Gének és elhízás; Ok-okozati összefüggés Endocrinología y Nutrición (angol nyelvű kiadás)

Consulte los artículos y contenidos publicados en éste medio, además de los e-sumarios de las revistas científicas en el mismo momento de publicación

Esté informado en todo momento gracias a las alarmas y novedades

Acceda a promociones exclusiveivas en suscripciones, lanzamientos y cursos acreditados

Most az Endocrinología, a Diabetes y Nutrición (angol szerk.). Több információ

Indexelve:

Index Medicus/MEDLINE, Excerpta Medica/EMBASE, SCOPUS, Science Citation Index Expanded, Journal Citation Reports/Science Edition, IBECS

Kövess minket:

Az Impact Factor méri a folyóiratban megjelent cikkek által az adott évben kapott két idézet átlagos számát az elmúlt két évben.

Az SRJ egy presztízsmutató, amely azon az elképzelésen alapul, hogy nem minden idézet egyforma. Az SJR hasonló algoritmust használ, mint a Google oldalrangja; mennyiségi és minőségi mérést nyújt a folyóirat hatásáról.

A SNIP a kontextus szerinti idézés hatását úgy méri, hogy megdönti az idézeteket egy tantárgyban szereplő összes hivatkozás száma alapján.

Absztrakt
Kulcsszavak
Resumen
Palabras klávé
Bevezetés

Absztrakt
Kulcsszavak
Resumen
Palabras klávé
Bevezetés
Az elhízás előfordulása
Az elhízás kialakulásában potenciálisan részt vevő gének
Következtetések
Összeférhetetlenség
Bibliográfia

Az elhízás egy komplex és multifaktoriális krónikus betegség, amelyet a testfelesleg felhalmozódása jellemez. Az elhízás az egyik legfontosabb endokrin-anyagcsere-állapot a közegészségügy szempontjából, és jelentős számú betegség kiindulópontja, ideértve a 2-es típusú cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket, a metabolikus szindrómát és a rák egyes típusait. 1–6 Ezen túlmenően, annak ellenére, hogy a környezeti tényezők az elhízás kialakulásában jól ismert hatással vannak, 2 sok tanulmány számolt be a genetikai komponens jelentőségéről ebben az állapotban. 7–10 E tekintetben egy nagy metaanalízis adatai azt mutatták, hogy a testtömeg-index (BMI) változásainak körülbelül 50–70% -a az egyes alanyokban rejlő genetikai különbségeknek tudható be. 11 Ennek alapján az elhízás iránti fogékonyság génjeivel rendelkező alanyok környezeti kölcsönhatását jelenleg az elhízás fő okának tekintik. 12 Az esetek csupán 5% -ában fordul elő elhízás monogén változások fennállása vagy alacsony előfordulási szindrómák miatt. 13.

A felülvizsgálat célja néhány epidemiológiai adat, valamint az emberi elhízás genetikájának jelenlegi megértésének naprakész áttekintése volt, néhány nemrégiben publikált tanulmány eredményeinek tárgyalásával.

Az elhízás előfordulása

Az elhízás prevalenciájának az elmúlt két évtizedben a pandémiás szintig tartó riasztó növekedése mind az elhízott alanyok számát, mind az elhízás mértékét tekintve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „21. századi járványnak” nevezte.

Az elhízás a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség a fejlett országokban. Becslések szerint világszerte több mint egymilliárd elhízott ember él. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság 65% -a és a gyermekek 15% -a túlsúlyos, és ami még nagyobb aggodalomra ad okot, hogy nem tervezik ezen számok csökkenésének irányát. 14

A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport (IOFT) szerint az elhízás Spanyolországban gyakoribb, mint az észak-európai országokban, például Svédországban, Dániában, Hollandiában vagy Franciaországban, de kevésbé elterjedt, mint az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban. 14 Az elhízás prevalenciáját tehát a 25–60 éves spanyol népességnél 14,5% -ra becsülik, és a nőknél (15,75%) a férfiakhoz képest (13,9%) szignifikánsan magasabb. A spanyol lakosság mindössze 0,5% -ának van kóros elhízása, ami a nőknél is gyakoribb. A lakosság harminckilenc százaléka, a férfiak 45 százaléka és a nők 32 százaléka túlsúlyos. 14

Másrészt az elhízás gyakorisága a gyermekekben mind a fejlett, mind a fejlődő országokban riasztóan megnőtt. A spanyol infantilis és fiatalkorú népességben (2–24 évesek) az elhízás és a túlsúly prevalenciáját 13,9% -ra, illetve 12,4% -ra becsülték az ENKID tanulmány adatai alapján (1998–2000). Ami a nemet illeti, az elhízás a férfiaknál (15,6%) gyakoribb volt, mint a nőknél (12,0%). Spanyolország déli részén és különösen Granada tartományban González et al. A 977 iskolás gyermekek és serdülők népességénél 16 esetében a túlsúlyos prevalencia aránya a lányoknál 23,01%, a fiúknál 20,81% volt. Az elhízás előfordulási aránya lányoknál 12,70%, fiúknál 4,98% volt. Ezenkívül ez a tanulmány a szisztolés artériás hipertónia prevalenciáját a férfiaknál 9% -kal, a nőknél pedig 5% -kal becsülte meg. Ezek az értékek jóval magasabbak, mint amelyeket az ENKID 2000-es tanulmánya jelentett, így az idő múlásával növekvő tendenciát mutatnak.

Az elhízás kialakulásában potenciálisan részt vevő gének

Az elhízás összetett állapot, mivel több gén és a környezet kölcsönhatásából adódik. Az elhízás etiológiájában részt vevő gének közé tartoznak az éhség- és jóllakottsági jelek továbbítására célzott peptideket kódoló gének, az adipocita növekedésében és differenciálódásában részt vevő gének, valamint az energiafelhasználás szabályozásában részt vevő gének. 18 Az emberi elhízás térkép hetedik áttekintésében, 2000 októberéig gyűjtött adatok felhasználásával 47 monogén elhízás, 24 mendeli változás és 115 különböző lokusz lokalizációját jelentették, amelyek hajlamosak részt venni poligénes elhízásban. Az elhízási térkép tehát arra utal, hogy az Y kromoszóma kivételével az összes kromoszómának vannak génjei az elhízás előfordulásában és fejlődésében. 19 Jelenleg eléggé szilárd tudományos bizonyíték áll rendelkezésre, amelyet a génekről és az elhízásról készített 222 tanulmány szolgáltat, hogy elmondhassuk, hogy 71 olyan gén létezik, amelyek potenciálisan indukálják az elhízás előfordulását. Ezek közül 15 gén szorosan összefügg a testzsír mennyiségével. 21 Ezért természetes azt gondolni, hogy az elhízásnak nem egyetlen típusa van, hanem több, hasonló fenotípusú típusa. 22.

Jelenleg az is elfogadott tény, hogy az étvágyszabályozásban szerepet játszó fehérjék kódolásában és szintézisében szerepet játszó gének mutációi felelősek az elhízás kialakulásával járó kóros változásokért. 23 A génmutációk, amelyekről kiderült, hogy monogén elhízást okoznak, magukban foglalják a leptin gén, a leptin receptor (LEPR), a karboxipeptidáz E, az orexigén agouti fehérje, a prohormon konvertáz 1 (az inzulin és a proopiomelanokortin, POMC feldolgozásában részt vevő) mutációit., és maga a POMC 6–8. 24 A 3. és 4. melanokortin receptorokat (MC3R és MCR4) kódoló gén mutációiból származó elhízás formáiról szintén beszámoltak 25 (1. táblázat).

A monogén elhízás kialakulásában résztvevő fő gének.