A legjobb 10 ókori római étel és ital

Az ókori Róma korának egyik legnagyobb birodalma volt, elsősorban a Földközi-tenger környékén. Természetesen az ókori rómaiak étkezési és ivási szokásait a Földközi-tenger térségében termesztett népszerű élelmiszerek, elsősorban a búza befolyásolták. A rómaiaknak általában napi három étkezésük volt: a jentaculum volt a reggelijük, a prandium volt az ebéd neve, a cena vagy a vacsora volt a fő étkezés. A főételhez felszolgált ételek és italok a római osztályok szerint változtak. A gazdag rómaiak étkezési szokásai pazarok és nagyszerűek voltak, összehasonlítva egy közönséges római parasztéval. A jól sikerült rómaiak megengedhették maguknak a legjobbakat, és imádták az órákig tartó vacsorákat. A személyes preferenciákat leszámítva az ókori római étrend elsősorban egy bizonyos ételkészletből állt. Íme egy lista a 10 legfontosabb ókori római ételből és italból:

10. Árpa

Az árpa az ókori Görögország alapvető eleme volt, mivel a sportolók étrendjének nagy részét tette ki. A római sportolók követték példájukat, és az árpát az edzés étrendjének szerves részévé tették. Különösen híres volt a római gladiátorok körében, akiket hordearii néven is ismertek, ami „árpaevőket” vagy „árpaembereket” jelentett. Az árpa, mivel gazdag szénhidrátforrás volt, segített nekik hízni és megőrizni a látványos testalkatot, hogy örömet szerezzen a tömegnek.

A gladiátorokat csíráztatott árpával kínálták, és hasonló árpás zabkását még a római hadseregben is főételként szolgáltak fel. A csírázás segített a kemény árpa szemcséinek sűrű, de könnyen emészthető élelmiszer pasztává történő átalakításában, amelynek további előnye volt, hogy tápanyagokban gazdag. Az árpa termesztése viszonylag egyszerű volt, mivel az árpa alkalmazkodó és ellenálló. A rómaiak nem vesztegették az idejüket ezen előnyök kiaknázásával, és az árpa volt a legnépszerűbb gabona a republikánus korban.

9. Olívaolaj

A rómaiak körében népszerű árucikk, az olívaolaj még inkább elterjedt a római konyhákban, amikor a római császárok aktívan támogatni kezdték az olajfaültetvényeket és az olívaolaj-termelést. Gyümölcsként az olajbogyó az egyik leggyakrabban termesztett élelmiszer a mediterrán térségben. Az ókori Rómában szimbolikus jelentése is volt, mivel az olajlevelek és ágak a békét, a termékenységet és a jólétet jelentették. Emiatt a rómaiaknak sok célja volt az olívaolajra.

A legtöbb rendes rómaiak vagy megfőznék az ételüket, vagy olívaolajban sütnék meg. A római katonaság ételeinek nagy részét olívaolajban és ecetben főzték. Az ókori római főzés során használt legnépszerűbb szószok fő összetevője is volt. De az olívaolajat nem csak élelmiszerként használták; valójában a rómaiak mindennapi életmódjának része volt. Lámpákban használták, sőt testüket fürdőkben is megtisztították, mivel a rómaiaknak nem volt szappan.

8. Posca

A Posca népszerű ital volt az ókori római katonák és a szegény parasztok körében. Általában gyenge minőségű bor öntözésével, majd fűszerek hozzáadásával készítették, hogy jobb íze legyen. A római légiók régebben sok ecetet kaptak adagjukban. A katonák vizet adtak az ecethez, hogy iható poscává változtassák. A víztisztítás ezekben az időkben nem volt megfelelő, és a normál ivóvíz általában szennyezett volt. Ez csak növelte a posca népszerűségét, mivel savassága megölte a legtöbb csírát, és megakadályozta az italt a korai stagnálás ellen.

A római légiók katonai hadjárataik során hatalmas hordók posca bort hordoztak. A jó borfogyasztás a hadseregben rossz formának és fegyelmezetlennek számított, ezért a magas rangú tábornokok poscát iszogattak a csapatokkal, hogy megmutassák elkötelezettségüket a légió iránt. Még a nagy Hadrianus is ivott poscát, amikor kampányolt, hogy megmutassa embereinek, hogy ő is az egyik.

7. Gyümölcs

A gyümölcs az ókori rómaiak napi étrendjének jelentős részét tette ki. Népszerű gyümölcsök, mint alma, füge, szőlő, körte, szilva, datolya, meggy és őszibarack könnyen elérhetőek voltak a Földközi-tenger térségében. Ezen kívül sok ilyen gyümölcsöt meg lehet szárítani annak megőrzése érdekében. A lédús gyümölcsöket, például a szőlőt és a meggyet bor készítéséhez használták. Az egyik legnépszerűbb gyümölcs a rómaiak között a szentjánoskenyér volt.

A szentjánoskenyér a mai kakaó megfelelője volt, és gyakran használták csokoládészerű ízének hozzáadásához különböző ételekhez. Eredetileg a szentjánoskenyér hüvelyét nyersen ették, közvetlenül a fától. Csakúgy, mint sok más finomság, a rómaiak is tanultak a szentjánoskenyér különféle felhasználási módjairól az ókori görögök.

6. Zöldségek

A gazdag rómaiaktól eltérően a közönséges parasztok jobban függtek a zöldségektől, mint bármely más táplálékforrástól. A vágott zöldségek hüvelyesek voltak, amelyek három első hüvelyes termékből álltak: babból, lencséből és borsóból. Gyakran keverték őket kenyérbe, és mivel könnyen hozzáférhető fehérjeforrások voltak, ezek a hüvelyesek rutinos vágottá váltak a római ételekben.

A jómódú rómaiaknál mégis kicsit másképp alakultak a dolgok. Az olyan zöldségeket, mint a spárga, articsóka, cékla, káposzta, fehérrépa, sárgarépa, mángold, hagyma, póréhagyma és uborka, gyakran alkalmazták előételként vagy előételként a pazar vacsora során. Csakúgy, mint a gyümölcsöknél, a rómaiak savanyúságként sós lében, ecetben vagy tartósított borban is tárolnák a zöldségeket.

5. Mártások és fűszerek

Az ókori rómaiak megmagyarázhatatlanul szerették a mártásokat és a fűszereket ételeik során. A szegény rómaiak számára az étkezések szelídek voltak, és a rendelkezésre álló kapcsok, például búza, árpa és zöldségek főtt pasztájából álltak. Tehát egy kis szósz és fűszer hozzáadása a keverékhez segített nekik olyan ételeket készíteni, amelyek izgatták az ízlelőbimbókat. A gazdag római étkezési szokások nagyjából minden népszerű szószt és egzotikus fűszert tartalmaztak, amelyeket megvásárolhatott.

Egy garum nevű halalapú szósz különösen híres volt a rómaiak körében. Először sós vizet készítenek a hal beléből, majd összetörik a keveréket, és hetekig hagyják erjedni, amíg készen áll a tálalásra. Fűszerek széles választékát is használták, például fenyőmagot, póréhagymát, zellermagot, petrezselymet, kapont, szárított mentát, pórsáfrányt, koriandert, datolyát, mézet, ecetet és húslevest ételük fűszerezéséhez.

4. Kenyér

A kenyér az ókori római időkben népszerű étel volt. Valójában a rómaiak már Kr. E. 300-ban elkezdték a kenyérsütést, és hamarosan rájöttek, hogy a búza és más lisztek sütésének előnyei meghaladják a zabkása vagy paszta szerepét. Hamarosan a kenyérfogyasztás olyan népszerűségre tett szert, hogy Kr. E. 168-ban megalakult az első pékcéh. 150 éven belül több mint 300 cukrász szakosodott Rómában.

A sütés virágzásával többféle kenyér készült. Minőségi különbség a felhasznált liszttől, a gabona finomságától és a liszt őrléséhez használt malmoktól függött. Továbbá hüvelyeseket, tejet, tojást és vajat adtak a kenyérhez táplálóbbá és jobb ízűvé, de ilyen speciális kenyereket csak a gazdag polgárok engedhettek meg maguknak.

3. Hús és hal

A hús drága árucikk volt az ókori Rómában (legalábbis a szegény római parasztok számára), ezért az egyszerű emberek inkább apró darabokban vásárolták, és főleg fesztiválok idején ették. A hús kizárólag a gazdagok számára készült, mivel nagyjából bármit megengedhettek maguknak. Tehát természetesen különféle húsokat szolgáltak fel a gazdag római családok nagy vacsoráján. Az elsődleges húsforrások a baromfi és a vadak voltak, például nyúl, mezei nyúl és vaddisznó.

Ez tovább terjedt a különféle madarakra, például a libákra, kacsákra, feketerigókra, galambokra, szarkafélékre, fürjekre és fácskákra. A flamingót, a pávát és a strucchúst meglehetősen egzotikusnak tartották, és a vacsoraasztalon való jelenlétét a házigazda büszkeségének tekintették. A rómaiak is ízlelték a halakat, különösen a Földközi-tengeren található halakat, amelyeket frissen, szárítva, sózva, füstölve vagy savanyítva ettek.

2. Bor

A bor annyira népszerű ital volt a rómaiak körében, hogy nemzeti italuknak is nevezhető volt. Megvetették a sört, mivel ez népszerű ital volt a barbárok - a britek és a kelták - körében, így természetesen a bor volt az előnyben részesített lehetőség. A rómaiak mindig hígították borukat vízzel, mivel az egyenes ivás nem része kultúrájuknak. A bornak többféle változata volt, a népszerűek a fekete, a vörös, a fehér és a sárga borok.

A háztartások vacsorájánál az első fogáshoz általában mulsum társult, a szokásos bor enyhe variációja, amelyet a méz keverésével készítettek. Nyilvánvaló, hogy az ókori Rómában folyamatosan nőtt a bor iránti kereslet, ami széleskörű bortermelést eredményezett, különösen az olaszországi Latium és Campania közötti határ mentén. Néhány szüreti bor, mint például a Caecuban, a Setian, a Falernian és a Massic, e területek bortermelőitől származik.

1. Búza

Az ókori Rómában elsődleges élelmiszer a búza volt, amely a legtöbb étkezés elengedhetetlen összetevője volt. Búzalisztet használtak a legjobb kenyerek sütéséhez. Kása és palacsinta keksz készítésére is használták. Mindhárom elsődleges étkezés egy vagy több búzából készült étel volt.

Reggelire gyakran alkalmaztak datolyával vagy mézzel búzás palacsintát, ebédre általában búzakenyeret és sajtot vettek, a római háztartásokban pedig szinte mindig a búza zabkása szerepelt a vacsoramenüben. Hátrányként elmondható, hogy a búzakenyerek drágábbak voltak, mint a korpás kenyerek, ezért az egyszerű emberek inkább az utóbbiakat választották, míg a legfinomabb minőségű búzakenyerek voltak az első választás a gazdag nép számára.

Következtetés

A korai rómaiak nem voltak a legnagyobb vagy a legnagyobb étkezők, de ahogy a birodalom stabilizálódott és kibővült, kulináris szokásaik is változtak. Volt idő, amikor a legtöbb rómainak árpából vagy búzából készült zabkásával kellett kielégítenie étvágyát. De hamarosan többletforrások jelentkeztek, miközben a birodalom folyamatosan bővült. A stabil kormány azt jelentette, hogy szinte mindenki könnyedén hozzáférhet az eltartáshoz. A rómaiak a legtöbbet kihozták a görögöktől és az egyiptomiaktól tanult sütési gyakorlatokból, de a római korban a kenyérgyártás új magasságokat ért el, és a kenyér iránti szeretetük hatalmas lendületet adott a sütőipar számára.