A koszorúér-betegség kockázati tényezői elhízott, nem cukorbetegeknél

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS: A testtömeg-index (BMI) és a koszorúér-kockázati tényezők közötti összefüggések vizsgálata elhízott alanyokban, akiknek elhízási klinikát mutatnak be.

DIZÁJNT TANULNI: Keresztmetszeti népességfelmérés egyetlen központból.

TÁRGYAK: Háromszáznyolcvan egymást követő nem diabéteszes elhízott alany (301 nő, 85 férfi), aki először látogat el elhízási klinikát (átlag BMI 43,3 kg/m 2; 30,6–71,5), 17–69 éves (átlag 40,1 ).

MÉRÉSEK: Magasság, súly, nyugalmi vérnyomás, éhgyomri plazma koleszterin, triglicerid, glükóz és húgysav koncentráció.

EREDMÉNYEK: Minden mért változó növekedést mutatott magasabb BMI mellett (trigliceridek, P= 0,04; szőlőcukor, P= 0,007; urát, P Az összes változó 2 átlagos értéke magasabb volt az elhízottabb egyéneknél.

Következtetések: Azok a nem cukorbetegek, akiknek a BMI-értéke> 35 kg/m 2, a közös koszorúér-kockázati tényezőket terhelik, amelyek úgy tűnik, hogy nagyobb elhízás esetén növekednek. A megfigyelt kockázati tényező mintája visszhangzik az inzulinrezisztencia szindrómákban leírtaktól. Úgy tűnik, hogy a plazma koleszterin-koncentrációja nincs összefüggésben a BMI-vel.

Bevezetés

Az elhízás számos orvosi rendellenesség esetén potenciális morbiditással és mortalitással jár együtt, 1 és magát a szívkoszorúér-betegség független rizikófaktorának tekintik. 2,3 Bár ismert, hogy az elhízás növekedésével az összes okból bekövetkező halálozás növekszik, nem biztos, hogy ez mennyiben kapcsolódik a szív- és érrendszeri betegségekhez. A megnövekedett koszorúér-kockázat nagy része összefüggésben lehet a nem inzulinfüggő (2-es típusú) cukorbetegség elhízott populációinak magas gyakoriságával, és összefüggésbe hozható inzulinrezisztenciával.

Áttekintettük az elhízási klinikánkon járó, egymást követő betegek adatait, hogy megvizsgáljuk az elhízás és más fontos koszorúér-kockázati tényezők összefüggéseit. Kizártuk a cukorbetegeket, hogy elkerüljük ezt a fontos összetevőt, és tanulmányoztuk az alanyokat a testtömeg-index (BMI) túlsúlyos és elhízott tartományában.

Tantárgyak és módszerek

Felülvizsgálták a kórház elhízási klinikáján részt vevő valamennyi alany kezdeti értékeléséből származó feljegyzéseket. A klinikán részt vevő valamennyi alany klinikai adatait 1991 óta dokumentálják. A rendelkezésre álló adatok tartalmazzák a nem, az életkor, a magasság, a súly és a nyugalmi vérnyomás részleteit. Az első bemutatáskor koplalásból vett vérmintákat vettünk az összkoleszterin-, triglicerid-, glükóz- és urátméréshez, az alanyokat egyik napról a másikra kórházba vitték.

Csak a 17–70 év közötti alanyok adatait vették fel. Azokat az alanyokat, akiknek nem voltak megfelelő adatai (23 alany), kizárták. Ezenkívül kizárták az összes cukorbetegségben szenvedő vagy csökkent glükóztolerancia-alanyot (43 alany). További öt alanynak tekintették lehetséges cukorbetegségét (egyetlen éhomi plazma glükózként> 7 mmol/l-nek tekintve azoknál az alanyoknál, akik nem estek át glükóz-tolerancia teszten), ezért őket szintén kizárták az adatelemzésből.

Az alanyokat BMI szerint csoportokra osztottuk - 30–35, 35–40, 40–45, 45–50 és> 50 kg/m 2, hogy nagyjából hasonló méretű csoportokat kapjunk. Az alanyokat a lehető legszorosabban illesztettük életkoruk és nemük szerint, bár a férfiak viszonylag kis száma és egyenlőtlen eloszlásuk populációnkban azt jelentette, hogy a teljes megfeleltetés nem volt lehetséges.

A variancia stabilizálása érdekében a triglicerid-koncentrációkat log-transzformációval elemeztük. A vérnyomásadatokat csak azokra az alanyokra számították ki, akik nem végeztek releváns gyógyszeres kezelést. Nem tudtuk megkülönböztetni a valóban magas vérnyomásban szenvedő alanyokat azoktól, akik más okok miatt potenciálisan vérnyomáscsökkentő szereket (pl. Β-blokkolókat, diuretikumokat, kalciumcsatorna antagonistákat) használnak, ezért az ilyen szerek minden felhasználóját belefoglaltuk a kábítószer-használat prevalenciájára utalva.

A statisztikai elemzéseket egyirányú ANOVA-val végeztük, Microsoft Excel for Windows 4-es verzióval. A 30–35 kg/m 2 BMI-értékű csoportot vettük referenciaként, és ehhez képest a többi csoport átlagértékeit. Ezután az átlagok között jelentős különbségeket becsültünk a t terjesztés. A csoportokat vérnyomáscsökkentő szerek használatához hasonlítottuk össze χ 2 teszttel. Egyes alanyok hiányos biokémiai és vérnyomásadatokkal való felvétele azt jelenti, hogy egyes számítások az összes alanynál kisebb számokon alapulnak; a hiányzó értékeket nem pótolták.

Eredmények

A nem alkalmas alanyok fentiek szerinti kizárása után 386 alany (301 nő, 85 férfi) adatait vizsgáltuk. Az átlagos átlagos BMI 43,1 kg/m 2 (30,6–71,5 tartomány), átlagos életkor 40,1 év (17–69 tartomány).

A csoportok jellemzőit az 1. táblázat mutatja be, amely összefoglalja az egyes csoportok összes változójának átlagértékeit.

A nem vérnyomáscsökkentő kezelést kapó alanyok közül mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás emelkedett BMI-vel (1. ábra), bár a 35–40 kg/m 2 BMI-vel rendelkező csoport vizsgálata határvonalbeli statisztikai szignifikanciát adott a BMI 2 csoporthoz képest ( szisztolés BP esetén P= 0,05, diasztolés BP-k esetén P= 0,07; kétfarkú t-teszt). Az összes többi csoport szignifikánsan magasabb átlagos vérnyomást mutatott a referencia csoporthoz képest. Összehasonlítva az egyes csoportok vérnyomáscsökkentő kezelésben részesülő résztvevőinek arányát, ezek ismét szignifikánsak voltak (χ 2 teszttel) P 1.ábra

A csoportok között nem volt szignifikáns különbség a plazma koleszterin koncentrációjában. Az egyes csoportok átlagának összehasonlítása a BMI 2 csoportéval szintén nem eredményezett szignifikáns különbségeket, kivéve, hogy a legmagasabb BMI-csoport (BMI> 50 kg/m 2) átlaga alacsonyabb volt, mint a többi csoportban (P= 0,045 a legalacsonyabb BMI-csoporthoz képest). A triglicerid koncentrációk összességében emelkedő tendenciát mutattak. Valamennyi csoport szignifikánsan különbözött a referencia csoporttól. A csoportok koleszterin- és trigliceridkoncentrációinak összehasonlítását a 2. ábra mutatja.

Doboz és bajusz ábrázolja az éhomi plazma koleszterin (felső) és a triglicerid koncentrációt (alul). Kulcs, mint az 1. ábra.

A plazma glükózkoncentráció általános összehasonlítása szignifikáns tendenciát mutatott. Valamennyi csoportnál szignifikánsan magasabb volt az átlagos koncentráció, mint a legalacsonyabb BMI-csoportnál. A húgysavkoncentrációk hasonlóan jelentős emelkedő tendenciát mutattak, és ez progresszívnek tűnt (3. ábra).

Dobozos és bajuszos ábrák a plazma glükóz (felső) és urát (alsó) éhomi éhomi koncentrációkhoz. Kulcs, mint az 1. ábra.

Vita

Az elhízás kardiovaszkuláris kockázatban betöltött szerepét a Framingham Heart Study 2, a nőknél pedig az ápolók egészségügyi tanulmánya dokumentálta. 4 Az elhízás nemcsak a szívkoszorúér-betegség független rizikófaktorának tűnik, más kockázati tényezőkkel való kapcsolata úgy tűnik, hogy ezt a kockázatot fokozza.

Számos tanulmány kimutatta a vérnyomás emelkedését a BMI növekedésével, bár annak értéke, mint a megnövekedett vérnyomás (vagy magas vérnyomás) előrejelzője, összehasonlítva a derék-csípő arány (WHR) vagy a testzsír-eloszlás egyéb mutatóival, vita tárgyát képezi . Egészséges, normál és közepesen túlsúlyos alanyok között a BMI és a WHR egyaránt egyenértékű prediktora a diasztolés hipertónia 5-nek, míg az egészséges normál testsúlyú alanyok között a BMI korrelál mind a magas vérnyomás, mind a csökkenő glükóz tolerancia értékkel. 6 Ezzel szemben a közepesen elhízott nők csoportjában (átlagos BMI 36 kg/m 2) a BMI sem alkalmi, sem ambuláns mérés során nem volt összefüggésben a szisztolés vagy a diasztolés vérnyomással, míg a WHR mindkettővel korrelált. 7

Az atherosclerosis risk in Communities (ARIC) 8. tanulmány adatai a koszorúér-betegség növekvő kockázatát mutatták, mivel a BMI nőtt, különösen nőknél, bár a WHR jobban megjósolta a kockázatot. Peiris et al 9 megállapította, hogy a WHR jobb előrejelző, mint számos kardiovaszkuláris rizikófaktor teljes testzsír-tömege, és arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a kapcsolatokat hiperinsulinaemia közvetítheti. Máshol felmerült, hogy a nem centrális elhízás továbbra is túlzott kockázatot hordoz magában; Young és Gelskey 10 megállapította, hogy a BMI legalább olyan fontos meghatározó tényező a vérnyomásban és az LDL-koleszterinben, mint a WHR. Azt javasolták, hogy az elhízás önmagában szükséges a hasi elhízáshoz kapcsolódó metabolikus kockázati tényezők kifejeződéséhez. 11.

Egy nagy kohortvizsgálat 3 eredményei azt mutatják, hogy az elhullott alanyok körében a BMI növekedésével az általános halálozás, valamint a szisztolés és a diasztolés vérnyomás nő. Lakosságukban a BMI, a szisztolés vérnyomás, a glükóz intolerancia (csökkent vagy őszinte cukorbetegség) és a dohányzás független kockázati tényező az idő előtti halálhoz.

Számos tanulmány, köztük néhány, a fentiekben idézett, azt sugallta, hogy a plazma koleszterin koncentrációja nincs összefüggésben a BMI-vel, 3,9,11 az eredményeinkkel összhangban.

Vizsgálati populációnkban nem mérték a derék vagy a csípő kerületét, ezért nem tudunk nyilatkozni a testzsír-eloszlás szerepéről a többi mért koszorúér-kockázati tényezőhöz képest. Az éhomi inzulin koncentrációt sem mértük. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az itt megfigyelt asszociációk nagyon hasonlóak az inzulinrezisztencia szindrómáiban leírtakhoz, 12 hipertóniával, hipertrigliceridémiával, hiperglikémiával és hiperurikémiával 13, amelyek mind a jelen vizsgálatban a BMI növekedésével járnak.

Összefoglalva, a koszorúér-kockázati tényezők megnövekedett terhelését igazoltuk azoknál az egyéneknél, akiknek a BMI-értéke meghaladja a 35 kg/m 2 -et. Különösen emelkedett szisztolés és diasztolés vérnyomást, megnövekedett triglicerid-koncentrációt és magasabb éhomi vércukor-koncentrációt találtunk még a nem diabéteszes tartományban is. Úgy tűnik, hogy a vérnyomás és a trigliceridek emelkedése nem lineáris, bár ennek megerősítéséhez nagyobb epidemiológiai vizsgálatokra van szükség. Az elhízás fokozott koszorúér-kockázatát valószínűleg tényezők kombinációja közvetíti.

Hivatkozások

Pi-Sunyer FX. Az elhízás orvosi veszélyei Ann Intern Med 1993 119: 655–660.

Hubert HB, Feinleib M, McNamara miniszterelnök, Castelli WP. Az elhízás mint a szív- és érrendszeri betegségek független kockázati tényezője: a Framingham Heart Study résztvevőinek 26 éves nyomon követése Keringés 1983 67: 968–977.

Bender R, Trautner C, Spraul M, Berger M. Az elhízás túlzott mortalitásának értékelése Am J Epidemiol 1998 147: 42–48.

Manson JE, Colditz GA, Stampfer MJ, Willett WC, Rosner B, Monson RR, Speizer FE, Hennekens CH. Az elhízás és a szívkoszorúér-betegség kockázatának prospektív vizsgálata nőknél New Engl J Med 1990 322: 882–889.

Fehér FMM, Pereira LH, Garner JB. A testtömeg-index és a derék-csípő arány összefüggése a magas vérnyomással Lehet Med Assoc J. 1986 135: 313–320.

Spiegelman D, Izrael RG, Bouchard C, Willett WC. Abszolút zsírtömeg, testzsír százalék és testzsíreloszlás: ami a vérnyomás és a szérum glükóz tényleges meghatározója? Am J Clin Nutr 1992 55: 1033–1944.

Guagnano MT, Ballone E, Merlitti D, Murri R, Pace-Palitti V, Pilotti R, Sensi S. A kövérség antropometriai és ultrahangmérése közötti összefüggés elhízott nők ambuláns vérnyomásmérésével Int J Obes Relat Metab Disord 1997 21: 632–636.

Folsom AR, Stevens JH, Schreiner PJ, McGovern PG. Testtömegindex, derék/csípő arány és a szívkoszorúér-megbetegedések előfordulása afroamerikai és fehéreknél Am J Epidemiol 1998 148: 1187–1194.

Peiris AN, Sothmann MS, Hoffmann GE, Hennes MI, Wilson CR, Gustafson AB, Kissebah AH. Adipozitás, zsíreloszlás és kardiovaszkuláris kockázat Ann Intern Med 1989 110: 867–872.

Fiatal TK, Gelskey, DE. A noncentralis elhízás metabolikusan jóindulatú? A prevenció következményei egy lakossági felmérésből JAMA 1995 274: 1939–1941.

Landin K, Krotkiewski M, Smith U. Az elhízás jelentősége a hasi zsíreloszláshoz kapcsolódó metabolikus rendellenességek szempontjából Anyagcsere 1989 38: 572–576.

Reaven GM. Az inzulinrezisztencia szerepe az emberi betegségekben Cukorbetegség 1998 37: 1595–1607.

Facchini F, Chen Y-Di, Hollenbeck CB, Reaven GM. Kapcsolat az inzulin által közvetített glükózfelvétel, a vizelet húgysav-clearance-e és a plazma húgysav-koncentrációja között JAMA 1991 266: 3008–3011.