Miért ilyen vicc az egészséges táplálkozás?

miért
Nemrég láttam egy kisfiút, aki ezt a pólót viselte. Tudom, hogy ez az ing állítólag vicces. Értem a poént. De ez a fiatal fiú, aki szintén túlsúlyos volt, szinte kegyetlennek tűnt. És nem győztem csodálkozni: Ki vásárolta ezt az inget a fiúnak - és milyen üzenetet tanított neki, amikor megvették? Ez elszomorított.

Ez engem is feldühített.

Annyira belefáradtam, hogy az egészséges ételek lyukasztóként működjenek. Elegem van abból, hogy gyerekeinket - nyilvánvaló és finom módon - megtanítják arra, hogy az egészséges ételek fogyasztása nem klassz.

Elegem van abból, hogy gyerekkönyveket olvasok a gyerekeimnek, és megtalálom az elkerülhetetlen utalást egy olyan karakterre, aki gyűlöli a brokkolit, és a feszes anyára, aki ezt táplálja neki. A gyerekeim nem tudták, hogy a brokkolit állítólag utálják.

Belefáradtam az élelmiszer-marketingbe, amely arra hajlandó, hogy meggyőzze a gyerekeket arról, hogy csak akkor menők, ha az egyik kezükben szódát, a másikban pedig egy Ebédet kaptak. És hogy a barátaik azt hiszik, hogy bénák, ha zöldséget visznek egy partira egy doboz tacó helyett.

Elegem van még az olyan egészséges ételekből is, amelyeket úgy árulnak, hogy „olyan jó az íze, mint a gyorsétel!”, Mint az Oikos joghurt új „Túl finom ahhoz, hogy tápláló legyen” címkéjén. Mert miért tetszik bárkinek esetleg a tápláló ételek íze?

Ezek az üzenetek, fecsegések és ásások annyira elterjedtek kultúránkban, mely kultúrában a gyermek étrendjének első három kalóriaforrása a desszertek, a szóda és a pizza, és ahol csak minden ötödik gyerek eszik meg az ajánlott mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget.

Pedig nálunk is az egyik legmagasabb az elhízás aránya a világon. Lakosságunk több mint egyharmada elhízott. Az amerikaiak fele cukorbetegségben vagy prediabéteszben szenved 2020-ig. És a gyermekek most gyógyszereket kapnak olyan felnőttkori állapotokhoz, mint a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint.