A büntetéstől az élvezetig: Új kapcsolat kialakítása a testmozgással

a testgyakorlás, mint öröm és erőforrás

Feladva: 2010. február 07

A múlt héten közzétettem a blogomat, amelyben arra bíztattam az olvasókat, hogy hagyják abba a testük kritikáját, és kezdjék el kritizálni társadalmunk vékonyság iránti rögeszméjét a Huffington Postban. Azt kell mondanom, hogy izgatott, hogy hány HP olvasó válaszolt erre a javaslatra aggódva, hogy valamilyen módon (szándékosan vagy nem) támogatom az elhízást. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy tisztázhassam ezt a kérdést. Véleményem szerint az, hogy nem kívánunk részt venni kultúránk soványság iránti rögeszméjében, nem jelenti a jó egészségre való törekvés elhagyását. Javaslatom egyszerűen az, hogy a testével való béke gyakorlása - azaz harmonikusabb, kedvesebb, ápolóbb, elfogadóbb és szeretetteljesebb kapcsolat kialakítása - életképesebb út az egészséghez, mint a testével háborúba lépni a súly megragadásával. -veszteség törekvései és fantáziái. Valójában a testével való béke gyakorlásának egyik legjobb módja az, hogy megadja neki a szükséges gyakorlatot.

A testének harmóniáját, kedvességét, ápolását és elfogadását elősegítő gyakorlása paradigmaváltást igényelhet a fitneszről való gondolkodásodban és törekvésedben. A tanulmányok azt sugallják, hogy az edző nők döntő többsége a fogyás vagy az alak megőrzésének elsődleges célja. A karcsú testet idealizáló társadalomban a testmozgás gyakorlatilag a kalóriaégetés szinonimájává vált. A probléma az, hogy ez a megközelítés a fizikai mozgás örömét a büntetés egy formájává változtatja. E mentalitás szerint órákat kell töltenie a taposómalom ütögetésével, hogy "engesztelje" a desszert elfogyasztásának "bűnét". De a verejtéked "áldozata" megéri a "tisztaság" érzése miatt.

Az ilyen edzésetika vallási felhangjai nem véletlenek. Ez a súlycsökkentő orientált testmozgás szerves része kultúránk vékonyság iránti elkötelezettségének. A fitneszprogramok vagy termékek hirdetése arra ösztönöz minket, hogy zsírégetéssel törekedjünk a megváltásra. Az "Health" magazinok olyan 10 perces edzéseket kínálnak, amelyek nemcsak azt ígérik, hogy "testüket tonizálják", hanem "megkönnyítik a szellemet". Röviden, ez a kereskedelemben szponzorált, a fogyáshoz szükséges paradigma tükrözi és testesíti meg azt a kvázi vallásos, kulturális mítoszt, miszerint vékonyabbá válása valahogy "megment", hogy minden leadott fontjával a problémái is eltűnnek.

Sajnos ez az áldozati-büntető megközelítés alig vonzza azokat, akiknek a legnagyobb előnye származna a kiadósabb fizikai erőfeszítésekből. Nem kínál sok bölcsességet vagy egyensúlyt azok számára sem, akik hajlamosak a túlzott edzésre. És mégis, ez a domináns mód, ahogyan a képzelet-megszállott kultúránkban gondolkodnak és folytatják a testmozgást: felejtsd el, mit érez a tested edzés előtt, alatt és/vagy után; a legfontosabb az, hogy néz ki, és ez különösen igaz, ha nő vagy.

A fitnesz termékek és programok reklámjai hozzájárulnak ahhoz a felfogáshoz, hogy a testmozgás végső célja a fogyás és a "vonzó". "Csatlakozzon most! Dobja le a fontokat! Jól néz ki!" egy fitneszközpont reklámja csalogatja. Szégyentelenül az ilyen retorika összekeveri a fizikai erőnlétet és a megjelenést. Annak ellenére, hogy sem az egészség, sem a szépség nem egy formában vagy méretben jelenik meg, a népi kultúrától kapott üzenet figyelemre méltóan következetes: testmozgás> fogyni> egészségesnek lenni> jól nézni ki> jobban érzi magát. Valójában e képlet mindenütt eltakarja a testmozgás egyéb megközelítéseit, különösen azokat, amelyek nem állítanak háborút a testével.

A testtömeg-fogyás paradigmába ágyazott finom erőszakot az "égetés" metaforája rögzíti. Akár arra ösztönzik Önt, hogy maga kalóriát vagy zsírt égessen el, az ilyen retorika hallgatólagosan elősegíti az antagonista kapcsolatot a testével, mintha a teste lenne az "ellenség". Ironikus módon ez az ellentét sok egészségtelen táplálkozási és testmozgási szokás gyökerét képezi.

A testével való harmonikusabb kapcsolat kialakítása azt jelenti, hogy megtanulják élvezni a fizikai aktivitást, amely megdobogtatja a szívét. Itt jön létre ez a paradigmaváltás.

Mi van, ha ahelyett, hogy a testmozgást a soványság felé vezető útnak tekintenéd, figyelmedet arra összpontosítanád, hogy ez hogyan erősít, növeli az energiádat, enyhíti a stresszt, erősíti az elme/test kapcsolatát, és ezáltal elősegíti általános jólétedet?

Ha nem a fogyás céljához kötődik, az erőnlét elérése az integráció, az öröm és a gyógyulás forrása lehet, a testével való béke gyakorlásának módja.

Az energia, a stressz csökkentése és az erő gyakorlása többféle formát ölthet. A legfontosabb, hogy megtalálja azokat a tevékenységeket, amelyek tetszenek. Ha nem hajlandó edzeni az edzőteremben, csatlakozhat egy atlétikai csapathoz, gyakorolhat taiji-t, teniszezhet, vagy golfozhat, túrázhat, táncolhat vagy görkorcsolyázhat. Csak meg kell figyelnie a gyermekek természetes hajlamát a futásra, ugrásra, ugrásra és játékra, hogy megértsék testének fizikai aktivitásának szükségességét. Ez az igény nem tűnik el, amikor öregszünk és kevesebb időt töltünk a játszótéren, és a szellemünk szenved, ha figyelmen kívül hagyjuk. Bármit is tesz, engedje el a kalóriaégetésről szóló gondolatait. Egyszerűen élvezze a lehetőséget, hogy mozogjon és jobban jelen legyen a testében.

A testen keresztüli testedzés a korlátok ismeretétől függ. A testmozgásnak nem kell túlzottan megadóztatni a hatékonyságot. Bármi, a fű kaszálásától a sétálásig, módot kínál a szorongó gondolatok és nehéz érzelmek feldolgozására. Ha korábban már túlzottan edzett, akkor az a kihívása, hogy figyeljen a test által adott fizikai jelekre. Ahelyett, hogy betartaná a merev idő- vagy távolságigényeket, amelyeket maga szabott meg magának, gyakorolhatja a rugalmasságot, ha lassít és szünetet tart, amikor fáradtnak vagy fájónak érzi magát. Ha például elfáradt a futásból, lerövidítheti a távolságot, lassíthatja a tempót, vagy megpróbálhat inkább gyalogolni. Ezek olyan kedves cselekedetek a testeddel szemben, amelyek helyettesíthetik azt a büntető szokást, hogy meghaladja a határait. A lényeg az, hogy megtalálja azokat a mozgásformákat, amelyek harmonizálnak a tényleges fizikai szükségleteivel, és nem ragaszkodnak valamilyen ideálhoz vagy mércéhez, amely a fejében van.

Míg egyesek számára a testmozgás függőséget okozhat, mások szinte lehetetlennek tartják a mozgást. Ez nem azért van, mert "akaratgyengék" vagy "lusták". A testmozgással szembeni ellenállás összetett probléma, és számos oka van annak, hogy motiválatlannak érezze magát. A testünket érintő traumatikus tapasztalatok, beleértve a nem kívánt szexuális tapasztalatokat is, ronthatják kapcsolatunkat az energiával, amely mozgat minket. Sokan olyan társadalmi vagy családi üzenetekkel nőttünk fel, amelyek megerősítették az inaktív életmódot. Néhányan, akik fiatalabb korunkban élveztük a játékos tevékenységet, elvesztették érdeklődésüket, amikor a versenyre összpontosult. Bármi is legyen a fizikai története, az ilyen tapasztalatok hatásának felismerése létfontosságú része a testének újbóli lakásában és élvezetében.

A béke gyakorlása a testével azt jelenti, hogy egyensúlyt kell találnia a tevékenység és a többi szükséges között. Ebben a paradigmában az egészségi-mentális, fizikai, sőt lelki helyettesíti a fogyást, mint a testedzés elsődleges célját. Természetesen ez a megközelítés nem zárja ki a fizikai megterhelés eredményeként történő fogyás lehetőségét; egyszerűen nem teszi elsődleges vagy végső célként.

Ha a testmozgást nem elsősorban a vékonyság iránti törekvés motiválja, ez egyfajta lelki gyakorlat lehet. Gondoljon arra, ahogyan a fizikai erőfeszítés megváltoztatja a légzését. Van-e véletlen, hogy etimológiailag a "lélegzet" és a "szellem" kapcsolódik egymáshoz? Amikor elvégezzük a szükséges gyakorlatot, jobban lélegzünk, és testünk/szellemünk egészségesebb emiatt.