Enyhe vese pyelectasis a második trimeszterben: a postnatalis áttétel határértékeinek meghatározása

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

He113 terem, Erasmus MC, Egyetemi Orvosi Központ, Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Prenatális Orvosi Osztály, P.O. Box 2040, 3000CA Rotterdam, Hollandia Keresse meg a szerző további cikkeit

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Gyermek Urológiai Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Gyermek Urológiai Osztály, Erasmus MC, Rotterdam, Hollandia

Absztrakt

Célkitűzés

Irányelvek kidolgozása a terhesség második trimeszterében enyhe pyelectasissal jelentkező magzatok posztnatális áttételére.

Mód

Egy retrospektív vizsgálatba 87 magzatot vontak be, a vesemedence anteroposterior (RPAP) átmérője ≥ 4 mm és ≤ 10 mm volt a terhesség 28. hete előtt. Valamennyi beteget harmadik trimeszterben vizsgálták, és abban a szakaszban ≥ 10 mm RPAP átmérőjű magzatokat utaltak postnatalis vizsgálatra. Minden csecsemő háziorvosa RPAP-val

Eredmények

87 csecsemőből 36-ban 49 rendellenes vesét diagnosztizáltak. Hét csecsemő műtétet igényelt nyolc vesetraktuson. Az első vizsgálat, a második vizsgálat és a vizsgálatok közötti ROC görbék a görbe alatti területet 0,60, 0,87 és 0,85 eredményezték. A 8, 9 és 10 mm-es határérték érzékenysége és sajátossága a második vizsgálatnál 80%, 71% és 61%, illetve 79%, 90% és 93% volt. 10 mm-es határértéknél csak jelentéktelen minimális dilatációt és műtétet igénylő vesicoureteric reflux (VUR) eseteket nem sikerült kimutatni.

Következtetés

Bevezetés

Mód

1996. január 1-jétől 1999. december 31-ig minden nőt, akinek szingulett terhessége volt, RPAP átmérője ≥ 4 mm és ≤ 10 mm, a terhesség 28. hete előtt, kiválasztották a felsőfokú beutaló központunk adatbázisából. Csak a vesemedence dilatációjú vesék voltak kalicealis dilatáció nélkül. A felvételhez kötelező volt a harmadik trimeszter ultrahangvizsgálata. A nyilvánvaló obstruktív uropathiával rendelkező magzatokat, amelyeket a kitágult húgyhólyag és a kulcslyuk húgycső mutat be az első vizsgálat során, valamint a kapcsolódó strukturális vagy kromoszóma-rendellenességekkel rendelkező magzatokat kizárták.

A harmadik trimeszterben végzett vizsgálat során minden olyan magzatot, amelynek RPAP átmérője ≥ 10 mm, gyermek-urológushoz küldték értékelésre. A születés utáni ultrahang vizsgálatokat az első hét végén végeztük. A normális vesemedence posztnatális határértéke a következő volt

Eredmények

Az adatbázisban lévő 6087 magzat közül 101-nek (1,7%) az RPAP átmérője ≥ 4 mm és ≤ 10 mm volt a terhesség 28. hete előtt. Ezen magzatok közül háromnak kitágult a hólyagja és a kulcslyuk húgycsője a hátsó húgycső szelepei miatt, ezért kizárták őket. Hat esetben társult rendellenességeket észleltek, ideértve a hidropákat is (n = 2), omphalocele (n = 1), ventriculomegaly (n = 2), és a szív rendellenessége (n = 1). A hat magzat közül kettőben genetikai szindrómát diagnosztizáltak a postmortemben vagy a szülés után. A 18. triszómiát két magzatban diagnosztizálták, többszörös anomáliával. A vizsgált populáció átlagos anyai életkora 31,2 (tartomány, 19–44) év volt (SD 4,8). Három nő elveszett a nyomon követés során. Nyolcvanhét újszülött állt rendelkezésre 174 veseegységgel a végső elemzéshez. A vizsgálat retrospektív felépítése miatt az utánkövetés legalább 1 és 5 év közötti volt.

Az átlagos terhességi életkor a második és a harmadik trimeszterben végzett vizsgálatnál 21,6 hét (SD 2,5) és 32,5 hét (SD 2,3) volt. 65 férfi és 22 nő volt, ebből 26 (40%) és 10 (45%) rendellenességet mutatott 37, illetve 12 veseegységben. Nem volt szignifikáns különbség a kóros vesék számában a férfiak és a nők között (P = 0,65). Az 1. táblázatban a posztnatális diagnózist a rendellenes vesék esetei és száma szerint osztályozzák. Megkülönböztetünk mindkét RPAP átmérőjű magzatokat. 1. táblázat: Szülés utáni vese anomáliák diagnosztizálása olyan magzatoknál, amelyek vese-medence anteroposterior (RPAP) átmérője ≥ 4 mm és ≤ 10 mm a 28. terhesség előtt, és

A patológia prediktív esélye az első (szaggatott vonal) és a második (folytonos vonal) vizsgálat minden vesemedence-anteroposterior (RPAP) átmérőjére. A szaggatott vonal egyenlete: loge (odds) = −3,99 + 4,2 × log2 (átmérő (mm)), az odds-ot képviselő esélyekkel (P/ (100 - P)) a megjósolt valószínűség (%). A folytonos loge egyenlete (szorzók) = −7,32 + 2,31 × log2 (átmérő (mm)), az esélyeket képviselő esélyekkel (P/ (100 - P)) a megjósolt valószínűség P (%).

A 2. ábrán az RPAP-görbe látható az első és a második vizsgálat RPAP-átmérőjéhez, valamint a két vizsgálat közötti RPAP-átmérő különbséghez. A görbe alatti területek 0,60, 0,87 és 0,85 voltak. Ha a második szkennelést tartjuk a legjobban teljesítőnek (ROC területe 0,87), akkor a 8, 9 és 10 mm-es határérték érzékenysége 80%, 71% és 61% volt. Ezeknek a határértékeknek a sajátosságai 79, 90, illetve 93% voltak. 10 mm-es határértéknél csak jelentéktelen minimális dilatációt és műtétet igénylő VUR-eseteket nem sikerült kimutatni.

A vevő-működési jellemzők görbéi a vesepatológia kimutatására a vese-medence anteroposterior átmérőjének mérése alapján az első vizsgálat (szaggatott vonal) és a második vizsgálat (folytonos vonal), valamint a két mérés közötti különbség (szaggatott vonal) között az első és a második letapogatás.

Vita

Az enyhe vese pyelectasis 1,7% -os előfordulása ebben a vizsgálatban összehasonlítható más, alacsony és magas kockázatú populációk 10, 14, 15 többi vizsgálatával. Magas kockázatú populációnkban az esetek 8% -ában társult rendellenességeket tapasztaltak. Más 16-18. Vizsgálatokban ez a százalékos arány 3,9% és 31,6% között változott. A társult anomáliák viszonylag magas százaléka ebben a tanulmányban valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy magas kockázatú populációt vizsgáltak. Az enyhe vese pyelectasisban fokozott az aneuploidia kockázata, különösen a 21-es triszómia, ha más kockázati tényező, például előrehaladott anyai életkor (≥ 36 év) vagy kapcsolódó anomáliák szerepelnek 7. A jelen vizsgálatban egyetlen 21-es triszómiával sem találkoztunk, de két esetben a 18-as triszómiát diagnosztizáltuk. Mindkét magzat 25, illetve 32 éves anyai életkorban több kapcsolódó anomáliát mutatott. Az enyhe vese pyelectasissal való találkozásnak arra kell késztetnie a vizsgálatot, hogy zárja ki a kapcsolódó anomáliákat és invazív diagnózist indítson el, ha más kockázati tényezők is érintettek.

Vizsgálatunk megerősíti, hogy az izolált enyhe vese pyelectasis lényegesen gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. Az érintett férfiak ezt a túlsúlyát mások is megfigyelték, 1, 3, 16, 19, és összhangban van a hidronephrosis postnatalis előfordulásával, ahol a PUJO a leggyakoribb diagnózis 20. Vizsgálatunkban nyilvánvaló, hogy a második trimeszterben enyhe vesepelectasisben szenvedő 174 veséből 148 vese nem mutatott ki szignifikáns patológiát a posztnatális időszakban. 23 vese volt enyhe idiopátiás dilatációval, amelyek nem igényeltek műtétet, és amelyekben nem volt bizonyíték vesekárosodásra. A 174 veséből 18-ban diagnosztizálták a PUJO-t; öt csecsemőnek, hat veseegységgel, pyeloplasztikára volt szüksége. A PUJO volt a leggyakoribb diagnózis a patológiai csoportban, amelyet VUR követett, amint az más 2., 5. tanulmányban is nyilvánvaló volt. Eltekintve egy kétoldali VUR és egyoldalú diszplasztikus vese esetétől, amelyet 1 éves korban diagnosztizáltak, minden olyan csecsemőnél, akinél jelentős uropathológiát diagnosztizáltak, az RPAP átmérője ≥ 10 mm volt 28 hetes terhesség után.

A VUR-t hat csecsemőn diagnosztizálták. Két csecsemőnek antireflux műtétre volt szüksége, egyiküknél a harmadik trimeszterben az RPAP átmérője csak 8 mm volt. Az enyhe vese pyelectasis prenatális diagnózisa után megállapított VUR százalékos aránya 4,1 és 22% között változik 10, 16, de sok VUR esetet nem észlelnek 16, 21, 22. Ennek megakadályozása érdekében minden olyan esetben, amikor a terhesség bármely szakaszában ≥ 5 mm-es prenatális RPAP van, MCU-ra lenne szükség 10. Yerkes et al. 23 kimutatta, hogy egy ilyen politika elfogadása a VUR magas előfordulását eredményezi, míg ezeknek az eseteknek a többsége beavatkozás nélkül megoldódik, és csak 1–4 éven belül konzervatív irányítást igényel. Ez a politika nagy terhet jelentene az orvosi erőforrásoknak anélkül, hogy jelentősen javulna az enyhe VUR fokú csecsemők morbiditása. Továbbá, úgy tűnik, hogy a VUR spontán feloldódása magas az első 2 évben 24, 25 .

Az antibiotikumok profilaxisának kérdése enyhe pyelectasis jelenlétében továbbra sem tisztázott az irodalomban. Míg Misra et al. 26 csak kétoldalú hidronephrosis esetén javasol profilaxist, mások 27 antibiotikus profilaxist javasolnak, ha a vesebetegségek kitágultak. A VUR jelenlétében egyetértés van a profilaktikus terápiával kapcsolatban. Az antibiotikum-profilaxis ellenére vizsgálatunkban hat csecsemőnél húgyúti fertőzés alakult ki. Ezen esetek közül kettőben VUR-t diagnosztizáltak. Ezek az adatok magasabbak, mint amelyeket Blachar jelentett et al. 27 és csak a profilaktikus kezelés fontosságát hangsúlyozzák a húgyúti fertőzés és az azt követő vesehegek megelőzése érdekében 28. Két csecsemőben, RPAP átmérője 2. Ezeket a megállapításokat figyelembe véve támogatnánk Kent tanácsát et al. 4 hogy ha a harmadik trimeszterben végzett ultrahangvizsgálat normálisnak tekinthető, akkor további vizsgálatokra nincs szükség. A szülőket azonban figyelmeztetni kell arra, hogy ha a csecsemőben ismeretlen eredetű láz alakul ki, vizeletkultúrára van szükség, és igazolt húgyúti fertőzésben szenvedő csecsemőket kezelésre és radiológiai munkára kell irányítani, beleértve az ultrahangot és az MCU-t.

Összegzésképpen elmondható, hogy miután enyhe vese pyelectasis állapodott meg a terhesség 28. hete előtt, egy második vizsgálat kötelező, hogy meghatározzuk, mely csecsemőknek van szükségük postnatalis értékelésre. A 8 mm-es levágási szint magában foglalja a legtöbb patológiai esetet, azonban alacsony specifitással. 10 mm-es határértéknél a legjelentősebb patológiát észlelik. RPAP átmérőjének jelenlétében