Bélhúr

A catgut egy másik biológiai eredetű rost, amely juhok, ökrök, ló és szamár vékonybéléből származik.

Kapcsolódó kifejezések:

Biokompatibilis anyag
Poliglikolid
Prolén
Neovaszkularizáció
Varrási anyag
Metszés
Kopolimer
Poliészter
Poliglaktin
Írisz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Anyagok felszívódó és nem felszívódó sebészeti varratokhoz

11.2 Természetes anyagok felszívódó varratokhoz

A catgut és a kollagén a felszívódó varratok két legismertebb természetes anyaga. Mind a catgut, mind a helyreállított kollagén varratok hasonló biokémiai eredetűek: a kollagén. A többség az I. típusú kollagénre épül, bősége miatt. A különböző fajokból származó kollagén szerkezetében van némi eltérés; emiatt nagyon alkalmas anyag az emberi beültetéshez. A kollagén bioanyagok részletes felépítését és tulajdonságait a közelmúltban felülvizsgálták (Li, 2007).

A catgutot juhok vagy kecskék beléből nyerik ki. A varratoknak két típusa van: sima és króm. Mindkettő monofil típusú. A krómot króm-sókkal (barna színű) kezelik, ami lassítja a felszívódási folyamatot a testben, és minimalizálja a szöveti reakciókat a környező szövetekben. A catgut néhány egyedi jellemzője az egyenletesen finom szemű szövetszerkezet, valamint a nagy rugalmasság és szakítószilárdság. A sima catgut általában körülbelül 7 napig megőrzi az erejét, ha a szövetekkel érintkezik, míg a króm catgutnak körülbelül kétszerese a retenciós ideje. A Catgut könnyen kezelhető, de a csomóbiztonsága gyenge.

A catgut-varratokat alkohololdatba (etanol vagy izopropanol) csomagolják, hogy megtartsák rugalmasságukat, és a csomagokat Co60 gamma-besugárzással vagy etilén-oxiddal sterilizálják. Glicerinnel bevont króm catgut (Softgut®) használnak a csomagolásban lévő alkohol szükségességének kiküszöbölésére és a kezelhetőség javítására. A glicerinnel kezelt varratok simább és egyenletesebb felületűek, mint a kezeletlen catgut, és a glicerinnel végzett kezelés eredményeként a varratok vastagabbak.

A catgut felépítése lehetővé teszi, hogy az anyagot a test könnyen lebontsa. Mivel 98% kollagénből áll, a proteolízis nagyon nagy szerepet játszik a biodegradációs folyamatban. Körülbelül 70–90 napba telik, amíg az anyag proteolitikus úton teljesen megemésztődik. A catgut a sebek számára a legjobban olyan területeken használható, ahol a szövet gyorsan regenerálódik. Hátránya ennek a varratanyagnak az alkalmazása, hogy a környező szövetekben magasabb szintű szöveti reakció lép fel a catgut-varrat idegen fehérje jellege miatt. A sima catgut általában súlyosabb szöveti reakciót okoz, mint a króm.

A kollagén rekonstruálható a natív kollagénben gazdag szövetek enzimatikus emésztésével vagy ezeknek a szöveteknek sóoldatokkal történő extrahálásával. A rekonstituált kollagén azonban különböző polimorf aggregált formákat mutat, amelyek különböznek a natív kollagéntől. Az elkészített kollagén varratokat a marhahús hosszú hajlító ináiból készítik el. Az inát megtisztítjuk, lefagyasztjuk, felszeleteljük, ficinnel kezeljük, majd híg ciano-ecetsavban megduzzasztjuk. A kapott viszkózus gélt egy spinnereten keresztül extrudáljuk egy acetonos fürdőbe koaguláció céljából. A koagulált fibrilt kifeszítjük, megcsavarjuk, szárítjuk vagy króm-sókkal kezeljük, mielőtt megcsavarjuk és megszárítjuk. Ezek a varratok megjelenésükben hasonlóak a catguthoz. Csak finom méretben készülnek, és így szinte kizárólag mikrokirurgia.

A sebjavítás technikája és geometriája

Jeffrey Weinzweig, MD, FACS, Norman Weinzweig, MD, FACS, a Plasztikai Sebészeti Titkok Pluszban (2. kiadás), 2010

8 Mi a különbség a különböző felszívódó varratanyagok között?

Bélhúr, a juh belének szubmukózális rétegéből származik, mérsékelt akut gyulladásos reakciót vált ki, és proteolitikus enzimek 60 napon belül hidrolizálják. A szakítószilárdság gyorsan elvész 7-10 napon belül. A kromatizálás (króm catgutvarrat) kissé meghosszabbítja ezeket a paramétereket a sima bélhez képest. A catgut-varrat használatának fő jelzései közé tartozik a felszíni erek lekötése és a gyorsan gyógyuló szövetek, például a szájnyálkahártya bezárása. A catgut varratok olyan helyzetekben is alkalmazhatók, amikor el akarják kerülni a varratok eltávolítását, mint a kisgyermekeknél.

Vicryl és Dexon szintetikus anyagok, amelyek hasonlóan viselkednek. Minimális szöveti reaktivitást produkálnak, és 90 napon belül teljesen felszívódnak. A szakítószilárdság 60% -tól 75% -ig terjed a 2. héten, és elvész 1 hónapon belül. Mindkettő alacsony reaktivitása miatt intradermális varratokként használható, de megfontoltan kell eltemetett varratokként használni őket, mivel hajlamosak a gyulladással „köpni”. A monokril (monofil) viszont összehasonlíthatóan alkalmazható intradermális vagy eltemetett varratokként. Mivel a Vicryl és a Dexon fonott szerkezete felerősítheti a fertőzést, egyiket sem szabad felhasználni sebekben, amelyekben bakteriális szennyeződés fordulhat elő.

Polidioxanon (PDS), szintetikusan felszívódó monofil, minimálisan reaktív. A felszívódás lényegében 6 hónapon belül teljes, bár 90 nap előtt kevés történik. E lassú felszívódás miatt a „köpés” jelentős probléma. Monofil varratként azonban a PDS kevésbé hajlamos a baktériumok vetésére. A PDS-varratok lényegesen hosszabb ideig tartják szakítószilárdságukat: 50% a 4. héten és 25% a 6. héten. A felszívódás lényegében teljes a 6. hónapban.

Maxon és Monocryl abszorbeálható monofil varratok, amelyek tulajdonságai és előnyei hasonlóak a PDS-hez. A szakítószilárdságukat azonban csak 3 vagy 4 hétig őrzik meg; a monokril abszorpciója lényegében teljes 3 és 4 hónap között.

MŰTÉTELI FOLYAMATOK: A LEGNAGYOBB TEXTIL IMPLANTÁLT ANYAG

Jitendra R Ajmeri, Chitra Joshi Ajmeri, az orvosi textíliák és az egészségügy biomaterialjai témában, 2006

Catgut króm és sima

Elsősorban kollagénből áll, sima, króm és enyhe króm sebészeti varratokként értékesítik. A Catgut Plain egyenletes, sodrott kollagénszálakból készül, izopropanolt és vizet tartalmazó hidratáló folyadékba csomagolva.

A katgutot háromértékű króm-sókkal végzett kezeléssel kromikálják, így hosszabb a szakítószilárdság-visszatartás, mint a sima catgutban, és oxidált pirogallollal (oxidált pirogallinsavval), hogy meghosszabbítsák annak abszorpcióval szembeni ellenálló képességét, „lásd a 3. táblázatot”. Hatótávolságmérő 8-0-tól 3-ig (U.S.P) 11; Az etilén-oxid gázzal sterilizálva 10 kiváló kezelhetőség és könnyen csomózható, még 3 mélységben is .

3. táblázat Felszívódó varratok - műtéti bél

TípusPlan CatgutChromic Catgut

Szöveti reakció	24 órán belül	3 nap
Szakítószilárdság-veszteség	15 nap	20-40 nap
Felszívódási arány	6–120 nap	60-120 nap

A műtéti varratok típusai és tulajdonságai

10.6 Függelék: további információk a varratokról

10.A.1. Táblázat A kereskedelemben kapható varratok és gyártók listája

10.A.2. Táblázat USP és EP varratméret osztályozás

USP méretkódokEP méretméret kódok Szélátmérő (mm)Nem szintetikus felszívódó anyagok Nem felszívódó és szintetikus felszívódó anyagok Felszívódó és nem felszívódó anyagok Min. Max.

11/0	0.1	0,01–0,199
10/0	0.1	0,02–0,029
9.0	0,3	0,03–0,039
8/0	0.4	0,04–0,049
8/0	7/0	0.5	0,05–0,069
7/0	6/0	0.7	0,07–0,099
6/0	5/0	1	0.10–0.14
5/0	4/0	1.5	0,15–0,19
4/0	3/0	2	0,20–0,24
3/0	2/0	2.5	0,25–0,29
2/0	0	3	0,30–0,39
0	1	4	0,40–0,49
1	2	5.	0,50–0,59
2	3	6.	0,60–0,69
3	4	7	0,70–0,79
4	5.	8.	0,80–0,89
5.	6.	9.	0,90–0,99
6.	7	10.	1.00–1.09

Polimerek orvosi alkalmazásokhoz

1.4 Poli (dioxanon)

A poli (dioxanon) (PDS) a p-dioxanon homopolimerje, amelyet Et2 Zn katalizátor jelenlétében végzett polimerizációval állítanak elő. A PGA és Vicryl varratok rugalmasabbak, mint a catgut (a műtétek tipikus varróanyaga), de kevésbé rugalmasak, mint a selyem varratok. Ezek az anyagok meglehetősen merevek a lágyrész műtétekhez, ezért csak finom méretekben használhatók. A vastagbél műtétje során a bioreszorbeálódó varratok túl gyorsan elveszítik erejüket ahhoz, hogy önmagukban is felhasználhatók legyenek. A PDS-t olyan anyagként vizsgálták, amely mentes ezektől a problémáktól. A PDS egy monofil varratanyag, amely alacsony szöveti reakciót vált ki. Az észterkötés jelenléte miatt megtartja a felszívódó tulajdonságát, és rugalmassága javul, mivel az egyik észterkötés éterkötéssé változik. 4 hét után megtartja 60% erejét, a teljes erőveszteség pedig 8 hét után következik be. A teljes felszívódás ideje körülbelül 4–6 hónap. A PDS egyéb orvostechnikai eszközei: rögzítőcsapok, kapcsok, fonott háló és fólia az orbita fal rekonstrukciójára (lásd az alábbi eszközöket).

A polimerek gyógyszerészeti és orvosbiológiai alkalmazásai

Pran Kishore Deb,. Rakesh K. Tekade, a kábítószer-szállítás alapjaiban, 2019

6.1.1 Történelmi szempontok

A közelmúltban felfedezték a szintetikus polimerek gyógyászati célú felhasználását. A természetes polimereket azonban orvosilag több évezreden át használták. Ezer évvel ezelőtt az egyiptomiak és az ókori babilóniaiak kendert, lenet és catgutot használtak sebészeti varratokként (Kayvon Modjarrad, 2014). Kr. E. 1600 körül a marathi indiánok természetes gumit használtak golyók készítéséhez (Denis et al., 2011). A gumi szót Joseph Priestly találta ki 1770-ben, és ezzel a fekete ceruzák által előidézett jeleket „kidörzsölte”. 1826-ban Michael Faraday gondos elemi elemzéssel tisztázta a gumi összetételét. 1839-ben Charles Goodyear vulkanizált gumit szélesebb hőmérsékleti tartományokkal szembeni ellenálló képességének javítása érdekében. Greville Williams azonban csak 1860-ban fedezte fel a gumi fő vegyi összetevőjét. Williams nevezte el a terméket a gumi-izoprén destruktív desztillációs folyamatából (Ali Shah et al., 2013; Stahl, 1981).

A polivinil-klorid (PVC) egy szintetikus polimer, amelyet a 19. század végén fedeztek fel. Az 1900-as évek elején Hendrik Baekeland a fenol és a formaldehid reakcióját tanulmányozta, amikor egy merev, könnyű anyagot kaptak, amelyet „bakelitnek” nevezett el. Ezt a vegyületet egyszerűen a „kolloidok” kategóriába sorolták, mivel a makromolekuláris természet még mindig kérdéses volt. A kutatók megfigyelték a vegyületek tulajdonságainak különbségét a kisebb molekulákhoz képest. Nem voltak képesek elpárologtatni vagy kristályosítani ezeket a "kolloidokat", és szolubilizációjukat szokatlannak tartották. Mivel a rendelkezésre álló technikák nem tudták igazolni a kovalens kötések jelenlétét a molekulákban, nem volt lehetséges megkülönböztetni őket a molekulák közötti egyéb erős, nem kovalens kölcsönhatásoktól (Denis et al., 2011; Kayvon Modjarrad, 2014).

Nyílt radikális retropubusos prosztektektómia: technika és eredmények

Profilaktikus hemosztatikus varratok elhelyezése a neurovaszkuláris kötegekben és a prosztata pedikulusokban

A neurovaszkuláris kötegek és a prosztata pedikumok boncolásakor a vérzés csökkentése érdekében, hasonlóan a laparoszkópos műtét során a pneumoperitoneumnál elért eredményekhez, 4–4 sima catgut „profilaktikus” nyolc-nyolcas varratligatúrát kell elhelyezni a neurovaszkuláris kötegekben. laterális a prosztata felé. Hasonlóképpen 3-0 varrat ligatúrákat helyeznek el a prosztata pedikulusokban. Miután ezeket a varratokat a prosztata mindkét oldalára helyezték, éles, energiamentes boncolással fel lehet boncolni a neurovaszkuláris kötegeket a prosztatáról. A profilaktikus hemosztatikus varratokat „lágyan” kötik össze, hogy elkerüljék az idegszálak összetörését a neurovaszkuláris kötegekben, és a sima catgut varratok gyorsan felszívódnak. Ezzel a technikával elkerülhető az olyan hemosztatikus kapcsok és varratok használata, amelyek végleg befoghatják a neurovaszkuláris kötegeket.

A fejlett textilanyagok szerepe az egészségügyben

Varratok

A selyem egy hagyományos rost, amelyet orvosi alkalmazásokban varratokként használnak. Noha biológiailag lebontható, a selyem fő hátránya alacsonyabb szakítószilárdság és a szövetekkel való reakció. A poliészter, nejlon és polipropilén szálak kiváló szilárdsággal rendelkeznek, és nem biológiailag lebonthatók, ezért nem felszívódó varratokként használhatók. A biológiailag felszívódó és biológiailag lebontható természetes anyagok, például a kollagén és a catgut rost felhasználhatók a belső műtétek beültethető varrataira, azonban az orvosi minőségű anyag kereskedelmi forgalomban kevés, és használat közben erőveszteséget szenvednek a testtel való reakciójuk miatt. szövetek.

A szintetikus alifás poliészter szálakból származó újabb varratok, amelyek glikolid-homopolimerből készülnek, biológiailag lebonthatók és elég erősek ahhoz, hogy alkalmazást találjanak a belső szervek vaszkuláris és mikro műtéteiben. A szilárdság megtartásának problémáját a biológiailag felszívódó kereskedelmi varratok esetében különböző felületi módosítási technikákkal kezelik. Teflonnal ® bevont polipropilén és poliészter filament is alkalmaznak érrendszeri műtétekhez. Szénszál alapú varratok is előállíthatók a cellulózszál módosításával.

Hang 1

Cerebrospinalis söntökkel történő kezelés

A söntök története

A hydrocephalus története lenyűgöző és a civilizáció hajnaláig nyúlik vissza. A történelem jó összefoglalóját McCullough mutatja be. 12 A 20. század elején a zárt kamrai vízelvezetés elérésére tett kísérletek közé tartoztak az arany-, üveg-, ezüst- és gumicsövek, valamint a kamrából a subduralis térbe átvitt catgut- és lenszálak. 12-15 Hasonló technikákat alkalmaztak az ágyéki thecalis tasak összekapcsolására a hashártyával vagy a vesemedencével. 16-18 A Dandy 19 és a Mixter 20 által végzett harmadik ventriculostomia kísérletei és Dandy choroid plexectomia után 21 sönt az oldali kamrától a cisterna magnáig (Torkildsen sönt 22), valamint az ágyéki gerincből az ureterig terjedő sönt.

A hidrocephalus kezelését akkor hozták forradalomba, amikor Nulsen és Spitz 23 1952-ben beszámolt egy kamrai sűrű sönt sikeres használatáról rugós és rozsdamentes acél gömbcsapok alkalmazásával. A két szelepet intravénás gumicsövekben helyezték el, amelyek öblítőszerként működtek, és mindkét végén polietilén csövekhez csatlakoztak. Sajnos a vénás katéter vérrög általi elzáródása gyakori probléma volt.

Holter söntje elsőként használta a szilikont, és egy többlépcsős szelepet tervezett szilikonból, hogy fia használhassa, akinek kifejlődött a hydrocephalus. Körülbelül ugyanabban az időben a Pudenz 25 arra a következtetésre jutott, hogy a szilikon a legjobb anyag, és két szelepet tervezett ventriculoatrialis (VA) söntként használni.

Clostridium

A tetanusz klinikai jellemzői

Tetanusz esetekről számoltak be, amelyekben a fertőzés nyilvánvalóan felületes kopással, szennyezett szilánnyal vagy kisebb tövisszúrással járt. Az otogén tetanusz annak tulajdonítható, hogy a külső hallóhéjat egy kis pálcával túlságosan buzgón tisztítják. Más betegeknél a fertőzés helye felfedezetlen marad (kriptogén tetanusz). A tetanusz fertőzés a méhben vagy annak közelében is előfordulhat szeptikus abortusz esetén.

A Tetanus neonatorum az újszülöttek köldöksebének fertőzését követi (lásd alább). A műtét utáni tetanusz eseteit a tökéletlenül sterilizált catgutnak, kötszereknek vagy kesztyűpornak, néha a műtét során fellépő seb porfertőzésének tulajdonítják.

A jelek és tünetek fokozatosan jelentkeznek, általában némi merevséggel, esetleg fájdalommal kezdődnek a közelmúltbeli sebben vagy annak közelében. Bizonyos esetekben a kezdeti panasz az állkapocs merevségére vonatkozhat. Fájdalom és merevség következhet a nyakon és a háton. A merevség átterjed az összes izomcsoport bevonására; az arcgörcsök előidézik a „szardonikus vigyort”, és súlyos esetekben a hátsó izmok görcse a hátsó szélsőséges íveltetést eredményezi (opisthotonos). A sérülés és az első jelek közötti időszak általában körülbelül 10–14 nap, de jelentős a tartomány. Súlyos, viszonylag rossz prognózisú eset gyors haladást mutat az első jelektől kezdve a generalizált görcsök kialakulásáig. Az izzadás, a tachycardia és az aritmia, valamint a vérnyomás ingadozása a szimpatikus ingerlést tükrözi, amely nem jól ismert, de kezelési problémákat okoz.

Ajánlott kiadványok:

Esztétikai Sebészeti Lap

A ScienceDirectről
Távoli hozzáférés
Bevásárlókocsi
Hirdet
Kapcsolat és támogatás
Felhasználási feltételek
Adatvédelmi irányelvek

A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .