Foszfát-sók

Áttekintés

A foszfát sók a kémiai foszfát sókkal és ásványi anyagokkal való sokféle kombinációjára utalnak. A magas foszfáttartalmú ételek közé tartoznak a tejtermékek, a teljes kiőrlésű gabonafélék, a diófélék és bizonyos húsok. Úgy tűnik, hogy a tejtermékekben és a húsokban található foszfátok könnyebben felszívódnak a szervezetben, mint a gabonamagvakban található foszfátok. A kólaitalok sok foszfátot tartalmaznak - valójában annyit, hogy túl sok foszfátot okozhatnak a vérben.

foszfát

Az emberek foszfát sókat használnak orvosságokhoz. Vigyázzon, ne keverje össze a foszfát sókat olyan anyagokkal, mint a szerves foszfátok, amelyek nagyon mérgezőek.

A foszfát sókat leggyakrabban a bél tisztítására, alacsony foszfátszintre, székrekedésre, magas vér kalciumszintre és gyomorégésre használják.

Hogyan működik?

A foszfátok általában felszívódnak az ételből, és fontos vegyi anyagok a szervezetben. Részt vesznek a sejtek szerkezetében, az energia transzportjában és tárolásában, a vitaminok működésében és számos más, az egészség szempontjából nélkülözhetetlen folyamatban. A foszfát sók hashajtóként működhetnek azáltal, hogy több folyadékot vonnak be a belekbe, és ösztönzik a bél gyorsabb kiszorítását.

Felhasználás és hatékonyság ?

Hatályos

  • A bél előkészítése orvosi eljáráshoz. A nátrium-foszfát termékek szájon át történő bevétele a kolonoszkópiás eljárás előtt hatékony a bél tisztítására. Néhány nátrium-foszfát-terméket (OsmoPrep, Salix Pharmaceuticals; Visicol, Salix Pharmaceuticals) az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) jóváhagyott erre az indikációra. A nátrium-foszfát szedése azonban egyeseknél növelheti a vesekárosodás kockázatát. Emiatt a nátrium-foszfát termékeket az Egyesült Államokban már nem használják bélkészítésre.
  • Alacsony foszfátszint a vérben. A nátrium- vagy kálium-foszfát szájon át történő bevétele hatékony a vér alacsony foszfátszintjének megelőzésében vagy kezelésében. Az intravénás foszfát sók az alacsony foszfátszintet is kezelhetik a vérben, ha orvos felügyelete alatt használják őket.

Valószínűleg hatékony

  • Székrekedés. A nátrium-foszfát az FDA által engedélyezett szabad recept nélküli (OTC) összetevő a székrekedés kezelésére. Ezeket a termékeket szájon át vagy beöntésként használják.
  • Emésztési zavar. Az alumínium-foszfát és a kalcium-foszfát az FDA által engedélyezett összetevők, amelyeket savkötőkben használnak.
  • Magas kalciumszint a vérben. A foszfát-só (kivéve a kalcium-foszfátot) szájon át történő bevétele valószínűleg hatékony a magas kalciumszint kezelésében a vérben. De intravénás foszfát sókat nem szabad használni.

Esetleg hatékony

  • Vesekövek (nephrolithiasis). A kálium-foszfát szájon át történő bevétele segíthet megakadályozni a kalcium vesekövek képződését magas vizeletszintű betegeknél.

Nincs elegendő bizonyíték a

Mellékhatások és biztonság

A nátriumot, káliumot, alumíniumot vagy kalciumot tartalmazó foszfát sók VALÓSZÍNŰEN BIZTONSÁGOS a legtöbb ember számára, ha szájon át, a végbélbe helyezve vagy intravénásan (intravénásán) megfelelően és rövid távon adják be. A foszfát-sókat csak intravénásan (intravénásán keresztül) szabad orvos felügyelete mellett alkalmazni.

A foszfát sók (foszforban kifejezve) LEHETSÉGES VÉDETLEN ha 70 grammnál fiatalabb felnőtteknél napi 4 grammnál nagyobb dózisban, idősebbeknél pedig napi 3 grammnál nagyobb adagokban szedik.

A rendszeres, hosszú távú használat megzavarhatja a foszfátok és egyéb vegyi anyagok egyensúlyát a szervezetben, és a súlyos mellékhatások elkerülése érdekében egészségügyi szakembernek ellenőriznie kell. A foszfát sók irritálhatják az emésztőrendszert és gyomorpanaszokat, hasmenést, székrekedést, fejfájást, fáradtságot és egyéb problémákat okozhatnak.

Ne tévessze össze a foszfát sókat olyan anyagokkal, mint szerves foszfátok, vagy hárombázisú nátrium-foszfátokkal és hárombázisú kálium-foszfátokkal, amelyek nagyon mérgezőek.

Különleges óvintézkedések és figyelmeztetések:

Terhesség és szoptatás: Az étrendi forrásokból származó foszfát sók VALÓSZÍNŰEN BIZTONSÁGOS terhes vagy szoptató nők számára, ha az ajánlott napi adag 1250 mg 14-18 éves kor közötti és 700 mg napi 18 év felett. Egyéb összegek LEHETSÉGES VÉDETLEN és csak egészségügyi szakember tanácsával és folyamatos gondozásával használható.

Gyermekek: A foszfát sók VALÓSZÍNŰEN BIZTONSÁGOS gyermekek számára, ha az ajánlott napi adag 460 mg az 1-3 éves gyermekek számára; 500 mg 4-8 éves gyermekek számára; és 1250 mg 9-18 éves gyermekek számára. A foszfát sók LEHETSÉGES VÉDETLEN ha az elfogyasztott foszfát mennyisége (foszforban kifejezve) meghaladja az elfogadható felső beviteli szintet (UL). Az UL napi 3 gramm az 1-8 éves gyermekek számára; 9 éves és idősebb gyermekek esetében napi 4 gramm.

Szívbetegség: Kerülje a nátriumot tartalmazó foszfát-sók alkalmazását, ha szívbetegsége van.

Folyadékretenció (ödéma): Kerülje a nátriumot tartalmazó foszfát-sók alkalmazását, ha cirrhosisban, szívelégtelenségben vagy más, ödémát okozó állapotban szenved.

Magas kalciumszint a vérben (hiperkalcémia): Óvatosan használja a foszfát sókat, ha hiperkalcémiája van. A túl sok foszfát a kalcium lerakódását okozhatja ott, ahol a testben nem szabad.

Magas foszfátszint a vérben: Addison-kórban, súlyos szív- és tüdőbetegségben, vesebetegségben, pajzsmirigyproblémákban vagy májbetegségben szenvedőknél nagyobb valószínűséggel alakul ki túl sok foszfát a vérükben, mint foszfát-sókat. A foszfát-sókat csak egészségügyi szakember tanácsával és folyamatos gondozásával használhatja, ha ezen állapotok valamelyike ​​fennáll.

Vesebetegség: Foszfát-sókat csak egészségügyi szakember tanácsával és folyamatos gondozásával használjon, ha veseproblémái vannak.

Interakciók ?

Mérsékelt interakció

Legyen óvatos ezzel a kombinációval

A biszfoszfonátok kölcsönhatásba lépnek a foszfát-sókkal

A biszfoszfonát gyógyszerek és a foszfát sók egyaránt csökkenthetik a szervezet kalciumszintjét. Nagy mennyiségű foszfát-só bevitele a kalciumszint túl alacsony szintjét eredményezheti.

Néhány biszfoszfonát közé tartozik az alendronát (Fosamax), az etidronát (Didronel), a risedronát (Actonel), a tiludronát (Skelid) és mások.

Adagolás

A következő dózisokat tanulmányozták tudományos kutatásban: