A súly és a testtömeg-index változása amitriptilin, fluoxetin és escitalopram terápiával.

Walke, YSC, Pereira YS

Szerzők: Dr. Yogeeta S.C. Walke, MD farmakológia, adjunktus, Goa Orvostudományi Főiskola Farmakológiai Tanszéke, Bambolim Goa India.

Dr (Mrs.) Yvonne Silva Pereira, MD pszichiátria

Igazgató professzor, Pszichiátriai és Emberi Magatartás Intézet (IPHB)

ABSZTRAKT

Az amitriptilinhez a súlygyarapodás, mint nagyon gyakori mellékhatás társult, míg a fluoxetin tartósan fogyást okoz, akut kezelés során súlygyarapodás. Az újabb szelektív szerotonin újrafelvétel-gátló (SSRI) escitalopramról úgy gondolják, hogy hatékony és jól tolerálható. A vizsgálatot az amitriptilin, fluoxetin és escitalopram terápiában szenvedő betegek súlyának és BMI (testtömeg-index) változásainak kiderítésére végezték.

A depressziós tünetekben szenvedő betegek véletlenszerűen kiosztották az 50 mg/nap amitriptilint, a napi 20 mg fluoxetint vagy a 10 mg/nap eszcitalopramot, és 24 héten keresztül értékelték a súly és a BMI változásának kapcsolatát. Statisztikailag szignifikáns átlagos súlygyarapodás 3,63 kg volt az amitriptilin csoportban, míg a fluoxetin és az escitalopram csoportban statisztikailag szignifikáns átlagos súlycsökkenés volt 0,43 kg, illetve 0,92 kg. Az amitriptilin csoport statisztikailag szignifikáns> 7% -os súlygyarapodást mutatott a betegek 43,3% -ánál és a BMI> 25 kg/m 2 -nél. Az escitalopram csoport statisztikailag szignifikáns BMI 2-t mutatott. Az amriptriptin terápia a súly és a BMI statisztikailag szignifikáns növekedésével jár. A fluoxetin csoportban kicsi, de statisztikailag szignifikáns súlycsökkenés volt, és a BMI nem változott, míg az escitalopram csoport statisztikailag szignifikáns súlycsökkenést és a BMI csökkenést mutat.

Kulcsszavak: Amitriptilin, fluoxetin, escitalopram, súlyváltozások, BMI változások.

BEVEZETÉS

MÓD

A mintát (n = 90) a Goa Pszichiátriai és Emberi Magatartástudományi Intézet (IPHB) beteg osztályán választották ki az alább ismertetett kritériumok alapján.

Felvételi kritériumok

1. Az alanyok (férfiak és nők) életkora 18 - 70 év volt.

2. Depresszióként, rögeszmés kényszeres betegségként vagy szorongásos betegségként diagnosztizálják.

3. A beteg és egy családtag tájékoztatáson alapuló beleegyezését vették el.

1. Terhesség és szoptatás.

2. Olyan orvosi betegségben szenvedő betegek, mint a kontrollálatlan magas vérnyomás, a kontrollálatlan cukorbetegség

mellitus, görcsroham vagy iszkémiás szívbetegség (IHD).

3. Azok a betegek, akiknek kórtörténetében kábítószer-fogyasztás vagy függőség áll fenn.

4. A betegek egyidejűleg más antidepresszánsokat vagy görcsoldókat is szednek.

A tanulmányt a helyi etikai bizottság hagyta jóvá. Azokat a betegeket, akik megfeleltek a felvételi kritériumoknak, beiktatták és véletlenszerűen 36, 30, illetve 24 csoportba sorolták amitriptilin, fluoxetin és escitalopram csoportba. A kiinduláskor a teljes pszichiátriai kórtörténet és a fizikai vizsgálat mellett rögzítették magasságukat és súlyukat. Kaptak 50 mg/nap amitriptilint, 20 mg/nap fluoxetint és 10 mg/nap eszcitalopramot. A súlyt havi időközönként 6 hónapig ellenőriztük. Az amitriptilin csoportból 6 beteg nem jött el nyomon követésre, ezért ki kellett adni.

Az elemzéshez parametrikus statisztikai módszereket, például ANOVA és t tesztet alkalmaztunk. Nem parametrikus statisztikai tesztet is alkalmaztunk chi négyzet teszt formájában.

EREDMÉNYEK

Az amitriptilin, a fluoxetin és az escitalopram csoport átlagéletkora 39, 42 és 45 év volt. A betegek 83% -a, 57% -a és 71% -a nő volt az amitriptilin, a fluoxetin és az escitalopram esetében. A vizsgálat kezdetén a betegek 89% -a normális volt, 10% -a elhízott. Az amitriptilin csoport statisztikailag szignifikáns 3,63 kg súlygyarapodást, míg a fluoxetin és az escitalopram csoport statisztikailag szignifikáns 0,43 kg, illetve 0,92 kg súlyvesztést mutatott. Az amitriptilin csoport statisztikailag szignifikáns> 7% -os súlygyarapodást mutatott a betegek 43,3% -ában és a BMI> 25 kg/m 2, míg az escitalopram csoport statisztikailag szignifikáns BMI 2-t mutatott .

VITA

A triciklikus antidepresszánsokat (TCA) és a szelektív szerotonin újrafelvétel gátlókat (SSRI) a leggyakrabban antidepresszánsokként írják fel. A TCA-k mellékhatásprofilja nagyobb, mint az SSRI-ké. Vizsgálatunk súlygyarapodást mutat azoknál a betegeknél, akiket amitriptilint kaptak, és súlycsökkenést azoknál a betegeknél, akiknél fluoxetint és escitalopramot kaptak. Az eredmények összhangban vannak az amitriptilin több korábbi klinikai vizsgálatban jelentett súlygyarapodásával. Például 3-6 hetes tanulmányban 1973-ban és Harto-Truax és munkatársai 1983-ban végzett tanulmányában az amitriptyline-terápia során 2,9-5,1 font/hó súlygyarapodást figyeltek meg (Sedman & Harto-Traux 1983). Egy 9 hónapos vizsgálatban 15 betegnél Paykel 1973-ban 1,7 font/hó növekedést talált az átlagos amitriptilin napi 120 mg-os dózissal (Paykel 1973). Berken 1984 2,9 font/hó növekedést talált az átlagos 56 mg/nap adagokkal.

A súlygyarapodás nagyon gyakori mellékhatás az amitriptilinnél, amely ritkábban fordul elő szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal, mint például a fluoxetin és az escitalopram. A fluoxetint némi sikerrel próbálták ki az elhízás kezelésének részeként. Úgy gondolják, hogy a szerotonin részt vesz a jóllakottság szabályozásában (Anonymous 1994). Kimutatták, hogy a fluoxetin növeli a nyugalmi energiafelhasználást és emeli az alap testhőmérsékletet (Bross1995). Az elhízás kezelésében a fluoxetin gyakori dózisa 60 mg/nap volt.

A fluoxetin dózistól függően befolyásolja a fogyást (Levine1989). A vélemények egyetértenek abban, hogy a fluoxetin rövid távon elősegítheti a súlycsökkenést, de 16-20 hét után néhány beteg elkezdett visszanyerni a súlyát, és hosszú távú hatékonyságát még meg kell állapítani (Anonymous 1994, Bray 1993 és Mayer 1998).

Az eszcitalopram a szelektív szerotonin újrafelvétel gátló (SSRI) és a citalopram S-enantiomerje. A citalopram R enantiomerje mellékhatásokkal, gyógyszerkölcsönhatásokkal és csökkent gyógyszerhatékonysággal társul (Stephen 2002). Vaya Lalit (2004) arra a következtetésre jutott, hogy az escitalopram, a citalopram S-enantiomerje biztonságos és hatékony antidepresszáns az indiai populációban. Potenciálisan magasabb hatékonyságú, mint a citalopram, és hasonló hatékonyságú a szertralinnal, kevesebb mellékhatással, mint a citalopram és a szertralin egyaránt. Ebben a vizsgálatban az escitalopramot a betegek többsége jól tolerálta. Jelentős súlycsökkenés volt megfigyelhető az eszcitaloprammal kezelt betegeknél 24 hét alatt.

Vizsgálatunk korlátai között szerepel a véletlenszerű mintavételezés módja, a kis minta nagysága és az a tény, hogy ez nem kettős vak vizsgálat volt. További vizsgálatok elengedhetetlenek az escitalopram súlyra gyakorolt hosszú távú hatásainak megvilágításához.

HIVATKOZÁSOK:

Asztal 1

A testtömeg megváltozik az antidepresszáns kezelés alatt