Székrekedés és székrekedés kisállatoknál

, DVM, MSc, DACVIM, Ontariói Állatorvosi Főiskola, Guelphi Egyetem

A székrekedés az ürülék ritka vagy nehéz kiürítése, amelyek általában szárazak és kemények. A székrekedés gyakori klinikai probléma a kicsi állatoknál. A legtöbb esetben a probléma könnyen orvosolható; legyengültebb állatoknál azonban a kísérő klinikai tünetek súlyosak lehetnek. Mivel a széklet hosszabb ideig marad a vastagbélben, szárazabbá, keményebbé és nehezebben átjárhatóvá válik. A székrekedés nehezen kezelhető székrekedés, amelyet a száraz, kemény ürülék tömegének kiürítésére képtelenség jellemez; a végbéltől az ileokolikus szelepig terjedő ütközés következménye lehet. A megacolon a vastagbél hipomotilitásának és tágulásának kóros állapota, amely székrekedést és székrekedést eredményez.

Kisállatok székrekedésének és székrekedésének etiológiája és kórélettana

A perisztaltikus hullámok felelősek a széklet anyagának aborális mozgásáért a vastagbélben. A nap folyamán szakaszosan fellépő óriási, vándorló hullámok tovább mozgatják ezt az ügyet. Ezek a hullámok alkotják a „gasztrokómiás reflexet”, és gyakoriak egy étkezés elfogyasztása után. Ezen hullámok csökkenése vagy elvesztése hozzájárulhat a székrekedéshez. Hasonlóképpen, a szegmentációs hullám aktivitásának növekedése hajlamosíthatja a székrekedést. Az étrend azonban a legfontosabb helyi tényező, amely befolyásolja a vastagbél működését. Idősebb, túlsúlyos macskák és krónikus vesebetegségben szenvedő macskák vagy korábbi székrekedési epizódok fokozottan veszélyeztetik a székrekedést.

A krónikus székrekedés oka lehet intraluminális, extraluminális vagy intrinsic (azaz neuromuszkuláris) tényező. Az intraluminális elzáródás a leggyakoribb, és annak oka, hogy képtelen átengedni a gyengén emésztett, gyakran szilárd anyagokat (pl. Haj, csontok, alom) székletanyaggal keverve, mivel a vízbevitel hiánya vagy a székletürülés vonzereje következménye (stressz, piszkos anyag) szemetdoboz, fájdalom vagy daganat).

Az extraluminális obstrukciót a vastagbél vagy a végbél összenyomódása okozhatja egy szűkített kismedencei bemenetről (rosszul gyógyuló kismedencei törések, megnagyobbodott sublumbalis nyirokcsomók vagy prosztata mirigy vagy vastagbél szűkülete okozhatja).

Végül néhány, krónikus székrekedésben vagy székrekedésben szenvedő állatnak (általában macskának) megakolonja lehet, amelyet valószínűleg a vastagbél neuromuszkuláris ágyának elváltozása okoz. A megakolon etiológiája gyakran diagnosztizálatlan marad. A vastagbél és a végbél neuromuszkuláris kontrollját befolyásoló egyéb betegségek közé tartozik a hypothyreosis, a dysautonomia, a gerincvelő elváltozásai (pl. Manx sacralis gerincvelő deformitása) vagy a kismedencei idegek, valamint a hypokalemia és a hypercalcaemia. Néhány gyógyszer (pl. Opioidok, diuretikumok, antihisztaminok, antikolinerg szerek, szukralfát, alumínium-hidroxid, kálium-bromid és kalciumcsatorna-blokkolók) különböző mechanizmusokon keresztül elősegítik a székrekedést.

A székrekedés és a székrekedés klinikai megállapításai kisállatoknál

A székrekedés klasszikus klinikai jelei a következők tenesmus és a szilárd, száraz ürülék átjutása. Ha a széklet átjutását a megnagyobbodott prosztata vagy az ágyék alatti nyirokcsomók akadályozzák, akkor a széklet vékonynak vagy „szalagszerűnek” tűnhet. A hasi tapintás és a végbélvizsgálat igazolhatja nagy mennyiségű visszatartott széklet jelenlétét. Az átadott ürülék gyakran rothad. Néhány állat meglehetősen beteg, és letargiában, depresszióban, étvágytalanságban, hányásban (különösen macskákban) és hasi kellemetlenségekben szenvednek.

A székrekedés és a székrekedés diagnosztizálása kisállatoknál

Történelem és fizikális vizsgálat

A székrekedést annak alapján diagnosztizálják, hogy kórelőzményében nem volt lehetőség a székletürítésre és a vastagbélben visszatartott ürülék fizikális vizsgálat vagy röntgenfelvétel alapján (elhízott állatoknál). Az iatrogén okok (pl. Gyógyszeres kezelés, sugárzás) és a korábbi trauma (pl. Kismedencei törés) kizárásához alapos kórelőzmény szükséges. A végbélvizsgálat, a neurológiai vizsgálat, a vérmunka, a képalkotó vizsgálatok (azaz röntgenfelvétel, ultrahangvizsgálat, kolonoszkópia) segítenek kizárni a székrekedés konkrét okait. Néhány betegség, például a macskák megakolonja, idiopátiás.

A kórtörténet táplálkozási indiszkréciója és a visszatartott széklet fizikai bizonyítéka megerősíti a diagnózist. A székrekedés időtartamára és a befolyásoló tényezőkre vonatkozó részletes információk segíthetnek az ok meghatározásában, valamint az olyan emészthetetlen anyagok lenyelése, amelyek megnövelhetik a széklet tömegét, vagy fájdalmat okozhatnak, amely megszüntetheti a székelési reflexet. További fontos tényezők lehetnek a közelmúltban végzett műtétek, korábbi kismedencei traumák és esetleg sugárterápia. Komplett neurológiai vizsgálatot kell végezni, különös hangsúlyt fektetve a farok gerincvelő működésére a székrekedés neurológiai okainak azonosítására, pl. Gerincvelő sérülés, kismedencei trauma és Manx sacralis gerincvelő deformitás.

A hasi tapintást és a végbél vizsgálatát, beleértve a prosztata és a sublumbalis nyirokcsomók kiértékelését is el kell végezni a perineális sérv, idegen anyag, fájdalom vagy tömeg jelenlétének meghatározása érdekében. A sima hasi röntgenfelvételek segíthetnek meghatározni a széklet visszatartásának ingerlő tényezőit, és némi jelzést adhatnak arról, hogy mit tartalmaznak a széklet (pl. Csontok). A bárium beöntés, az ultrahangvizsgálat vagy a kolonoszkópia megkönnyítheti az obstruktív elváltozások vagy a krónikus székrekedés hajlamosító okainak kimutatását.

Krónikus vagy visszatérő székrekedés esetén CBC-t, biokémiai profilt, beleértve a szérum T4 szintet, vizeletvizsgálatot és részletes neurológiai vizsgálatot kell elvégezni.

A székrekedés és a székrekedés kezelése és ellenőrzése kisállatoknál

Étrendi változások, beöntések, széklet eltávolítása altatásban

A székrekedést diétaváltásokkal kezelik, és ha szükséges, beöntéssel vagy a széklet mechanikus eltávolításával általános érzéstelenítésben. A székrekedés feltételezett okától függően prokinetikus szerrel történő étrend-változtatás ajánlható.

Az érintett állatokat megfelelően hidratálni kell. Az enyhe székrekedést gyakran étrend-kiigazítással lehet kezelni, amely az étrendi indiszkréció elkerülését, a vízhez és a magas rosttartalmú étrendhez való hozzáférést, valamint a kúp hashajtók használatát foglalja magában. A hashajtók folyamatos vagy hosszú távú alkalmazását el kell kerülni, hacsak nem feltétlenül szükséges a székrekedés elkerülése érdekében.

Számos gyermeki végbélkúp áll rendelkezésre az enyhe székrekedés kezelésére. Ide tartoznak a dioktil-nátrium-szulfoszukcinát (DSS; bőrpuhító hashajtó), a glicerin (kenőanyag hashajtó) és a biszakodil (stimuláns hashajtó). A kúpok használatához megfelelő háziállatra és készséges gazdára van szükség. A kúpok alkalmazhatók önmagukban vagy orális hashajtó terápiával együtt.

Enyhe vagy mérsékelt vagy visszatérő székrekedési epizódokhoz beöntés beadása, vagy az ürülék kézi kivonása szükséges, vagy mindkettő. A beöntések típusai: meleg csapvíz (5–10 ml/kg), meleg izotóniás sóoldat (5–10 ml/kg) enyhe szappannal vagy anélkül, hogy irritáló hatású legyen, DSS (5–10 ml/macska), ásványi anyag olaj (5-10 ml/macska) vagy laktulóz (5-10 ml/macska). A beöntési oldatokat lassan kell beadni 10–12 francia gumikatéterrel vagy szedációs csővel. A macskákban kerülni kell a foszfáttartalmú beöntéseket.

Ha a beöntések sikertelenek, szükség lehet az érintett ürülék kézi kivonására. Megfelelő rehidratálás után az állatot egy endotracheális csővel kell altatni, hogy megakadályozzák az aspirációt abban az esetben, ha a vastagbél manipulációja hányást vált ki. Az összes széklet teljes eltávolításához 2-3 kísérletre lehet szükség, annyi nap alatt. Korrigálni kell az egyidejű folyadék- és elektrolit-rendellenességeket is.

A hashajtókat tömeges formázó, kenő, lágyító, ozmotikus vagy stimuláns típusokba sorolják. Legtöbben a folyadék szállító mechanizmusain és a vastagbél motoros stimulációján hatnak. Kiszáradás esetén kerülni kell őket. Tömegesen képződő hashajtókat adnak az étrendhez. Ezek a termékek gyengén emészthető poliszacharidokból és cellulózokból álló étrendi rost-kiegészítők, amelyek elsősorban gabonafélékből, búzakorpából és psylliumból származnak. Felszívják a vizet, lágyítják az ürüléket, hozzáadják az ömlesztettséget, megnyújtják a vastagbél simaizmait és javítják a kontraktilitást. Sok székrekedéses macska az egyik ilyen termékkel reagál az étrend-kiegészítőkre. Az étrendi rost előnyösebb, mert jól tolerálható, hatékonyabb és fiziológiásabb, mint a többi hashajtó. Kereskedelmi szálakkal kiegészített étrendek állnak rendelkezésre, vagy az állattartó adhat psylliumot (1–4 ek/étkezés), búzakorpát (1–2 evőkanál/étkezés) vagy tököt (1–4 evőkanál/étkezés) a konzervekhez. Az állatokat jól hidratálni kell a rostkiegészítés megkezdése előtt, hogy minimalizáljuk a rostnak a székrekedéses vastagbélben történő ütközésének lehetőségét.

A bőrpuhító hashajtók olyan anionos mosószerek, amelyek növelik a víz és a lipidek keverhetőségét a digesta-ban, ezáltal fokozzák a lipid felszívódást és rontják a víz felszívódását. A DSS és a disoktil-kalcium-szulfoszukcinát lágyító hashajtók, amelyek orális és beöntés formájában kaphatók. Docusát-nátrium (macskák: 50 mg-os kapszula/nap; kutyák: 50 mg-os kapszula, 1–4/nap) és docusát-kalcium (macskák: 50 mg-os kapszula, 1–2/nap; kutyák: 50 mg-os kapszula, 2 db –3/nap) további példák a lágyító hashajtókra.

Az ásványolaj és a fehérolaj olyan kenőanyag-hashajtó, amely akadályozza a vastagbél vízfelszívódását és lehetővé teszi a széklet könnyebb átjutását. Ezek a hatások mérsékeltek, és a síkosító hashajtók csak enyhe székrekedés esetén előnyösek. Az ásványi olaj használatát a rektális alkalmazásra kell korlátozni, mivel az orális adagolással fennálló aspirációs tüdőgyulladás kockázata fennáll.

A hiperoszmotikus hashajtók gyengén felszívódó poliszacharidokból (pl. Laktulóz, 0,5 ml/kg, PO, napi 2-3 alkalommal), magnézium-sókból (pl. Magnézium-citrát, magnézium-hidroxid, magnézium-szulfát) és a polietilén-glikolokból állnak. A laktulóz a leghatékonyabb szer ebben a csoportban. A laktulóz fermentációval előállított szerves savak serkentik a vastagbél folyadék szekrécióját és a meghajtó motilitást. A laktulóz ozmotikusan visszatartja a vizet a bélben, hogy megpuhítsa a széklet anyagát. Hasznos a máj encephalopathia kezelésében is, mert csökkenti a luminális pH-t, csökkenti a baktériumok ammóniatermelését és kedvez a gyengén felszívódó ammóniumionok képződésének. Stimuláns hashajtó termékek (pl. Biszakodil [macskák és kiskutyák: 5 mg; közepes méretű kutyák: 10 mg; nagy kutyák: 15–20 mg]) növelik a bél propulzív aktivitását. A bélelzáródás jelenlétében ellenjavallt.

A vastagbél prokinetikus szerei (pl. A ciszaprid) számos fajban fokozzák a vastagbél propulziós mozgékonyságát a vastagbél simaizom 5-hidroxi-triptamin-2A receptorainak aktiválásával. Az anekdotikus tapasztalatok szerint a ciszaprid (0,1–0,5 mg/kg, PO, naponta 2-3 alkalommal) hatékonyan stimulálja a vastagbél meghajtó motilitását enyhe vagy közepesen súlyos idiopátiás székrekedésben szenvedő macskáknál. Magasabb adagokra (legfeljebb 1 mg/kg) lehet szükség közepes vagy súlyos székrekedésben szenvedő macskáknál. Nem számoltak be jelentős káros hatásokról ciszapriddal 0,1–1 mg/kg, PO napi 2–3-szoros dózisban kezelt macskáknál. A tartós székrekedéssel és megakolonnal rendelkező macskák valószínűleg nem javulnak a ciszaprid-terápiával.

A ranitidin és a nizatidin, a H2-receptor antagonisták, az acetilkolinészteráz gátlásával serkentik a vastagbél motilitását. Serkentik a motilitást azáltal, hogy növelik a simaizom-muszkarin-kolinerg receptorok megkötéséhez rendelkezésre álló acetilkolin mennyiségét.

A megismétlődés megelőzése érdekében magas rosttartalmú étrend ajánlott, fenn kell tartani a vízhez való hozzáférést, és meg kell engedni a gyakori ürítési lehetőségeket. Egy ellenőrizetlen tanulmány kimutatta, hogy a psylliummal dúsított extrudált száraz étrend hatékony volt a macskák krónikus vastagbélgyulladásának kezelésében. Véletlenszerű kontrollvizsgálatokra van szükség, mielőtt az ilyen típusú étrendet rutinszerűen ajánlanák.

Az étrendi indiszkréció következtében kialakuló egyszerű intraluminális elzáródás esetei jól reagálnak a bél evakuálására és e szokás megelőzésére a jövőben. Az orvosi kezelésre nem reagáló krónikus székrekedés (pl. Néhány megakolonos macskának) válaszolhat rész- vagy teljes kolektómiára. Kolektómiát kolokolonikus, ileocolonicus vagy jejunocolonicus anastomózissal lehet elvégezni a betegség mértékétől függően. Az enyhe vagy közepes hasmenés esetenként hetekig-hónapokig fennmaradhat a műtét után, és néhány macskának visszatérő székrekedése lehet. Kismedencei oszteotómiát kolektómia nélkül 6 hónapos kismedencei törés malunionban és hipertrófiás megakolonban szenvedő macskáknak ajánlottak. Ezekben az esetekben a hipertrófiát izomdegeneráció és kóros dilatáció követi, és a kismedencei osteotomia önmagában nem nyújt mentességet a székrekedésnél.

Főbb pontok

A székrekedés gyakori kicsi állatoknál, különösen macskáknál.

A diagnózis a kórelőzményen és a fizikai vizsgálaton alapul. Az iatrogén okok kizárásához teljes kórelőzményre van szükség.

A székrekedést étrendi változtatással kezelik, szükség esetén beöntéssel vagy mechanikus eltávolítással altatásban.

További információért

Lásd még a kutyák és macskák székrekedésével kapcsolatos kedvtelésből tartott állatok tartalmát.