Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

Gulliford MC, Charlton J, Booth HP és mtsai. Az elhízás miatt a bariatrikus műtétekhez való hozzáférés növelésének költségei és eredményei: kohorszvizsgálat és költség-hatékonysági elemzés elektronikus egészségügyi nyilvántartások felhasználásával. Southampton (Egyesült Királyság): NIHR Journals Library; 2016 május. (Egészségügyi szolgáltatások és szállításkutatás, 4.17. Sz.)

Az elhízás miatt a bariatrikus műtétekhez való hozzáférés növelésének költségei és eredményei: kohorsz tanulmány és költség-hatékonysági elemzés elektronikus egészségügyi nyilvántartások felhasználásával.

Bevezetés

Eredmények

Az elemzés 278 982 résztvevőt tartalmazott, köztük 129 1944 férfit és 149 788 nőt, akiket 2004. november 1. és 2014. október 31. között regisztráltak, és ebben az időszakban három vagy több BMI-rekordot rögzítettek. A minta kezdeti megoszlása nem és BMI szerint a 9. táblázat. A férfiak átlagéletkora 55 év, a nőknél 49 év volt. Az index időpontjában (a vizsgálati időszak első BMI-rekordjának dátuma) minimum 25 000 férfi és 23 000 nő vett részt a BMI kategóriákban, 18,5–24,9 kg/m 2 (normál testsúly), 25,0–29,9 kg/m 2 (túlsúlyos), 30,0–34,9 kg/m 2 (elhízott) és 35,0–39,9 kg/m 2 (súlyosan elhízott). Hasonlóan magas volt a női résztvevők száma, akiknek a BMI indexe 40,0–44,9 kg/m 2 (kórosan elhízott), de ebben a kategóriában kevesebb férfi résztvevő volt a kiinduláskor (14 767). 6481 férfi és 18 451 nő volt, akiknek a kiindulási BMI ≥ 45,0 kg/m 2 (szuper elhízott).

9. TÁBLÁZAT

Résztvevőnkénti BMI-rekordok száma és azok az arányok, amelyek nem mutatnak változást, növekedést, csökkenést vagy súlyciklust az első BMI-rekordot követő 9 év alatt

10. táblázat mutatja a normál testtömegre való áttérés gyakoriságát az első BMI-rekord után 9,9 évig tartó követés során. A legfeljebb 9 éves követés során 1283 férfi és 2245 nő érte el a normál testtömeg-rekordokat. A normál testtömeg elérésének éves valószínűsége a férfiaknál 210-ből 1, az egyszerű elhízással rendelkező nőknél 124-ből 1 volt. A valószínűség a BMI kategória növekedésével csökkent. Kóros elhízásban szenvedő betegeknél a normális súly elérésének éves valószínűsége 1290-ben 1 volt férfiaknál és 1 677 nőnél. A nőknél a normál testsúly elérésének valószínűsége a túlsúlyos résztvevők körében 608-ból 1 volt, hasonlóan a kóros elhízásnál megfigyelthez. A túlsúlyos férfiak kisebb számában a valószínűség nagyobb volt, 362-ből 1-re.

10. TÁBLÁZAT

A normál testtömeg (BMI 2) elérésének éves valószínűsége kezdeti BMI kategória és nem szerint

A klinikailag releváns 5% -os testsúlycsökkenés elérésének éves valószínűségét a 11. táblázat. Az 5% -os testsúlycsökkenés éves valószínűsége férfiaknál 1/12-es, az egyszerű elhízással rendelkező nők esetében 10-ből 1-es volt. A valószínűség a BMI kategória növekedésével nőtt. Morbid elhízásban szenvedő betegeknél a testtömeg 5% -os csökkenésének elérése éves valószínűséggel a férfiak esetében 1: 8 volt, nőknél pedig 1: 7. A legnagyobb éves valószínűséget a túlzott elhízással rendelkező betegek körében figyelték meg (férfiaknál 1: 5, nőknél: 1: 6). Azoknál a résztvevőknél, akik 5% testtömeg-vesztést szenvedtek, 52,7% -ot (95% CI 52,4% -tól 53,0% -ig) 2 év alatt, és 78,0% -nál (95% CI 77,7% -tól 78,3% -ig) 5 év alatt, a BMI-rekordok kimutatták a súlyt az 5% -os súlycsökkenési küszöb feletti értékekre való növekedés.

11. TÁBLÁZAT

Éves valószínűség a testtömeg 5% -os csökkentésének elérésére a kezdeti BMI kategóriák és nemek szerint

A BMI kategóriában a vizsgált időszak alatt regisztrált csökkenéssel rendelkező betegek körében, 4. ábra azon férfiak és nők százalékos arányát mutatja, akiknek későbbi BMI-rekordjai a BMI-kategória növekedését, további csökkenését vagy változását mutatták ki. A betegek többsége (férfiak 61%; nők 59%), akiknek nyilvántartása szerint a BMI-kategória csökkent, a BMI-kategória későbbi növekedését regisztrálták. Ezek az arányok hasonlóak voltak a férfiak és a nők, valamint a BMI kategóriák között. A BMI-kategória második csökkenését mutató betegek aránya a morbid (férfiak 16%; a nők 19%) és a túlsúlyos (férfiak 23%; a nők 24%) betegeknél volt a legmagasabb, és az alacsonyabb BMI kategóriákban lényegesen ritkábban fordult elő. A túlsúlyos és az egyszerű elhízásban szenvedőknél a legvalószínűbb, hogy a regisztrált csökkenést követően nem mutattak további változásokat a BMI kategóriában.

4. ÁBRA

A BMI kategória változásai a BMI kategória kezdeti csökkenését követően. Az adatokat nemek és kezdeti BMI kategóriák szerint mutatjuk be.

Vita

A megállapítások összefoglalása

Az alapellátás EHR-jének elemzése a férfiak és a nők nagy populációra épülő mintájára egy 9 éves periódus alatt feltárta, hogy az elhízott betegek normál testsúly elérésének valószínűsége nagyon alacsony. Az egyszerű elhízással küzdő betegek normális testtömeg elérésének éves valószínűsége csak 131-ből volt nőknél és 1-ből 225-ben férfiaknál. A normál testtömeg elérésének valószínűsége a BMI-kategória növekedésével csökkent, a legkisebb valószínűség a kóros elhízásban szenvedő betegeknél volt megfigyelhető. A szuper elhízással rendelkező betegek kisebb csoportja eltérést mutatott ettől a tendenciától, de ennek ellenére alacsony volt a valószínűsége a normális testtömeg elérésének. Bár annak valószínűsége, hogy a betegek 5% -os testsúlycsökkenést érnek el, jelentősen nagyobb volt, e betegek többsége a fogyás visszaszerzését követte, amit a kezdeti érték> 95% -ának megfelelő BMI-rekordok bizonyítanak, a vizsgálatot követő 2–5 éven belül. Az első rekord a kezdeti érték 95% -ánál alacsonyabb volt.

Összehasonlítás más eredményekkel

A BMI-kategória csökkenését gyakrabban figyelték meg a magasabb kiindulási BMI-vel rendelkező betegeknél, de ezeket a csökkenéseket inkább későbbi növekedés követte, mint további csökkenés vagy stabilitás a BMI kategóriában. A súlykerékpározás, amelyet a BMI-kategória emelkedése és csökkenése is bizonyít, a férfiak és a nők körében volt gyakoribb a kiindulási BMI-vel a morbid elhízott kategóriában. Korábban beszámoltak a nagyobb testtömeg-indexű betegek nagyobb instabilitásáról a súlypályákon. A súlykerékpározás a morbiditás és a mortalitás magasabb kockázatához kapcsolódik a stabil elhízáshoz képest, 106 - 108, bár az ok-okozati összefüggések bizonyítékai továbbra sem meggyőzőek. 109.

A BMI-kategóriában bekövetkező csökkenés és az 5% -os súlyvesztés nagyobb valószínűsége a súlyosabb elhízással rendelkező résztvevők között összhangban áll a 110-es klinikai vizsgálatok és a korábbi kohortos vizsgálatok 111 eredményeivel, amelyekben a magasabb BMI nagyobb súlycsökkenést jósolt. A súlyosabb elhízásban szenvedő betegeknél a súlycsökkenés megnövekedett valószínűsége tükrözheti a személyi súlyállapot 112, 113 pontosabb megítélését és e betegek magasabb kezelési arányát. Az is lehetséges, hogy a súlyosan elhízott betegeknél a BMI csökken, ami a nagyobb komorbiditás következtében fellépő akaratlan fogyást tükrözi. Az a megállapítás, hogy ebben az elemzésben a betegek nagy hányada a súlycsökkenést követően súlycsökkenést élt át, összhangban áll a korábbi kutatásokkal is. Az 5% -os testsúlycsökkenést elért betegek legalább 50% -a 2 éven belül visszanyerte ezt a súlyt. Korábban arról számoltak be, hogy azoknak az embereknek a körülbelül 80% -a, akik szándékosan érik el a testsúlyuk ≥ 10% -át, 1 éven belül visszanyerik ezt a súlyt. 114.

Erősségek és korlátozások

Ennek az elemzésnek egy nagy populációalapú kohorsz erősségei voltak, hosszan tartó követéssel.

Következtetések

Ennek az elemzésnek a megállapításai azt mutatják, hogy a jelenlegi nem műtéti elhízáskezelési stratégiák nem képesek tartós fogyást elérni az elhízott betegek többségénél. A ≥ 30 kg/m 2 BMI-vel rendelkező betegeknél a fogyás fenntartása ritka volt, és a normál testsúly elérésének valószínűsége rendkívül alacsony volt. Sürgősen szükség van az elhízás kezelésének és megelőzésének új és hatékonyabb megközelítéseinek kidolgozására irányuló kutatásra. Az elhízás kezelési programjainak prioritásként kell kezelniük a további súlygyarapodás megelőzését, valamint a fogyás fenntartását azoknál, akik ezt elérik. Azonban az egyén szintjén megcélzott hatékony beavatkozások hiányában a jelenlegi elhízási járvány kezelésének legnagyobb lehetősége az alapellátáson kívül található. Szélesebb körű közegészségügyi politikák kidolgozására irányuló kutatásra van szükség az elhízás megelőzéséhez a lakosság szintjén.