Az evés és a testmozgás gyakoriságának hatása a súlygyarapodásra - keresztmetszeti tanulmány az orvosi hallgatókról

Abhinitha Padavinangadi

1 főelőadó, anatómiai tanszék, Melaka Manipal Medical College (Manipal Campus), Manipal University, Manipal, Udupi, Karnataka, India.

Lee Zi Xuan

2 hallgató, Melaka Manipal Medical College (Manipal Campus), Manipal University, Manipal, Udupi, Karnataka, India.

Nishalini Chandrasekaran

3 hallgató, Melaka Manipal Medical College (Manipal Campus), Manipal University, Manipal, Udupi, Karnataka, India.

Nursyahirah Johari

4 hallgató, Melaka Manipal Medical College (Manipal Campus), Manipal University, Manipal, Udupi, Karnataka, India.

Naveen Kumar

5 adjunktus, Anatómiai Tanszék, Melaka Manipal Medical College (Manipal Campus), Manipal University, Manipal, Udupi, Karnataka, India.

Raghu Jetti

6 adjunktus, Alapvető Orvostudományi Tanszék, Alkalmazott Orvostudományi Főiskola, King Khalid Egyetem, Abha, Grainger, Szaúd-Arábia.

Absztrakt

Bevezetés

A változatos tényezők befolyásolják az egyén azon képességét, hogy sikeresen elérje és fenntartsa az egészséges testsúlynak megfelelő energiamérleget. Az étkezési gyakoriság a változatos jellemzők közé tartozik, amelyekről azt gondolják, hogy közvetlen hatással vannak a testtömeg-növekedésre.

A jelen keresztmetszeti vizsgálatot az étkezési szokások tudatosításával végezték, amelyek kifejezetten hangsúlyozzák az evés gyakoriságát és annak hatását az egyén súlygyarapodására.

Anyagok és metódusok

Ebben a keresztmetszeti vizsgálatban 265 orvosi egyetemi hallgató vett részt. A kar által validált, lezárt kérdőívet kiosztották a hallgatóknak, majd elemezték az általuk adott válaszokat. Az adatok statisztikai értékelése Spearman-korrelációs együtthatóval (r) történt.

Eredmények

A 265 résztvevő közül 177-nek (66,8%) volt a normál testtömeg-indexe (BMI 18,5-24,9). Közülük 113 (64%) étkezési gyakorisága 3-4 étkezés/nap, 44 (25%) napi 1-2 étkezés, 18 (10%) napi 5-6 étkezés és 2 (1) étkezés %) több mint 6 étkezéssel/nap. Alacsony pozitív korrelációt (r = 0,09) figyeltek meg az evés átlagos gyakorisága és a normális BMI-vel rendelkező alanyok száma között.

Következtetés

Az étkezési gyakoriság növekedése korrelálhat a normál BMI egyedek megnövekedett prevalenciájával is, megfelelő fizikai gyakorlással.

Bevezetés

A helyes étkezést kiegyensúlyozott étrend fogyasztásának tekintették. Biokémiai szempontból a kiegyensúlyozott étrend a kívánt arányban különböző élelmiszer-alkotórészekből áll, hogy megfeleljen az egyén energia- és táplálkozási igényeinek. Feltételezik, hogy az étkezési stílusban fennálló egyéni különbségek hozzájárulnak mind az alul-, mind a túlsúlyhoz [1]. Jelenleg nincs érvényes skála az étkezési stílus dimenzióinak tartományának felmérésére. Az egyének étkezési magatartását általában olyan paraméterekkel értékelik, amelyek magukban foglalják az ételhez való hozzáférhetőséget, az étel élvezetét, a jóllakottság reakciókészségét, az étkezési szokásokat, a finomságot, az érzelmi túlfogyasztást és az étkezés alatti táplálkozást, valamint az italvágyat [2].

Az elhízás és az étkezési rendellenesség egyre nagyobb társadalmi-demográfiai aggodalomra ad okot, főleg a serdülők körében, nagyobb gyakoriságuk és a pszichológiai állapotra gyakorolt kedvezőtlen hatásuk [3], valamint a testi egészségük miatt [4]. A Betegségmegelőzési és Megelőzési Növekedési Központ diagramjai szerint [5] a túlsúly előfordulása a kisgyermekek körében az elmúlt három évtizedben figyelemre méltóan megnőtt, különösen a 6 és 19 év közötti életkorral [6].

A nemek közötti eltérések a bevitelben és az étel kiválasztásában a fiataloknál is nyilvánvalóak. Az előző vizsgálati jelentés szerint a hímek inkább több kalóriát tartalmazó ételt fogyasztanak. Másrészt, a testalkat soványsága miatt a fogyókúrás viselkedés inkább megfigyelhető a fiatal lányok körében [7]. Ezért a pszichológiai tényezők étkezési magatartásra gyakorolt hatása felelős a testtömeg-rendellenességek etiológiájának megértésében.

Jelen tanulmány az étkezési szokások tudatosításának szándékával készült, hangsúlyozva az evés gyakoriságát és annak hatását a fiatal felnőttek súlygyarapodására. Ebben a tanulmányban figyelembe vettük az egyének táplálékfelvételi magatartásával kapcsolatos részletes tényeket, például az ételek minőségét és mennyiségét, valamint a súlygyarapodáshoz való viszonyát. Ennek célja, hogy jobb ismereteket szerezzen a különböző étkezési magatartás következményeiről, amelyek szintén hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz.

Anyagok és metódusok

A jelenlegi keresztmetszeti vizsgálatban összesen 265 hallgató vett részt, amelyekben 104 férfi és 161 nő volt, 18 és 20 év közöttiek. Az összes résztvevő MBBS (Bachelor in Medicine and Bachelor in Surgery) hallgató volt, aki kétéves előzetes orvosi tanterveket tanult az indiai Manipal Egyetemen, Melaka Manipal Medical College-ban, Manipal Egyetemen. Saját fejlesztésű és tantárgyi szakértői kari kérdőív került bevezetésre. A kérdőív 13 közeli kérdésből állt. Az összes kérdés főleg a hallgatók étkezési szokásaira vonatkozott, beleértve az ételtípusokat, az evés gyakoriságát, a fizikai gyakorlatok gyakoriságát stb. Az összes résztvevő BMI-je standard protokoll szerint számítva és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kategorizálása szerint kategorizálva [táblázat/ábra -1] [8]. A tanulmány előtt megkapta az intézményi etikai bizottság etikai jóváhagyását és a résztvevők tájékozott beleegyezését. A vizsgálatot 12 hónapon keresztül végezték (2011. augusztus - 2012. szeptember).

[Táblázat/1. ábra]:

A BMI nemzetközi osztályozása az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által.

[Táblázat/2. ábra]:

A résztvevők BMI-indexe az étkezési gyakoriságuknak megfelelően.

A normál BMI-vel rendelkező 177 résztvevő közül 113 (64%) étkezési gyakorisága 3-4 étkezés/nap volt, amelyet 44 (25%) követett 1-2 étkezés/nap, 18 (10%) 5- 6 étkezés/nap és 2 (1%), napi 6 étkezésnél többel [táblázat/3. ábra].

[Táblázat/3. ábra]:

Normál BMI-alanyok étkezési gyakorisága, BMI-pontszáma és előfordulási profilja prevalenciával (százalékban).

Étkezések gyakorisága/nap Az alanyok teljes száma A normál BMIP-vel rendelkező alanyok száma prevalencia százaléka

1-2	65	44.	67
3-4	171	113	66
5-6	26.	18.	69
> 6	3	2	66
Teljes	265	177	66.8

Az összes résztvevő általános aktivitási profilját négy kategóriába állítottuk a testgyakorlás gyakorisága alapján: i) Ülő (Nincs fizikai gyakorlat; 0 pontszám); ii) Közepesen aktív (1-2 nap/hét; 1-2 pontszám); iii) Aktív (3-4 nap/hét; 3-4. pont); és iv) nagyon aktív (5-7 nap/hét; 5-7 pont). Ennek megfelelően a résztvevők 47% -át (124 53 férfival és 71 nővel) mérsékelten aktív kategóriának tekintették, amelyet 34% (91 16 16 férfival és 75 nő) ülő, 14% (36 25 férfival és 11) nőstények) mint aktív és 5% (14 10 férfival és 4 nővel) nagyon aktív kategóriába esett [táblázat/4. ábra].

Tevékenységi profil a résztvevők gyakorlásának gyakoriságával.

A korreláció értelmezése: A Pearson-korrelációs elemzés alacsony pozitív korrelációt mutatott ki (r = 0,09) az evés átlagos gyakorisága és a normális BMI-vel rendelkező résztvevők száma között. Az evési gyakoriság növekedése korrelál a normális BMI-vel való szám növekedésével. A korreláció azonban statisztikailag nem szignifikáns 0,05 szinten (p = 0,1). A vonatkozó szórásdiagram összefoglalja az eredményt [táblázat/5. ábra].

Szórási diagram, amely az étkezési gyakoriság és a normál BMI-vel rendelkező tanulók száma közötti alacsony pozitív korrelációt (r = 0,09 *) mutatja.

* A korreláció jelentéktelen 0,05 szinten (p> 0,05)

Vita

A világszerte legfontosabb közegészségügyi probléma a túlsúly [9]. Különböző tényezők befolyásolják az egyén azon képességét, hogy sikeresen elérje és fenntartsa az egészséges testsúlynak megfelelő energiamérleget. A családi környezet és a kortársak nyomása, szociokulturális és gazdasági kontextus, a testkép miatti aggodalom, a nem és az életkor problémái, az otthonról való étkezés és a média szokásai azok a kérdések, amelyek befolyásolhatják az egyén étkezési magatartását [10].

Annak ellenére, hogy megfelelő számú tudományos kutatási jelentés készült az étkezési magatartás testtömegre gyakorolt hatásáról, nem lehet egyhangú következtetést levonni az evési események gyakoriságának relatív fontosságának megállapításáról a súlykontroll szempontjából [11].

A rendellenes étkezési magatartás gyakran testtömeg-elégedetlenséggel jár, mivel gyakran tapasztalható azoknál az egyéneknél, akik fogyás miatt fogyókúráznak. Nasser szerint a rendellenes étkezési magatartás a múltban jórészt a nyugati társadalmakra korlátozódott [12]. Ez nyilvánvaló a korábbi tanulmányokból, amelyek az etnikumra összpontosítottak. Egyes tanulmányok fenntartják a testtömeg-elégedetlenség és a rendezetlen étkezési magatartás alacsonyabb gyakoriságát az ázsiai lakosság körében [13,14], míg mások a test elégedetlenségének magasabb tendenciájáról számolnak be a kínai karcsúság iránti fokozott vágyakozás mellett [15,16].

Egy friss kutatás alapján bebizonyosodott, hogy az evés gyakoriságának növekedése csökkenti a felesleges zsírszövet felhalmozódásának kockázatát. Emellett csökkenti az olyan krónikus betegségek kialakulásának kockázati tényezőjét is, mint a rossz glikémiás kontroll és a magas koleszterinszint [17].

A jelen tanulmány eredményadatai egyértelműen összefüggést mutattak a napi étkezés gyakorisága és a testtömeg között. Az étkezés nagyobb gyakorisága (az optimális napi 3-6 étkezés) lehetővé teszi az egészséges testsúly elérését. Ennek ellenére az egyén súlya nem kizárólag az evés gyakoriságán alapul, hanem sok tényező befolyásolja. A fő tényező az egyén életmódja lenne. Ez az elem nyilvánvaló adatunkból is, mivel a közepesen aktív életmódot folytató tanulók többségének sikerül fenntartania az egészséges testsúlyt.

A felmérés női résztvevői közül a résztvevő lakosság közel fele elismeri, hogy étkezési gyakorisága nő a menstruáció alatt vagy azt megelőzően. Ennek oka valószínűleg az adott időszakban bekövetkező hormonális változások. Néhányuk még megpróbálhatja elterelni az elméjét a kellemetlenségektől azzal, hogy több ételt fogyaszt, hozzájárulva ezzel a súlygyarapodáshoz.

A korai táplálkozási hátrányok és a későbbi súlygyarapodás közötti összefüggés az indiai lakosság számának megfelelően erősen jelzi a fokozott morbiditást [18]. Fontos megjegyezni, hogy az étkezési gyakoriság mellett az ember étrendjének egyéb aspektusai, például az elfogyasztott adagok és az energia sűrűsége is befolyásolhatják a teljes energiafogyasztást [19].

Leidy és munkatársai szerint korai a súlykontrollra meghatározott étkezési gyakoriságot ajánlani az irodalmi jelentések alapján, a tényezők hiánya miatt az elvégzett tanulmányban [20]. Jelen eredmények alátámasztják ezt az érvet, mivel megfigyelték, hogy az étkezési gyakoriság és a normál BMI-vel rendelkező egyének statisztikailag jelentéktelen alacsony pozitív korrelációja.

Korlátozás

Annak ellenére, hogy ezt a keresztmetszeti vizsgálatot megfelelő számú alanyon végeztük, a kapott adatok önjelentési válaszokon alapultak, és így semmilyen alkalmi kapcsolat nem állapítható meg egyértelműen.

Következtetés

Arra a következtetésre jutunk, hogy nagyobb a napi evés gyakorisága (optimális napi 3-6 étkezés), a súlygyarapodás minimális, így az egyén egészséges BMI-tartományon belül maradhat, tekintettel arra, hogy az étel mennyisége és minősége fogyasztott megfelelő. Figyelembe kell venni a megfelelő tudatosságot annak érdekében, hogy megelőzzék azokat a fiatalokat, akik kiszolgáltatottak az egészségtelen étkezési szokásoknak, például az étkezés elhagyásával történő fogyókúrának. Továbbá, az evési gyakoriság növekedése korrelálhat a normál BMI egyedek megnövekedett prevalenciájával is, amennyiben megfelelő testmozgás.