alkalmazták, az SO-csoport inzulinrezisztensebb volt, és nagyobb volt a metabolikus szindróma kockázata, mint az elhízott vagy a szarkopéniás csoportok mindkét nemnél. Továbbá az ASM/Ht 2 pozitív összefüggésben volt a BMI-vel, a zsigeri zsírterülettel és az inzulinrezisztencia-mérés homeosztázis-modelljének értékelésével vizsgálatunkban. Ezzel szemben az ASM/Wt negatívan korrelált ezen tényezőkkel. Ezért azt javasoljuk, hogy az ASM/Wt a megfelelőbb index az SO-hoz.

Ennek a tanulmánynak számos előnye volt a korábbi vizsgálatokkal szemben. Először az alanyokat közösségi alapú idős népességből toborozták, egyetlen etnikai csoportot képviseltek, és valamennyien 65 évesek voltak. Másodszor, a korábbi vizsgálatok a BMI-t vagy a zsírtömeg százalékát használták az elhízás meghatározásához, hogy statisztikai elemzéshez elegendő számú alanyot kapjanak a csoporton belül (14). Ezzel szemben a hasi elhízás meghatározásához a zsigeri zsírterület kritériumát használtuk, amelyről ismert, hogy erősen összefügg az anyagcsere károsodásával (6). Ebben a tanulmányban a zsigeri zsírterület ≥ 100 cm 2 embereknél a BMI vagy a derék kerülete viszonylag alacsony volt a kaukázusiakhoz képest.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja volt. Először is, a tanulmány keresztmetszeti jellege lehetetlenné teszi az ok-okozati összefüggés értelmezését. Másodszor, nem vettük figyelembe az izom minőségét vagy a zsír izomba való beszivárgását, amelyről kimutatták, hogy összefüggésben van az erő csökkenésével, a mozgáskorlátozottság incidenciájával és az inzulinrezisztenciával (13,15).

Összegzésképpen elmondható, hogy az ASM/Wt által meghatározott SO SO-k inzulinrezisztensebbek és nagyobb a metabolikus szindróma kockázata, mint egyszerűen elhízott vagy szarkopéniás betegek.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt az Egészségügyi, Jóléti és Családügyi Minisztérium koreai egészségügyi technológiai K + F projektjének támogatása támogatta (A084430).

A cikk szempontjából lényeges összeférhetetlenségről nem számoltak be.

A tanulmány egyes részeit absztrakt formában mutatták be az American Diabetes Association 70. tudományos ülésén, Orlando, Florida, 2010. június 25–29.

Lábjegyzetek

A cikk megjelenésének költségeit részben az oldaldíjak megfizetése fedezte. Ezért ezt a cikket ezennel „reklám” megjelöléssel kell ellátni a 18 U.S.C. Az 1734. § kizárólag ennek a ténynek a feltüntetésére.

2010. január 20-án érkezett.
Elfogadva 2010. március 25-én.