A jól differenciált pajzsmirigyrák kimutatásának módja elhízott és nem elhízott betegeknél

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

differenciált

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

Egyformán közreműködött ebben a munkában: Jonathan Zagzag, Michael K. Malone, Melissa A. Lopresti, Jennifer B. Ogilvie, Kepal N. Patel, Keith S. Heller

Tagsági Sebészeti Osztály, Endokrin Sebészeti Osztály, NYU Langone Medical Center, New York, New York, Egyesült Államok

  • Jonathan Zagzag,
  • Michael K. Malone,
  • Melissa A. Lopresti,
  • Jennifer B. Ogilvie,
  • Kepal N. Patel,
  • Keith S. Heller

Ábrák

Absztrakt

Háttér

A jól differenciált pajzsmirigyrák (WDTC) előfordulása gyorsan növekszik. Sok szerző úgy érzi, hogy ez a növekedés a túlzott diagnózisnak köszönhető, és hogy az egyik hozzájáruló tényező a különböző képalkotó vizsgálatok egyre növekvő használata. Az elhízás aránya az Egyesült Államokban is növekszik. Felvetődött, hogy a megnövekedett testtömeg-indexű (BMI kg/m 2) betegeknél nagyobb a WDTC előfordulása, mint a normál BMI-vel rendelkező betegeknél. Feltételezhetjük, hogy elhízott betegeknél a pajzsmirigy csomók nehezebben tapinthatók, és mivel több rákot észlelnek képalkotással, úgy tűnik, hogy az elhízott betegeknél a WDTC látszólagos növekedési üteme nagyobb, mint nem elhízott betegeknél. Ezt a tanulmányt ennek a hipotézisnek az értékelésére végezték el annak megállapításával, hogy van-e különbség a pajzsmirigyrák kezdeti kimutatásában elhízott és nem elhízott betegeknél.

Mód

Felülvizsgálták mindazon 519, WDTC posztoperatív diagnózissal rendelkező beteg kórlapját, akik pajzsmirigy-eltávolítást végeztek a NYU Langone Medical Centerben 2007. január 1-jétől 2010. augusztus 31-ig a NYU Endokrin Sebészeti Társult munkatársainak három tagjától. A betegeket nem elhízott (BMI 2) és elhízott (BMI ≥30 kg/m 2) csoportokra osztottuk. A betegeket a daganatuk kimutatásának kezdeti módszerével szintén palpációs, képalkotó és incidens csoportokra osztották.

Eredmények

A végső vizsgálati csoport 270 beteget tartalmazott, közülük 181 (67%) a Nem elhízott és 89 (33%) az elhízott csoportba tartozott. A Nem elhízott csoportban 81 daganatot (45%) tapintással, 72 (40%) képalkotással, 28 (16%) mellékesen találtak. Az elhízottak csoportjában 40 (45%) tapintással, 38 (43%) képalkotással, 11 (12%) pedig véletlenül került elő. Ezek a különbségek nem voltak statisztikailag szignifikánsak (p-érték 0,769).

Következtetés

Megmutattuk, hogy a BMI nem játszik szerepet a kezdeti kimutatás módjában WDTC-ben szenvedő betegeknél. Ez azt sugallja, hogy a képalkotással észlelt WDTC prevalenciája nem az egyre elhízottabb populáció okozta műtárgy, és hogy a WDTC és az elhízás bármilyen összefüggése nem függ össze e daganatok kimutatásának módjával.

Idézet: Zagzag J, Malone MK, Lopresti MA, Ogilvie JB, Patel KN, Heller KS (2016) A jól differenciált pajzsmirigyrák kimutatásának módszere elhízott és nem elhízott betegeknél. PLoS ONE 11 (4): e0152768. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0152768

Szerkesztő: Paula Soares, IPATIMUP/Portói Egyetem Orvostudományi Kar, PORTUGÁLIA

Fogadott: 2015. november 20 .; Elfogadott: 2016. március 18 .; Közzétett: 2016. április 4

Adatok elérhetősége: Minden releváns adat megtalálható a dokumentumban és a kiegészítő információkat tartalmazó fájlokban.

Finanszírozás: A szerzőknek nincs támogatásuk vagy finanszírozásuk a jelentésre.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincs versengő érdek.

Bevezetés

A jól differenciált pajzsmirigyrák (WDTC) előfordulása gyors ütemben növekszik, és 1975 óta az Egyesült Államokban majdnem megháromszorozódott [1–5]. Bár egyes szerzők szerint ennek a növekedésnek egy része a betegségterhelés növekedésének tudható be [2, 4, 6], mások úgy érzik, hogy ennek a növekedésnek a túlzott diagnózis eredménye [1, 7–12]. Feltételezték, hogy a túl diagnózishoz az egyik hozzájáruló tényező a különböző képalkotó vizsgálatok növekvő használata [7]. Korábban kimutattuk, hogy a WDTC-k 46% -át képalkotással detektálják, és ez nem korlátozódik a kis rákos megbetegedésekre [13].

Az elhízás aránya az Egyesült Államokban is folyamatosan növekszik [14]. Felvetődött, hogy a megnövekedett testtömeg-indexű (BMI kg/m 2) betegeknél nagyobb a WDTC előfordulása, mint a normál BMI-vel [15–17]. Feltételezhetjük, hogy elhízott betegeknél a pajzsmirigy csomók nehezebben tapinthatók, és mivel több rákot észlelnek képalkotással, úgy tűnik, hogy az elhízott betegeknél a WDTC látszólagos növekedési üteme nagyobb, mint nem elhízott betegeknél. Ezt a tanulmányt ennek a hipotézisnek az értékelésére végezték el annak megállapításával, hogy van-e különbség a pajzsmirigyrák kezdeti kimutatásának módjában elhízott és nem elhízott betegeknél.

Anyagok és metódusok

Felülvizsgálták mind az 519 beteg kórlapját, akik pajzsmirigy-műtéten estek át az NYU Langone Medical Centerben 2007. január 1-jétől 2010. augusztus 31-ig az NYU Endokrin Sebészeti Társulásának három tagjától, és akiknél a WDTC posztoperatív diagnózisa volt. 46 beteget kizártunk, mert a tumor kezdeti kimutatásának módszerét nem sikerült meghatározni. A fennmaradó 473 beteg közül a BMI 270-ben állt rendelkezésre.

A magasságot és a súlyt az érzéstelenítés előtti operatív feljegyzésekből nyertük. A BMI-t az Egészségügyi Világszervezet 2004. évi osztályozása alapján számították ki [18]. A 270 beteget, akiknél a BMI ismert volt, 2 csoportba soroltuk: azok, akiknek BMI ≥30 kg/m 2 (elhízott csoport), és akik BMI 2-vel (nem elhízott csoport). Másodlagos elemzést 4 csoportra osztott betegekkel végeztek: a BMI 2-vel, a ≥30 és 2 BMI-vel, a ≥35 és 2 BMI-vel és a ≥40 kg/m 2 BMI-vel rendelkezõkkel. .

A daganat méretét a patológus a rögzítetlen, friss műtéti mintából mérte. Multifokális rákban szenvedő betegeknél a legnagyobb daganat méretét jelentették.

A statisztikai elemzést az SPSS 20. verziójával (Windows, SPSS, Chicago, IL) végeztük. A készenléti táblázatokat chi-négyzet próbával és Fisher pontos tesztjével elemeztük, és az átlagok összehasonlítását független minták t-teszttel és egyirányú varianciaanalízissel (ANOVA) végeztük. A zavarókhoz való alkalmazkodást multinomiális logisztikai regresszióval hajtottuk végre. A zavarókat a priori választották, és magukban foglalták az életkort, a nemet és a tumor méretét. A P-értékek kétoldalasak voltak, és a ≤ 0,05 értékeket tekintettük szignifikánsnak.

Ezt a tanulmányt a NYU Cancer Institute Protocol Review and Monitoring Committee és az NYU Institutional Review Board jóváhagyta. Írásbeli tájékozott beleegyezést kaptak a vizsgálatban részt vevő összes betegtől.

Eredmények

Az 1. táblázat összefoglalja annak a 270 betegnek a jellemzőit, akiknél a BMI rendelkezésre állt, és a 203 beteget, akiknél ez nem volt. Azok a betegek, akiknél a BMI ismert volt, idősebbek voltak, mint azok, akiknél a BMI nem volt ismert. E csoportok között nem találtunk más szignifikáns különbséget. A vizsgálatba bevont esetek közül 254-nek (94%) volt papilláris rákja, 3-nak (1%) follikuláris rákja volt, 7-nek (3%) Hurthle-sejtrákja volt, és 5-nek (2%) magas papilláris rákos változata volt.

Azoknál a betegeknél, akiknek a képalkotásával rákot találtak daganataikra, daganataikat ultrahanggal detektálták. Ezeknek a betegeknek 56% -ánál mutatták ki daganataikat a pajzsmirigy nem csomókkal kapcsolatos okokból történő értékelésére irányuló vizsgálatok során, és 54% -uknál a tumorokat a pajzsmirigytől eltérő struktúrák értékelésére irányuló vizsgálatokkal fedezték fel. A tapintással felfedezett betegek 84% -át kezdetben orvos tapintotta meg, 16% -át pedig a beteg kezdetben tapintotta meg.

Az átlagos utánkövetés 30 hónap volt. Az esetek 5,2% -ában volt ismétlődés. A képalkotó, a tapintási és az esetleges csoportban nem volt különbség a kiújulási arányban (3,6%, 7,4% és 2,6%, p-érték 0,31). Ez igaz volt akkor is, ha kizártuk az esetleges csoportot (p-érték 0,26), és miután a zavarosra igazítottuk (p-érték 0,28). Nem figyeltünk meg különbséget az elhízott és a nem elhízott csoportok között (4,5% és 5,5%, p-érték 0,260). Továbbá korábbi tanulmányunkban kimutattuk, hogy a képalkotó modalitásnak nincs kapcsolata a tumor stádiumával vagy a csomó státuszával [13].

Azok közül a betegek közül, akiknél a BMI ismert volt, 181 (67%) a Nem elhízott és 89 (33%) az elhízott csoportba tartozott. E két csoport összehasonlítását a 2. táblázat foglalja össze. Nem volt szignifikáns különbség a beteg vagy a tumor jellemzőiben, illetve abban, ahogyan a daganatot eredetileg kimutatták. Multinomiális regressziót alkalmaztunk a zavar, életkor, nem és daganatméret szerinti korrekcióra, és az elhízott és a nem elhízott csoport között nem volt szignifikáns kapcsolat a detektálási modalitás tekintetében (p-érték 0,701, 0,628 a képalkotó és a tapintási csoportokban; referencia csoport esetleges daganatok).

Amikor másodlagos elemzést végeztek 4 BMI kategóriába sorolt ​​betegekkel, nem volt szignifikáns különbség a beteg vagy a tumor jellemzőiben, vagy a kezdeti tumor kimutatási módszerben (3. táblázat). A nemek közötti megoszlás tekintetében különbség volt a csoportok között. Ez igaz volt a multinomiális logisztikus regresszió elvégzése után is, az életkor, a nem és a daganat nagysága zavaró tényezőként. További elemzést végeztünk további BMI-csoportokkal (BMI 2 és BMI 25–29,9 kg/m 2), és hasonló eredményeket találtunk.

A műtéti konzultáció idején az eredetileg képalkotással talált 110 daganat 53-át (48%) valóban megérintette a kezelő sebész. Ezek a daganatok nagyobb valószínűséggel tapinthatók voltak a nem elhízott csoportban az elhízott csoportokhoz képest (57% vs. 32%, p-érték 0,025). A nem elhízott és elhízott csoportok egyébként hasonlóak voltak ebben a betegcsoportban (4. táblázat). A képalkotással észlelt rákos megbetegedéseknél fontos megjegyezni, hogy nem volt szignifikáns különbség a daganatok méretében vagy százalékában. 4. táblázat. Az elhízott betegek és a nem elhízott betegek összehasonlítása a képalkotó módszerrel.