Felhasználói vélemények (16)

Ezt láttam a torontói filmfesztiválon, 2010. szeptember 11-én, "The Edge" címmel. Felkészültem egy nagy adag orosz homályra. Szeretem az orosz irodalmat, főleg Csehovot, de mindig emlékeztetnek egy David Massengill-dal ezekre a soraira: "Mi a baj az oroszokkal? Olvastad regényeiket? Mindannyian bordélyokban halnak meg." Ebben az esetben nincs semmi baj az oroszokkal. Ez a film kezdettől fogva megragad, és nem enged. Félreértés ne essék, ez nem egy könnyelmű film; komoly témája és összetett kérdései vannak, amelyekkel a szereplőknek foglalkozniuk kell. . . és rengeteg homály van körbejárni.

Itt van a helyzet Szibériában: A második világháború kezdetén, miközben Sztálin és Hitler még mindig tiszteletben tartották agresszivitási egyezményüket, a németek és az oroszok egy távoli munkatáborban éltek együtt. Végül Sztálin elküldi gengsztereit, hogy kiszorítsák a németeket, és az orosz lakosokat kollaboránsnak nyilvánítják. Ekkor a film egy fiatal lánnyal indul, aki az életéért fut. Négy évvel később a harcoknak vége és egy szovjet háborús hős érkezett a város gőzgépére. Az egyetlen német megmaradt az egyik orosz nő törvénytelen gyermekének. . . és ne felejtsd el azt a futó lányt.

Rájöttem, hogy hiányzik néhány felirat, mert nem tudom elnézni a vonzó karaktereket és az őket játszó színészeket. A kiemelkedő szereplők Vladimir Mashkov, mint hős, Anjorka Strechel és Yulia Peresild, mint az őt szerető/gyűlölő nők. De igazi szenvedélye a gőzgép, amellyel a havas szibériai erdőben száguldozik.

A gőzmozdony üldözéssorozatai a legjobban filmre vetítve, mivel Buster Keaton látványosan lezuhant egy Union vonatot Oregon Rock folyójába a The General-ban (1927). Mintha Uchitel igazgató újjáépítené a vonatot és a hidat, amelyet Keaton nyolc évtizeddel ezelőtt és fél világgal elpusztított.

Keaton remekművével ellentétben, amelynek 1927-ben Oscar-díjat kellett volna nyernie, ez a film Oroszország részvétele a 2010-es legjobb külföldi film Oscar-versenyén.

Magával a filmmel nem foglalkozom - nyilván nagyon tetszik. Csak megpróbálok megválaszolni néhány olyan embert, akik viszonylag alacsony osztályzatot adtak, mivel nyilvánvalóan nem sokat értettek a filmből (valószínűleg rossz feliratok vagy elég figyelem hiánya miatt), amivel én, jó orosz nyelvtudás és nagyon jó bolgár felirat, észrevették:

-Ez nem Gulag! Ez az ingyenes munkatábor - sokkal másabb. Az ottani embereket nem börtönözik be, gondozzák (felöltöztetik, viszonylag jól táplálják és nem zaklatják halálra), miközben valaminek az államért dolgoznak (gondolom, a fakitermelés és a szállítás). Az ötlet az, hogy az "elkényeztetett" kollaboránsokat meg kell reformálni az "új" társadalom megfelelő hozzáállásában és szokásaiban.

Van egy vonat a táborban, mivel ez a vasút vége, ez az utolsó állomás (innen a szójáték a "Kray" címben, ami angolul "End" -et jelent). A mozdonyra azért van szükség, hogy télen tisztítsák a vasutat a télen, és szállítsák a betakarított fát (ez a második világosan látható a filmben, az első pedig a filmben is meg van magyarázva).

A találat nem ok nélküli, de több mint néhány sorra lesz szükség, hogy elmagyarázza az egyes esetek miértjét. Valószínűleg nehéz megérteni azoknak az embereknek, akik nem ismerik az orosz/szovjet "nagy anyaföldi háborút" (nem vagyok biztos benne, hogy a fordítás hivatalosan is helytálló-e), valamint az egész nemzet hozzáállását a német betolakodókhoz és azokhoz az emberekhez, akik támogatta, segítette vagy akár tolerálta őket (főleg a férfiak), főleg a fronton harcoló emberek részéről.

"a főhős barátnőjének" külön helyiség engedhető meg, mivel egyedül ő tartózkodik a táborban egy gyerekkel - ezt ő kifejezetten elmagyarázta a film elején, és még egyszer - ez nem Gulag! Kérjük, fordítás előtt fordítson nagyobb figyelmet.

A hídon áthaladó vonatról - ez fizikailag nem lehetetlen. Valójában logikus az a megközelítés, hogy egy instabil konstrukción át kell rohanni, ahelyett, hogy lassan átmennénk rajta - nagyon rövid idő alatt halad át rajta, mielőtt ideje lenne összeomlani, és a tehetetlensége is segít. Ha lassan haladsz - összezúzod a súlyod alatt.

Összességében úgy gondolom, hogy az akkori légkör és az „íze” nagyon jól megragadja a helyet, és a karakterek nagyon reálisak. Nagyon szeretem az orosz mozit, és valószínűleg bolgár vagyok, aki a szocialista időkben nőtt fel és oroszul kellett tanulni, mivel az alsó tagozat óta (ezt most nem bánom) segít megérteni és jobban "érezni" a filmjeiket és azt, amit próbálnak mond. Szóval a film számomra nagyon-nagyon jó, és több napig benyomás alatt tartott (még mindig). Nagyon ajánlom, különösen a kelet-európai emberek számára.