SZABÁLYOZOTT VAGY AZ INGYENES ÉTRENDdal szemben a Diabetes MELLITUS kezelésében

WILLIAM S. COLLENS, MD, SZABÁLYOZOTT A DIABETES MELLITUS kezelésében, az INGYENES ÉTLETTEL szemben, The American Journal of Clinical Nutrition, 2. évfolyam, 3. szám, 1954. május – június, 195–203. Oldal, https://doi.org/10.1093 /ajcn 1955.3.2

ÖSSZEFOGLALÁS

Az inzulin felfedezése markánsan befolyásolta elképzeléseinket az étrend szerepéről a cukorbeteg kezelésében. Míg ez természetesen lehetővé tette az étrend liberalizálását addig a pontig, ahol a betegeknek el lehetett látni a szénhidrátra vonatkozó fiziológiai szükségleteiket, az egyik munkavállalói iskola arra a következtetésre jutott, hogy már nem fontos a cukorbetegek étrendjének szabályozása, és hogy szabad, korlátlan, saját maga választott ételbevitelt engedélyezzen.

Amikor racionális alapot keresünk a cukorbeteg kezelésére, vagyis megteremtjük azokat a feltételeket az élelmiszerek felhasználásában, amelyek helyreállítanák a fiziológiai anyagcsere-egyensúlyt anélkül, hogy veszélyeztetnék a beteget az inzulin túladagolásának toxikus hatásaival, akkor a diéta klinikai jólét, testsúlykontroll, minimális glycosuria, a normál glykaemia megközelítése és a hipoglikémiától való mentesség formájában nyilvánvalóvá válnak. Bár a degeneratív érrendszeri változások, a nephropathia és a retinopathia elleni védelem formájában nyújtott hosszú távú előnyök nem bizonyítottak véglegesen, vannak olyan kutatók, akik szerint ez a helyzet.

A szabad, önállóan kiválasztott étrend hátrányai a korlátlan glycosuria, a hiperglikémia, a hipoglikémia és a véletlenszerű inzulinadagolás okozta komplikációkban mutatkoznak meg.

Abban az érvben, hogy az étrend szabályozásának és a cukorbetegség-szabályozásnak nincs szerepe a cukorbeteg végső sorsában, pontosabban meg kell határozni a „kontroll” -ot, ahogy ma értjük. Bizonyíték van arra, hogy a diabetes mellitus egy komplex rendellenesség, amelyben nemcsak a szénhidrát-anyagcsere, hanem más olyan enzimrendszerek is zavart okoznak, amelyek nem kapcsolódnak az inzulin működéséhez és nem befolyásolják azokat. Ez azt jelentené, hogy nem szabad elvárni, hogy önmagában az inzulin használata adja a teljes választ a cukorbeteg teljes kontrolljához. Ebben az esetben nem tűnik logikusnak az olyan étrendi technikák elhagyása, amelyek az inzulin tudományosabb felhasználását teszik lehetővé; ehelyett folytatnunk kell azon komponensek felkutatását, amelyek megakadályozhatják és visszafordíthatják azokat a járulékos jelenségeket, amelyeket nephropathiának, retinopathiának és artériás degenerációnak ismerünk el.