A kissejtes tüdőrák kezelése

Kapcsolódó kifejezések:

  • Csontvelő-elnyomás
  • Sugárkezelés
  • Kemoterápia
  • Ciszplatin
  • Etopozid
  • Tüdőrák
  • Intravénás gyógyszeradagolás
  • Kissejtes tüdőrák
  • Nem kissejtes tüdőrák

Letöltés PDF formátumban

tüdőrák

Erről az oldalról

A kissejtes tüdőrák kezelésének gyakorlati megközelítése

Korlátozott stádiumú kissejtes tüdőrák csomó nélküli részvétel nélkül - a műtét szerepe

Az SCLC kezelése általában nem jár műtéti kezeléssel, tekintettel a gyors növekedésre és az áttétek korai hajlamára. A műtét továbbra is fontos szerepet játszik a korai stádiumú N0 betegségben, csak a nem műtéti terápiához képest. Beszámoltak arról, hogy a műtéttel és a kemoterápiával kombinált terápia hosszú ideig tartó túlélést eredményez az I. stádiumú SCLC-ben szenvedő betegek számára, bár a csomópont érintettsége rövidebb túléléssel járt. 20

A műtét lehetőségnek tekinthető néhány kiválasztott, kicsi elváltozású és nyirokcsomó-érintettség nélküli páciensnél, és kemoterápiát kell követnie. Gyakran ez a helyzet magában foglalja az „esetleges SCLC-t”, amely korai stádiumú nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) gyanújának reszekcióját jelenti, de azután a végső kóros vizsgálat során SCLC-nek bizonyult. Combs és mtsai retrospektív NCDB eredményvizsgálata. 2015-ben túlélési hasznot mutatott kombinált modális terápiával, műtéttel és kemoterápiával az I. stádiumú betegségben. Az 1A. Stádiumú betegeknél, akik kombinált modalitási kezelést (műtétet, majd kemoterápiát) kaptak, 5 éves túlélésük 54% volt, szemben a csak nem műtéti terápiával kezelt betegek 18% -ával (P 21 Amint a 7.1. Ábra mutatja, a kombinált modalitással járó túlélési előny Az I. stádiumú SCLC-s betegek terápiáját nem mutatták be II. vagy III. stádiumú betegségben szenvedő betegeknél. Egy másik megfigyelési vizsgálatban a T1 vagy T2 daganatokban szenvedő, nodalis érintettség nélküli betegek átlagos túlélése 191 hét volt a műtét után adjuváns kemoterápiában. csomó érintettségű II stádiumú betegeknél (T1N1, T2N1) 72 héthez képest, ami szintén a csomóbetegség kemoterápiájának előnyére utal.

Sugárterápia a kissejtes tüdőrák kezelésében

Sara Ramella, Cécile Le Péchoux, az IASLC Thoracic Oncology (második kiadás), 2018

Kemoterápiás kezelés sugárterápiával kombinálva

Ha számos terápiás stratégia csalódást okozott az SCLC-ben, vannak ígéretes stratégiák, például immunterápia. Számos tüdőrákos betegen végzett tanulmány felvetette az esetleges kedvező összefüggést az immunológiailag aktív sejtek tumorban való megnövekedett jelenléte és a túlélés között, ami arra utal, hogy az immunterápia életképes megközelítést jelenthet SCLC-s betegek számára. A nivolumabbal és az ipilimumabbal végzett korai klinikai vizsgálatok a daganatok széles körében mutattak ki aktivitást, beleértve az SCLC-t is. 67

Folyamatban van egy randomizált, II. Fázisú vizsgálat (NCT02046733), amely csak a standard kezelés (kemoterápia és RT) hatékonyságát és tolerálhatóságát vizsgálja, összehasonlítva a standard kezeléssel, amelyet immunterápia (nivolumab és ipilimumab) követ, korlátozott SCLC-s betegeknél, és további vizsgálatok vannak ED-ben folyamatban van.

A piperin szerepe a kemorezisztenciában

Piperin és etopozid

RADIOTERÁPIA

Kissejtes tüdőrák

Ezt a betegséget gyors szaporodás és korai terjesztés jellemzi. A kemoterápia a kezelés alapja. A kissejtes tüdőrák gyógyító kezelésében két indikáció van a sugárzásra: mellkasi sugárterápia és profilaktikus koponyasugárzás. Korlátozott betegség esetén a lokoregionális kudarcok csak kemoterápia után nagyon gyakoriak voltak, és mellkasi besugárzást adtak a gyógyszerekhez. A klasszikus megközelítés magában foglalja a ciszplatin-etopozid szállítását mellkasi besugárzással egyidejűleg napi egy vagy két frakció alkalmazásával. A kemoterápia első ciklusai alatt történő korai beadás általában előnyösebb, mintsem a sugárzás késleltetése a kemoterápia végéig. Ez 5 éves túléléshez vezethet, amely a kiválasztott csoportokban körülbelül 20-25%. Napjainkban a tanulmányok új gyógyszereket, valamint a nem kissejtes tüdőrákhoz hasonlóan magasabb teljes sugárzási dózist értékelik a még mindig magas helyi kudarc miatt (30% és 50% között).

Az agyi visszaesés a kudarc gyakori mintázata, amelynek értéke 2 év alatt 50% -ot is elér. Kimutatták, hogy a profilaktikus koponya besugárzás 2-szeresére csökkenti a relapszus gyakoriságát 20 és 30 Gy közötti dózis mellett. Ez a teljes remisszióban lévő betegek túlélésének javulásához vezetett. A folyamat napjainkban a teljes remisszióban szenvedő, korlátozott betegségben szenvedő betegek számára ajánlott, de a toxicitás kockázatának elkerülése érdekében nem szabad kemoterápiával együtt adni.

Daganatellenes gyógyszerek

Etopozid

Etopozid, a mandragóra növényi podofillotoxin félszintetikus származéka, DNS szál töréseket indukál a topoizomeráz II működésének gátlásával és szabad gyököket termelnek. A kicsi sejtes tüdőrák és a refrakter hererák első vonalbeli kezelésére javallt. Különféle szarkómák, akut leukémiák, NSCLC és limfómák ellen is aktív. A mieloszuppresszió, az émelygés és a hányás a leggyakoribb káros hatás. Az etopozid nagy dózisa jelentős hipotenziót és alkoholmérgezést okozhat, annak a ténynek köszönhetően, hogy a rossz vizes oldhatóság miatt etanolban oldódik. Az etopozid-foszfát az etopozid prodrog gyógyszerkészítménye. Ennek a készítménynek nagyobb az oldhatósága, amely gyorsabb infúziót tesz lehetővé kevesebb túlérzékenység és hipotenzív reakció mellett.

Kiterjedt stádiumú kissejtes tüdőrák kezelése

A teljesítményállapotot általánosan független prognosztikai tényezőként ismerik el, és jellemzően korrelál a tumorterhelés mértékével.

Első vonalbeli terápiaként a platina hatóanyag, valamint az etopozid vagy az irinotekán továbbra is a kissejtes tüdőrák (SCLC) kezelésének szokásos kezelési módja.

Az SCLC ideális kemoterápiás ciklusainak számát nem határozták meg; a randomizált vizsgálatok eredményei alapján azonban négy-hat ciklust tekintenek standardnak.

A frontális platina alapú kemoterápia kezdetben magas válaszaránya ellenére az extenzív stádiumú SCLC általában visszaesik, gyakran 3-6 hónapon belül.

Az alternatív kemoterápiás stratégiák a kialakított kezelési rend dózisának és ütemezésének módosítására összpontosítottak.

A dózissűrű sémák vegyes eredményeket mutattak.

A dózisintenzitási stratégiát alkalmazó legtöbb vizsgálat nem mutatott túlélési előnyt a standard terápiával szemben az extenzív stádiumú SCLC-ben szenvedő betegeknél, és a magasabb dózisok jellemzően nagyobb toxicitással társultak.

Azoknál a betegeknél, akik további terápiát nem kapnak, a medián túlélés kevesebb, mint 3 hónap.

A korábban platina alapú terápiában részesült betegeket két általános kategóriába sorolják, tükrözve betegségük platinaérzékenységi állapotát: platinaérzékeny és platina refrakter.

A topotekán másodlagos kezelésként platinaérzékeny, relapszusos betegségben szenvedő betegek számára engedélyezett, a tünetek kontrollja alapján. A betegek kényelme érdekében orális topotekán készítményt is kifejlesztettek.

Annak ellenére, hogy előrehaladt a genomiális változások és a jelátviteli utak megértése az SCLC-ben, a tirozin-kináz inhibitorokkal, más kis molekulájú inhibitorokkal és antiangiogén szerekkel végzett klinikai kísérletek csalódást okoztak. A közelmúltban értékelt egyéb terápiás területek közé tartoznak az epigenetikus módosítók, a DNS-helyreállítás inhibitorai és a sejtciklus, az immunellenőrzési pont gátlói és a Notch-út inhibitorai.

Superior Vena Cava-szindróma

Kissejtes és nem kissejtes tüdőrák

Önmagában kemoterápiát is alkalmaztak SVCO kezelésére nem SCLC-s betegeknél, pozitív eredménnyel. 36 Ugyanakkor veleszületett kemoterápiás rezisztenciájuk miatt ez a megközelítés kevésbé hatékony a nem kissejtes daganatok esetében, így a sugárterápia vagy a kombinált modalitású terápia továbbra is az előnyben részesített kezdeti kezelés. Az SCLC-ben szenvedőktől eltérően a nem SCLC-s betegeknél az SVCO jelenléte negatív hatással van a lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegek prognózisára. 36

A tüdőrák klinikai kezelése

Korlátozott kissejtes tüdőrák kezelése

SCLC-ben szenvedő betegeknél a „korlátozott betegség” egy rákra utal, amely egy hemithoraxra korlátozódik. A betegek körülbelül 40% -a korlátozott betegségben szenved. Korlátozott betegségű SCLC esetén a medián túlélési idő körülbelül 3 hónap kemoterápia nélkül 85 és 15 hónap kombinált kemoterápiával, a korlátozott betegségű SCLC-s betegek 86 és 10-25% -a hosszú távú túlélést ér el. 86, 87 Bár a hosszabb túlélést alkalmanként csak műtéttel (főleg ritkán előforduló, kis perifériás elváltozásban szenvedő betegeknél) vagy csak sugárkezeléssel érik el, 87 a kemoterápiát a terápia legfontosabb összetevőjének tekintik a betegség agresszív jellege miatt, gyors fejlődéssel távoli áttétek. 87, 88

Az SCLC kezelésében alkalmazott szokásos kemoterápiás rend a ciszplatinból (vagy ritkábban a karboplatinból) áll, amelyet egy 3 hetes ciklus 1. napján alkalmaznak, és a topoizomeráz II inhibitor etopozidot intravénásán vagy orálisan 3 egymást követő napon át. 84 Az etopozid több napos beadása hatékonyabb az SCLC-ben, mint a teljes dózis egyetlen napon történő beadása. 89 A topoizomeráz I gátló irinotekán és ciszplatin kombinálása olyan eredményeket ad, amelyek összehasonlíthatók az etopozid és a ciszplatin kombinációjával. 90 Úgy tűnik, hogy más kezelési módok kevésbé hatékonyak. 91 Az NSCLC-hez hasonlóan az első vonalbeli kemoterápiával négy-hat cikluson túlmenve sem származik jelentős túlélési előny, feltehetően a megszerzett rezisztencia megjelenése miatt.

Annak ellenére, hogy a sugárterápia önmagában nem képes az SCLC kezelésére, a teljes dózisú sugárterápia kemoterápiával kiegészítve, az intrathoracikus betegségre irányul, 5% -kal javítja a hosszú távú túlélési arányt, szemben a kizárólag kemoterápia alkalmazásával elértekkel. 86, 88 A sugárterápia korai kemoterápiás kezelése (az 1. vagy a 2. ciklustól kezdve) jobbnak tűnik, mint a kemoterápia későig történő késleltetése, a 86, 88 és a hiperfrakcionált sugárterápia naponta kétszer adható. napi egyszeri frakcionálásig korlátozott betegségű SCLC-ben. 86, 88

Agyi metasztázisok az SCLC-ben szenvedő betegek legfeljebb 30% -ában alakulnak ki, akik jó reakciót mutatnak a szisztémás kemoterápiára, és az agy lehet a relapszus első vagy egyetlen helye ezeknél a betegeknél. A kemoterápia befejezése után alkalmazott profilaktikus koponyaűri besugárzás (PCI) 30% -ról 15% -ra csökkenti az agyi áttétek arányát, és körülbelül 5% -kal javítja a hosszú távú túlélés valószínűségét. 86 A PCI ma már a standard ellátás azon betegek számára, akik jó reakciót mutattak a szisztémás terápiára.

Kissejtes tüdőrák

Korlátozott betegség (a betegek 30% -a)

Az egyidejű kemoradioterápia a választott kezelés. 18.

A sugárzás növeli az általános túlélést (körülbelül 5% 3 év alatt). A műtétnek ritka körülmények kivételével nincs szerepe (lásd később). 19.

Kemoterápia: A ciszplatin/etopozid a választott kemoterápiás kezelés, de számos gyógyszer-kombináció hasonló aktivitást mutat (32-6. Táblázat). A szokásos kúra négy ciklus.

Az SCLC kezdeti kezelésével a kemoterápia az esetek többségében szignifikáns kezelési reakciót eredményez (70–90%). A probléma az, hogy az esetek többségében visszaesés és progresszív betegség következik be.

Kettőnél több aktív gyógyszert tartalmazó kombinált kemoterápia nem bizonyítottan javítja a túlélést.

Jelenleg nincs bizonyított szerepe a fenntartó terápiának, az őssejt-transzplantációnak, a biológiai terápiának vagy a konszolidációs kemoterápiának.

A kemoterápiás mellékhatások közé tartozik az émelygés, hányás, mieloszuppresszió, szepszis, hajhullás és veseelégtelenség.

Beszámoltak arról, hogy az etopozid ritkán okoz tüdőmérgezést (akut tüdőgyulladás, diffúz alveoláris károsodás, túlérzékenységi reakciók és hörgőgörcs). Megerősítheti a sugárzásos tüdőgyulladás kockázatát is.

A relapszus a kemoradiációra adott kezdeti válasz ellenére akár 80% -ban is bekövetkezhet (2 éven belül), kemorezisztens tumorsejtek kialakulása miatt

A mellkasi sugárterápiát napi vagy kétszeri adagolással a kemoterápia első két ciklusán belül kezdjük meg, egyidejűleg, korlátozott betegség esetén. 20 Ha a beteg működési állapota meglehetősen gyenge, vagy nem tolerálja a kezeléssel összefüggő mucositist, akkor a kezelési módok egymás után adhatók meg. (Ez utóbbi megközelítés azonban kevésbé optimális túlélést eredményez.) ○

Naponta: 54-60 szürke, 25-30 frakcióban naponta egyszer.

Naponta kétszer: Ha a beteg kiváló teljesítményállapotú és 60 évnél fiatalabb, akkor hiperfrakcionálás alkalmazható.

Hiperfrakcióval a mucositis jellemzően sokkal magasabb, de a helyi kontroll jobb a hagyományos kezelési módokhoz képest. Folyamatban van egy vizsgálat annak értékelésére, hogy a nagy dózisú napi adag egyenértékű-e (a túlélés szempontjából) a napi kétszeri adagoláshoz képest.

Hiperfrakcionálással 1,5 Grey-t adnak naponta kétszer 45-50 Grey teljes dózisig.

A sugárzási portálon (mind a hagyományos, mind a hiperfrakcionálódás) szereplő kezelési terület magában foglalja a prechemoterápiás tumor térfogatát (beleértve az esetleges pozitív nyirokcsomókat is), a CT, PET vagy mindkettő által körülhatárolva, plusz egy 2 cm-es margóval e terület körül. Az NSCLC kezelésével ellentétben a magas kockázatú nyirokcsomó-hordozó régiók nem tartoznak ide.

A sugárzás mellékhatásai közé tartoznak a nyelőcsőgyulladás, a tüdőgyulladás a kezelés alatt vagy után, valamint a gyengeség.

Kimutatták, hogy a folyamatos dohányzás rontja a túlélést.

A korai stádiumú korlátozott betegség kombinált modalitása 5 éves túlélési arányt eredményez 20-25%. 21

Természetes eredetű rákellenes szerek keresése *

William Charles Evans BPharm BSc PhD DSc FIBiol FLS FRPharmS,. Daphne Evans BA MA, Trease és Evans farmakognosziája (tizenhatodik kiadás), 2009

NÖVÉNYEK A RÁK KEZELÉSÉBEN

Ajánlott kiadványok:

  • Tüdőrák
  • A ScienceDirectről
  • Távoli hozzáférés
  • Bevásárlókocsi
  • Hirdet
  • Kapcsolat és támogatás
  • Felhasználási feltételek
  • Adatvédelmi irányelvek

A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .