Étrendi bevitel

Az étrendi bevitelnek tartalmaznia kell a káliumban gazdag ételeket (pl. Aszalt szilvalé, paradicsomlé, narancslé, szőlőlé, banán [1mEq kálium/hüvelyk]).

bevitel

Kapcsolódó kifejezések:

  • Antioxidáns
  • D-vitamin
  • C-vitamin
  • Fehérje
  • Alfa tokoferol
  • Elhízottság
  • Kiegészítés
  • Magnézium

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Étrendi bevitel mérése: Módszertan

Bevezetés

Az étrendi bevitel mérése az egyének, csoportok vagy populációk táplálék-, tápanyag- vagy bioaktív bevitelének értékelésére szolgál. A mérések összegyűjtésének célja a klinikai helyzetekben végzett egyedi értékelésektől (táplálkozási szűrés) vagy a populációs csoportok bevitelének megfelelőségétől (táplálkozás felügyelete) az étrend egészségi állapotával kapcsolatos kutatásokban, különösen az epidemiológiában. A méréseket az élelmiszer-eredetű szennyeződéseknek való kitettség megállapításához, a táplálkozási intervenciós programok értékeléséhez és a kormányzati egészségügyi politika táplálkozási iránymutatásainak kidolgozásához is használják.

Ez a cikk ismerteti a rendelkezésre álló étrendi bevitel méréseit, az adatgyűjtéssel, a tápanyaggá és az élelmiszertípusgá történő átalakítással, az étrendi beviteli módszerek alkalmazásával kapcsolatos mérési hibával, az étrendi módszerek validálásával és kalibrálásával kapcsolatos kérdéseket, valamint a jövőbeli fejleményeket.

Nyomelemek és nyomelemek

A fogyasztás mintái/az emberi expozíció

Beszámoltak arról, hogy a molibdén étrendi bevitele nagymértékben változik, körülbelül 40–460 μg naponta - 1. A hüvelyesek (legfeljebb 184 μg/100 g) és a molibdénben gazdag talajban termesztett szemek jó táplálék-molibdén források. A hüvelyesek kivételével a diófélék és zöldségek általában kevesebb, mint 50 μg/100 g-ot tartalmaznak, míg a húsok (marhahús, sertés, baromfi és hal) legfeljebb 130 μg/100 g-ot tartalmazhatnak. Becslések szerint a molibdén átlagos étrendi bevitele napi 76 és 109 μg között változik - 1 nőknél és férfiaknál. A molibdénbevitel megnövekszik azoknál a táplálék-kiegészítőknél, amelyek gyakran nátrium-molibdátot vagy ammónium-molibdátot tartalmaznak.

Aritmiák a nőknél

Stephanie Chiuve,. David Conen, Nők és egészség (második kiadás), 2013

Egyéb zsírsavak

A transz-zsírsavak étrendi bevitele, elsősorban hidrogénezett növényi olajokból, proarytmikus tulajdonságokkal bírhat. 112 A transzzsír bevitele nem volt összefüggésben az SCD kockázatával a nőknél; a transz-zsírbevitel azonban háromszorosára növelte az SCD kockázatát a diagnosztizált CHD-ben szenvedő nők körében. Elsősorban férfi populációban a transzzsír 18: 2 izomerjének vérszintje pozitívan társult az SCD kockázatával, míg a transz-18: 1 izomerek fordítottan társultak az SCD-hez. A megfigyelt nemi különbség akkor magyarázható, ha a transz-zsír nagyobb szerepet játszik az SCD kockázatában a klinikailag manifeszt ateroszklerózisban szenvedők körében. 113 A vizsgálatok közötti különbségek azonban a transz-zsírok megállapításának (étrend vs. vér) különbségének is lehetnek. A telített és egyszeresen telítetlen zsírok magas koncentrációja a vérben a szívmegállás magasabb kockázatával is jár. 115 A telített és egyszeresen telítetlen zsírok biomarkerei nem tükrözik ezen endogén szintetizált zsírok bevitelét, ezért további kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy ezeknek a zsíroknak az étrendi bevitele összefügg-e az SCD kockázatával.

Kezdeti értékelés és megközelítés a magas vérnyomásban szenvedő beteg számára

Étrendi bevitel sót, feldolgozott ételeket, gyümölcsöket és zöldségeket

Alkoholfogyasztás (meghatározott mennyiségek és típus)

Koffeinbevitel (kávé, tea, kólaitalok, tabletták)

Sajtolószerek használata (orrspray, megfázás elleni szerek)

Édesgyökér bevitel, különös tekintettel a brit, francia vagy belga eredetű édesgyökérre; bizonyos hashajtó bántalmazás és rágódohány (ritka okok)

Szerves, gyógynövényes és egészséges ételek kezelésének használata vagy visszaélés

Nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása

A gyakorlat típusa, gyakorisága és időtartama

Foglalkozás története; vegye figyelembe a stressz szintjét

Oktatástörténet, ha nem foglalkozás határozza meg

NAGY FÉM TOXIKOLÓGIA

A szintek jelentősége az étrendben

A higany étrendi bevitelét a súlyos járványokon kívül általában nem dokumentálják megfelelően. A FAO/WHO étrendi higanyfelvételére vonatkozó határértékek személyenként hetente 0,3 mg higanyot tartalmaznak, ebből legfeljebb 0,2 mg higany lehet jelen metil-higanyionként. A tenger gyümölcsei valószínűleg a higannyal való étrendi szennyeződés elsődleges forrása. A savas eső megnövelte a higanykoncentrációt a halak ehető szöveteiben, aminek következtében számos amerikai tó és folyó bezárult a sporthorgászat elől. Ezenkívül a cápa és a kardhal értékesítését korlátozták e halak magas higanytartalma miatt. A legtöbb baromfitermék a FAO/WHO elfogadható higanyhatára alá esik, 50 p.p.b. Ezenkívül a gyermekek, különösen a kisgyermekek, talajjal vagy háztartási porral szennyezett szájtárgyak, amelyek közül bármelyik higannyal szennyezett lehet.

Alultápláltság: másodlagos, diagnózis és kezelés

Következtetések

Az étrendi bevitel a túl- vagy alultápláltság legfontosabb meghatározója, de nem ez az egyetlen hatással van az egyén táplálkozási állapotára. Külsõ környezeti tényezõk vagy belsõ klinikai vagy fiziológiai rendellenességek megváltoztathatják a tápanyagok felszívódását, visszatartását, felhasználását és integritását. Ezek a másodlagos alultápláltsági állapotokat eredményezik. Az elsődleges (diétás eredetű) és a másodlagos (környezeti, kóros) tényezők gyakran ugyanazon egyéneken belül egyesülnek. Közegészségügyi szempontból a cél olyan átfogó politikák és programok végrehajtása, amelyek növelik a helyi környezeti problémák által veszélyeztetett specifikus tápanyagok - például a horogféreggel fertőzött területek vas - elérhetőségét, miközben kezelik az elsődleges betegségeket. Klinikai körülmények között a menedzsmentnek meg kell diagnosztizálnia és kezelnie kell a táplálkozási egészséget zavaró kórtani állapotokat, és kompenzációs intézkedéseket kell hoznia a másodlagos táplálkozási egyensúlyhiány korrigálására.

Diéta és a csontok egészsége

Kate Maslin, Elaine Dennison, a táplálkozási kutatás elemzésében, 2019

Absztrakt

A táplálékbevitel az egyik fő tényező, amely befolyásolja a csontok érettségének elérését, az úgynevezett csúcs csonttömeget, amely valószínűleg védelmet nyújt a törékenységi tényezők és a kapcsolódó morbiditás ellen az élet későbbi szakaszaiban. A kutatás legújabb fejleményei alapján ma már jobban megértik a táplálkozás csontra gyakorolt ​​hatásait a korai, a középső és a későbbi életkorban. Történelmileg a kutatások elsősorban a kalciumra és a D-vitaminra összpontosítottak; azonban egyre inkább felismerik a többi tápanyag szerepét és az étrendi szokások hatását. Kutatási adatok, metaanalízisek és szisztematikus áttekintések jelentek meg az elmúlt években az egyes tápanyagok és a csontok egészségével kapcsolatban, gyakran ellentmondásos eredményekkel a tanulmány heterogenitása miatt. Ez a fejezet áttekintést kíván nyújtani a táplálkozás és a csontok egészségének kapcsolatáról, különös hangsúlyt fektetve a legújabb kutatásokra. Az olvasónak lehetősége lesz felfedezni ezt a témát, különös tekintettel az oszteoporózis megelőzésére az egész életen át.

miRNS-ek mint táplálkozási célok az öregedésben

Robin A. McGregor, Dae Y. Seo, a táplálkozás és az öregedés molekuláris alapjain, 2016

étrendi mikroelemek által végzett miRNS moduláció

A mikrotápanyagok étrendi bevitele egyes időseknél hiányos lehet [86], és szorosan összefügg a gyümölcs- és zöldségfogyasztással [87]. Nemrégiben arról számoltak be, hogy a mikroelemek bevitelének mintái kognitívan normális egyéneknél kapcsolódnak az Alzheimer-kór agyi biomarkereihez. A mikrotápanyagok bevitelét az életkorral összefüggő különféle állapotok, például az oszteoporózis is összefüggésbe hozta [88]. A D-vitaminnal (5000 NE) dúsított kenyér biztosítása az idős idősek otthonában, alacsony D-vitamin-szint mellett, jelentősen megnövelte a csont ásványianyag-sűrűségét az ágyéki gerincben és a csípőben [89]. A mikrotápanyagok potenciálisan értékes módosítói a miRNS expressziós szintjének, mivel a mikrotápanyagok kalóriatartalma nagyon alacsony a makrotápanyagokhoz képest [90]. Ezenkívül a mikroelemek felhasználhatók sokféle étel dúsítására. A miRNS-szintek mikroelem-modulációjának vizsgálatát eddig elsősorban sejt- vagy állat-alapú modellekben végezték.

TARTÓSÍTÓK | Megengedett tartósítószerek - benzoesav

Diétás expozíció, anyagcsere és toxikológia

A benzoesav és sói elfogyasztása esetén a gyomor-bél traktusból gyorsan felszívódik. A traktus savas pH-ja kedvez a benzoesav-molekula disszociálatlan formájának, a lenyelés után 2 órán belül eléri a csúcs plazmaszintet. A benzoesav gyorsan metabolizálódik a májban, és a glicinnel konjugálva hippursavvá válik. A glicin hozzáférhetősége olyan fontos tényező a benzoesav metabolizmusában, hogy a glicinforrások, például a glutamin, a kreatinin, a karbamid vagy a húgysav kimerülnek, ha glicin-hiányban szenvednek, hogy a glicint az anyagcseréhez hozzáférhetővé tegyék. A képződött hippursav gyorsan kiválasztódik a vizelettel. Ez az ember által végzett gyors méregtelenítő mechanizmus felelős a benzoesav és általában a benzoátok magas toleranciájáért. Kis mennyiségű benzoesav is kiválasztódik a vizelettel.

Különböző vizsgálatokat hajtottak végre benzoesavval prokariótákon, eukariótákon és számos emlősrendszeren végzett toxicitásuk, mutagenitásuk vagy genotoxicitásuk ellenőrzésére; azonban egyik sem mutatott pozitív eredményt, mivel az élelmiszerekben megengedettnél jóval magasabb szinteket szabadon adták be. Azok a humán kísérletek, amelyeket még nagy dózisú benzoesavval végeztek, bár korlátozott számú alany mellett, még mindig nem mutattak semmilyen káros hatást. Maga a benzoesav nem mutagén és nem karcinogén.

Hiperfoszfatémia

A foszfátmérleg szabályozása

Mivel a foszfát étrendi bevitele változó, a vese fontos szerepet játszik a foszfátegyensúly fenntartásában azáltal, hogy a kiválasztást az étrendi bevitelhez igazítja. A plazma-foszfát körülbelül 80-90% -a megkötetlen és a glomerulus szabadon szűrhető. Normál foszfát-étrend körülményei között a szűrt foszfát körülbelül 80% -a újból felszívódik, és 20% -a kiválasztódik a vizelettel. Gyakorlatilag az összes felszívódás a proximális tubulusban történik, összhangban a foszfát transzporter kizárólagos lokalizációjával a nephron ezen szegmensében.

Számos hormon és más tényező bizonyítja, hogy szabályozza a foszfát vese kiválasztását. Úgy tűnik azonban, hogy a fő tényezők a foszfát és a PTH bevitelének szintje. Az étrendi foszfátnak nagy hatása van a foszfát vizelettel történő kiválasztására. Így a foszfátbevitel növekedése csökkenti a visszaszívódást, ami az anion fokozott kiválasztódását eredményezi. Ezzel szemben az alacsony foszfáttartalmú étrend növeli a foszfát renális felszívódását, így a vizeletürítés nullára csökkenhet. Ezek az adaptációk a foszfát visszaszívásában a mérhető plazma-foszfát-változások és a PTH hiányában következhetnek be. Az a tényező (k), amely (ek) felelősek a figyelemreméltó adaptív változásért a vesében az étrendi foszfát bevitel miatt, ismeretlen.

Az étrend mellett a PTH játszik nagy szerepet a foszfát kiválasztás szabályozásában. A PTH közvetlen hatással van a proximális tubulusra, csökkentve a foszfát visszaszívódását. Így a mellékpajzsmirigy eltávolítása csökkenti a foszfát kiválasztását, míg a PTH beadása növeli a foszfát kiválasztást. A plazma-foszfátszint viszont szabályozhatja a PTH szekrécióját. A plazma-foszfát emelkedése két mechanizmussal növeli a PTH szintézisét/szekrécióját. A foszfát komplexet képezhet a kalciummal, ami a plazma kalciumszintjének csökkenését eredményezi. Az ebből eredő kalcium-csökkenés a PAT-szekréció fő ingere a mellékpajzsmirigyben. Ezenkívül a legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a magas plazma-foszfát önmagában növelheti a mellékpajzsmirigy által a PTH szintézisét. Ez a visszacsatolási mechanizmus, amely normál fiziológiai körülmények között a plazma foszfátszint fenntartásában működik, fontos szerepet játszik a krónikus veseelégtelenség hiperfoszfatémiájában.