Gyermekkori elhízás: az új norma?

Thaddaus Hellwig, PharmD, BCPS
A gyógyszerészeti gyakorlat adjunktusa
Dél-Dakota Állami Egyetem Gyógyszerészeti Főiskolája
Klinikai gyógyszerész
Sanford USD orvosi központ

Laura Stoebner, PharmD, BCPS
Klinikai gyógyszerész
Sanford USD orvosi központ

Annette M. Johnson, PharmD
A gyógyszerészeti gyakorlat docense
Dél-Dakota Állami Egyetem Gyógyszerészeti Főiskolája
Klinikai gyógyszerészeti szakember
Sioux Falls VA orvosi központ
Sioux Falls, Dél-Dakota

Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a gyermekkori elhízás. Ez a sok szakértő által járványnak tekintett növekedés komoly közegészségügyi problémát jelent. A gyermekkori elhízás számos orvosi, pszichoszociális és gazdasági következménnyel jár, amelyek felnőttkorban is folytatódnak. Számos tényező vezetett ehhez a drámai növekedéshez, amelyek többsége a pozitív energiaháztartás körüli betegek körül forog, amelyet az egyre inkább mozgásszegény életmód ront. Ezen okok kezeléséhez többféle kezelési módszerre van szükség.

Az elhízás definíciói

A testtömeg-index (BMI) - a súlynak a magassághoz viszonyított mértéke - a testzsír értékelésére szolgáló szűrőeszköz. A BMI vált a túlsúly és az elhízás meghatározásának előnyös módszerévé gyermekeknél és serdülőknél, mivel nem invazív, könnyen megszerezhető és szorosan korrelál a teljes testzsírral. 1,2 Lásd ASZTAL 1 az elérhető BMI-képletekhez és 2. TÁBLÁZAT a súlyállapot osztályozásához.

2 és 19 év közötti betegek esetében a súlyállapot meghatározható úgy, hogy a CDI 2000 növekedési táblázatokra felrajzoljuk a BMI-értéket, ami kor- és nemspecifikus percentilis eredményt ad. 3,4 Ellentétben az elhízás felnőttkori osztályozásával - amely a BMI számszerű határértékén alapul - az életkor- és nemspecifikus percentiliseket alkalmazzák gyermekgyógyászati betegeknél, mivel a testösszetétel növekszik a fiúk és a lányok, valamint a gyermekek és serdülők esetében. . A túlsúlyt a CDC 2000 növekedési táblázata 85. percentilisénél vagy annál magasabb BMI-ként definiálják azonos korú és nemű gyermekek esetében; ez helyettesíti a korábban használt „túlsúlyos kockázat” kifejezést. 3,4 Az elhízás a 95. percentilis vagy azt meghaladó BMI, vagy a 30 kg/m 2 -nél nagyobb BMI, attól függően, hogy melyik a kisebb; ez a meghatározás helyettesíti a „túlsúly” kifejezést. 3-5 Sajnos még ezeknek a definícióknak a ellenére is sok túlsúlyos és elhízott gyermek és serdülő alul diagnosztizált maradhat. 6.

Elterjedtség

A gyermekkori túlsúly és elhízás elterjedtsége komoly egészségügyi problémát jelent. Az elhízás növekvő arányát felnőtteknél és gyermekeknél „elhízási járványnak” nevezik. 7 A 2007–2008-as nemzeti egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés szerint a 2–19 éves gyermekek és serdülők csaknem 17% -a elhízott, ami több mint 12,5 millió gyermeket és serdülőt jelent az Egyesült Államokban. 5 A 2 és 19 év közötti gyermekek és serdülők elhízási aránya az elmúlt 3 évtizedben több mint háromszorosára nőtt. 5.

Az elhízás kockázatában különbségek vannak a faji és etnikai csoportok között, valamint a társadalmi-gazdasági helyzet szerint. 2007–2008-ban az elhízás aránya 26,8% volt a mexikói-amerikai serdülő fiúknál, szemben a nem spanyol fehér serdülő fiúk 16,7% -ával. 5 A 2007–2008-as lányok esetében az elhízás aránya 29,2% volt a nem spanyol fekete serdülőknél és 14,5% a nem spanyol fehér serdülőknél. 5 Egy nemrégiben készült európai tanulmány kimutatta, hogy az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű gyermekeknél az elhízás aránya statisztikailag szignifikánsan nőtt, míg a közepes és magas társadalmi-gazdasági helyzetű gyermekeknél nem változott az arány. 8.

Kockázati tényezők

A gyermekkori elhízással járó kockázati tényezők genetikai és környezeti tényezők kombinációját tartalmazzák. Genetikai vizsgálatokat végeznek az elhízás génjének és más hormonoknak, amelyek növelik az elhízás fiziológiai kockázatát; a tanulmányok többsége azonban a környezeti és viselkedési mintákat vizsgálja. 3,9,10 A gyermekek több időt töltenek videojátékokkal, a számítógép használatával és a tévézéssel, amelyek mind a fizikai aktivitás csökkenésével járnak. Az energiasűrű snackek és édesített italok nagyobb mértékű fogyasztása, nagyobb adagok és az ülő tevékenységekben való fokozottabb részvétel egyensúlyhiányhoz vezet az energiafogyasztás és a kiadások között, ezáltal hozzájárulva az elhízáshoz. 2,7

Következmények

A felnőttek elhízásának következményeit jól dokumentálták. 11 Az elhízott felnőttek nagyobb egészségügyi kockázatokkal rendelkeznek, amelyek magukban foglalják a legtöbb testi rendszert. A gyermekek és serdülők elhízásának közelmúltbeli növekedésével egyre több egészségügyi következmény jelentkezik ebben a populációban (3. TÁBLÁZAT). Egy longitudinális vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az elhízott serdülők elhízott felnőttekké válnak, mint normál testsúlyú társaik. 12.

Az epidemiológiai vizsgálatok szoros kapcsolatot találtak az elhízás és a magas vérnyomás kialakulása között, akár gyermekkorban, akár felnőttkorban. A diszlipidémia - leggyakrabban magas trigliceridszint és alacsony HDL - elhízott gyermekeknél és serdülőknél fordul elő. 14 Megfigyelési tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekkori és serdülőkori elhízás összefügg a koszorúér-betegség felnőttkori kialakulásának fokozott kockázatával. 15

Az elhízásnak az endokrin rendszerre ismert hatása az inzulinrezisztencia, amely 2-es típusú diabetes mellitushoz (DM2) vezethet. 11 A gyermekkori elhízás a keringő inzulinszint dokumentált emelkedéséhez és az inzulinérzékenység csökkenéséhez vezetett, ami esetleg hozzájárulhat a DM2 kialakulásához. 16 A gyermekkori és serdülőkori elhízás megnövekedett gyakorisága a DM2 előfordulásának növekedésével járt együtt ebben a populációban. 16.

A gyermekkori elhízás további következményei közé tartozik az obstruktív alvási apnoe, az asztma, a bal kamra diasztolés diszfunkciója, a gastrooesophagealis reflux betegség, a D-vitamin hiány és az ortopédiai rendellenességek. 14,17-20

A gyermekkori elhízás pszichoszociális problémákat okozhat. A betegek gyakran lényegesen rosszabb egészségi állapotú életminőséget tapasztalnak, mint normál testsúlyú társaik, a társadalmi megbélyegzés pedig stresszt és alacsony önértékelést okozhat. Az alacsony önbecsülés gyengébb tanulmányi eredményeket és kompromittált társadalmi működést eredményezhet. 22.

Az elhízásnak gazdasági következményei is vannak. Az elhízáshoz kapcsolódó költségek akár 147 milliárd dollárt is elérhetnek évente, és valószínűleg a gyermekkori elhízás növekvő gyakorisága mellett továbbra is növekedni fognak. 23

Megelőzés

A megelőzés a legelterjedtebb megközelítés az elhízási járvány megfékezésére az Egyesült Államokban. 3,11 A gyermekek és serdülők jó jelöltek lehetnek a megelőző intézkedésekre. Bár a megelőzés általánosan elfogadott megközelítés, a hatékony módszer bizonyítékai hiányoznak. Az elhízás megelőzése valószínűleg a csökkent kalóriabevitel (étel) és a megnövekedett energiafelhasználás (testmozgás és aktivitás) révén érhető el. Bár ez jó kiindulópont lehet, az intézkedéseket különféle szinteken kell végrehajtani, kezdve a beteggel, és kiterjesztve az egészségügyi szolgáltatókra és a közösségre. 3,11

A szülőknek ösztönözniük kell az egészséges ételválasztást és az ésszerű adagokat. A családtagoknak továbbá segíteniük kell a beteget a fizikai aktivitás és a mindennapi élet aktivitásának növelésében, valamint minimalizálniuk kell az ülő tevékenységeket. 24 Az iskolai beavatkozások ígéretet tettek a gyermekek és serdülők elhízásának megelőzésére. A legtöbb iskolai beavatkozás magában foglalja az iskolai étkezések kalóriatartalmának csökkentését és a fizikai aktivitás növelését. 25 A közösségre irányuló egyéb elhízásmegelőző erőfeszítések között szerepelnek olyan közpolitikák, mint a Mozgás! kezdeményező és szervezési kampányok, mint például a Nemzeti Labdarúgó Liga Play 60 programja. 26,27

Az orvosi környezet ideális lehetőséget kínál a beavatkozásra, ha azonosul az elhízás iránya. A csecsemők és a gyermekek gyakran látogatják az egészségügyi intézményeket, hogy jól ellenőrizzék gyermekeiket és akut gondozási igényeket kapjanak. E látogatások során a szolgáltatók nyomon követhetik a testsúlyt és a magasságot, és észrevehetik, ha olyan eltérés következik be, amely az elhízás felé haladásra utalhat. A szolgáltatók a BMI-szűrést az egyes klinikai látogatások színvonalas ellátásává tehetik, ezáltal lehetőséget biztosítva a betegek, gondozók és családok tanácsadására az elhízás kockázataival és az elhízás megelőzésének stratégiáival, ha szükséges.

Nem gyógyszeres kezelési lehetőségek

A kezelés egyik célja a testtömeg és a testösszetétel javítása. A másodlagos célok közé tartozik az elhízással kapcsolatos társbetegségek és anyagcsere-rendellenességek javítása, a fizikai erőnlét és az állóképesség fokozása, valamint a család jobb működése és önértékelése. 28,29

Minden túlsúlyos és elhízott kamasznak rendelkeznie kell testsúly-szabályozási tervvel. 28 Az ilyen terveknek az energiafogyasztás és a ráfordítás egyensúlyának helyreállítására kell összpontosítaniuk. Az általános fogyás elérése érdekében a betegeknek csökkenteniük kell a kalóriabevitelt, ugyanakkor növelniük kell a fizikai aktivitást is.

Nem ajánlott minden beteg számára speciális beavatkozás. 4. TÁBLÁZAT ajánlott javaslatokat tartalmaz. Az étrendi ajánlások között szerepel az alacsony zsírtartalmú étrend megkezdése nagyobb gyümölcs- és zöldségfogyasztással, valamint a cukros ételek korlátozása vagy megszüntetése. Az előre meghatározott étkezések és harapnivalók napi ütemezése segíthet csökkenteni az energiafogyasztást azáltal, hogy korlátozza az étkezések között elfogyasztott ételek mennyiségét. Az adagok fokozatos csökkentése korlátozza a napi bevitelt, csakúgy, mint az egészségesebb snackek intézménye. Az összes kalória csökkentésére vonatkozó egyéb ajánlások közé tartozik az édesített italok kerülése, a zsírok használatának korlátozása az ételkészítésben, az alacsony zsírtartalmú termékek kiválasztása és az egészséges ebéd iskolába juttatása. 29,30

Sok beteg nem éri el a fogyást pusztán a kalória korlátozásával; megnövekedett energiafelhasználásra van szükség a legtöbb esetben. 29,30 Az ülő tevékenységeket, például a televíziót, a számítógépet és a videojátékokat korlátozni kell. Az egyéni fitnesz szinthez szabott fizikai tevékenységeket kell végrehajtani. Fontos ösztönözni a kortársak és a család részvételét a testmozgásban, különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne hozza zavarba azt a gyermeket, akinek a fizikai aktivitás nem könnyű.

Farmakológiai kezelési lehetőségek

Farmakoterápiás szereket csak akkor szabad alkalmazni, ha jelentős, súlyos társbetegségek vannak, és csak az intenzív életmód-módosítás sikertelensége után. A DM2 erős családi kórtörténete vagy a kardiovaszkuláris (CV) kockázati tényezők megerősíthetik a farmakoterápia esetét. 29 A súlycsökkentő szereknek hosszú és bonyolult története van. Számos gyógyszert vezettek be, csak a fokozott káros hatások miatt vonják vissza. A fenfluramint, az efedrát, a fenilpropanolamint és a szibutramint CV-vel kapcsolatos aggályok miatt eltávolították a piacról. A súlycsökkentő szerek alkalmazását egyedileg kell értékelni, különös tekintettel a gyermekek szigorúságára, mivel a hosszú távú hatások nem ismertek.

A Sibutramine-t (Meridia), az FDA által jóváhagyott, 16 éves és idősebb betegek elhízási kezelésére szolgáló gyógyszert 2010 októberében visszavonták, mert a klinikai adatok a szívroham és a stroke fokozott kockázatát mutatták. 31 Ennek eredményeként az orlisztát (Xenical) marad az FDA által jóváhagyott gyermekkori elhízás kezelésének egyetlen módja.

Az orlisztát blokkolja a zsír felszívódását a belekben azáltal, hogy gátolja a lipáz aktivitását. Ez megakadályozza az elfogyasztott zsír körülbelül 30% -ának emésztését. Az Orlistat 12 éves és idősebb betegek számára napi háromszor 120 mg-os dózisban engedélyezett. Az AE-k közé tartozik a flatus, a hasi görcsök, a széklet inkontinencia, a steatorrhoea, az epekövek és az esetleges zsírban oldódó vitamin felszívódási zavarok. 32-34 Egy multicentrikus, 12 hónapos, kettős-vak vizsgálat 539 elhízott, 12-16 éves korú személyt randomizált 120 mg orlisztáttal vagy placebóval naponta háromszor, és általános életmódbeli irányelveket adott. 33 Az átlagos BMI csökkent az orlisztáttal (–0,55 kg/m 2), de emelkedett a placebóval (+0,31 kg/m 2). Egy másik tanulmány a betegeket randomizálta az orlistat 120 mg-ra vagy a placebóra napi háromszor 6 hónapig az életmódra vonatkozó ajánlások mellett. 34 A BMI 6 hónapos változása (–1,3 kg/m 2 az orlistat csoportban és –0,8 kg/m 2 a placebo csoportban) nem volt szignifikáns.

A metformin, egy biguanid, javítja az inzulinérzékenységet, miközben csökkenti a bél glükóz felszívódását, csökkenti a máj glükóztermelését és növeli a perifériás glükózfelvételt. 10 éves és idősebb betegeknél csak DM2 kezelésére engedélyezték; nem engedélyezett az elhízás kezelésére. A szokásos adagolás serdülőknél naponta kétszer 250-1000 mg. Az AE-k közé tartozik a hányinger, puffadás, puffadás, hasmenés és lehetséges tejsavas acidózis. Egy randomizált, kettős-vak, keresztezett vizsgálatban napi kétszer 1000 mg metformint hasonlítottak össze placebóval 28 elhízott, 9-18 éves korban. 35 A placebóval összehasonlítva a metformin statisztikailag szignifikáns csökkenést okozott a súlyban (–4,35 kg), a BMI-ben (–1,26 kg/m 2), a derék kerületében és a hasi zsírszövetben. Más vizsgálatok hasonló eredményeket mutattak. 36-38

Más szereket vizsgálnak, főleg felnőttkori elhízás miatt. Ezek a gyógyszerek közé tartoznak a rekombináns humán leptin, topiramát, zonisamid, exenatid, liraglutid, bupropion és naltrexon. Nem ismert, hogy e termékek bármelyikét elfogadják-e fogyás céljából, vagy alkalmazható-e a gyermekkori elhízás kezelésére.

Bariatrikus sebészet

Súlyosan elhízott gyermekkorú betegeknél, akiknek sikertelen súlycsökkenési kísérletük van, fel lehet mérni a lehetséges bariatrikus műtéteket. A Nemzetközi Gyermeksebészeti Csoport kidolgozott irányelveket a súlyos elhízás műtéti kezelésére. 39 A jelentkezőknek a BMI-nek 40-nél nagyobbnak kell lennie, és súlyos, elhízással összefüggő társbetegségekkel kell rendelkeznie. Majdnem elérték a felnőtt termést, legalább 1 évig kerülniük kell a terhességet, és képesnek kell lenniük a műtétet követő megfelelő táplálkozási kezelés betartására.

Következtetés

Szükség van a gyermekkori túlsúly és elhízás megelőzésére és aktív beavatkozására, mivel ez a járvány valószínűleg nem javul önmagában. Az elhízás komoly közegészségügyi problémát jelent, amelynek következményei a felnőttkorig is kiterjednek. A farmakoterápiás lehetőségek hiánya megerősíti a nem gyógyszeres beavatkozások fontosságát, amelyek hangsúlyozzák az energiaegyensúly helyreállítását a csökkent bevitel és a megnövekedett fizikai aktivitás állapotába.