A japán fürj (Coturnix coturnix japonica) fehérjeszükséglete nevelési és tojási időszakban

A japán fürj (Coturnix coturnix japonica) fehérjeszükséglete nevelési és tojási időszakban

Soares R da TRN I; Fonseca JB II; Santos AS de O dos III; Mercandante MB IV

I LZNA/CCTA/UENF docens
II LZNA/CCTA/UENF professzor
III. Végzős hallgató, állattenyésztés
IV technika Nivel Superior LZNA/CCTA/UENF

Két teljesen randomizált vizsgálatot végeztek a japán fürjek fehérjeigényének felmérésére a tenyésztési és a tojásrakási időszakban. Minden kísérletben 150 fürjet osztottak el öt kezelésben, öt ismétléssel. A nyersfehérje szintek a nevelési periódusban 18, 20, 22, 24 és 26% voltak (1. kísérlet), a tojásrakási időszakban pedig 16, 18, 20, 22 és 24% (2. kísérlet). A fehérjeszint másodfokú hatását figyelték meg a hét és 35 nap közötti súlygyarapodásban (1. kísérlet). A fehérje szintnek nem volt hatása a takarmányfelvételre és a takarmányátalakításra. A tenyésztés alatti kísérleti étrendben lévő fehérje-szint 63 napig nem volt hatással a tojástermelésre. A tojásrakás azonban késett, és a testtömeg változása nagyobb volt az alacsonyabb fehérjetartalmú fürjeknél. A 2. kísérletben a fehérje szint kvadratikus hatása volt látható a tojástermelésre és a takarmány átalakítására; és lineáris hatást tapasztaltak a tojás átlagos tömegére és a takarmányfelvételre. A nyersfehérje szintjét 23,08%, illetve 21,95% -ot becsülték a tenyésztés és a tojásrakás regressziós egyenleteivel.

Kulcsszavak: nyersfehérje, tojástermelés, japán fürj.

A fürjtermelés egyre nagyobb jelentőséget mutat Brazíliában, mivel a fürjek korai ivarérettséget mutatnak és kis testmérettel rendelkeznek, ami alacsonyabb szükségletet jelent a lakóhely és takarmány szükségességére.

A tápanyagigényre vonatkozó adatok többségét azonban más, eltérő éghajlati viszonyokkal rendelkező országokban szerezték be, megakadályozva ezzel a megfelelő táplálkozási program kialakítását. Fontos pontosabban meghatározni a Brazíliában nevelt fürjek tápanyagigényét. Bár a hazánkban nem előállított adatokat fel lehet használni a fürjek takarmánykészítésében, ez alacsonyabb termelékenységet és gyenge gazdasági teljesítményt eredményezhet, mivel egyes tápanyagok esetlegesen meghaladják az étrendet.

A fürjek számára az egyik legfontosabb tápanyag a kiváló minőségű fehérje, megfelelő aminosav-egyensúly mellett. Ez az egyik legdrágább tápanyag. A túlzott fehérjebevitel magasabb nitrogénkiválasztást és alacsonyabb takarmány-hatékonyságot eredményez a tojástermelés szempontjából.

Négy nyersfehérje-szintet (20, 22, 24 és 26%) értékeltek a japán fürjeknél, és arra a következtetésre jutottak, hogy miután a lizin és metionin + cisztin követelmények teljesültek, a 20% nyersfehérje szint eredményezte a legjobb teljesítményt 1 és 42 napos kor között (Murakami és mtsai, 1993a).

Hyankova és mtsai. (1997) arról számoltak be, hogy a japán fürjek, amelyek 26 és 21,6% nyersfehérjét tápláltak, 1 és 21, illetve 22 és 35 napos kor között jó teljesítményt nyújtottak. Így az igények az életkor előrehaladtával csökkennek, hasonlóan a többi állatfajhoz.

A tojásrakási időszakban Murakami et al. (1993b) a nyersfehérje 18% -át ajánlotta, ami alacsonyabb, mint a Pinto és mtsai által ajánlott 22,42% -os szint. (1998). Az NRC (1994) a nyersfehérje 24 és 20% -os szintjét javasolja a fürjek számára a tenyésztési és a tenyésztési időszakban.

Ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy megbecsülje a japán fürjek nyersfehérje szükségletét a tenyésztési és a tojásrakási időszakban.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

Két kísérletet végeztek a baromfitelepen, az Universidade Estadual do Norte Fluminense? UENF, R.J., Brazília, annak érdekében, hogy megbecsüljék a japán fürjek nyersfehérjeszükségletét a tenyészidőszakban (1. kísérlet) és a tojásrakási időszakban (2. kísérlet).

Az első vizsgálatban 150 hétnapos fürjet osztottak el teljesen randomizált formában, öt kezelésben és öt ismétlésben, mindegyik kísérleti egységben hat fürj.

A kísérleti étrendek (1. táblázat) kukorica-szója alapúak voltak, 18, 20, 22, 24 és 26% nyersfehérjét (CP) és 2900 kcal metabolizálható energiát (ME) tartalmaztak. Az étrendeket a kísérleti időszak során ad libitum adták (hét és 35 nap közötti).

japán

A tojó madarakat 20% nyersfehérjével, 2,5% kalciummal, 0,35% emészthető foszforral és 2900 kcal ME-vel táplálták, az NRC ajánlása szerint (1994).

A takarmányfelvételt (g/madár), a súlygyarapodást (g) és a takarmányátalakulást hét és 35 nap közötti időszakban értékeltük. Egyéb jellemzőket is értékeltek, mint például az első tojás életkora, a tojástermelés mértéke és a súlygyarapodás szórása három tojási időszakban (legfeljebb 63 napos korig).

A második vizsgálatban 150, 42 napos madarat osztottak el teljesen randomizált formában, öt kezelésben és öt ismétlésben, mindegyikben hat madárral. Egy-42 napos korig a fürjeket kukorica-szójabab alapú étrenddel etették 24% nyersfehérjével és 2900 kcal/kg ME-vel. A testsúlyt a kísérleti időszak elején (42 napos kor) értékeltük, amely 98 napos életkorig tartott.

Kísérleti diéták 16, 18; 20; 22 és 24% nyersfehérjét (1. táblázat) ad libitum tápláltunk két 28 napos periódus alatt (1. és 2. periódus). A madarakat 17L: 7D-s könnyű menetrendben tartották, és értékelték a tojástermelést (%), az átlagos tojástömeget (g), a takarmányfelvételt (g/madár/nap) és a takarmányátállást (kg/kg).

Mindkét kísérletben az adatokat a SAEG szoftver segítségével elemeztük (Universidade Federal de Viçosa, 2000). A nyersfehérje szükségletet regressziós egyenletekkel becsültük meg.

Eredmények és vita

Az 1. és 2. kísérlet adatait a 2., illetve a 3. táblázat tartalmazza. Az első tárgyaláson másodfokú hatás volt (p

A nyersfehérje szinteknek nem volt szignifikáns hatása (p> 0,05) a takarmányfelvételre és a takarmányátalakításra.

A becsült fehérjeszint ebben a vizsgálatban alacsonyabb volt, mint más hasonló korú fürjekkel végzett vizsgálatok. Lepore & Marks (1971) négy hetes korában jelentette a nehezebb fürjeket, amikor 25% nyersfehérjét tartalmazó étrendet tápláltak. Lee és mtsai. (1977) értékelte a japán fürjek fehérjeigényét a tenyészidőszakban, és jobb növekedési teljesítményről számolt be, 24-32% CP szint mellett. Shim & Vohra (1984) 24% CP-t ajánlott a japán fürjek növekvő étrendjében, amelyet három hetes életkor után 20% -ra lehet csökkenteni. Másrészt a Singh & Narayan (2002) által ajánlott szint 4 és 5 hetes kor között 24% volt.

A nyersfehérje szintje a nevelési étrendben 63 napos korig nem volt hatással a tojástermelésre. A nevelés során 18% CP-vel táplált fürjek azonban négy nappal később kezdtek tojni, mint a magasabb fehérjetartalmú fürjek. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a fehérjehiány károsíthatja a reproduktív rendszer fejlődését. Megfigyelték, hogy a tenyészidőszak alatt alacsonyabb fehérjetartalmú madarak súlygyarapodása nagyobb volt 63 napos korukban. Az átlagos érték 49 volt; 39; 33; 34 és 36 g/madár a 18-as szintnél; 20; 22; 24, illetve 26% nyersfehérje. Meg kell jegyezni, hogy a tojásrakás ideje alatt minden madarat 20% CP-vel etettek, ami magasabb, mint a tenyészidőszakban táplált étrend fehérjeszintje (18%). A tojásrakás kezdetén bekövetkezett nagyobb fehérjebevitel kompenzációs növekedést jelenthetett a madarak számára.

A második vizsgálatban másodfokú hatást tapasztaltunk (p 0,05)

Murakami és mtsai. (1993b) és Pereira és mtsai. (2000) a tojófürtök jobb teljesítményéről számolt be, amikor a madarakat 18% CP-vel etették, ez az érték sokkal alacsonyabb volt, mint amit ebben a tanulmányban találtunk.

Pires Jr (1981) arról számolt be, hogy a 20% CP határozta meg a legmagasabb tojástermelési arányt, azonban Pinto és mtsai. (1998) a fehérjeszükséglet szintjét (22,42%) hasonlónak találta, mint a tanulmányunkban. Singh & Narayan (2002) szintén 22% -os fehérjét ajánlott a fürjek számára a termelési időszakban. Magasabb fehérjeszükségletről számolt be Vilar és munkatársai. (1991), aki magasabb tojástermelést figyelt meg, amikor a fürjeket 24% CP-vel etették az étrendben.

A nyersfehérje átlagos tojástömegre gyakorolt ​​lineáris hatása miatt nem volt lehetséges megbecsülni azt a szintet, amely a maximális tojástömeget produkálja, de az adatok azt sugallják, hogy nagyobb tojás termeléséhez magasabb étrendű fehérjére van szükség.

Murakami és Furlan (2002) szerint a tojás mérete nagymértékben függ a napi nyersfehérje beviteltől, mivel a rétegek nem tárolnak nagy mennyiségű fehérjét; így mind a fehérjetartalom, mind a takarmánybevitel fontos a fehérjebevitel szabályozásában a tojástermelés függvényében.

E tanulmány megállapításai azt sugallják, hogy a japán fürjek étrendjében a nyersfehérje 23,08% -os és 21,95% -os szintje ajánlott a tenyésztési időszakban (7-35 nap) és a tojásrakási időszakban (42-98 nap), ill.

Hyankova L, Dedkova L, Knizetva H, Klecner D. A növekedés, az élelmiszer-bevitel és az élelmiszer-átalakítás hatékonyságára adott válaszok a különböző étkezési fehérjekoncentrációkra a japán fürj hús típusú vonalaiban. Brit baromfitudomány 1997; 38 (5): 564-570. [Linkek]

Lee TK, Shim KF, Tan EL. A növekvő japán fürj fehérjeigénye a trópusokon. Singapore Journal of Primary Industries 1977; 5: 70. [Linkek]

Lepore RD, Marks, HL. Növekedési arány öröklődés a japán fürjben. A különböző táplálkozási körülmények között kiválasztott vonalak fehérje- és energiaigénye. Baromfitudomány 1971; 50: 1335-1341. [Linkek]

Murakami AE, Moraes VMB, Ariki J, Junqueira OM, Kronka SN. Níveis de proteína e energia para codornas japonesas (Coturnix coturnix japonica) em crescimento. Revista Brasileira de Zootecnia 1993a; 22 (4): 534-540. [Linkek]

Murakami AE, Moraes VMB, Ariki J, Junqueira OM, Kronka SN. Níveis de proteína e energia para codornas japonesas (Coturnix coturnix japonica) em postura. Revista Brasileira de Zootecnia 1993b; 22 (4): 541-552. [Linkek]

Murakami AE, Furlan AC. Pesquisas na nutrção e alimentação de codornas em postura no Brasil. In: 1º Simpósio Internacional de Coturnicultura; 2002; UFLA, Lavras, Minas Gerais. Brasil. o. 113-120. [Linkek]

NRC Nemzeti Kutatási Tanács. A baromfi tápanyagigénye. Nemzeti Kutatási Tanács, National Academy Press, Washington, D. C., 9. javított kiadás, 1994. [Linkek]

Pereira TA, Silva YL, Figueiredo ACS. Diferentes níveis de proteína bruta e energia metabolizável na ração e o desempenho de codornas (Coturnix coturnix japonica) poedeiras. In: Reunião Anual da Sociedade Brasileira de Zootecnia 37; 2000. Viçosa, Minas Gerais. (CD ROM). [Linkek]

Pinto R, Ferreira AS, Albino LFT, Gomes PC. Níveis de proteína e energia para codornas japonesas em postura. In: XXXV Reunião Anual da Sociedade Brasileira de Zootecnia; 1998. FMVZ- UNESP ? Botucatu ? Sao Paulo. v. IV: 147-149. [Linkek]

Pires Jr JF. Diferentes níveis de proteína em rações de codornas em postura. [Trabalho de Graduação]. Jaboticabal UNESP, 1981, 25p. [Linkek]

Shim KF, Vohra P. A japán fürj táplálkozásának áttekintése. World's Poultry Science Journal 1984; 40, 261-374. [Linkek]

Singh RV, Narayan R. Produção de codornas nos trópicos. In: 1º Simpósio Internacional de Coturnicultura; 2002; UFLA, Lavras, Minas Gerais. Brasil. o. 27-35. [Linkek]

Universidade Federal de Viçosa ? UFV - 2000. SAEG (Sistemas para Análises Estatísticas e Genéticas). Viçosa, Minas Gerais. (versao 8.0). [Linkek]

Vilar EA, Reis OV, Sena DD. Efeito dos níveis de proteína sobre a produção de ovos e o desenvolvimento ponderal do ovário-oviduto em codornas (Coturnix coturnix japonica). In: Reunião Anual da Sociedade Brasileira de Zootecnia; 1991; João Pessoa, Paraíba. 352. o. [Linkek]

Levelezés a
Rita da Trindade Ribeiro Nobre Soares
Av. Alberto Lamego 2000
Horto. LZNA/CCTA/UENF
Campos dos Goytacazes - RJ, Brazília
28015-620
E-mail: [email protected]

Megérkezett: 2002. július
Jóváhagyva: 2003. február

Megjegyzés: Az itt bemutatott adatok egy részét rövid kommunikációként mutatták be a Rio de Janeiróban megrendezett XII. Brazil Állattudományi Találkozón (ZOOTEC'2002).

A napló minden tartalmát, kivéve, ha másként jelezzük, a Creative Commons Nevezési Licenc alapján licenceljük