Halfogyasztás és a nem epekővel összefüggő akut pancreatitis kockázata: prospektív kohorszvizsgálat

Hovatartozás

  • 1 A Környezetgyógyászati ​​Intézet (VO, NO, OS-A és AW) táplálkozási epidemiológiai egységéből és a Molekuláris Orvostudományi és Sebészeti Tanszék (OS-A) felső emésztőrendszeri kutatási egységéből, Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország.

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 A Környezetgyógyászati ​​Intézet (VO, NO, OS-A és AW) Táplálkozási Epidemiológiai Osztályától és a Molekuláris Orvostudományi és Sebészeti Tanszék (OS-A) felső emésztőrendszeri kutatási egységétől, Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország.

Absztrakt

Háttér: Az étrend akut hasnyálmirigy-gyulladásban betöltött szerepéről járványügyi adatok ritkák.

epekővel

Célkitűzés: Megvizsgáltuk a teljes halfogyasztás, valamint a zsíros és a sovány halak külön-külön való fogyasztásának összefüggését, az epekővel nem összefüggő akut hasnyálmirigy-gyulladás kockázatával.

Tervezés: Két leendő kohorsz adatait használtuk fel, a Svéd Férfiak és a Svéd Mammográfiai Kohort adatait, amelyek 39 267 férfit és 32 191 nőt vettek fel, akik 45-84 évesek voltak egy 13 éves követési időszak kezdetén (1998-2010). . A halfogyasztást a kiindulási idõszakban élelmiszer-gyakorisági kérdõív alkalmazásával értékelték, és az incidens nem epekõvel kapcsolatos akut hasnyálmirigy-gyulladás eseteit a svéd nemzeti betegnyilvántartáshoz kapcsolva azonosították. A HR értékeket Cox arányos veszélyességi modellek felhasználásával becsültük meg.

Eredmények: 860 176 személyév teljes nyomon követése során 320 esetet (209 esetet férfiaknál és 111 esetet nőknél) azonosítottak nem epekővel kapcsolatos akut hasnyálmirigy-gyulladásban. Megfigyeltük, hogy a teljes halfogyasztás ≤2,0-3,0 adag/hét összefüggésbe hozható a betegség szignifikánsan csökkent kockázatával (P-nemlinearitás = 0,017). 0,9 adag/hét összehasonlításban a többváltozóssal kiigazított HR-ek 0,86 (95% CI: 0,76, 0,96), 0,77 (95% CI: 0,62, 0,96) és 0,85 (95% CI: 0,65, 1,10) 1,4, 2,4, illetve 3,5 adag/hét. A zsíros halak és a sovány halak elemzése során megfigyeltük, hogy az egyes altípusok fogyasztása hasonló formájú összefüggést mutat a nem epekövekkel összefüggő akut hasnyálmirigy-gyulladás kockázatával, mint a teljes halfogyasztás esetében, bár egyik sem volt szignifikáns. A többváltozóssal korrigált HR-ek 0,83 voltak a zsíros halaknál (95% CI: 0,65, 1,04) és 0,87 a sovány halaknál (95% CI: 0,69, 1,11), amikor 0,6–2,0 adagot/hét összehasonlítottak ≤0,5 adag/hét.

Következtetés: Adataink azt sugallják, hogy az összes hal (zsíros és sovány hal együttesen) fogyasztása összefüggésbe hozható a nem epekővel összefüggő akut hasnyálmirigy-gyulladás kockázatával.

Kulcsszavak: kohorsz vizsgálatok; diéta; zsírsavak; étel; gyulladás; hasnyálmirigy; hasnyálmirigy-gyulladás; prospektív tanulmányok.