Az ultrahanggal mért hasi zsírvastagság megbízható módszer az anyagcsere-betegségek előrejelzésére elhízott és túlsúlyos nőknél?

Hooman Angoorani

1 Sport- és testgyógyászati osztály, Hazrat Rasool-e-Akram Kórház, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán.

Zeinab Karimi

1 Sport- és testgyógyászati osztály, Hazrat Rasool-e-Akram Kórház, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán.

Farokh Naderi

2 Radiológiai Osztály, Hazrat Rasool-e-Akram Kórház, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán.

Ali Mazaherinezhad

3 Minimálisan invazív sebészeti kutatóközpont, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

Absztrakt

Háttér: A központi zsírlerakódás kockázati tényezőnek tűnik az anyagcsere- és szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában túlsúlyos és elhízott egyéneknél. Az ultrahang pontos és nem invazív eszköz a hasi zsírvastagság mérésére, és pontosan el tudja különíteni a szubkután és a zsigeri zsírt. Ezt a vizsgálatot az ultrahangvizsgálat egyszerű és megbízható módszereként végezték a szubkután és viscerális hasi zsírvastagság mérésére, valamint a mért hasi zsírvastagság és az anyagcsere-kockázati tényezők közötti kapcsolat értékelésére.

Mód: Összesen 80 túlsúlyos és elhízott nő vett részt ebben a vizsgálatban. Az antropometriai indexeket és a hasi zsírvastagságot ultrahanggal mértük. A hasi zsírvastagság és az anyagcsere-kockázati tényezők és az antropometriai indexek közötti összefüggést korrelációs együtthatóval értékeltük.

Eredmények: A szubkután és a zsigeri zsírvastagság átlaga (± SD) 2,71 ± 0,92, illetve 5,46 ± 1,88 volt. A derék kerülete, valamint a zsigeri és a szubkután zsírvastagság között összefüggés volt. Emellett összefüggés volt az ultrahang - a zsigeri zsírvastagság mérése és az éhomi vércukorszint és a triglicerid között.

Következtetés: Az ultrahangvizsgálat egyszerű és megbízható módszer a hasi zsírvastagság mérésére, mint az anyagcsere-betegségek fontos előrejelzője.

Bevezetés

Az elhízás nagyon gyakori és gyorsan növekvő anyagcsere-rendellenesség, amelynek következtében évente milliók halnak meg világszerte (1–7). A központi zsírlerakódás kétségtelenül jelentős kockázati tényező a túlsúlyos és elhízott egyének metabolikus és szív- és érrendszeri betegségei szempontjából (8, 9). A zsigeri zsírszövet felhalmozódása inzulinrezisztenciát eredményezhet; ezért a metabolikus betegségek különböző kockázati tényezői között az intraabdominális zsírlerakódás kritikus szerepet játszik (2, 8). Egyes kutatók összefüggést találtak a hasi zsír nagyobb mennyisége és az éheztetett vércukorszint, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a metabolikus szindróma között (10). Kétségtelen, hogy a hasi zsír pontos mérése elengedhetetlen része minden vizsgálatnak, mivel értékeli az anyagcsere-betegségek kialakulásának kockázati tényezőit (1, 2, 10).

Az antropometriai paraméterek, például a testtömeg-index (BMI), nem tudják pontosan megkülönböztetni a szubkután zsírt a zsigeri zsírtól, így ezek a paraméterek nem képesek önállóan megjósolni a metabolikus és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát (1, 11). Azt javasolták, hogy a CT-vizsgálat és az MRI jó becslést adna a hasi zsigeri zsírvastagságról (12, 13). A nagy sugárterhelésnek való kitettség, a magas költségek és az alacsony rendelkezésre állás azonban ésszerűtlenné teszi az eljárás alkalmazását a rutin orvosi gyakorlatban. Kimutatták, hogy az ultrahang pontos, nem invazív és megbízható módszer az intraabdominális és a zsigeri zsír megbecsülésére (2, 8, 12-17). Ezenkívül az ultrahang pontossága a zsigeri zsír értékelésében olyan magasnak tűnik, mint a CT-vizsgálat (13).

Bár a szubkután és a zsigeri zsír egyaránt metabolikus rizikófaktornak számít, a zsigeri zsír erősebb kapcsolatban áll a metabolikus szindrómával (10, 18–20). Korlátozottak azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy az ultrahanggal mért hasi zsírvastagság, főleg nőknél, inkább a metabolikus kockázati tényezőkhöz kapcsolódik, mint a szokásos antropometriai indexekhez (9, 10). Tudomásunk szerint egyetlen iráni tanulmány sem értékelte az ultrahanggal mért hasi zsírvastagság és az anyagcsere kockázati tényezők közötti összefüggést. Így a jelen tanulmány annak felmérésére készült, hogy az ultrahanggal mért hasi zsírvastagság megbízható módszer-e az anyagcsere-kockázati tényezők előrejelzésére elhízott és túlsúlyos iráni nőknél.

Mód

Ez az esettanulmány volt az első felmérés Iránban, amely értékelte az ultrahanggal mért hasi zsírvastagság és az anyagcsere-kockázati tényezők közötti kapcsolatot iráni túlsúlyos és elhízott nőknél.

Összesen 80 túlsúlyos és elhízott nő vett részt ebben a vizsgálatban a teheráni Rasool-e-Akram kórház elhízási központjában.

A felvételi kritériumok a következők voltak: 18–65 éves nők; BMI 25-40; terhesség és szoptatás hiánya; az anamnézisben nem szereplő kontrollálatlan endokrin betegségek, szív- és érrendszeri betegségek és vérzési rendellenességek; a súlycsökkentő gyógyszerek vagy kiegészítők fogyasztása az elmúlt 3 hónapban nem fordult elő; és nincs története más fogyókúrás módszerek alkalmazásának.

A kizárási kritériumok a következők voltak: bármilyen súlycsökkentő műtét a vizsgálat során, kortikoszteroidok vagy fogamzásgátló gyógyszerek alkalmazása, valamint a beteg kérése a vizsgálat elhagyására.

Etikai kódexek

Valamennyi résztvevő tájékoztatást kapott a vizsgálat céljáról, és felkérést kapott, hogy a vizsgálat előtt írja alá a megalapozott beleegyezését.

Ez a tanulmány egy klinikai vizsgálat része volt (regisztrációs kód: IRCT2014217858), és az Iráni Orvostudományi Egyetem Etikai Bizottsága jóváhagyta (kód: 99888).

Az antropometriai indexek mérése

A súlyt, a magasságot, a derekat és a csípő kerületét mértük antropometriai indexként ebben a vizsgálatban. Ezeket a méréseket háromszor megismételtük, és ha a 2 mérés közötti különbség nagyobb volt, mint 5 mm, akkor megismételtük.

Súlyértékelés: Minden minta súlymérését SECA modellskála alkalmazásával végeztük ± 50 gramm pontossággal, míg a résztvevőket arra kértük, hogy vegyenek fel könnyű ruhákat a mérési folyamat során. Körülbelül 500 grammot vettek figyelembe a megmaradt ruhák tömegében. Az összes mérést 9 és 11 óra között végeztük, miközben a mintákat éheztettük, és minden beteget felkértek a hólyag ürítésére a mérés előtt.

Magasságértékelés: Minden beteget felkértek, hogy vegye le a cipőjét, a zoknit és a fejhez való kiegészítőket; aztán arra kérték őket, hogy álljanak össze a lappal a fal mellett. A betegek magasságát 200 centiméter hosszúságú sztadiométerrel mértük, amelyet a falra rögzítettünk.

Testtömeg-index (BMI): A testtömeg-index (BMI) az ember súlya kilogrammban osztva a magasság négyzetméterével. Ha a BMI 25,0–29,9 volt, akkor a túlsúly tartományba esett, és ha a BMI 30,0 vagy magasabb volt, akkor az elhízott tartományba esett.

Derék-csípő arány: A derék-csípő arány a derék és a csípő kerületének aránya. Ezt a derékmérés és a csípőméret hányadosaként számolják. A derék kerületét a köldök és a xyphoid alja közötti középpontban (a legkisebb átmérőjű helyen) nyújtásálló szalaggal mértük. A csípő kerületét a fenék legszélesebb része körül mértük, a szalag párhuzamos volt a padlóval. A méréseket minden esetben kétszer megismételtük, és ha a 2 mérés közötti különbség nem volt nagyobb, mint 5 mm, akkor az átlagos számot feljegyeztük.

Hasi zsírmérés

A hasi zsírt ultrahanggal mértük (Voluson 730 PRO modell; GE Company). Az összes mérést 8 és 9 óra között végeztük ugyanazzal az eszközzel. Minden mérés milliméteres skálán alapult, és csupán 1 radiológus végezte el, több mint 10 éves tapasztalattal a mozgásszervi ultrahangvizsgálat területén. A szonográfiai vizsgálat során mind a szubkután, mind a zsigeri zsírt mérték. A mérések pontosságának javítása érdekében az összes mintát felkérték, hogy böjtöljék meg a vizsgálat előtt. A vizsgálat során a betegeket mély inspirációra kérték, majd mély kilégzést, majd néhány másodpercig visszatartva a lélegzetüket, amíg a szonográfus rögzíthette a képet a mérések során.

A hasi szubkután zsír mérése ultrahanggal

6-8 Hz frekvenciájú lineáris szondát alkalmaztunk a hasi szubkután zsír mérésére, miközben a szondát keresztirányú helyzetben tartottuk. A fő földjel a köldök volt. A szondát a köldök felső szélénél kissé magasabbra helyezték. Megmértük az alsórész és a hasi rectus izom külső fasciája közötti távolságot. A mérést háromszor megismételtük, és feljegyeztük az átlagértéket (1. ábra).

A szubkután hasi zsír mérése ultrahanggal

A hasi zsigeri zsírmérés ultrahanggal

2-7 Hz frekvenciájú görbeszondát alkalmaztunk a hasi zsigeri zsír mérésére, miközben a szondát hosszanti helyzetben tartottuk. A mérés legjobb helyének meghatározásához először a köldököt találták meg, majd a szondát kissé magasabbra helyezték, mint a köldök felső szélét. Az aortaartéria hátulján elhelyezkedő ágyéki csigolya kimutatása után függőleges távolságot mértünk a hasi rectus izom belső fasciája és a csigolya elülső fala között. A mérést háromszor megismételtük, és feljegyeztük az átlagértéket (2. ábra).

A zsigeri hasi zsír mérése ultrahanggal

Metabolikus kockázati tényezők

Az antropometriai indexek mellett néhány laboratóriumi vizsgálatot, köztük az éhomi vércukorszintet, az összes vér koleszterinszintjét, a nagy sűrűségű lipoproteint (HDL) és a szérum alacsony sűrűségű lipoproteinjét (LDL) tekintették metabolikus kockázati tényezőknek ebben a vizsgálatban. Ebből a célból a betegeket legalább 12 órán át böjtölni kérték, majd Greiner vákuumcsövekkel perifériás vérmintákat vettek az antecubitalis vénából. A mintákat azonnal elemeztük, és ellenőriztük a vércukorszintet és a lipidprofilt.

Eredménymérés

Elsődleges eredmény: A jelen tanulmány elsődleges eredménye az ultrahanggal mért hasi zsigeri vastagság és az anyagcsere-kockázati tényezők közötti kapcsolat értékelése iráni nőknél.

Másodlagos eredmény: A vizsgálat másodlagos eredménye a szubkután és a zsigeri zsír kapcsolatának értékelése volt ultrahang- és antropometriai indexekkel, valamint az antropometriai indexek és az anyagcsere-kockázati tényezők kapcsolatának értékelése iráni nőknél.

Statisztikai analízis

Asztal 1

Változó	Átlag ± SD	Hatótávolság
Életkor (év)	46,93 ± 10,01	21-66
Súly (kg)	79,77 ± 11,58	62.10-123.10
Magasság (cm)	160,19 ± 6,77	144-178
BMI	31,02 ± 3,43	24.59- 39.29
Derék kerülete (cm)	90,52 ± 8,53	70-114.40
Derék és csípő arány	0,82 ± 0,06	0,67-0,98
Csípő kerülete	109,93 ± 7,64	95-131
FBS	94,33 ± 15,30	69-144
KSZ	131,86 ± 59,79	49-317
Teljes koleszterinszint	197,43 ± 41,33	107-311
HDL	49,97 ± 12,26	31-82

Az ultrahangvizsgálattal mért szubkután zsír átlagos (± SD) értéke 2,71 ± 0,92, az ultrahanggal mért zsigeri zsír átlaga (± SD) 5,46 ± 1,88 volt. Az ultrahangvizsgálattal mért zsigeri zsír gyengén korrelált az életkorral (r = 0,32: p = 0,003), de ezt az összefüggést nem figyelték meg az ultrahanggal mért szubkután zsír és az életkor között (r = -0,16: p = 0,13). A derék kerülete és a derék és a csípő aránya szintén gyengén korrelált az életkorral (rendezett: r = 0,33: p = 0,003, r = 0,41: p 2. táblázat). Emellett összefüggés volt a derék kerülete, a derék és a csípő aránya és a hasi zsigeri zsír között (p 2. táblázat, 3. ábra). Összefüggés volt az ultrahanggal mért szubkután zsírvastagság és a BMI között (p 3. táblázat). Ezenkívül összefüggés volt az ultrahanggal mért zsigeri zsírvastagság és néhány metabolikus kockázati tényező között, beleértve az éhomi vércukorszintet, a trigliceridet és a BMI-t (p 3. táblázat, 4. ábra).

A zsigeri hasi zsír és a derék kerülete közötti összefüggés

A zsigeri hasi zsír és az éhomi vércukorszint közötti összefüggés