Gyermekkori elhízás algoritmus: gyakorlati megközelítés az elhízás diagnosztizálásához és kezeléséhez

Suzanne E. Cuda

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Baylor College of Medicine, San Antonio Gyermekkórház, San Antonio, TX, Egyesült Államok

Marisa Censani

2 Gyermek endokrinológiai osztály, Gyermekgyógyászati Osztály, Weill Cornell Medicine, New York Presbyterian Hospital, New York, NY, Egyesült Államok

Absztrakt

Háttér

A gyermekkori elhízás egyre növekvő globális egészségügyi probléma. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban és más fejlett országokban az elmúlt 30 évben folyamatosan nőtt a gyermekkori elhízás aránya, még mindig nincs egyértelmű kezelési stratégia. A gyermekkori elhízás problémájának megoldására irányuló kutatási erőfeszítések nagy része a megelőzésre irányul. Kevés, bizonyítékokon alapuló tanulmány foglalkozik kifejezetten a gyermekkori elhízás kezelésével, ezért az elhízott gyermek kezelése és kezelése a szakember feladata, hogy klinikai megítélését és meggyőzését használja a család étkezési és életmódbeli szokásainak módosítására (1–3).

Gyakran a társadalmi akadályok akadályt jelentenek a korai diagnózis és a kezelésre utalás előtt. A szülők gyakran nem ismerik fel a problémát, amíg az előrehaladott állapotú, és a szakemberek nincsenek megfelelően képezve, és nem rendelkeznek klinikai támogatással az elhízott gyermek kezeléséhez szükséges folyamatos krónikus ellátáshoz. A gyermek testsúly-szabályozó klinikák országszerte el vannak terjesztve, és nagy területeket hagynak maguk után, ahol az említett klinikákra történő utalás nem ésszerű. Bár a bariatrikus műtétet serdülőknél gyakrabban végzik, még mindig súlyos elhízással rendelkező serdülők számára fenntartják, és a legjobban egy szakértői központban hajtható végre.

Újabb gyógyszerek jelentek meg a piacon elhízott felnőttek kezelésére, de ezeknek az újabb gyógyszereknek egyikét sem engedélyezték az FDA elhízott gyermekeknél történő alkalmazására. Az endoszkópos eljárások szintén klinikai vizsgálatokban vannak, de a felnőttek a célcsoport. Időközben a súlyos elhízás aránya folyamatosan növekszik, különösen a kisebbségi és alacsony jövedelmű gyermekeknél (3).

A gyakorlók gyakran nem tudják, hová kell fordulniuk, hogy lakosságuk közel egyharmadának kezelésével kapcsolatban útmutatást találjanak, akik olyan elhízással jelentkeznek orvosi ellátáshoz, amely más orvosi problémákkal együtt jár, vagy elhízás miatt. A gyermekkori elhízási algoritmus (4) bizonyítékokon alapuló ütemterv az elhízott gyermekek diagnosztizálásához és kezeléséhez. Ezeket az életkorspecifikus ajánlásokat az elhízással küzdő gyermekeket kezelő orvosok alkalmazzák. A megvitatott témák az elhízás társbetegségének felmérésétől a diagnózisig és a kezelési megközelítésig terjednek. A gyermekkori elhízás algoritmust az elhízás-egészségügyi szövetség klinikusainak együttműködésével hozták létre, akik áttekintették és összefoglalták az irodalmat, és az egészségügyi szolgáltatók a klinikai gyakorlatban, a kutatásban és az oktatásban használják. Ez a kézirat a Gyermekgyógyászati Elhízás Algoritmusának eredeti változatán alapul, amelyet az Elhízás Orvosi Egyesület támogatott és 2016 szeptemberében indítottak el (4).

Kezdeti értékelés

Az epigenetika olyan folyamatok leírására szolgál, amelyek a génexpresszió örökletes szabályozását eredményezik a DNS-szekvencia bázissorrendjének megváltozása nélkül. Úgy gondolják, hogy az epigenetika nagy szerepet játszik az elhízás rohamos növekedésében az elmúlt 30 évben. A gyermekeket fokozottan fenyegeti az elhízás, ha szüleiknél elhízás van: 30% az elhízás esélye, ha az egyik szülő elhízik, és 90% az esély, ha mindkét szülő elhízik. A gyermekkori elhízás az anya prekoncepciós BMI-jével (testtömeg-index) ≥30 kg/m 2, a túlzott terhességi súlygyarapodással és a terhességi diabetes mellitusszal (5–7) jár. Azok a csecsemők, akik terhességi koruk miatt kicsiek a dohányzás vagy az anya elégtelen súlygyarapodása miatt, szintén veszélyeztetettek az elhízás és az anyagcsere-betegségek miatt gyermekkorban. Az obesogén epigenetikai változásokat eredményező egyéb expozíció többek között a következők: toxinok, táplálkozás, gyógyszerek, antibiotikumok, fertőzés és exogén hormonok (8–10).

Az elhízott gyermek súlyának felmérése mind a gyermek életkorának, mind az elhízás súlyosságának figyelembevételével történik. 2 éves kor alatti csecsemőknél a BMI-t nem értékelik. Ehelyett a csecsemők testsúlyprililisét hasonlítják össze a hosszúsági percentilissel. Kétféle lehetőség van a növekedési diagramok használatára a 2 éves kor alatti csecsemőknél: Center for Disease Control (CDC) diagramok, amelyek többnyire kaukázusi amerikai csecsemők kohorszán alapulnak, akiket többnyire palackkal etettek, vagy WHO diagramok, amelyek a bolygó több területéről származó, különböző faji és etnikai háttérrel rendelkező csecsemőkön, akiket többnyire szoptattak. Az a csecsemő, akinek a hosszúsági percentilis súlya növekszik, vagy „ugró” percentilis vonalakra szorosabb megfigyelést igényel, mint az, aki ugyanazon a percentilis mentén tartja fenn a növekedést.

A testtömeg-index diagramokat a 2–20 éves kor közötti gyermekek számára használják. Ezeket a CDC diagramokat 2000-ben fejlesztették ki, és a BMI percentilis színkódja: 95. percentilis (piros). A diagram 35 kg/m 2 BMI-ig terjed. Ezeket a diagramokat öt keresztmetszeti, országosan reprezentatív egészségügyi felmérés felhasználásával dolgozták ki 1963–1994 között (11). Kiegészítő BMI-táblázatot dolgoztak ki a súlyos elhízással rendelkező, 2–20 éves gyermekek számára (12). Ezen a diagramon a percentilis vonalak szerepelnek a BMI méréseknél a CDC 95. percentilis 110 és 190% -a között. Mindkét BMI-diagram „J” alakú görbét mutat be, a kisgyermekek BMI-je 2-6 éves kor között normálisan csökken, majd 6-20 éves kor között folyamatosan növekszik. A BMI-görbe ezen csökkenését vagy süllyedését és az azt követő emelkedését adipozitás-visszapattanásnak nevezzük. Ha a gyermek BMI-je vagy nem csökken, vagy idő előtt emelkedik 2 és 6 éves kor között, akkor a gyermek veszélyben van vagy elhízott. Ezt a jelenséget korai adipozitás visszapattanásnak nevezzük.

2012 júniusában az Amerikai Orvosi Szövetség az elhízást betegségnek nyilvánította. A gyermekek, csakúgy, mint a felnőttek, az elhízás megnyilvánulásaiban szenvednek fizikai és pszichológiai egészségi állapotuk legtöbb aspektusában. Az adiposopathia egy kifejezés, amelyet a megnövekedett zsírszövetre adott endokrin és immunválasz leírására használnak, míg a zsírtömeg-betegség a megnövekedett zsírszövetre adott fizikai reakciót írja le (13, 14). Gondos előzményeket kell tartalmazni, amelyek magukban foglalják a család történetét, a prenatális, a születési és a szülés utáni gondozást, majd a gyermekkorban előforduló bármilyen orvosi szövődményt, valamint a komorbid állapotok kezelésére és az elhízás kezelésére alkalmazott gyógyszereket.

Ezenkívül pszichológiai problémák merülnek fel az elhízás következtében, és befolyásolják az életminőséget (ábra (1. ábra). 1). Az elhízott gyermekek életminősége gyenge lehet. Fokozottan ki vannak téve a kortársaktól való elszigetelődésnek, megfélemlítésnek vannak kitéve, fokozottan szorongásos és depressziósak, és fokozottan veszélyeztetettek az étkezési rendellenességek, különösen a mértéktelen étkezési rendellenességek, az éjszakai étkezési rendellenességek és a bulimia (15– 17).