Kalciumban, magnéziumban és bikarbonátban gazdag ásványvíz hatása a vizelet összetételére és a kalcium-oxalát kristályosodásának kockázatára

Absztrakt

Célkitűzés: Magnéziumban (337 mg/l), kalciumban (232 mg/l) és hidrogén-karbonátban (3388 mg/l) gazdag ásványvíz hatásának értékelése a vizelet összetételére és a kalcium-oxalát kristályosodásának kockázatára.

Tervezés: Összesen 12 egészséges önkéntes férfi vett részt a vizsgálatban. Az alapfázis során az alanyok két 24 órás vizeletmintát gyűjtöttek a szokásos étrend mellett. A kontroll és a tesztfázis során, amely egyenként 5 napig tartott, az alanyok az ajánlások szerint kiszámított standardizált étrendet kapták. A kontroll szakaszban az alanyok 1,4 l/nap mennyiségű semleges gyümölcs teát fogyasztottak, amelyet a tesztfázis során azonos térfogatú ásványvízzel helyettesítettek. A követési szakaszban az alanyok napi 1,4 liter ásványvizet fogyasztottak a szokásos étrend mellett, és heti 24 órás vizeletmintákat gyűjtöttek.

Eredmények: Az ásványvíz bevitele során a vizelet pH-ja, a magnézium és a citrát kiválasztása jelentősen megnőtt mind a standardizált, mind a normál étrendi körülmények között. Az ásványvíz csak a normál étrend mellett vezetett a vizelet kalcium kiválasztásának jelentős növekedéséhez, és csak a szokásos étrendnél szignifikánsan nagyobb vizeletmennyiséghez és csökkent kalcium-oxaláttal történő túltelítettséghez.

Következtetések: Az ásványvíz magnézium- és hidrogén-karbonát-tartalma kedvező változásokat eredményezett a vizelet pH-jában, a magnézium és a citrát kiválasztásában, gátolta a kalcium-oxalát kőképződést, ellensúlyozva a fokozott kalciumkiválasztást. Mivel az oxalát vizelettel történő kiválasztása nem csökkent, további vizsgálatokra van szükség annak értékeléséhez, hogy az étkezés helyett a kalciumban gazdag ásványvíz lenyelése összetett oxalátot képez-e a bélben, korlátozva ezzel a bél felszívódását és a kalcium és az oxalát vizelettel történő kiválasztását.

Bevezetés

Megfelelő folyadékbevitel által elért megfelelő vizeletmennyiség a legfontosabb terápiás intézkedés a visszatérő vizeletkőbetegség megelőzésében, a kő összetételétől függetlenül. Egy prospektív, randomizált vizsgálatban Borghi és munkatársai (1996) kimutatták, hogy a magas vízfogyasztással kezelt kalcium-oxalát kőalakítók 88% -a kőmentes maradt az 5 éves követési időszak alatt vs. A betegek 73% -a kezelés nélkül. Továbbá a kő megismétlődésének intervalluma szignifikánsan hosszabb volt a magas vízfogyasztású betegeknél, mint a kezeletlen kontrollcsoportnál.

A kalcium-oxalát kőképződésnél a tüdő, a bőr, a vizelet és a széklet napi vízveszteségének rehidrálása elengedhetetlen, és ásványvizek fogyasztásával érhető el. Az ásványvíz számos alkotóeleme, például a magnézium, a kalcium és a hidrogén-karbonát, ezen felül befolyásolhatja a vizelet összetételét, és ezáltal a kristályok és kőképződés kockázatát. Ezért az ásványvíz természetes alternatívát jelenthet a gyógyszerekkel szemben, különösen hipomagneszuriában, hipocitraturiában, hiperoxaluriában és savas vizelet-pH-ban szenvedő kalcium-oxalát-kőben szenvedő betegeknél, amelyek a leggyakoribb kóros vizeletmegtalálások.

Hyperoxaluriában szenvedő kalcium-oxalátos kőbetegekben kiegészítő magnézium alkalmazása ajánlott. A magnézium bevitele javasolt az oxalát felszívódásának és a vizelettel való kiválasztásnak a bélben való oxalátmegkötéssel majdnem ugyanolyan hatékony csökkentéséhez, mint a kalcium (Liebman & Costa, 2000). A magnézium-kiegészítés másik lehetséges előnye lehet a vizelet-citrát kiválasztásának növekedése magnéziumhiányos alanyokban (Reungjui et al, 2002). Továbbá, a magas vizelettel történő kiválasztás és a magnézium koncentrációja a kalcium-oxalát kristályok nukleációs és növekedési sebességét egyaránt csökkenti, mivel a magnézium-oxalát a kalcium-oxaláthoz képest nagyobb mértékben oldódik (Li et al, 1985; Kohri et al, 1988).

Különböző epidemiológiai vizsgálatok szignifikáns negatív összefüggést mutattak ki az étrend kalciumbevitele és a kalcium-oxalát kőképződés kockázata között, ami az étrendi kalcium látszólagos védőhatására utal (Curhan és mtsai, 1993, 1997). Liebman és Costa (2000) bebizonyította, hogy a kalcium-karbonáttal végzett kezelés csökkentheti a vizelet oxalátját azáltal, hogy az oxalátot bonyolítja, és ezáltal korlátozza a bél oxalát felszívódását.

Az ásványvíz hidrogén-karbonát-tartalma helyettesítheti az alkalizáló terápiát kálium-citráttal, és hozzájárulhat a vizelet gátló képességéhez a citromsavszint növelésével (Keßler & Hesse, 2000). A bikarbonát metabolikus alkalózist indukál, ami megnöveli a vizelet pH-értékét és a citrát kiválasztását (Simpson, 1983). A pH 6,8 felső élettani határán lévő lúgos vizelet csökkenti a kalcium-oxalát telítettségét, míg a citrát a kalcium-oxalát kristályosodásának gátlójaként erősen oldódó komplexet képez a citráttal, ezáltal csökkentve a vizeletben lévő kalcium-sók telítettségét (Nicar et et al., 1987).

Magnézium, kalcium és hidrogén-karbonát nagy mennyiségű ásványvízzel történő energiamentes ellátása elérheti az említett hatásokat a vizelet összetételére és a kalcium-oxalát kristályosodásának kockázatára, elkerülve a további gyógyszerek alkalmazását és a gyógyszerekkel kapcsolatos intoleranciát vagy alacsony megfelelés. Jelen tanulmány célja az volt, hogy értékelje az étrendben bevitt magnézium-, kalcium- és bikarbonát-ásványvíz-bevitel egyidejű növekedésének fiziológiai hatását egészséges egyének vizeletkockázati profiljára, oxalát- és kalcium-anyagcsere vagy sav-bázis státus zavara nélkül. értékelje az ásványvíz beadásának hosszú távú hatását.

Tantárgyak és módszerek

Tárgyak

Összesen 12 egészséges férfi alany vett részt átlagosan 26,5 éves korban (23-30 éves kor között). Valamennyi részt vevő alany normál vizeletleletet mutatott a többparaméteres tesztcsíkokból (Combur 9 -Test, Boehringer, Mannheim, Németország), amelyek pH-értéket, nitritet, fehérjét, glükózt, ketonokat, urobilinogént, bilirubint, leukocitákat és vért mértek, és korábban nem alakult ki kőképződés. vagy egyéb vesebetegségek. A vizsgálat során a testmozgás és a gyógyszeres kezelés nem volt megengedett.

Dizájnt tanulni

A standardizált étrend bevitele során minden alanyból napi 24 órás vizeletmintákat gyűjtöttek, és elemezték a vizeletparamétereket az étrendhez való alkalmazkodás biztosítása érdekében. A kontroll, illetve a teszt fázis 5. napján frakcionált vizeletgyűjtést végeztünk a vizelet paramétereinek cirkadián ritmusának meghatározására. Az alanyokat arra utasították, hogy öt pohár (1,4 l/nap) semleges gyümölcs teát (kontroll fázis) és ásványvizet (teszt fázis) igyanak meg meghatározott időpontokban (7.00, 10.00, 13.00, 16.00 és 19.00 óra). A vizeletet naponta 3 óránként, éjszaka pedig 9 órán át gyűjtötték.

A 4 hétig tartó követési szakaszban az alanyok visszatértek szokásos étrendjükhöz, de továbbra is 1,4 liter/nap ásványvizet fogyasztottak. A követési szakaszban az alanyok heti 24 órás vizeletmintákat gyűjtöttek.

A minta előkészítése és elemzése

A vizeletgyűjteményeket timollal izopropanolban tartósítottuk, és a gyűjtés alatt 4 ° C-on hűtöttük. A kalcium, magnézium és oxálsav meghatározásához vizeletmintákat sósavval savanyítottunk. A mintákat az elemzésig -20 ° C alatt tároltuk. A vizelet elemzése magában foglalta a vizelet térfogatát, pH-ját és a kreatinin (Jaffé-reakció; CV 2,0%), kalcium és magnézium (atomabszorpciós spektrofotometria; CV 0,3%), klorid (coulomb metrikus titrálás; CV 2,0%), nátrium és kálium ( lángfotometria; CV 1,3%), szervetlen szulfát (nefelometria; CV

Eredmények

A standard kontroll és vizsgálati fázisok megfelelő napjainak 24 órás vizeletkészítményeit a 3. táblázat foglalja össze. Az ásványvíz magas magnézium- és kalciumtartalma a vizelet vizeletében és a magnéziumban történő kiválasztódás jelentős növekedéséhez vezetett. Ezenkívül a vizelet pH-ja és a citrát kiválasztása jelentősen megnőtt, míg az ammónium és a foszfát vizeletürítése jelentősen csökkent az ásványvíz bevitele során. Az ásványvíz beadása nem befolyásolta az oxálsav vizeletürítését. A kalcium-oxalát relatív túltelítettségének vizeletkomponenseken alapuló kiszámítása nem mutatott ki változást a kalcium-oxalát kristályosodás kockázatában az ásványvíz lenyelésénél a standardizált vizsgálati szakaszban.

A vizelet paramétereinek cirkadián ritmusát az 1., 2., 3. és 4. ábra mutatja be. Az ásványvíz fogyasztásakor a vizelet pH-értékei szignifikánsan magasabbak voltak az egyes vizeletfrakciókban a kontroll frakciókhoz képest (1. ábra). A vizelettel való frakcionált magnézium kiválasztás nagyobb volt a magnéziumban gazdag ásványvíznél, jelentős különbségek voltak a harmadik, negyedik és ötödik frakcióban (2. ábra). Az ásványvíz magas hidrogén-karbonát-tartalma 24 órán keresztül a vizelet citrát kiválasztásának növekedését eredményezte, jelentős különbségekkel a harmadik és az ötödik frakcióban (3. ábra). Annak ellenére, hogy az ásványvíz bevitelénél a vizeletben jelentősen magasabb volt a 24 órás kalcium kiválasztás, a frakcionált kalcium kiválasztás csak a harmadik frakcióban különbözött erősen a kontrolltól. Bár szignifikáns különbséget nem állapítottak meg, a kalcium-oxalát relatív túltelítettsége alacsonyabb volt az ásványvíz bevitele során, a harmadik frakció kivételével (4. ábra).

A normál étrendben lévő, egészséges neutrális teát kapó 12 egészséges férfi 3 órás vizeletgyűjteményében (a 9 órás éjszakai intervallum értékét elosztottuk 3-mal) 3 órás vizeletgyűjteményekben a relatív túltelítettség kalcium-oxalát (RS CaOx) ritmusa, - - -) vagy ásványvíz (vizsgálati fázis, ——).

Az ásványvíz fogyasztása a követési szakaszban szokásos étrendi körülmények között jelentősen megváltoztatta a vizelet térfogatát, a pH-értéket és a magnézium, citrát és ammónium vizelettel történő kiválasztását az alapfázishoz képest (4. táblázat). A vizelet paramétereinek kedvező változásai a kalcium-oxalát relatív túltelítettségének jelentős csökkenését eredményezték a teljes 4 hetes követési intervallum alatt.

Vita

A vizeletösszetétel változása standardizált körülmények között megfelelt az ásványvíz magas ásványi anyag- és bikarbonáttartalmának. Az ásványvíz fogyasztásának tulajdonítható legszembetűnőbb változások a vizelet pH-értékének, valamint a magnézium, kalcium, citrát, foszfát és ammónium kiválasztásának jelentős változásai voltak.

A vizelettel történő kalcium kiválasztási arány hasonló változásai abból adódtak, hogy standardizált körülmények között megnőtt az ásványvíz kalcium bevitele. Bár az összes vizelettel történő kalcium kiválasztás jelentősen, átlagosan 14% -kal nőtt az ásványvíz fogyasztásánál, a vizelet kalcium kiválasztása az étrendi bevitel százalékában az ásványvíz alkalmazásával a kontroll fázis 25% -áról a teszt fázisban 21% -ra csökkent. . Eredményeink összhangban vannak Couzy és mtsai (1995) eredményeivel. Egészséges női alanyokban a kettős jelölésű stabil izotóp technikával mért átlagos kalcium felszívódás 23,8% volt. Sem a standardizált, sem a normál étrendi körülmények között nem állapítottak meg összefüggést a vizelet nátrium- és kalciumkiválasztása között. A víz kalciumtartalmának vizeletösszetételre gyakorolt hatását értékelő tanulmányok többsége szignifikáns növekedést mutatott ki a vizelet kalcium kiválasztásának normál alanyokban (Rodgers, 1997; Coen és mtsai, 2001) és kőképzőkben (Ackermann és mtsai, 1988; Marangella). et al., 1996; Rodgers, 1997; Caudarella és mtsai, 1998) magas, szemben az alacsony kalcium-vízterheléssel.

Jelen tanulmányban az oxálsav kiválasztását nem befolyásolta az ásványvíz kalciumtartalma, ami az ásványvíz lenyelésének időzítésével magyarázható. Az egyéneket arra utasították, hogy az étkezések között fogyasszák el az ásványvizet, hogy elkerüljék a bél kalcium felszívódásának fokozását az együtt táplálkozó étrendi összetevők révén. Ezért a kalcium nyilvánvalóan nem volt elérhető a bélben oxaláttal történő komplexképzés céljából. A jelen eredményeknek megfelelően Bellizzi és munkatársai (1999) nem találtak változást a vizelet oxalát kiválasztásában idiopátiás nephrolithiasisban szenvedő betegeknél a kemény víz bevitele során, a lágy vízzel összehasonlítva. Még a magnézium ásványvízzel történő ellátása sem változtatta meg a vizelet oxalát kiválasztását. Bár napi 200–400 mg (8,23–16,46 mmol) magnézium adag, amely megfelel az ásványvízzel felvett további magnézium bevitelnek, ajánlott a hiperoxalurikus kalcium-oxalát kőképzők kezelésére (Hesse et al, 2002), az oxalát kiválasztásában nincs változás ásványvíz beadása után figyelték meg.

A vizelet gátló paramétereinek kedvező változásai, azaz a pH-érték növekedése, a citromsav és a magnézium kiválasztása ellenére a kalcium-oxalát kristályosodás kockázata a standardizált vizsgálati szakaszban változatlan maradt a vizelet kalciumának jelentős növekedése, a megnövekedett citromsav ellensúlyozása miatt és a magnézium kiválasztása. Míg a folyadékbevitel a standardizált fázisokban egyenlő volt, az utánkövetési szakasz eredményei megmutatták a megnövekedett vízfogyasztás hígító hatását a szokásos étrendi körülmények között. Az ásványvíz 1,4 l/nap bevitelének előírása a kalcium-oxaláttal való túltelítettség jelentős csökkenését okozta a vizeletmennyiség jelentős növekedése és következésképpen a litogén anyagok koncentrációjának csökkenése miatt. Ezenkívül a magasabb vizelet pH-értéke, a magnézium és a citrát kiválasztása hozzájárult a kalcium-oxalát kristályosodás kockázatának csökkenéséhez a hosszú távú követés során.

Hivatkozások

Ackermann D, Baumann JM, Futterlieb A & Zingg EJ (1988): Az ásványvíz kalciumtartalmának hatása a kalciumkő-képzők vizeletének kémiai és kristályosodási körülményeire. Eur. Urol. 14, 305–308.

Bellizzi V, De Nicola L, Minutolo R, Russo D, Cianciaruso B, Andreucci M, Conte G & Andreucci VE (1999): A vízkeménység hatása a vizelet kockázati tényezőire vesekőben idiopátiás nephrolithiasisban szenvedő betegeknél. Nephron 81. (1. kiegészítés), 66–70.

Borghi L, Meschi T, Amato F, Briganti A, Novarini A & Giannini A (1996): Vizelet mennyisége, víz és kiújulások idiopátiás kalcium nephrolithiasisban: 5 éves randomizált prospektív vizsgálat. J. Urol. 155, 839–843.

Caudarella R, Rizzoli E, Buffa A, Bottura A és Stefoni S (1998): Összehasonlító tanulmány 3 típusú ásványvíz hatásáról idiopátiás kalcium lithiasisban szenvedő betegeknél. J. Urol. 159, 658–663.

Coen G, Sardella D, Barbera G, Ferrannini M, Comegna C, Ferazzoli F, Dinnella A, D'Anello E & Simeoni P (2001): A vizelet összetétele és a litogén kockázat normál alanyokban oligomineralis versus bikarbonát-lúgos magas kalcium-tartalmú ásványvíz után bevitel. Urol. Int. 67, 49–53.

Couzy F, Kastenmayer P, Vigo M, Clough J, Munoz-Box R & Barclay DV (1995): Kalcium biohasznosulása kalcium- és szulfátban gazdag ásványvízből a tejhez képest fiatal felnőtt nőknél. Am. J. Clin. Nutr. 62, 1239–1244.

Curhan GC, Willett WC, Rimm EB és Stampfer MJ (1993): Az étrendi kalcium és egyéb tápanyagok és a tüneti vesekövek kockázatának prospektív vizsgálata. N. Engl. J. Med. 328, 833–838.

Curhan GC, Willett WC, Speizer FE, Spiegelman D & Stampfer MJ (1997): Az étrendi kalcium összehasonlítása kiegészítő kalciummal és más tápanyagokkal, mint a nők vesekő kockázatát befolyásoló tényezőkkel. Ann. Gyakornok. Med. 126., 497–504.

Deutsche Gesellschaft für Ernährung, Österreichische Gesellschaft für Ernährung, Schweizerische Gesellschaft für Ernährungsforschung, Schweizerische Vereinigung für Ernährung (német, osztrák és svájci táplálkozási társaságok) (2000): Referenzwerte für die Nährstoffzufuhr (A tápanyagok bevitelének referenciaértékei ). Frankfurt: Umschau Braus.

Graham LA, Caesar JJ és Burgen ASV (1960): A Mg 28 emésztőrendszeri felszívódása és kiválasztása az emberben. Metab. Clin. Exp. 9., 646–659.

Hesse A, Tiselius HG és Jahnen A (2002): Húgykövek. A kiújulás diagnosztizálása, kezelése és megelőzése, 2. kiadás. Bázel: Karger.

Keßler T & Hesse A (2000): A hidrogén-karbonátban gazdag ásványvíz vizeletösszetételre gyakorolt hatásának keresztvizsgálata egészséges nátrium-kálium-citráttal összehasonlítva. Br. J. Nutr. 84., 865–871.

Keßler T & Hesse A (2002): A fekete ribizli-, áfonya- és szilvalé-fogyasztás hatása a vesekő képződésével járó kockázati tényezőkre. Eur. J. Clin. Nutr. 56, 1020–1023.

Kohri K, Garside J & Blacklock NJ (1988): A magnézium szerepe a kalcium-oxalát urolithiasisban. Br. J. Urol. 61, 107–115.

Li MK, Blacklock NJ és Garside J (1985): A magnézium hatása a kalcium-oxalát kristályosodására. J. Urol. 133, 123–125.

Liebman M & Costa G (2000): A kalcium és a magnézium hatása az oxalát vizeletürítésére oxalátterhelés után. J. Urol. 163, 1565–1569.

Marangella M, Vitale C, Petrarulo M, Rovera L & Dutto F (1996): Az ivóvíz ásványi összetételének hatása a kőképződés és a csontanyagcsere kockázatára idiopátiás kalcium nephrolithiasisban. Clin. Sci. 91., 313–318.

Massey LK és Kynast-Gales (1998): A tej helyettesítése almalével nem növeli a vesekő kockázatát a legtöbb normokalciurikus felnőttnél, akik kalcium-oxalát köveket képeznek. J. Am. Diéta. Assoc. 98, 303–308.

Nicar MJ, Hill K & Pak CYC (1987): A kalcium-oxalát spontán kicsapódásának gátlása citráttal in vitro. J. Bone Miner. Res. 2, 215–220.

Quamme GA (1993): Magnézium homeosztázis és vese magnézium kezelése. Bányász. Elektrolit Metab. 19., 218–225.

Reungjui S, Prasomgwatana V, Premgamone A, Tosukhowong P, Jirakulsomchok S & Sriboonlue P (2002): Vesekővel rendelkező betegek magnézium-állapota és hatása a vizelet-citrát kiválasztására. BJU Int. 90, 635–639.

Rodgers AL (1997): A kalciumot és magnéziumot tartalmazó ásványvíz hatása a kalcium-oxalát urolithiasis rizikófaktoraira. Urol. Int. 58, 93–99.

Sabatier M, Arnaud MJ, Kastenmayer P, Rytz A & Barclay DV (2002): Étkezés hatása az ásványvíz magnézium biohasznosulására egészséges nőknél. Am. J. Clin. Nutr. 75, 65–71.

Simpson DP (1983): Citrát kiválasztás: ablak a vese anyagcseréjére. Am. J. Physiol. 244, 223–234.

Werness PG, Brown CM, Smith LH és Finlayson B (1985): EQUIL2: alapvető számítógépes program a vizelet telítettségének kiszámításához. J. Urol. 134, 1242–1244.