Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt

Olga Eliyah Livshits, Ron Shauol, Ram Reifen, Torsten Matthias, Aaron Lerner

sciepub.com
Publikáció A-Z indexe
Tallózás tárgy szerint

Rólunk
Küldje el a kéziratot
Csatlakozz hozzánk
Szolgáltatások

Teljes szöveg
IJCD itthon
Archívum
Különleges kérdések
Konferenciák
Gyors benyújtás
Cikkek

Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt?

Olga Eliyah Livshits 1, Ron Shauol 2, Ram Reifen 1, Torsten Matthias 3, Aaron Lerner 3, 4,

1 A Robert H. Smith Agrár-, Élelmiszer- és Környezetvédelmi Kar, Jeruzsálemi Héber Egyetem, Rehovot, Izrael

2 Gyermekgasztroenterológiai és táplálkozási egység, Haifai Meyer Gyermekkórház, Rambam Orvosi Központ, B. Rappaport Orvostudományi Kar, Technion-Izraeli Műszaki Intézet, Haifa, Izrael

3 AESKU.KIPP Intézet, Wendelsheim, Németország

4 B. Rappaport Orvostudományi Kar, Technion-Izraeli Műszaki Intézet

Cikk
Metrikák
kapcsolodo tartalom
A szerzőkről
Hozzászólások
Kövesse a szerzőket

Absztrakt

A lisztérzékenység egy autoimmun, glutén által kiváltott enteropathia, amelynek előfordulási gyakorisága 1-1,5% a nyugati populációkban. Klasszikus gasztrointesztinális tünetekkel, nem gasztrointesztinális tünetekkel vagy tünetmentes betegségként jelentkezhet. Nemrégiben beszámoltak gluténérzékeny enteropátia gyermekkori elhízásának eseteiről. A tanulmány célja volt, hogy retrospektív módon értékelje a túlsúly és az elhízás prevalenciájának arányát a cöliákia gyermekek nagy mintájában a nem cöliákia csoporttal összehasonlítva, és megvizsgálja a gluténmentes étrendet követő súlydinamikát. A 390 beteg közül 68 (17,4%) (29 fiú) volt túlsúlyos vagy elhízott a diagnózis felállításakor. A gluténmentes étrend nem mutatott jótékony hatást a testsúlyra. A tanulmány kimutatja a túlsúly és az elhízás arányát a cöliákia és a nem cöliákia populáció között.

Kulcsszavak: lisztérzékenység, elhízás, túlsúly, gluténmentes étrend, súly, testtömegindex

Idézd ezt a cikket:

Olga Eliyah Livshits, Ron Shauol, Ram Reifen, Torsten Matthias, Aaron Lerner. Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt?. International Journal of Celiac Disease. Vol. 5., 2017. 1. szám, 19–23. http://pubs.sciepub.com/ijcd/5/1/7

Livshits, Olga Eliyah és mtsai. "Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt?" International Journal of Celiac Disease 5.1 (2017): 19-23.

Livshits, O. E., Shauol, R., Reifen, R., Matthias, T. és Lerner, A. (2017). Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt?. International Journal of Celiac Disease, 5.(1), 19-23.

Livshits, Olga Eliyah, Ron Shauol, Ram Reifen, Torsten Matthias és Aaron Lerner. "Előfordulhat-e a lisztérzékenység a gyermekkori elhízással együtt?" International Journal of Celiac Disease 5. szám 1 (2017): 19-23.

Importálás a BibTeX-be

Importálás az EndNote-ba

Importálás a RefMan-ba

Importálás a RefWorks alkalmazásba

Ránézésre: ábrák

1.ábra

1. Bemutatkozás

A lisztérzékenység (CD) egy autoimmun gyomor- és bélrendszeri rendellenesség (GI), amelyet genetikailag hajlamos egyének váltanak ki a prolaminok bevitelével. A búzában, rozsban, árpában és kevésbé a zabban található fő tároló fehérjék. A genetikai hajlam kapcsolatban áll a humán leukocita antigén DQ2 és DQ8 haplotípusaival, de a kapcsolódó gének tucatjait írták le [1]. A CD világszerte a lakosság 1,0–1,5% -át érinti, az európai országokban nagy különbségek vannak [2, 3]. A CD epidemiológiája és fenotípusa folyamatosan változik. Kimutatták, hogy az alultápláltság, a krónikus hasmenés és a táplálkozási hiányosságok klasszikus bélklinikai képe eltűnik, és bélen kívüli megjelenések jelennek meg. Gyakran leírják a bőr, endokrin, csontváz, máj, hematológiai, trombofil, nőgyógyászati, termékenységi, fogászati, bőr-, neurológiai és viselkedési rendellenességeket [3, 4]. Manapság a betegség fenotípusának epidemiológiai elmozdulásának lehetünk tanúi egy idősebb kor felé, valamint a látens, hiposzimptómás vagy tünetmentes viselkedés fokozott előfordulásának [2, 3] .

Míg a súlycsökkenést vagy a kóros súlygyarapodást a gyermek és felnőtt CD klasszikus tüneteinek tekintik, a prezentáción, a kezelt CD gyermekeknél, valamint a felnőtteknél egyre több bizonyíték van a túlsúlyra és az elhízásra [6, 7, 8, 9, 10] . Ez a jelenség több nyugati és fejlődő országra is kiterjed, de az elhízott vagy túlsúlyos megjelenés a gyermekkori CD-populációkban a Közel-Kelet régióban ritka, és Izraelben, pontosabban nem létezik, tudomásunk szerint.

A tanulmány célja az volt, hogy megbecsülje az elhízás prevalenciáját a diagnózis felállításakor a CD-s gyermekek körében, összehasonlítva a nem CD-s gyermekek csoportjával Izraelben, és kövesse a testtömeg-index (BMI) változását a gluténmentes kezelés megkezdése után. diéta (GFD).

2. Módszerek

Áttekintették az 1995 és 2014 között CD-vel diagnosztizált 390 gyermek elektronikus táblázatait a Lady Davis Carmel Orvosi Központban és az izraeli Haifában található Rambam Health Care Campuson. Az orvosi dokumentációból gyűjtött adatok magukban foglalták az életkort, a nemet, a súlyt, a magasságot, a tüneteket, a Marsh-pontszám szerint osztályozott vékonybél biopsziát, a lisztérzékenységhez kapcsolódó antitest-titereket (IgA + IgG szöveti transzglutamináz (tTg) és IgA + IgG epitóp-tTg, Helicobacter pylori jelenléte, a szérum táplálkozási paraméterei (hemoglobin, vas, ferritin) és a szérum zsírindexek (összkoleszterin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin, trigliceridek). A követési súlyt és magasságot egyéves GFD, tapadás után rögzítettük. A kontroll csoport 407 gyermekből állt, akik hasi fájdalommal és a bélbiopszián átesett, 2 hasi fájdalommal kórházba utaltak, és kizárták a CD-t. Kizárási kritériumok a következők voltak: hiányzó biopsziás eredmények, hiányzó antropometriai adatok a diagnózis felállításakor, valamint egyéb gyulladásos betegek bélbetegségek, (Crohn-kór és fekélyes vastagbélgyulladás) vagy a végszervek sajátos működési zavarai.

A testtömeg-indexet (BMI) és a növekedési százalékokat a Worlds Health Organization (WHO) AnthroPlus szoftver (Blue-infinity (b-i) SA, Genf, Svájc, 2009) segítségével számoltuk ki a betegek súlycsoportok szerinti besorolására. Meghatároztuk az alsúly, a normál testsúly, a túlsúly és az elhízás küszöbértékeit, a WHO standard küszöbértékét alkalmazva a BMI/életkor és az életkor súlya tekintetében a 3. percentilis az alsósúly, a 85. percentilis a túlsúly és 97. percentilis az elhízás esetén.

Statisztika: A statisztikai elemzést JMP 7.0.1 szoftverrel (SAS Institute inc. 2007) végeztük. A folyamatos változók összehasonlításához T-tesztet alkalmaztunk. Chi2 vagy Fisher pontos tesztet (szükség szerint) alkalmaztunk a tünetek gyakoriságának különbségeinek vizsgálatára a csoportok között, a BMI eloszlásában a percentilis csoportok és a Helicobacter pylori jelenléte között. A BMI és a laboratóriumi paraméterek közötti összefüggések vizsgálatához Pearson-korrelációs együtthatót alkalmaztunk. Kétfarkú P-érték 3. Eredmények

A CD 57,4% -a és a kontrollok 56,3% -a nő volt. A CD diagnózisának átlagos életkora 7,12 ± 4,3 év volt.

A diagnózis tüneteit 172 CD és 167 kontroll gyermeknél rögzítették. Néhány esetben egynél több tünetet mutattak (1. táblázat). A hasi fájdalom volt a leggyakoribb tünet mindkét csoportban. Az anaemia és a hasmenés prevalenciája magasabb volt a CD-csoportban a kontrollokhoz képest: anaemia esetén 32,6% és 21,6%, hasmenés esetén 15,7% és 8,4%, p <0,039) összefüggés a súlygal. A 172 CD-beteg közül 27 (15,7%) és 7/167 (4,2%) kontroll beteg (p = 0,0004) nem szenvedett semmilyen tünetet, és tünetmentesnek tekintették őket. A túlsúlyos és elhízott CD-betegek 31-ből három (9,7%) tünetmentes volt a diagnózis felállításakor.

1. táblázat: A betegek jellemzői

A CD-ben szenvedő betegek közel 17,4% -ának volt magas a BMI a diagnózis felállításakor (11,8% túlsúlyos, 5,6% elhízott), és a betegek 75,4% -ának volt normális BMI-je. A fennmaradó 7,2% alulsúlyos volt. A csoportok között nem találtak különbségeket az alsúly, a normál testsúly és a túlsúly prevalenciájában. Az elhízásban szenvedő gyermekek aránya alacsonyabb volt a CD csoportban a kontroll csoporthoz képest (5,6% és 10,1%, p = 0,025). Míg a lányok körében az elhízás prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt (p = 0,0426) a CD csoportban a kontrollokhoz képest, a fiúknál ezt a különbséget nem ábrázolták (1. ábra).

A normál testsúlyú CD gyermekek diagnózisának átlagos életkora 6,8 ± 4,2 év volt, összehasonlítva a túlsúlyos és elhízott gyermekekkel, akiket átlagosan 1,5 évvel idősebbek diagnosztizáltak 8,3 ± 4,6 éves átlagéletkorban (p = 0,0401). Ezenkívül nem találtak különbséget a diagnózis korában az alsúlyú, a túlsúlyos és az elhízott csoportok többszörös összehasonlításában. Rámutat az elhízás mértéke és a diagnózis életkora közötti lineáris kapcsolat hiányára.

3.4. A BMI és a laboratóriumi paraméterek összefüggései

Nem találtak összefüggést a BMI percentilisek és a bélkárosodás mértéke (r = 0,0745, p = 0,2329), a vér lipidszintje között: az összkoleszterin (r = -0,01, p = 0,9361), a trigliceridek (r = 0,1281, p = 0,3423), HDL-koleszterin (r = -0,0844, p = 0,5517), LDL-koleszterin (r = 0,0534, p = 0,707), szérum antitestszintek: neo-tTG-IgA esetén (r = -0,0375, p = 0,6657), tTG-IgA-ra (r = -0,015, p = 0,8394), AEA-ra (r = 0,001, p = 0,9941) és vas-állapotindexekre: hemoglobinra (r = -0,0732, p = 0,3356), vasra (r = -0,1617, p = 0,063) és ferritin esetében (r = 0,0177, p = 0,848).

3.5. Helicobacter pylori

Helicobacter pylori a jelenlétet a vizsgált gyermekek 29,5% -ánál rögzítették (47/160, (29,4%) CD és 41/137 kontroll (30%)), a csoportok között nem volt szignifikáns különbség) p = 0,917). A túlsúlyos és elhízott CD gyermekek a H. pylori fertőzés leggyakoribb előfordulási csoportját (46%) találták a normál testsúlyhoz (27%) és az alacsony testsúlyú CD gyermekekhez (13%) képest (chi2 = 6,017, p = 0,0494).

3.6. A GFD nyomon követése

A BMI nyomon követéskor, miközben GFD volt, átlagosan 13 ± 7 hónappal a diagnózis után összegyűjtötték 55 beteg klinikai nyilvántartásából, amelyet eredetileg a Carmel Medical Centerbe utaltak. Az átlagos BMI-percentilis 46,2 ± 34,4 volt a diagnózisnál és 51,5 ± 33,4 a követésnél (nem szignifikáns). A nyomon követés során egyik beteg sem talált alulsúlyosnak. Három gyermek súlya alul volt a diagnózis felállításakor, mindannyian normális súlycsoportban voltak (BMI percentilis | 3,8-7,1) a GFD után. A diagnózisban szereplő 41 normál testsúlyú beteg közül hárman túlsúlyosak vagy elhízottak a nyomon követés során. 5 túlsúlyos beteg közül: egy elhízott, egy pedig normalizálta a testsúlyát. Hat betegből négy továbbra is elhízott, míg kettőt túlsúlyosnak minősítettek (2. táblázat).

2. táblázat: A BMI-csoportok változásai egy GFD után

4. Megbeszélés

Ebben a retrospektív vizsgálatban értékelték a túlsúly és az elhízás prevalenciáját a CD gyermekek és serdülők nagy mintájában a nem celiac kontroll csoporthoz viszonyítva. Az alultápláltság és az alacsony testsúly, amelyet egykor a gyermekkori CD fő jellemzőinek tekintettek, valójában csak az újonnan diagnosztizált betegek kis hányadát képviselik, tükrözve a betegség változó epidemiológiáját [1, 2, 3] .

Az elhízás és a CD együttes létezéséről az irodalomban beszámoltak [5-22] [5]. Az együttélést a kompenzációs elmélet magyarázta. E hipotézis szerint a proximális bél malabszorpcióját a disztális vékonybél abszorpciós képessége kompenzálja. Az is ismert, hogy az egyén zsírfelvételi együtthatója viszonylag statikus marad, és végül azok a gyermekek, akiknek a túlzott energiafogyasztása túlsúlyos vagy elhízott [11] .

Az irodalom szerint a CD-vel rendelkező felnőttek 3,9-13% -a elhízott a bemutatón, további 15,2-31% -a túlsúlyos [8, 16, 23]. Gyermekkori CD-ben a túlsúly és az elhízás aránya 8-20,8%, illetve 0-6%, [6–9,24–26]. Érdekes például, hogy a fejlett és Nyugat-Olaszországban a túlsúlyt/elhízást a CD ritka megnyilvánulásának tekintik (7,8%) [19], míg a fejlődő és ázsiai indiai népességben 6,2% túlsúlyos, 2,9% elhízott egyharmada pedig alulsúlyozott [20] .

Jelen tanulmányban a túlsúly és az elhízás aránya az újonnan diagnosztizált CD gyermekeknél 11,8%, illetve 5,6% volt, a fent leírt arányok mentén. A CD-fiúk körében jelenleg az elhízás nagyobb gyakoriságát figyelték meg, összhangban a korábban publikált adatokkal [19, 24]. A nem cöliákiás kontrollokhoz képest a csoportok elhízási arányában csak a női populációban különböznek egymástól, ahol a CD lányoknál alacsonyabb az elhízás aránya, mint a kontroll nőknél.

A túlsúlyos és elhízott gyermekeknél a lisztérzékenység diagnózisának megugrása mind a nyugati országokban kialakuló gyermekkori elhízási pandémiának, mind a betegség iránti fokozott tudatosságnak, mind a tünetmentes vagy hiposzimptómás személyek szerológiai szűrésének egyre nagyobb tömegének tudható be.

A lisztérzékenység-szűrés a közelmúltban, túlsúlyos és elhízott olasz gyermekek nagy csoportjában hasonlóságot mutatott a túlsúlyos/elhízott gyermekek és az általános populáció közötti CD-k arányában [27]. Ugyanezen vonalon, egyéni szinten a növekedési paraméterek, beleértve a súlyt, nem szolgálhatnak megbízható eszközként a CD előrejelzésében vagy kizárásában [28]. Ezenkívül legutóbb a túlsúlyt a CD ritka bemutatásaként írták le, legalábbis Olaszországban [19] .

Eredményeink összehasonlíthatók a diagnózisban alulsúlyozott, CD-s gyermekek súlyjavulásával kapcsolatos ismeretekkel [24, 26]. A gyermekkori CD-ről szóló korábbi adatok azt mutatták, hogy a legtöbb túlsúlyos, CD-vel rendelkező gyermek esetében a GFD jótékony hatással bír [24]. Nevezetesen, a jelen tanulmány ellentmond a fenti megfigyelésnek. Míg az elhízott betegek egyharmada részesült GFD-ben, a fennmaradó gyermekek továbbra is súlycsoportjukban maradtak.

A GFD-t követő súlygyarapodás a kalóriaegyensúly normalizálásának eredménye lehet, a nyálkahártya abszorpciós funkcióinak helyreállítása miatt. A viselkedési okok a GFD súlygyarapodásához is vezethetnek. A hasi tünetek megszűnése elősegíti az élelmiszer-fogyasztást, de a táplálkozási döntések kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a testsúly-szabályozásban [20]. Korábbi tanulmányok azt a tendenciát írták le, hogy a gluténtartalmú ételeket a megnövekedett cukor-, zsír-, fehérje- és hiperkalórikus italok fogyasztására cserélik, párhuzamosan a rostbevitel csökkenésével [16, 29, 30]. Az íztelenség és a gluténmentes ételek magasabb költsége elősegítheti a nem megfelelő étkezési szokásokat és a gyorsételeket, különösen a gyermekek és serdülők körében.

Számos mechanizmust javasoltak az elhízás és az autoimmun betegségek közötti összefüggések magyarázatára. Az egyik példa az adipokinek fehér zsírszövet által történő kiválasztása, amelyek modulálják az immunválaszt és hozzájárulnak az „alacsony fokú gyulladásos állapothoz” elhízott személyeknél. Az adipokinek bevonása szerepet játszhat a bélgyulladás patogenezisében ezeknél az egyéneknél. Valójában azt találták, hogy a leptin, a rezisztin és a visfatin magas szintje összefügg a bélgyulladással [31]. Tanulmányok kimutatták, hogy az elhízott gyermekeknél gyakran vannak pszichoszociális tényezők, beleértve a depressziót, a szorongást és a rossz önértékelést. A D-vitamin-hiány szerepet játszhat az elhízás-autoimmunitás kölcsönhatásában is, beleértve a CD-t is [21, 32]. Érdekes, hogy e tényezők és a funkcionális GI-rendellenességek közötti hasonló összefüggéseket jól leírják.

Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a bél mikrobiómájának szerepe iránt a GI rendellenességek patogenezisében. Kimutatták, hogy az elhízás a mikrobiota változásával, a baktériumok sokféleségének csökkenésével és megváltozott anyagcsere-utakkal jár. Bár mind az elhízás, mind a GI rendellenességek specifikus mikrobiom mintákkal társulnak, a diszbiotikus minták eltérnek. További kutatásokra van szükség a bél mikrobiota, az elhízás és a CD közötti összefüggések értékeléséhez [33] .

Az elhízás és a CD közötti lehetséges összefüggésekre vonatkozó, fent leírt elméletek további kutatása és feltárása tisztázni fogja a CD-szűrés szükségességét túlsúlyos/elhízott gyermekeknél.

5. Következtetés

Jelen tanulmány kiemeli azt a tényt, hogy a CD diagnosztizálható túlsúlyos vagy elhízott gyermekeknél. Ezért a túlsúly vagy a magasabb BMI nem szolgálhat szelektív kizárási kritériumként a CD-szűrés és diagnózis szempontjából. Táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott GFD elősegítheti a betegek testsúlyának normalizálódását. Mindazonáltal a táplálkozás és a növekedés nyomon követése fontos az optimális súly elérése és a CD-vel és az elhízással kapcsolatos szövődmények megelőzése érdekében.