Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése az étrend minőségének javításával: a csökkentett hús-, sajt-, valamint alkohol- és üdítőital-fogyasztás lehetőségeinek feltárása a nap meghatározott pillanataiban

Absztrakt

Háttér

A tipikus nyugati étrend magas szintű üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátással, valamint elhízással és más étrenddel összefüggő betegségekkel jár. Ennek a tanulmánynak a célja a jelenlegi étrendnek az élelmiszer-fogyasztás meghatározott pillanataiban történő módosításának hatásának meghatározása, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és az étrend minőségének javítása érdekében.

Mód

Az élelmiszer-fogyasztást Hollandiában két egymást követő 24 órás visszahívás értékelte 19–69 éves felnőttek számára (n = 2102). Az élelmiszer-fogyasztás ÜHG-kibocsátását az életciklus-értékelések alkalmazásával értékelték. A populációt nemek és az étrendi üvegházhatást okozó üvegházgáz-kibocsátás tertilei szerint osztályozták. Forgatókönyveket dolgoztak ki az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilében lévő emberek ÜHG-kibocsátásának csökkentésére; 1) a vacsora során elfogyasztott vörös és feldolgozott hús 50% -kal és 75% -kal történő csökkentése, 2) az alkoholos és üdítőitalok (beleértve a gyümölcs- és zöldséglét és az ásványvizet is) 50% és 100% -os helyettesítése csapvízzel, 3) a étkezések között növényi alapú alternatívákkal és 4) e forgatókönyvek két kombinációjával. Értékelték az étrend üvegházhatást okozó gázkibocsátására és tápanyagtartalmára gyakorolt hatásokat.

Eredmények

Az átlagos szokásos napi étrendi ÜHG-kibocsátás az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilisében a férfiaknál 6,7 kg, a nőknél 5,1 kg CO2-ekvivalens volt. A csökkent húsfogyasztással és/vagy az összes alkoholos és üdítőital pótlásával a forgatókönyvek a legsikeresebben csökkentették az étrendi üvegházhatást okozó gázok kibocsátását (- 15% és - 34% között), valamint csökkentették a telített zsírsav és/vagy a cukor bevitelét. Mindkét típusú forgatókönyv csökkent energia- és vasfelvételhez vezet. A fehérjebevitel továbbra is megfelelő volt.

Következtetések

A vörös és a feldolgozott hús vacsora közbeni fogyasztásának csökkentése, valamint az egész napos üdítők és alkoholos italok fogyasztásának csökkenése jelentősen csökkenti az étrendi üvegházhatást okozó gázok kibocsátását Hollandiában az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilitása mellett, ugyanakkor egészségügyi előnyökkel is jár. A lakosság azon alcsoportjai számára, amelyek ezen étrendi változások miatt nem felelnek meg az energia- vagy vasigénynek, alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és tápláló helyettesítő élelmiszerekre lehet szükség az energia- és vasigény kielégítése érdekében.

Háttér

A tipikus nyugati étrendnek nagy környezeti hatása van, és elhízással és más étrenddel összefüggő betegségekkel jár, ezért jelenleg nem nevezhető fenntarthatónak. Hollandiában a felnőtt lakosság 50% -a túlsúlyos vagy elhízott [1]. Az ebből eredő krónikus életmódbeli betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség az életminőség jelentős csökkenését okozzák és a halál elsődleges okai [2, 3]. Sok más országhoz hasonlóan Hollandiában is túl alacsony a gyümölcs- és zöldségfogyasztás, míg a telített zsírsavak (SFA) és a nátrium túl magas [4, 5].

Az élelmiszer-előállítási és -fogyasztási rendszerek az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának fontos mozgatórugói, az üvegházhatású gázok világméretű kibocsátásának akár 30% -a is az élelmiszertermeléshez és -fogyasztáshoz kapcsolódik [6, 7]. Az élelmiszer-termelési rendszerek hatékonyságának növelése nem elegendő ahhoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása elfogadható szintre csökkenjen: a fogyasztási szokásainknak is meg kell változtatniuk [6, 8]. Az egészségesebb étrendre való áttérés csak akkor eredményezheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkenését, ha a fogyasztók egészséges ételeket választanak, amelyek viszonylag alacsony hatással vannak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására [9, 10]. Az étrendi energiafogyasztás összehasonlítható szintjén az étrend ÜHG-kibocsátása jelentősen változhat. Például a napi 2000 kcal-ot tartalmazó étrend eltérhet

Napi 2 -> 12 kg CO2-ekvivalens (CO2-egyenérték) [11].

Ez a forgatókönyv-tanulmány célja, hogy javaslatokat tegyen a magas kapcsolódó ÜHG-kibocsátású étrendek ÜHG-kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor javítsa ezen étrendek tápanyag-tartalmát. A referencia-forgatókönyv azoknak az étrendnek az étrendje, akik Hollandiában az étrendi üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legmagasabb tertilitását mutatják. A nap folyamán a fogyasztás meghatározott pillanataiban a legmagasabb kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátással rendelkező élelmiszerek bevitelét több forgatókönyv segítségével csökkentik, vagy egészségesebb alternatívákkal cserélik alacsonyabb üvegházhatást okozó gázkibocsátással. A tanulmány eredményei értékes ismereteket nyújthatnak az egészséges táplálkozási szokások csökkentett üvegházhatást okozó gázok kibocsátására ösztönzésére irányuló politikák és beavatkozások megtervezéséhez a viszonylag magas étrendi ÜHG-kibocsátású emberek számára.

Mód

Élelmiszer-fogyasztási adatok

Általános kérdőív

Üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának

Forgatókönyvek

Először, a „sajt” forgatókönyvben az étkezések között elfogyasztott összes sajtot véletlenszerűen helyettesítették növényi alternatívákkal. A sajtfogyasztást kenyérrel vagy anélkül fogyasztották (ideértve a reszelt kenyeret, a kenyeret és az olyan termékeket, mint a tekercs, a keksz és a pirítós). Amikor a sajtot kenyérrel (vagy hasonló termékekkel) együtt fogyasztották, akkor azt két másik szendvics-kenés egyikével helyettesítették, azaz mogyoróvajjal, ha a véletlenszerűen kiosztott szám a 0,0–0,5 tartományba esett, vagy növényi szendvics-kenettel, ha a szám csökkent > 0,5–1,0 tartományban. A kenyér nélkül elfogyasztott sajtot cseresznyeparadicsommal vagy vegyes dióval (sózatlanul) helyettesítették ugyanazon módszertan alkalmazásával.

A második és a harmadik forgatókönyvben a vacsora során elfogyasztott vörös és feldolgozott hús mennyisége 50% -kal („hús50”) vagy 75% -kal („hús75”) csökkent. A vörös húst feldolgozatlan marhahúsnak, sertéshúsnak, borjúhúsnak, birka-/bárányhúsnak, lónak, kecskének és vadnak minősítették, kivéve a baromfit, a halat vagy a tojást. Feldolgozott húsnak minősült minden olyan hús, amelyet füstöléssel, pácolással, sózással vagy vegyi tartósítószerek, például szalonna és kolbász hozzáadásával tartósítottak, a hal vagy a tojás kivételével. A feldolgozott baromfitermékeket a „feldolgozott hús” kategóriába sorolták. Amikor a húskészítményeket 50% -kal vagy 75% -kal csökkentették, a referencia-forgatókönyv összes elfogyasztott mennyiségét, a megfelelő tápanyag-bevitelt és az üvegházhatást okozó gáz-kibocsátást megszorozták 0,5, illetve 0,25-tel.

A negyedik és ötödik forgatókönyv magában foglalja az üdítőitalok (beleértve az ásványvizet, valamint a gyümölcs- vagy zöldségleveket) 50% -ának (’víz50’) vagy 100% -ának (’víz100’) és az alkoholos italoknak a csapvízzel történő felváltását a fogyasztás minden pillanatában. Az üdítőitalok minden hideg alkoholmentes italnak minősültek, kivéve a csapvizet és a tejitalokat, de ideértve a gyümölcsitalokat, gyümölcsnektárokat, zöldségleveket, szénsavas italokat, szirupokat, limonádékat, vitaminvizeket, ásványvizeket, energiaitalokat, sportitalokat és jeges teákat. . Az üdítőitalok tartalmazzák ezen italok mind a szokásos, mind a könnyű/diétás változatát, mivel feltételezték, hogy ezek egyenlő üvegházhatásúgáz-kibocsátással rendelkeznek. A kávét (beleértve a kávé alternatíváit), a teát (a gyógyteát is), a tejitalokat és a csapvizet nem helyettesítették. A „víz50” forgatókönyvben az elfogyasztott üdítőket és alkoholos italokat csapvízzel helyettesítették, ha a kiosztott véletlenszerű szám 0,0–0,5 tartományba esett, és nem helyettesítették, ha a szám a> 0,5–1,0 tartományba esett. A „water100” forgatókönyvben minden üdítőt és alkoholos italt csapvíz váltott fel.

Végül két kombinált forgatókönyvet dolgoztak ki: egy köztes („combi50”) és egy maximális („combimax”) kombinációs forgatókönyvet. A köztes forgatókönyv a „sajt”, a „hús50” és a „víz50” forgatókönyvben meghatározott összes csökkentést és cserét tartalmazta. A maximális forgatókönyv a „sajt”, a „hús75” és a „víz100” szcenárióban meghatározott összes csökkentést és cserét tartalmazta.

statisztikai elemzések

A fehérjebevitel megfelelőségének értékeléséhez a populáció szokásos fehérjebeviteli eloszlását összehasonlították a Holland Egészségügyi Tanács által megállapított becsült átlagigénnyel (EAR), a holland lakosság referenciatest-súlyai alapján [24]. Erre a célra az EAR cut-point módszert alkalmazták [25]. A módszertani korlátok miatt nem volt lehetséges az energia- és vasbevitel értékelése az EAR cut-point módszerrel.

Eredmények

A nők étrendi ÜHG-kibocsátásának legmagasabb tertilisában az életkor valamivel magasabb volt az étrendi ÜHG-kibocsátás közepes és alacsony tertilitásához képest (2. táblázat). Több nem holland résztvevő volt a nők étrendi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának legalacsonyabb tertilisában. A túlsúlyos (beleértve az elhízást is) résztvevők aránya nem különbözött szignifikánsan az étrendi üvegházhatást okozó üvegházgáz-kibocsátás tercilisétől a férfiak és a nők esetében egyaránt. A BMR-ben nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Az étrendi üvegházhatást okozó üvegházgáz-kibocsátás legalacsonyabb tertilisében lévő férfiak fizikailag kevésbé voltak aktívak (a MET-pontszám alapján), mint a többi tertilitás résztvevői, de a férfiak közepes és magas tertilitásbeli MET-mutatói nem különböztek szignifikánsan. Az étrendi ÜHG-kibocsátás három tertilisében a nőknél a MET-pontszámokban nem volt szignifikáns különbség.

A napi élelmiszer-fogyasztás ÜHG-kibocsátása

Az étrendi üvegházhatásúgáz-kibocsátás legmagasabb tercilisénél az élelmiszer-fogyasztás napi átlag 6,7 kg CO2-ekvivalens, nőknél 5,1 kg CO2-ekvivalens. Azoknál az embereknél, akiknek étrendjükben magasabb az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, nagyobb az energiafogyasztásuk. A szokásos energiafogyasztás az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilisében (a férfiak átlagos bevitele = 3112 kcal/nap és a nők átlagos bevitele = 2287 kcal/nap) szignifikánsan magasabb, mint a köztes tertilisben (a férfiak átlagos bevitele = 2658 kcal/nap és a nők átlagos bevitele = 1957 kcal/nap). Hasonlóképpen, az étrendi üvegházhatásúgáz-kibocsátások köztes tertilisében az energiafogyasztás lényegesen magasabb, mint a legalacsonyabb tertilitásnál (a férfiak átlagos bevitele = 2090 kcal/nap, a nők átlagos bevitele = 1641 kcal/nap). A magasabb étrendi ÜHG-kibocsátás főként a nagyobb húsfogyasztással jár. A húsfogyasztás 42% -kal és 39% -kal járul hozzá a napi étrendi ÜHG-kibocsátáshoz a férfiak és a nők étrendi ÜHG-kibocsátásának legmagasabb tertilisében, szemben a köztes tertilis 31% -ával és 28% -ával.

ÜHG-kibocsátás fogyasztási alkalmonként és élelmiszercsoportonként

A referencia-forgatókönyv szerint az étrendi ÜHG-kibocsátás a legnagyobb volt a vacsora alatt (főként a húsfogyasztás miatt) és az étkezések közötti fogyasztásoknál (elsősorban az italok fogyasztása okozta; 1. ábra). Az étrendi üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a húskészítmények (kb. 40%), a tejtermékek, beleértve a tejet és a sajtot (kb. 20%, ebből a sajt 10% -a, a többi tejterméké pedig 10%), valamint az italok (kb. 10%) . Az átlagos húsfogyasztás (a hal és a tojás kivételével) férfiaknál napi 185 g, a nőknél napi 119 g volt, amelynek nagy részét a vacsora során fogyasztották (a férfiak 70% -át és a nők 78% -át), és vörösből állt. és/vagy feldolgozott hús (majdnem 90%).

Élelmiszercsoportok átlagos napi üvegházhatást okozó gázkibocsátása (kg CO2-ekv.) Fogyasztási alkalmonként, referencia-forgatókönyv szerint

A nap folyamán fogyasztott sajtok 9% -kal, illetve 10% -kal járultak hozzá a férfiak étrendi ÜHG-kibocsátásához. A napi sajtfogyasztás férfiaknál 48 g, nőknél 43 g volt. A sajt nagy részét ebéd közben fogyasztották el (

40%), valamint a reggeli alatt és az étkezések között (mindkettő)

20%). Az étkezések közötti sajtfogyasztás körülbelül felét kenyérrel vagy hasonló termékekkel együtt fogyasztották. Az italokat (a tej kivételével) főleg az étkezések között fogyasztották, főleg az esti órákban. Az italok (a tej kivételével) fogyasztása által okozott ÜHG-kibocsátás több mint fele az esti fogyasztásokból származott. A teljes italfogyasztás (a tej kivételével) 13% -kal járult hozzá a férfiak étrendi ÜHG-kibocsátásához és 12% -kal a nők étrendi ÜHG-kibocsátásához. Az összes ital napi fogyasztása a tej, csap- és ásványvíz, valamint a kávé és tea kivételével körülbelül 1 l volt a férfiaknál és körülbelül fél liter a nőknél. A férfiak csaknem négyszer több alkoholt fogyasztottak, mint a nők.

Forgatókönyvek

A „water100”, „meat50”, „meat75”, „combi50” és „combimax” forgatókönyvek mind jelentősen csökkentették az étrendi ÜHG-kibocsátást a férfiak és a nők számára az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilitása mellett (3. táblázat). Azok a forgatókönyvek, amelyek magukban foglalják a vacsora közben elfogyasztott hús csökkentését, rendelkeznek a legnagyobb csökkentési lehetőséggel az étrendi ÜHG-kibocsátás szempontjából; körülbelül - 15% a „hús50” szcenárióban és - 34% a „combimax” szcenárióban.

Az étkezések között elfogyasztott sajt növényi alapú helyettesítőkkel történő cseréje, valamint az üdítőitalok és a csapvíz által fogyasztott alkoholos italok 50% -ának vagy 100% -ának a cseréje mind az étrendi ÜHG-kibocsátás csökkenését eredményezte.

Vita

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy javaslatokat tegyen az étrend megváltoztatására az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, és egyúttal javítsa az étrend tápanyagminőségét, amely a holland felnőttek körében magas üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár. Számos étrendi változás az élelmiszer-fogyasztás meghatározott pillanataiban akár egyharmadával is csökkentheti ezen étrendek ÜHG-kibocsátását, miközben csökkenti az energia-, az SFA- és a cukorbevitelt, de a vasbevitelt is. Figyelembe véve, hogy a vizsgált populációnkban a férfiak és a nők 54% -a volt túlsúlyos, a csökkent energiafogyasztás a legtöbb számára előnyös lesz, de a lakosság egy része számára a forgatókönyvek a követelmények alatti energia- és vasbevitelhez vezethetnek. Ezekben az esetekben az alacsony ÜHG-kibocsátás és a tápláló helyettesítő élelmiszerek fokozott fogyasztására lesz szükség.

A holland étrendben az ÜHG-kibocsátás fogyasztásonként változik. Az étrendi ÜHG-kibocsátás legmagasabb tertilitása esetén a vacsora a legmagasabb ÜHG-kibocsátással, az étkezések közötti fogyasztás pedig a második-legmagasabb kibocsátással jár. A húsfogyasztás járul hozzá leginkább a vacsora ÜHG-kibocsátásához, míg az italok az étkezések közötti fogyasztás ÜHG-kibocsátásához. A tejtermék (beleértve a sajtot is) fontos hozzájárulás az egész napos étrendi ÜHG-kibocsátáshoz.

A húscsökkentési és az ital-pótlási forgatókönyvek kombinálása a „combimax” forgatókönyvbe az étrendi ÜHG-kibocsátás legnagyobb csökkenéséhez vezet. A szokásos napi étrendi ÜHG-kibocsátás csökkenése a férfiaknál 34%, a nőknél 31% a „combimax” szcenárióban. Ezek a kombinációs forgatókönyvek magukban foglalják az étkezések között elfogyasztott összes sajt növényi alapú alternatívákkal való helyettesítését is. Ez az egyéni változás az étrendi ÜHG-kibocsátás kismértékű, de nem jelentős csökkenéséhez vezetett. Az ÜHG-kibocsátás csökkentése ebben a forgatókönyvben tehát elsősorban a húsfogyasztás csökkenésének, valamint az alkoholos italok és üdítők pótlásának tudható be. Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal. Green és mtsai. kimutatták, hogy az Egyesült Királyságban a hús (különösen a vörös hús) és az üdítőitalok fogyasztásának csökkentenie kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében [14]. Hasonlóképpen Horgan és mtsai. kimutatta, hogy a fenntartható étrend esetében az Egyesült Királyságban vizsgált populációban a legtöbb egyén étrendjében csökkenteni kell az üdítők és a vörös és/vagy a feldolgozott hús fogyasztását [9]. Korábbi kutatások a holland helyzetről kimutatták, hogy a vegetáriánus és a vegán étrend a leghatékonyabb az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében [32, 33].

Ennek a tanulmánynak az erősségei közé tartozik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, valamint az étrend tápanyagtartalmára való összpontosítás, az a tény, hogy a forgatókönyvek a jelenlegi élelmiszer-fogyasztáson alapulnak, a legfrissebb DNFCS adatainak felhasználásával (a holland felnőttek nagy és reprezentatív csoportján alapulva). és az a tény, hogy a javasolt étrendi változások az élelmiszer-fogyasztás meghatározott pillanataiban a legnagyobb potenciális ÜHG-kibocsátás-csökkentésen alapulnak.

A tanulmány forgatókönyvei azokra az emberekre összpontosultak, akiknek az étrendi ÜHG-kibocsátása a legmagasabb tertilitású, mivel a lakosság ezen alcsoportja rendelkezik a legnagyobb lehetőséggel az étrendi ÜHG-kibocsátás csökkentésére. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az egész holland lakosság számára a hús és a sajt együttesen járul hozzá a legnagyobb mértékben az étrendi üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, amelyet az italok követnek [13]. Mindenféle italfajta közül az üdítőitalok az egész népesség számára fontos hozzájárulást jelentenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, az alkoholos italok pedig jelentős mértékben hozzájárulnak a felnőtt férfiak üvegházhatást okozó gázkibocsátásához. Ezért várható, hogy az ebben a tanulmányban javasolt étrendi változások az emberek étrendjének üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkenéséhez vezetnek az étrendi ÜHG-kibocsátás legalacsonyabb vagy közepes tertilitása esetén. A jelen tanulmányban szereplő forgatókönyvek hatása az általános populáció tápanyag-bevitelére azonban ismeretlen, ezért a vizsgálat eredményeit nem lehet extrapolálni más csoportokra. További kutatásokra lesz szükség annak számszerűsítéséhez, hogy az ebben a tanulmányban szereplő forgatókönyvek hogyan befolyásolják az alacsonyabb étrendi ÜHG-kibocsátású emberek tápanyag-bevitelét.