A petesejtek policisztás petefészek szindrómájában a petesejtek minőségének javulása in vitro megtermékenyítés

Eredeti cikk

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Engedélyezés
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

Az inozit terápia célja a petesejtek minőségének javítása a fogamzásgátlás előtti ellátás során a meddőséget és reproduktív diszfunkciót okozó policisztás petefészek-szindrómában (PCOS) szenvedő betegeknél. Ennek a megfigyelési összehasonlító multicentrikus vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje az inozitol hatékonyságát az oociták/embriók minőségének és az IVF-ciklus kimenetelének javításában. 1. csoportba tartozó betegek (N = 133) 1000 mg inozitot (Inofert vagy Nutrilinea) + 0,1 mg folsavat kapott. A 2. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek megmaradt petefészek-tartaléka volt PCOS nélkül (N = 137), inozitolt nem adtak be a terhesség előtt. A hatékonysági kritériumok az érett petesejtek és a jó minőségű embriók száma, a terhességi ráta ET-nként, a „hazaviszik a baba” indexet és a vetélés arányát jelentették. A terhességi ráta ET-nként (87,0% vs. 87,4%), a „hazaviheti a baba” indexet (79,6% vs. 89,4%) és a vetélés aránya (14,3% vs. 10,6%) összehasonlítható volt. Az inozitol alkalmazása a PCOS-ban szenvedő betegeknél a fogamzásgátló kezelés során hatékony módszer, amely lehetővé teszi a petesejtek minőségének javulását és pozitívan befolyásolja az IVF-ciklus prognózisát. A magas terhességi ráta ET-nként és a kezelés utáni „házi baba” index igazolja az inozitol-használatot PCOS-ban és meddőségben szenvedő betegeknél.

Bevezetés

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) elterjedt endokrin betegség, amely a reproduktív korú nők 20% -ában fordul elő [1]. A PCOS-t nemcsak a hiperandrogenizmus és a menstruációs rendellenességek jellemzik, hanem az ovuláció hiányával járó meddőség, valamint a metabolikus szindróma is. Az elhízás az egyik legfontosabb tényező a PCOS fejlesztésében. Egyrészt a PCOS-ban szenvedő nők 30-70% -a túlsúlyos, másrészt a PCOS gyakran akkor fordul elő, ha a testtömeg-index meghaladja a 28,0 kg/m 2 -et [1]. Epigenetikus szinten, az embriofoetalis fejlődés, a csecsemő- és serdülőkorban az androgének feleslege hasi és zsigeri elhízás kialakulásához, későbbi életkorban pedig inzulinrezisztenciához és hiperinsulinémiához vezet [2], amelyek ezt követően bezárják az ördögi kört inzulinrezisztencia: „hiperinzulinizmus - hiperandrogenizmus - PCOS.” Különböző szerzők szerint [3] az inzulinrezisztencia megtalálható a PCOS-ban szenvedő nőknél, a testtömeg-indextől függetlenül.

Az androgének hiperprodukciójának két módja van a PCOS-ban. Az első a luteinizáló hormon (LH) magas szintjéhez kapcsolódik, és elhízás és inzulinrezisztencia nélküli betegeknél található meg, a második - éppen ellenkezőleg - az elhízás, az inzulinrezisztencia és az LH normális szintje esetén jellemző [4] . Az inzulin szinergizálódik az LH-val, stimulálva a petefészek theca-sejtjeinek tesztoszteron szintézisét. Tehát a petefészekre kogonadotrop hatással van, növeli az LH által kiváltott szintézist és az androgének petefészkek általi szekrécióját [5]. Ezenkívül a hiperinsulinémia stimulálhatja az antrális tüszők kialakulását, növelve a granulosa sejtek érzékenységét a follikulus-stimuláló hormon (FSH) iránt, ezáltal növelve az egyidejűleg növekvő antrális tüszők számát. Még a huszadik század végén is bebizonyosodott, hogy ezt a folyamatot a petefészek térfogatának növekedése kíséri, benne kis-cisztás elváltozások képződésével [6]. Az inzulinrezisztencia fontosságát a PCOS-nál közvetetten bizonyítja, hogy az inzulinérzékenyítőket alternatívaként javasolják a hiperinzulinémia okozta petefészek-diszfunkció kezelésében [7].

A PCOS diagnosztizálásához a leggyakrabban az Európai Emberi Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) és az Amerikai Reproduktív Orvosi Társaság (ASRM) rotterdami kritériumait használják: (1) oligo- vagy nem ovuláció; (2) a hiperandrogenizmus klinikai és/vagy biokémiai jelei; (3) policisztás petefészek morfológiája szonográfia szerint [8]. A diagnózis akkor állapítható meg, ha a fent felsorolt három kritérium közül kettő fennáll.

Az inozit (B8-vitamin) részt vesz az inzulin-szignál kaszkádban, és számos szervre és rendszerre specifikus hatással van. Az inozitol-függő fehérjék több mint fele részt vesz a szív- és érrendszeri, a központi idegrendszeri és az immunrendszer létfontosságú funkcióinak támogatásában. Az inozitol-függő peptidek is részt vesznek a reproduktív rendszerben. Tanulmányok kimutatták [9], hogy ennek a mikroelemnek a használata csökkenti az anyagcserezavarok kockázatát a PCOS-ban túlsúlyos betegeknél, jótékony hatással van az anyagcsere folyamatokra és a petefészek működésének hormonális szabályozására. Randomizált, kontrollált vizsgálatok szerint az inozitol nagyon hatékony patogenetikus szer a meddőség kombinált terápiájában PCOS-ban szenvedő betegeknél [10].

2013-ban a világ szülészeti és nőgyógyászati szakembereinek konszenzusa [11] megállapította, hogy inozitol használata szükséges e mikrotápanyag hiányának kompenzálásához a PCOS-nál, amely klinikailag az androgének, az FSH, az LH szintjének normalizálására irányul. és helyreállítja az ovulációs menstruációs ciklust. Ezenkívül az inozitol használata normalizálja a lipémiás indexet. Az inozitol célzott hatása a PCOS olyan megnyilvánulásaira, mint az inzulinrezisztencia, a túlsúly, a hiperandrogenia, az oligo- és menolipszis, a magas LH-szint és az antioxidáns hatások a PCOS-kezelési programban választott gyógyszerré tették (az ovuláció elérése és a egyetlen kvalitatív petesejt) és az IVF által történő meddőségi terápia előkészítése Európában, az USA-ban, Japánban, Dél-Koreában stb.

Az inozitol alkalmazása az IVF által történő meddőségi kezelés előkészítésének szakaszában ígéretes módszer a petesejtek minőségének javítására, amely lehetővé teszi az ovuláció kezdetének felgyorsítását és az IVF-ciklusok eredményeinek javítását PCOS-ban szenvedő betegeknél [9].

A vizsgálat céljai a következők voltak: (1) az inozitol PCOS-ban szenvedő betegek hatékonyságának értékelése a petesejtek minőségének javítása érdekében; (2) az embriók minőségének értékelése az inozitol PCOS-on történő alkalmazása után; (3) az IVF-ciklusok eredményeinek értékelése PCOS-on végzett inozit-terápia után.

Mód

A tanulmányt az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) klinikáinak részvételével végezték, amelyek az „Association of Clinics for ART” (elnök - MD EV Vartanyan) [12] önszabályozó szervezetbe kerültek, beleértve az asszisztált reproduktív technológiák klinikáját is. Kémcsövű csecsemők »(igazgató - MD EV Vartanyan) - az Orosz Népi Barátsági Egyetem Egészségügyi Továbbképző Karának Szülészeti, Nőgyógyászati és Reproduktív Orvostudományi Tanszékének klinikai bázisán (tanszékvezető - levelező tag, Prof. VE Radzinsky). A megfigyeléses összehasonlító multicentrikus vizsgálat során az elsődleges és másodlagos kombinált meddőségben szenvedő betegek (N = 270) kiválasztották azokat, akik az Orosz Föderáció asszisztált reproduktív technológiáinak klinikáira jelentkeztek a 2015. július 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Az első csoport PCOS-ban szenvedő nőkből állt (n = 133), a második csoport (n = 137) PCOS nélkül fennmaradt petefészek-tartalékú betegekből állt.

Felvételi kritériumok: 13 éves kor]. Az ET-t követően 14 nappal az összes beteget megvizsgáltuk perifériás vérben a β-hCG szempontjából. Több mint 50 NE/l β-hCG szintnél a terhességi tesztet pozitívnak tekintették.

Az eredmények matematikai értékelését leíró statisztikai módszerekkel végeztük személyi számítógépen az IBM SPSS Statistics v 20 és a Microsoft Excel 2007 szoftverrel. A nők számát a csoportban N jelöli, a csoportban pedig n (n/N) az esetek száma. A kvantitatív változók leíró statisztikáit mediánok (Me), interkvartilis tartomány (L-H) mutatják be, ahol L 25 (alsó) kvartilis, H 75 (felső) kvartilis. A konfidencia intervallumot (CI) Me ± m-ként jelöljük, ahol Me a medián, és m = 2σ (2 szórás). A kvantitatív változók összehasonlításához a nem paraméteres teszteket (Mann – Whitney teszt) két független mintában alkalmaztuk. A kategorikus változók összehasonlító elemzését a χ 2 kritérium alkalmazásával végeztük. A 2 × 2 kontingencia táblázatok elemzésénél a Yates korrekciót vagy a Fisher pontos tesztet alkalmaztuk. A különbségeket jelentősnek tekintették a o 2 .

A meddőség kulcsfontosságú tényezői a csoportokban a következők voltak: az első csoportban az endokrin faktor érvényesült (104/133 (78,2%) vs. 8/137 (5,8%), o = .001), míg a második csoportban a tubális és/vagy a méh faktor dominált (15/133 (11,3%) vs. 67/137 (48,9%), o = .001) és a férfi tényező (9/133 (6,8%) vs. 48/137 (35,0%), o = .001).

Az első csoportban a kontrollált petefészek-stimuláció protokollja ant-GnRH-val (93,2% vs. 81,8%), o = .002) gyakrabban használták. A PCOS-ban szenvedő nőknél az inozitol-hatékonyság értékelésének elsődleges eredményeit az IVF-ciklusok mutatóival elemezték (I. táblázat).