Stargardt-betegség

Ránézésre: Stargardt-betegség

Látásvesztés gyermekkorban vagy serdülőkorban, fényérzékenység, színvakság

Tágult szemvizsgálat, fotók vagy képek a retináról

Gyengénlátó segédeszközök, sötét szemüveg viselése a szabadban, a dohányzás elkerülése, foglalkozási terápia

Mi a Stargardt-betegség?

Színes szemfenék-fotó egy Stargardt-betegségben szenvedő páciensről, amely centrális makula heget mutat néhány pigmentváltozással és a környező perimakuláris foltokkal.

A Stargardt-betegség a retina örökletes rendellenessége - a szem hátsó részén található, fényt érzékelő szövet. A betegség gyermekkorban vagy serdülőkorban általában látásvesztést okoz, bár bizonyos formákban a látásvesztést csak később, felnőttkorban lehet észrevenni. Ritkán fordul elő, hogy a betegségben szenvedők teljesen megvakulnak. A legtöbb ember számára a látásvesztés az idő előrehaladtával lassan halad, 20/200-ra vagy annál rosszabbra. (A normál látás 20/20).

A Stargardt-kórt Stargardt-féle macula dystrophiának, juvenilis macula degenerációnak vagy fundus flavimaculatusnak is nevezik. A betegség a makula progresszív károsodását - vagy elfajulását - okozza, amely a retina közepén található kis terület, amely felelős az éles, egyenes látásért. A Stargardt-betegség a makula degenerációját okozó számos genetikai rendellenesség egyike. Szakértők szerint 8-10 ezer ember közül 1-nek van Stargardt-kórja.

Melyek a Stargardt-kór tünetei?

A Stargardt-betegség leggyakoribb tünete változó, gyakran lassú a központi látás elvesztése mindkét szemben. A betegségben szenvedők szürke, fekete vagy homályos foltokat észlelhetnek látásuk közepén, vagy azt, hogy a szokásosnál hosszabb ideig tart a szemük alkalmazkodása, amikor világosból sötétbe kerülnek. Szemük érzékenyebb lehet az erős fényre. Néhány embernél a betegség később színvakságot is kialakít.

A Stargardt-kórban a tünetek progressziója minden ember számára más és más. Azoknál az embereknél, akiknél a betegség korábban kialakult, gyorsabb a látásvesztés. A látásvesztés először lassan csökkenhet, majd gyorsan romolhat, amíg ki nem egyenlít. A legtöbb Stargardt-betegségben szenvedő ember 20/200 vagy annál rosszabb látással jár. A Stargardt-betegségben szenvedők idősebb korukban a perifériás (oldalsó) látásuk egy részét is elveszíthetik.

Mi okozza a Stargardt-kórt?

Stargardt-betegségben szenvedő szemfenék autofluoreszcens képe.

A retina fényérzékelő sejteket tartalmaz, amelyeket fotoreceptoroknak neveznek. Kétféle fotoreceptor létezik: rudak és kúpok. A rúd és a kúpok együttesen érzékelik a fényt, és elektromos jelekké alakítják, amelyeket aztán az agy „meglát”. A rudak a külső retinában találhatók, és segítenek abban, hogy halvány és sötét megvilágításban lássunk. A kúpok a makulában találhatók, és segítenek a finom vizuális részletek és a színek meglátásában. A kúpok és a rudak is elhalnak a Stargardt-betegségben, de tisztázatlan okokból a legtöbb esetben a kúpok erőteljesebben érintettek.

Lehet, hogy hallott az A-vitaminban gazdag ételek fontosságáról az egészséges látás fenntartásában. Ennek oka, hogy A-vitaminra van szükség a fényérzékeny molekulák előállításához a fotoreceptorokban. Sajnos ez a gyártási folyamat káros A-vitamin melléktermékekhez vezethet - amelyekről kiderül, hogy kulcsszerepet játszanak a Stargardt-betegségben.

Az ABCA4 nevű gén mutációi a Stargardt-betegség leggyakoribb okai. Ez a gén olyan fehérjét állít elő, amely normálisan eltávolítja az A-vitamin melléktermékeit a fotoreceptorokban. Azokban a sejtekben, amelyekből hiányzik az ABCA4 fehérje, felhalmozódik a lipofuscin, egy zsíros anyag, amely sárgás foltokat képez. A lipofuscin csomóinak növekedésével a makulában és környékén a központi látás károsodik. Végül ezek a zsírlerakódások a fotoreceptorok halálához vezetnek, és a látás tovább romlik.

Az ABCA4 gén mutációi más retina dystrophiákkal is társulnak, ideértve a kúpdisztrófiát, a kúp-rúd dystrophiát és a retinitis pigmentosát, a retina degenerációjának súlyos formáját.

Hogyan öröklődik a Stargardt-betegség?

A gének kromoszómáknak nevezett struktúrákban vannak összekötve. Mindegyik kromoszóma egy példányát a szülő a fogantatás során átviszi a petesejteken és a sperma sejteken. Az X és Y kromoszómák, más néven nemi kromoszómák, meghatározzák, hogy egy személy nőnek született-e (XX) vagy férfinak (XY), és más nemi tulajdonságokat is hordoz.

Autoszomális recesszív öröklődés esetén a mutáns gén két példányára van szükség a betegség kialakulásához. Az a személy, akinek a recesszív génmutáció egy példánya van, vivőanyagként ismert. Ha két hordozónak van gyermeke, akkor van:

Minden negyedik esély arra, hogy gyermeke legyen a betegségben
Minden második esély arra, hogy gyermeke legyen, aki hordozó
Minden negyedik eséllyel olyan gyermek születhet, akinek nincs betegsége és nem hordozója

Autoszomális domináns öröklődés esetén a mutáns génnek csak egy példányára van szükség a betegség előidézéséhez. Amikor egy domináns génmutációval rendelkező érintett szülőnek gyermeke van, 1/2 esély van arra, hogy egy gyermek örökli a betegséget.

Az ABCA4 gén autoszomális recesszív mutációi a Stargardt-betegség mintegy 95 százalékát teszik ki. Az esetek másik öt százalékát a különböző gének ritkább mutációi okozzák, amelyek szerepet játszanak a lipofuscin működésében. Ezen mutációk egy része autoszomális domináns.

Hogyan ellenőrzi a szemorvosom a Stargardt-kórt?

A szemgondozó szakember a retina vizsgálatával pozitívan diagnosztizálhatja a Stargardt-betegséget. A lipofuscin lerakódások sárgás foltokként láthatók a makulában. A pöttyök szabálytalan alakúak és általában a makulától kifelé nyúlnak, gyűrűszerű mintázatban. Ezeknek a foltoknak a száma, mérete, színe és megjelenése nagymértékben változó.

A Stargardt-betegségben a látásvesztés tüneteinek felmérésére standard szemdiagram és egyéb tesztek használhatók, beleértve:

Mi a Stargardt-betegség kezelése?

Jelenleg a Stargardt-betegség nem kezelhető. Néhány szemész arra ösztönzi a Stargardt-betegségben szenvedőket, hogy sötét szemüveget és kalapot viseljenek erős fényben, hogy csökkentse a lipofuscin felhalmozódását. Kerülni kell a cigarettázást és a másodlagos dohányzást. Állatkísérletek szerint a nagy dózisú A-vitamin fokozhatja a lipofuscin felhalmozódását és felgyorsíthatja a látásvesztést. Ezért kerülni kell az A-vitamin ajánlott napi mennyiségénél többet tartalmazó kiegészítőket, vagy csak orvos felügyelete mellett szabad bevenni. Nem kell attól tartani, hogy túl sok A-vitamint kap az étel.

Számos szolgáltatás és eszköz segíthet a Stargardt-betegségben szenvedőknek a napi tevékenységek elvégzésében és az önállóság fenntartásában. A gyengénlátó segédeszközök sok mindennapi feladathoz hasznosak lehetnek, az egyszerű kézi lencséktől kezdve az elektronikus eszközökig, például elektronikus olvasógépekig vagy zárt láncú videó nagyító rendszerekig. Mivel sok Stargardt-betegségben szenvedő ember 20 éves korára látássérült lesz, a betegségnek jelentős érzelmi hatása lehet. A munka, a társasági élet, a vezetés és más olyan tevékenységek, amelyek a múltban könnyen megvalósultak, valószínűleg kihívást jelentenek. Tehát a tanácsadásnak és a foglalkozási terápiának gyakran része kell lennie a kezelési tervnek.

Mi a legújabb kutatás a Stargardt-betegségről?

Az elmúlt évtizedekben a kutatók több száz olyan gént azonosítottak, amelyek hozzájárulnak az örökletes szembetegségekhez, beleértve a Stargardt-kórt is. Ez az információ jobb diagnosztikai vizsgálatokhoz vezetett, és betekintést nyújt a lehetséges kezelésekbe.

A tudósok azon is dolgoznak, hogy új mutációkat találjanak az ABCA4 génben és más génekben, amelyek hozzájárulhatnak a Stargardt-kór kialakulásához. A NEI Országos Szemészeti Betegségek Genotipizáló és Fenotipizáló Hálózata (eyeGENE ®) fontos erőforrás ezeknek az erőfeszítéseknek. Az eyeGENE hálózat hozzáférést biztosít a betegek számára genetikai vizsgálatokhoz és klinikai vizsgálatokhoz, míg a kutatók hozzáférést biztosítanak a betegek DNS-mintáihoz és klinikai információkhoz.

Számos tanulmány folytatja a Stargardt-betegség és általában a makula degeneráció biológiájának és genetikájának feltárását. Például az NEI a Stargardt és más ABCA4-hez kapcsolódó betegségek természetrajzi tanulmányait végzi. A tanulmány 45 ABCA4 mutációval rendelkező egyént követ öt éven keresztül. A fő cél a betegség természetes lefolyásának jobb megértése, kapcsolatfelvétel olyan emberekkel, akik érdeklődhetnek a jövőbeli klinikai vizsgálatok iránt, valamint vér-, bőr- és DNS-minták gyűjtése ezekből az emberekből. Ezek a minták a laboratóriumban tanulmányozhatók a Stargardt-kór mechanizmusainak feltárására.

Az ilyen mechanisztikus vizsgálatok új kezelési stratégiákhoz vezethetnek. Az egyik jelenleg tanulmányozott stratégia a lipofuscin és más toxikus melléktermékek felhalmozódásának csökkentése a retinában. A Columbia Egyetemen működő NEI által finanszírozott csoport az A-vitamin szintetikus formájával, az úgynevezett ALK-001-vel dolgozik, amely nem válik könnyen lipofusciná. Egerekben és nagyobb állatmodellekben az ALK-001 orális formája lassítja a lipofuscin lerakódások kialakulását. Az ALK-001 biztonságosságát egészséges önkénteseknél tesztelik, mielőtt a tesztelés megkezdődne Stargardt-betegségben szenvedőkön.

A Case Western Reserve University-n székhellyel rendelkező csoport, amelyet a NEI transzlációs kutatási programja támogat a látászavarok terápiájáról, más megközelítést alkalmaz. A csoport egy, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) által már biztonságosnak ítélt gyógyszercsoportot tesztelt a Stargardt egérmodelljében. Megállapították, hogy néhány, az FDA által jóváhagyott gyógyszer csökkentheti az retinák károsodását az egerekben. Most értékelik az FDA által jóváhagyott gyógyszerekhez hasonló szerkezetű kémiai vegyületeket, és feltárják a gyógyszerek különböző módjait.

A génterápia - vagyis a hibás ABCA4 gén helyreállítása vagy pótlása - szintén ígéretes a Stargardt-betegség kezelésére. A génpótló terápia megköveteli a kívánt gén sejtekbe juttatásának módszerét, és egyes betegségek esetében a megoldás az volt, hogy a gént egy kicsi, ártalmatlan vírusba, az adeno-asszociált vírusba (AAV) pakolják. Az ABCA4 gén túl nagy ahhoz, hogy elférjen ebben a vírusban. Az NEI által finanszírozott kutatók ezért módosítottak egy nagyobb vírust a lentivirus családból, és az ABCA4 hordozására fejlesztették ki. A Stargardt egérmodell tesztjei azt mutatták, hogy ez a megközelítés csökkentheti a lipofuscin felhalmozódását. Az Oxford Biomedica finomította ezt a technológiát, és StarGen néven engedélyezte. A StarGen emberi biztonsági kísérletei 2011-ben kezdődtek.

Végül az őssejtalapú terápiák ígéretet mutatnak a Stargardt-kórra a klinikai vizsgálatok során. Az őssejtek éretlen sejtek, amelyek sok érett sejttípust generálhatnak a testben, beleértve a Stargardt-betegségben elhulló fotoreceptorokat is. Az emberi őssejtek származhatnak embrionális vagy felnőtt szövetekből. Mindkét sejttípust Stargardt-kórban és az életkorral összefüggő makula degenerációban (AMD) szenvedő betegeknél vizsgálják, ami a látásvesztés egyik fő oka az Egyesült Államokban.

Az Advanced Cell Technology (ACT) nevű amerikai vállalat vizsgálatot végez a retina pigment epithelium (RPE) sejtjeivel az AMD és a Stargardt betegség miatt. Ezek a sejtek támogatják és táplálják a retinát. Az ACT vizsgálat során vizsgált RPE sejtek emberi embrionális őssejtekből származnak.

Más klinikai és laboratóriumi vizsgálatok olyan felnőtt sejteket használnak, amelyeket őssejtekké programoztak át, úgynevezett indukált pluripotens - vagy iPS - sejtekké. 2014-ben a japán tudósok elindították az iPS sejtek első klinikai vizsgálatát az AMD kezelésére, sőt, az első kísérletet az iPS sejtekről. A cél az, hogy az iPS-sejteket rákapcsoljuk RPE-cellák készítésére. Az NEI tudósai hasonló vizsgálatot terveznek, és egy lépéssel tovább mennek - az RPE-sejteket egy állványra vetik, hogy egy lapot képezzenek, hasonlóan ahhoz, ahogyan a szemükbe rendeződnek. Az NEI tudósai azt is tervezik, hogy iPS-sejteket készítenek a Stargardt természettudományi tanulmányban összegyűjtött bőrsejtekből. Ezeket az iPS sejteket felhasználhatjuk fotoreceptorok és RPE sejtek előállítására - felhasználásra a potenciális sejterápiákban és kutatási eszközként annak tanulmányozására, hogy a potenciális gyógyszerek hogyan befolyásolják ezeket a sejttípusokat.