Melankolikus depresszió: tünetek, kezelés, tesztek és egyebek

Mi a melankolikus depresszió?

A melankolikus depresszió a súlyos depressziós rendellenesség (MDD) egyik formája, melankolikus jellemzőkkel rendelkezik. Bár korábban a melankolikus depressziót külön rendellenességnek tekintették, az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) már nem ismeri el külön mentális betegségként. Ehelyett a melankóliát az MDD - vagyis a súlyos depressziós betegség egyik altípusának - specifikálójának tekintik.

Az MDD egy jelentős mentális egészségi állapot, amelyet állandó és intenzív szomorúság és reménytelenség érzése jellemez. A rendellenesség az élet számos területét érintheti, beleértve a munkát, az iskolát és a kapcsolatokat. Hatással lehet a hangulatra és a viselkedésre, valamint a különféle fizikai funkciókra, például az étvágyra és az alvásra. Az MDD-ben szenvedők gyakran elveszítik érdeklődésüket az egykor élvezett tevékenységek iránt, és gondjaik vannak a nap átélésével. Esetenként azt is érezhetik, mintha az életet nem lenne érdemes megélni.

Az MDD tüneteinek súlyossága és típusa személyenként nagyon eltérő. Vannak, akik az MDD hagyományos tüneteit tapasztalják, míg mások további szindrómákat, például melankóliát és katatóniát fejlesztenek ki. A legtöbb tünet kezelhető kezeléssel, amely állhat gyógyszeres kezelésből és beszédterápiából.

A melankolikus depresszióban szenvedők az MDD tüneteit tapasztalhatják, például:

hosszú ideig tartó rendkívüli szomorúság tartós érzése
érdeklődésének elvesztése az egykor élvezetes tevékenységek iránt
energiahiány vagy fáradt érzés
szorongó vagy ingerlékeny
túl sokat vagy keveset eszik
túl sokat vagy keveset alszik
a test mozgásának változásai (például a lábad koccintása, amikor korábban nem tetted meg)
nehéz koncentrálni, döntéseket hozni és emlékezni a dolgokra
halálról vagy öngyilkosságról gondolkodni vagy beszélni
öngyilkossági kísérlet

Az MDD melankolikus tulajdonságait is tapasztalhatják, amelyek a következők:

az öröm elvesztése a mindennapi tevékenységek során vagy azok többségében
a pozitív hírek és események iránti reakcióképesség hiánya
a kétségbeesés és az értéktelenség mély érzése
alvászavarok
jelentős fogyás
a túlzott vagy nem megfelelő bűntudat tartós érzése
az MDD tünetei, amelyek reggel rosszabbak

A melankolikus jellemzők nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan embereknél, akik gyakran tapasztalják az MDD súlyos tüneteit. Azoknál is gyakrabban fordulnak elő, akiknél pszichotikus tulajdonságokkal rendelkező MDD van.

Az APA már nem ismeri el a melankolikus depressziót a depresszió különálló formájaként, és az MDD egyik típusaként szerepel. Amikor valakinek a depresszió és a melankólia jelei mutatkoznak, a diagnózis „melankolikus vonásokkal járó súlyos depressziós rendellenesség”. A diagnózis felállításához az orvos általában a következő kérdéseket teszi fel:

Nehezen tudsz felkelni az ágyból és elkezdeni reggel?
A tünetei általában rosszabbak-e reggel vagy este?
Hogy alszol?
Változott-e az alvási szokásaiban?
Hogy néz ki számodra egy tipikus nap?
Változott-e a napirend a közelmúltban?
Élvezed ugyanazokat a dolgokat, amelyeket egykor?
Mi javítja a hangulatát, ha van ilyen?
Több problémája van a koncentrációval, mint máskor?

Az MDD-t gyakran újabb antidepresszánsokkal, például szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlókkal (SSRI-k) kezelik. Ide tartoznak a jól ismert gyógyszerek, például a fluoxetin (Prozac), a citalopram (Celexa) vagy a paroxetin (Paxil). Azonban sok ember, akinek melankolikus jellemzőkkel rendelkező MDD-je van, jobban reagálhat az idősebb antidepresszánsokra, például a triciklusos antidepresszánsokra vagy a monoamin-oxidáz-gátlókra (MAOI-k), valamint a szerotonin-norepinefrin újrafelvétel-gátlókra, például a venlafaxinra (Effexor). Ezek a gyógyszerek segítenek gátolni a szerotonin és a noradrenalin bomlását az agyban, ami nagyobb mennyiségű ilyen „jó érzés” vegyszert eredményez. Néha bizonyos atipikus antipszichotikumok, például az Abilify (aripiprazol) alkalmazhatók az antidepresszánsok hatásának fokozására.

A gyógyszeres kezelés mellett a talk terápiát általában melankolikus tulajdonságokkal rendelkező MDD-s betegek kezelésére használják. E két kezelési módszer kombinációja általában hatékonyabb, mint bármelyik megközelítés önmagában. A beszélgetési terápia magában foglalja a terapeutával való rendszeres találkozást a tünetek és a kapcsolódó kérdések megvitatása céljából. Megmutathatja az embereknek, hogyan:

alkalmazkodni egy válsághoz vagy más stresszes eseményhez
cserélje le a negatív hiedelmeket és viselkedést pozitív, egészségesekkel
javítsa a kommunikációs készségeket
megbirkózni a kihívásokkal és megoldani a problémákat
növeli az önbecsülést
visszanyerje az életben az elégedettség és az irányítás érzését

A csoportterápia hasonló módon segíthet, és lehetőséget ad arra, hogy megossza érzéseit azokkal az emberekkel, akik kapcsolatban állnak egymással.

Súlyos esetekben elektrokonvulzív terápia (ECT) hajtható végre a melankolikus tulajdonságokkal rendelkező MDD tüneteinek enyhítésében. Ez a kezelés magában foglalja az elektródák rögzítését a fejhez, amelyek elektromos impulzusokat küldenek az agyba, és enyhe rohamot váltanak ki. Az ECT-t ma a hangulati rendellenességek és a mentális betegségek biztonságos és hatékony kezelésének tekintik, de még mindig megbélyegzés övezi. Ennek eredményeként nem alkalmazható a melankólia tüneteinek elsődleges kezelésére. Azonban a gyógyszeres kezelés, a beszélgetésterápia és az ECT kombinációja lehet a legjobb kezelés a melankolikus jellemzőkkel rendelkező MDD számára.