A parenchymás májbetegség egyéb okai

Autoimmun hepatitis

Az autoimmun hepatitis egy viszonylag ritka betegség, amely főleg fiatal nőket érint. A szokásos megjelenés fáradtság, fájdalom a has jobb felső negyedében, valamint a májfunkciós tesztek kóros eredményeivel járó polymyalgia vagy arthralgia. Egyéb autoimmun betegségek a klasszikus autoimmun hepatitisben szenvedő betegek túlnyomó többségében pajzsmirigybetegségben, reumás ízületi gyulladásban és fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedők 17% -ában fordulnak elő.

Az autoimmun hepatitisben szenvedõ betegek mintegy 40% -a akutan sárgaságos

Az autoimmun hepatitis fontos diagnózis, mivel az immunszuppresszív gyógyszerek (prednizolon és azatioprin) tartós remissziót és kiváló prognózist eredményeznek. Bár az állapot átmeneti sárgaságot eredményezhet, amely úgy tűnik, hogy teljesen megszűnik, a folyamat szubklinikai szinten folytatódhat, ami cirrhosist és irreverzibilis májelégtelenséget eredményez. A diagnózis az autoantitestek (antinukleáris antitestek (60% pozitív), a simaizom ellenes antitestek (70%)) és az immunglobulinok magas titerének kimutatásán alapul (szinte minden betegnél jelen van, általában IgG).

A májbetegségek metabolikus okai

A metabolikus májbetegség ritkán fordul elő sárgaságként, és amikor ez megtörténik, a beteg valószínűleg krónikus májbetegségben szenved.

Haemochromatosis

A haemochromatosis a leggyakoribb örökletes májbetegség az Egyesült Királyságban. A lakosság 200-ból körülbelül 1-et érint, és tízszer gyakoribb, mint a cisztás fibrózis.

A haemochromatosis vas túlterhelést eredményez, és a betegeknél a májban vagy a hasnyálmirigyben lévő túlzott vaslerakódások miatt általában cirrhosis vagy cukorbetegség jelentkezik. A felelős genetikai hiba egyetlen bázisváltozás a HFE gén egy helyén a 6. kromoszómán, és ez a hiba az esetek több mint 90% -áért felel az Egyesült Királyságban. Genetikai elemzés már elérhető mind a diagnózis megerősítésére, mind a családtagok szűrésére. A betegség jellemzően a középkorú férfiakat érinti. A menstruáció és a terhesség valószínűleg a nők alacsonyabb megjelenését okozza.

Haemochromatosis állapotainak bemutatása

Cukorbetegség (felnőttkori kezdet) (55%)

Szívelégtelenség (20%)

A bőr pigmentációja (80%)

Szexuális diszfunkció (50%)

A mutáció szempontjából homozigóta betegeknek rendszeres venesekciót kell végezniük a további szövetkárosodások elkerülése érdekében. A heterozigóták tünetmentesek és nem igényelnek kezelést. A szívműködést gyakran javítja a venesekció, de a cukorbetegség, az ízületi gyulladás és a májfibrózis nem javul. Ez hangsúlyozza a korai felismerés és kezelés szükségességét.

Wilson-kór

A Wilson-kór ritka autoszomális recesszív oka a májbetegségnek a réz túlzott lerakódása miatt a májsejtekben. Rendellenes rézlerakódás fordul elő a bazális ganglionokban és a szemekben is. A hiba a rézt hordozó ferroxidáz enzim termelésének csökkenésében rejlik. A májbetegség legtöbb okától eltérően kezelhető és a prognózis kiváló, feltéve, hogy diagnosztizálják, mielőtt visszafordíthatatlan károsodás lépne fel.

A betegeknél előfordulhat máj- vagy idegrendszeri betegség, valamint zöldesbarna szaruhártya-rézlerakódás (Kayser-Fleischer-gyűrű), amely gyakran csak hasított lámpával észlelhető. A legtöbb beteg alacsony Caeruloplazmin-szinttel, alacsony szérumrézzel és magas vizelet-rézkoncentrációval rendelkezik. A májbiopszia megerősíti a réz túlzott lerakódását.

Wilson-kórra gyanakodni kell minden olyan betegnél, akinek krónikus hepatitis vagy cirrhosisja van 35 év alatt

A kezelés penicillaminnal történik, amely megköti a rézt és növeli a vizeletürítést. Azokat a betegeket, akik nem tolerálják a penicillamint, trienténnel és orális cink-acetáttal kezelik. A tünetmentes testvéreket ugyanúgy át kell szűrni és kezelni.

Gyógyszerekkel kapcsolatos hepatitis

A legtöbb gyógyszer májkárosodást okozhat. Viszonylag ritka, hogy a gyógyszeres reakciók akut sárgaságként jelentkeznek, és a nem obstruktív sárgaság miatt a kórházi felvételeknek csak 2–7% -a kábítószerrel kapcsolatos. A különböző gyógyszerek különféle mechanizmusokkal és eltérő klinikai mintákkal okoznak májkárosodást. Általánosságban elmondható, hogy a kábítószerrel összefüggő sárgaság a kiszámítható közvetlen hepatotoxicitásnak tudható be, mint például a paracetamol túladagolásakor, vagy az idioszinkratikus gyógyszerreakciókban.

Paracetamol-mérgezés

A paracetamolt általában telített enzim útján metabolizálják. A gyógyszer túladagolásakor egy másik anyagcsere-rendszert alkalmaznak, amely toxikus metabolitot termel, amely akut májkárosodást okoz. A paracetamol túladagolásakor gyakori a hepatotoxicitás, ezért azonnali felismerésre és kezelésre van szükség. A legalacsonyabb halálos paracetamol adag 11 g, de a genetikai tényezők azt jelentik, hogy a legtöbb embernek jelentősen magasabb adagokat kellene szednie a fulmináns májelégtelenség kialakulásához.

A paracetamol túladagolását acetil-cisztein kezeli, amely glutationt biztosít a paracetamol toxikus metabolitjainak méregtelenítéséhez. Ez általában megelőző intézkedés, és a kezelésre vonatkozó döntés a paracetamol szérumkoncentrációján alapul. Fontos megbizonyosodni a paracetamol szedésének idejéről a kezelés nomogramjának pontos értelmezése érdekében. Ha kétség merül fel a lenyelés kezelésének ütemezésével kapcsolatban.

A paracetamol-mérgezés messze a fulmináns májelégtelenség leggyakoribb oka az Egyesült Királyságban, és a májtranszplantáció elfogadott javallata. Mivel ez akut májkárosodás, a transzplantáció nélkül túlélő betegek mindig visszanyerik a normális májműködést.

A májban sajátos reakciókat kiváltó gyakori gyógyszerek

Nem szteroid gyulladáscsökkentők (diklofenak)

Különleges gyógyszerreakciók

A sajátos gyógyszerreakciók természetüknél fogva kiszámíthatatlanok. A kezelés során bármikor előfordulhatnak, és a gyógyszer abbahagyása után még egy évig is hatással lehetnek. Az akut gyógyszerreakciók kezelése elsősorban a lehetséges kórokozó megállítását jelenti, és ha lehetséges, az összes gyógyszert el kell hagyni, amíg a diagnózis nem határozott. Az idioszinkratikus gyógyszerreakciók súlyosak lehetnek, és ezek a fulmináns májelégtelenség fontos okai, az ilyen esetek 15-20% -át teszik ki. Bármely súlyos gyógyszerreakcióval járó beteget gondosan ellenőrizni kell, mivel a gyógyulás jelentősen késleltethető, különösen olyan gyógyszerekkel, mint amiodaron, amelynek a vérben felezési ideje hosszú.

Kolesztatikus reakciókat kiváltó gyakori gyógyszerek

Ösztrogének (hormonpótló kezelés vagy fogamzásgátló tabletta)

Co-amoxiclav vagy flucloxacillin

A kiegészítő gyógyszerek az összes gyógyszer által kiváltott májbetegség 5% -át tehetik ki

A gyógyszerelőzménynek tartalmaznia kell a fel nemírt gyógyszereket is. Kínai növényi gyógyszert szedő betegeknél jól leírták a teljes májelégtelenséget.

Kolesztatikus, nem obstruktív sárgaság

A sárgaságban szenvedő betegek és a májfunkciós tesztek kolesztatikus mintázatának kezdeti vizsgálata ultrahangvizsgálattal történik. Ez észleli az epevezeték dilatációját a daganat vagy kövek okozta extrahepatikus epeelzáródás legtöbb esetben, és a metasztatikus májdaganatok többségét, a rosszindulatú kolesztatikus sárgaság másik fő okát is. Az epefa kitágulása nem mindig fordulhat elő a korai epeelzáródásban, és ha kétség merül fel, ajánlatos megismételni az ultrahangvizsgálatot vagy az endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiát. Különös figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akiknek a sárgaságuknak nincs nyilvánvaló gyógyszeres oka, és akiknél a kolesztázis egyéb okainak szerológiai vizsgálata negatív eredményt ad.

Elsődleges biliaris cirrhosis

Az elsődleges biliaris cirrhosis viszonylag gyakori, és főleg a középkorú nőket érinti. Jellemzően kolesztatikus sárgaságként jelentkezik, de a májenzim-tesztek szélesebb körű alkalmazásával a tünetek, például a viszketés vizsgálata során egyre gyakrabban fordul elő egy tünetmentes szakaszban a megemelkedett alkalikus foszfatáz- és γ-glutamil-transzferáz-aktivitások miatt. Amikor a betegek sárgaságban szenvednek, ez általában a krónikus májbetegség, a xanthoma és más extrahepatikus tünetek, például a Sjögren-szindróma bőrjeleivel társul.

Az elsődleges biliaris cirrhosis immunológiailag közvetített, és az M2 antimitochondriális antitestek jelenléte diagnosztikus. Az immunoglobulin-titerek, különösen az IgM, gyakran emelkednek. A májbiopsziát a betegség stádiumának megállapítására használják, nem pedig a diagnózis megerősítésére. Az ursodeoxycholsavval végzett kezelés lassúnak bizonyítja a betegség progresszióját. Előrehaladott májbetegségben szenvedő betegek májtranszplantációt igényelnek.

Elsődleges szklerotizáló cholangitis

A szklerotizáló cholangitist az epevezetékek progresszív fibrosos gyulladása jellemzi. A változások gyakran diffúzak, de a tünetek általában a dombvidéken vagy az extrahepatikus epevezetékeken belüli domináns szűkületekből fakadnak. Az elsődleges szklerotizáló cholangitis általában 50 évnél fiatalabb férfiaknál fordul elő, és az esetek 70-80% -ában gyulladásos bélbetegséggel társul. A fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél a primer szklerotizáló cholangitis előfordulása 2-10%. A kolangiokarcinóma a primer szklerotizáló kolangitiszben szenvedő betegek 20-30% -ában alakul ki, és fontos halálok a fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél.

A szklerotizáló cholangitis tünetmentes lehet, de általában ingadozó sárgasággal, émelygéssel és viszketéssel jár. A diagnózist a kolangiográfia (endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia, perkután transzhepatikus kolangiográfia vagy mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia) javasolja. Tipikus jellemzők a csövek gyöngyözésével járó többszörös szűkítések, a csatorna metszése (kevés csatorna), a csatorna falának szabálytalanságai és a diverticula. A májbiopszia egy kiegészítő vizsgálat, amely jellegzetes szövettani jellemzőket mutat a betegek 30-40% -ában. A simaizom antitest (a betegek 70% -a) és a perinukleáris antineutrophil citoplazmatikus antitest (60%) megemelkedett szérumtitere segíthet a diagnózis felállításában. A szérum CA19-9 tumormarkerek megemelkedett koncentrációja erősen gyanús a kolangiokarcinómával szemben.

A primer szklerotizáló cholangitis kezelése jelenleg a visszatérő cholangitis kezelésére korlátozódik. Az ursodeoxycholsavval (7 mg/kg/nap) történő kezelés javíthatja a tüneteket és a máj működését, de hatékonyságára nincsenek szilárd bizonyítékok. A domináns szűkületeket javítani lehet endoszkópos dilatációval vagy műtéti reszekcióval. Májtranszplantációra van szükség romló májműködésű betegeknél, progresszív másodlagos epeúti cirrhosis esetén.

Összegző pontok

A legtöbb gyógyszer májkárosodást okozhat, és a nem obstruktív sárgaságú befogadók 2-7% -a kábítószerrel összefüggő hepatitis miatt fordul elő

A gyógynövényes gyógyszerek és az illegális szerek sárgaságot és májkárosodást is okozhatnak

Az elsődleges biliaris cirrhosis általában középkorú nőknél kolesztatikus sárgaságként jelentkezik

Az elsődleges szklerotizáló cholangitis az esetek 75% -ában fekélyes vastagbélgyulladással jár, bár a kettő különböző időpontokban alakulhat ki

A haemochromatosis a leggyakoribb örökletes májbetegség az Egyesült Királyságban, és a klinikai vizsgálatokhoz már elérhető egy génszonda