A testsúly szerepe az osteoarthritisben

Az ízületi fájdalom erősen összefügg a testtömeggel

Ha csak 10 kiló túlsúlyos, minden lépésnél 30-60 fonttal növeli a térdre gyakorolt erőt.

Az osteoarthritis a leggyakoribb ízületi rendellenesség, amelynek tünetei vannak a kézben, a térdben, a csípőben, a hátban és a nyakon. Nem világos, hogy a túlsúly hogyan befolyásolja pontosan az OA-t. Nyilvánvaló, hogy a túlsúly növeli az ízületek, például a térd terhelését, ami növeli a stresszt és felgyorsíthatja a porc lebomlását. (1. hivatkozás) Például becslések szerint a test súlyának csaknem háromszorosának vagy hatszorosának az ereje jár a térdön járás közben; a testtömeg növekedése ennyivel növeli az erőt. (2. hivatkozás) Néhány tanulmányban azonban a túlsúlyhoz a kéz OA magasabb aránya is társult (3. és 4. hivatkozás), ami keringő szisztémás tényező bevonására is utal. (5. hivatkozás)

Az elhízás az osteoarthritis kockázati tényezője

A túlsúlyos nőknél a térd OA kockázata közel négyszer nagyobb; túlsúlyos férfiaknál ötször nagyobb a kockázat.

A túlsúly egyértelmű kockázati tényező az OA kialakulásában. A népességalapú vizsgálatok következetesen összefüggést mutattak a túlsúly vagy az elhízás és a térd OA között. A populációk körében nehéz megbecsülni a prevalenciát, mivel az elhízás és a térd OA definíciói eltérnek a kutatók között. Az első Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (HANES I) adatai azt mutatták, hogy az elhízott nőknél a térd OA kockázata közel négyszer nagyobb, mint a nem elhízott nőknél; elhízott férfiaknál a kockázat közel ötször nagyobb volt. (6. hivatkozás) A Framingham MA tanulmányában a harmincas éveiben járó túlsúlyos egyéneknek, akiknek nem volt térd OA, nagyobb a kockázat a későbbi betegség kialakulásának. (7. hivatkozás) Más vizsgálatok, amelyek idővel ismételt röntgensugárzást végeztek, azt is kimutatták, hogy a túlsúly jelentősen növeli a térd OA kialakulásának kockázatát. (8. és 9. hivatkozás) Becslések szerint a legmagasabb testtömeg-kvintilisben szenvedőknél a térd OA kockázata akár tízszerese is lehet, mint a legalacsonyabb kvintilisnek. (5. hivatkozás)

A fogyás előnyei

Már kis mennyiségű fogyás is csökkenti a térd OA kialakulásának kockázatát. Az előzetes tanulmányok szerint a súlycsökkenés lényegesen csökkenti a fájdalmat azoknál, akik térd OA-val rendelkeznek.

Ha az elhízás fokozza a térd OA kialakulását és progresszióját, megfordíthatja-e ezeket a hatásokat a fogyás? A Framingham-tanulmányban Felson és munkatársai megjegyezték, hogy azoknál a nőknél, akiknek az alap testtömeg-indexe (BMI) 25-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, a testsúlycsökkenés a térd OA jelentősen alacsonyabb kockázatával járt. (10. hivatkozás) Normál magasságú nő esetében minden 11 font súlycsökkenés (kb. 2 BMI egység) esetén a térd OA kockázata> 50% -kal csökkent. Ezzel szemben egy összehasonlítható súlygyarapodás a térd OA későbbi kialakulásának megnövekedett kockázatával járt (1,28-as esélyhányados egy 2 BMI-s súlygyarapodás esetén). A nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy idős embereknél, ha az elhízott férfiak (azaz a BMI meghaladja a 30-at) elegendő súlyt vesztettek ahhoz, hogy a túlsúlyos kategóriába (BMI 26–29,9) kerüljenek, a túlsúlyos kategóriába tartozó férfiak pedig elég súlyt vesztettek ahhoz, hogy a normál súlyú kategóriába kerüljenek (BMI kevesebb, mint 26), a térd OA 21,5% -kal csökken. A nők súlycsoportjának hasonló változásai a térd OA 33% -os csökkenését eredményeznék. Néhány tanulmány kimutatta, hogy a fogyás lényegesen csökkentette a fájdalomról szóló jelentéseket is. Így a fogyás potenciálisan fontos módosítható tényezőt kínál a térd OA viselkedési kezelésében.

Előnyt jelentene az OA betegemnek a fogyás?

Súly/magasság táblázatok. Annak meghatározása, hogy a betegnek előnye származna-e a fogyásból, magában foglal néhány megalapozott döntést. Az egyik általános iránymutatást kínáló módszer annak meghatározása, hogy a beteg súlya beleesik-e a felnőttek számára jelenleg ajánlott „egészséges súlytartományokba”. Ezeket az 1995-ben felülvizsgált és frissített tartományokat az alábbi Optimális Súly/Magasság táblázat mutatja be. Általánosságban elmondható, hogy az egyes tartományokban az alacsonyabb súly a nőkre, míg a nagyobb a férfiakra.

Szövetségi iránymutatások az elhízásról Az első szövetségi klinikai irányelveket a felnőttek túlsúlyának és elhízásának azonosítására, értékelésére és kezelésére 1998 márciusában adta ki az Országos Szív-, Tüdő- és Vérintézet (NHLBI), a Nemzeti Intézettel együttműködve. Cukorbetegség, emésztési és vesebetegségek (NIDDK). (11. hivatkozás) Ezek az iránymutatások azt javasolták, hogy az egészségügyi szolgáltatók három intézkedést alkalmazzanak a túlsúly felmérésére: (1) testtömeg-index (BMI); (2) a derék kerülete és (3) a beteg kockázati tényezői az elhízással járó betegségek és állapotok szempontjából.

Hogyan segíthetek a pácienseimnek abban, hogy hatékonyabban kezeljék a súlyukat?

Felmérje a testsúlyt, és minden túlsúlyos és elhízott személynek tanácsolja a fogyást
Tekintse át az egészségügyi előnyöket, hangsúlyozva a fogyás, a testmozgás és az ízületi fájdalom javulása közötti kapcsolatot
Javasoljon egy kezdeti 10% -os fogyáscélt és a fogyás biztonságos ütemét
Tekintse át az étkezés, a viselkedés és a fizikai aktivitás változását, amelyek a fogyáshoz szükségesek
Beszélje meg, hogyan tovább (pl. Önállóan vagy egy programban) és maximalizálja a támogatást
A haladás nyomon követése utólagos látogatásokkal

Számos dolgot tehet a biztonságos és hatékony testsúly-szabályozási gyakorlatok megkönnyítése érdekében ízületi gyulladásban szenvedő betegeknél. Először is foglalkozzon közvetlenül a súlygal, mint az ízületi gyulladás kezelésének fontos elemével. Minden túlsúlyos és elhízott betegnek egyértelműen tanácsolja a fogyást. Másodszor, vizsgálja felül a betegek kis súlycsökkenésének egészségügyi előnyeit, hangsúlyozva a csökkent súly és testmozgás pozitív hatásait az OA-tünetekre, például a fájdalomra. Harmadszor, javasoljon kezdeti 10% -os fogyókúrás célt; ha a pácienseknek sikerül ezt elérniük, adott esetben további fogyás kísérelhető meg. A fogyás ajánlott mértéke 1-2 font hetente. (12. hivatkozás) Negyedszer beszélje meg a betegekkel, hogyan érhetik el legjobban a fogyást. A fogyás sikeres stratégiái közé tartozik a kalóriacsökkentés, a megnövekedett fizikai aktivitás, valamint az étkezési és fizikai aktivitási szokások javítását célzó viselkedésterápia. (11. hivatkozás) Konkrétan azt javasolja, hogy a túlsúlyos és elhízott betegek:

Vegyen részt mérsékelt fizikai aktivitásban, haladjon 30 percig vagy annál tovább a hét nagy részén, vagy lehetőleg minden napján.
Csökkentse mind az étkezési zsírt, mind az összes kalóriát. Bár az étkezési zsír csökkentése segíthet a kalóriák csökkentésében és szív-egészséges, ez a módszer önmagában - a kalóriacsökkentés nélkül - nem eredményez fogyást.
Tegye fontossá a súlymegőrzést a súlycsökkentő terápia első 6 hónapja után.

Hasznos lehet megvitatni, hogy hasznos lenne-e egy strukturált súlykezelő program a közösségében, amely oktatást és támogatást kínál. Számos olcsó lehetőség áll rendelkezésre a legtöbb közösségben (azaz kereskedelmi vagy kórházi programok). Nagyobb központokban klinikai súlykezelési szolgáltatások állnak rendelkezésre. A klinikai programok átfogó értékelési és kezelési megközelítéseket kínálnak egy multidiszciplináris csoport részéről. Gyakran rendelkezésre állnak olyan további lehetőségek, mint a nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend, a gyomorműtét vagy a farmakoterápia. Ezek a programok különösen alkalmasak egyidejűleg kóros egészségi állapotú egyének vagy súlyos túlsúlyos személyek számára. Míg a klinikai programokban a szolgáltatások gyakran költségesebbek, bizonyos esetekben egészségbiztosítással fedezhetők.

Mi a helyzet a fogyókúrás gyógyszerekkel?

A klinikai irányelvek azt javasolják, hogy minden beteg kipróbálja az életmódon alapuló megközelítést legalább 6 hónapig, mielőtt elkezdené a gyógyszeres terápiát. Az FDA által hosszú távú használatra jóváhagyott súlycsökkentő gyógyszerek kipróbálhatók egy átfogó súlycsökkentő program részeként, amely gondosan kiválasztott betegeknél étrendi terápiát és fizikai aktivitást tartalmaz (BMI> 30 további kockázati tényezők nélkül, BMI> 27 két vagy többnél) kockázati tényezők), akik a hagyományos nem gyógyszeres terápiákkal nem voltak képesek lefogyni vagy fenntartani a fogyást. Általánosságban elmondható, hogy ha a páciens nem veszít el 2 kg-ot a kezelés első négy hetében, a beteget úgy tekinthetjük, hogy nem reagál a farmakoterápiára. Kábítószer-terápia alkalmazható a kezelés testsúly-fenntartó szakaszában is. A teljes kezelés egy éven túli biztonságosságát és hatékonyságát nem igazolták. (Gyakran a súlycsökkentő gyógyszereket nem fedezi az egészségbiztosítás.)

Mi van, ha a páciensem nem hajlandó lefogyni?

Mivel az életmód megváltoztatására végső soron szükség van a sikeres testsúly-fenntartáshoz, kulcsfontosságú a páciens készsége ezekre a változtatásokra és hajlandóság hosszú távon elkötelezni őket. Tanulmányok kimutatták, hogy az egészségfejlesztési üzenetek akkor a leghatékonyabbak, ha kifejezetten a beteg felkészültségi szintjére irányulnak. Azoknál a betegeknél, akik még nem állnak készen arra, hogy lefogyjanak, a stratégiákra kell összpontosítaniuk, hogy elkerüljék a további súlygyarapodást egészséges táplálkozás és nagyobb fizikai aktivitás révén. Mivel a készültség idővel változik, fontos a motiváció időszakos átértékelése. Míg tisztelettel fogadja páciense döntését, miszerint nem veszít le a testsúlyából, mindenképpen erősítse meg, hogy amikor készen áll a fogyásra, ott lesz, hogy támogassa és segítse őket céljaik elérésében.

További információ a fogyás biztonságos és hatékony módszereiről

Az önkéntes fogyás és kontroll módszerei (Országos Egészségügyi Technológiai Intézet Értékelő Konferencia.)

A súlykontroll információs hálózat (WIN) az Országos Cukorbetegség és Emésztőrendszeri és Vesebetegségek Intézetének (NIDDK), az Országos Egészségügyi Intézetnek (NIH) nemzeti információs szolgálata.

Orvostudományi Intézet. Az opciók mérlegelése: A súlykezelő programok értékelésének kritériumai. Washington, DC, National Academy Press; 1995.

Hivatkozások

Tejszínes P, Hochberg MC: Osteoarthritis. Gerely 1997; 350: 503-508.
Felson DT: Súly és osteoarthritis. J.Rheumatol. 1995; 43: 7-9.
Targoncás WJ, Sowers M, Hawthorne VM, Weissfeld LA: Az elhízás mint a kéz és a csukló osteoarthritisének kockázati tényezője: prospektív tanulmány. Am.J. epidemiol. 1994; 139: 119-129.
Cicuttini FM, Baker JR, Spector TD: Az elhízás asszociációja a kéz és a térd osteoarthritisével nőknél: ikertanulmány. J.Rheumatol. 1996; 23: 1221-1226.
Felson DT: Súly és osteoarthritis. J.Rheumatol. 1995; 43: 7-9.
Anderson J, Felson DT: A térd osteoarthritisével összefüggő tényezők az első nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálatban (HANES I). Am.J. epidemiol. 1988; 128: 179-189.
Felson DT, Anderson JJ, Naimark A, Walker AM, Meenan RF: Elhízás és térd osteoarthritis: A Framingham-tanulmány. Ann.Int.Med. 1988; 109: 18-24.
Felson DT, Chaisson CE: A testtömeg és az osteoarthritis kapcsolatának megértése. Baillieres klinikai reumatológia 1997; 11: 671-681.
Schouten JS, van den Ouweland FA, Valkenburg HA: 12 éves nyomonkövetési tanulmány az általános populációban a porcvesztés prognosztikai tényezőiről a térd osteoarthritisében. Ann.Rheum.Dis. 1992; 51: 932-937.
Felson DT, Zhang Y, Hannan MT és munkatársai: Radiográfiai térdízület osteoarthritisének kockázati tényezői időseknél: a Framingham-tanulmány. Arthritis Rheum. 1997; 40: 728-733.
Országos Egészségügyi Intézetek, Országos Cukorbetegség, Emésztési és Vesebetegségek Intézete: Klinikai irányelvek a felnőttek túlsúlyának és elhízásának azonosításához, értékeléséhez és kezeléséhez: The Evidence Report, Bethesda, MD, USA Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma; 1998.
Orvostudományi Intézet: A lehetőségek mérlegelése: Súlykezelő programok értékelésének kritériumai, Washington, DC, National Academy Press; 1995.

A webhely használata

A Johns Hopkins Arthritis Center weboldalon található minden információ kizárólag oktatási célokat szolgál. Az orvosokat és más egészségügyi szakembereket arra ösztönzik, hogy keressenek más forrásokat és erősítsék meg az ezen az oldalon található információkat. A fogyasztóknak soha nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az orvosi tanácsot, vagy késlekedniük kell annak megkeresésével valami miatt, amit ezen a weboldalon olvashattak.