Az étrend és a fizikai aktivitás javítása: 12 tanulság a dohányzás visszaszorításáról

Derek Yach

1 Yale Egyetem, New Haven, CT, USA

Martin McKee

2 London School of Hygiene and Tropical Medicine, London

Alan D Lopez

3 University of Queensland, Brisbane, Ausztrália

Tom Novotny

4 Orvostudományi Kar, Kaliforniai Egyetem, San Francisco, Kalifornia, USA Thomas E Novotny professzor, rezidencia, epidemiológia és biostatisztika

Rövid absztrakt

Az Oxford Vision 2020 nevű, a krónikus betegségek világszerte várható növekedésének megakadályozását célzó partnerség nevében a szerzők azt javasolják, hogy a dohányzás visszaszorításának kísérleteiből levont 12 tanulság felhasználható legyen az egészségtelen étrendből kialakuló krónikus betegség-járványok és a a fizikai aktivitás

1.ábra

A fejlődő országoknak egyre inkább meg kell küzdeniük az elhízással és a kapcsolódó krónikus betegségekkel, valamint az éhséggel és az alultápláltsággal

Hitel: GILDEN/MAGNUM BRUCE

Idén három új könyv jelent meg a dohányzás visszaszorításának kutatásában, politikájában és tevékenységében globálisan elért haladásról. 1 - 3 Ezenkívül Sir Richard Doll ebben az évben arról számolt be, hogy 50 éve követte a brit orvosokat, hogy dokumentálják a dohányzás egészségükre gyakorolt hatását. 4 Áttekintettük az ezen új szövegekben jól leírt bizonyítékokat és megközelítéseket a dohányzás visszaszorítására az egészségtelen étrend kockázati tényezőinek gyors növekedése és a fizikai aktivitás hiánya miatt. Az Oxford Vision 2020 folyamat részeként 5 javaslatot tettünk a dohányzás visszaszorításának 12 tanulságára, amelyek felgyorsíthatják az új közegészségügyi fenyegetések elleni küzdelmet. A dohányzás visszaszorításának egyéb közelmúltbeli felismeréseire is támaszkodtunk az egyéb krónikus betegségek kockázatának kezelése terén. 6 - 8

1. Korán és gyakran foglalkozzon az egyéni felelősség és a kollektív vagy környezeti fellépés kérdésével

Ez a kérdés vitatja a kormány szerepét az egyén szerepével szemben, és a kérdés mindkét oldalával foglalkozni kell. Az Egészségügyi Világszervezet ottawai oklevelében foglalt kijelentése azonban továbbra is érvényes: „Az egészséges választásnak kell a könnyű választásnak lennie.” 9 Az egyéni felelősség csak abban a társadalomban érheti el teljes hatását, ahol a kormányok, a magánérdekek és más szektorok együtt dolgoznak az egészséges döntéseket hozó egyének támogatásában. Minden társadalomban külön támogatást igényelnek azok a gyermekek, akik nem kompetensek és nem is képesek teljes körűen megalapozott döntéseket hozni az egész életükre az egészségükre kiható viselkedésről.

2. A kár bizonyítéka szükséges, de nem elegendő a szakpolitikai változások motiválására

Habár elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a világos politikák irányításához például a só, a cukor és a zsír csökkentésére az étrendben és a fizikai aktivitás elősegítésére, néhány alapvető epidemiológiai hiányosságot meg kell szüntetni a fejlődő országok étrendjeivel és eredményeivel kapcsolatban. Ez a bizonyos területeken tapasztalható bizonytalanság és az ebből fakadó további kutatások felhívása felhasználható a politikai változások késleltetésére, és néhány érdekelt fél valószínűleg továbbra is vitatja a bizonyítékokat. A fennmaradó tudásbeli hiányosságok felszámolásához szükséges kutatások elvégzése ezért fontos a fennmaradó bizonytalanság megszüntetése érdekében, különös tekintettel az elhízás egészségügyi hatásaira.

3. A cselekvési döntéseknek nem kell megvárniuk a beavatkozások hatékonyságának bizonyítékát

A dohányzás visszaszorításának kezdeti beavatkozásai nem bizonyítékokon alapultak, hanem akkoriban megalapozott megítélést jelentettek. Ebből a tapasztalatból most már egyértelműen kiderül, hogy az olyan cselekvések, mint a reklám korlátozása, az árképzési beavatkozások és a széleskörű közösségi projektek hatékonyan képesek megváltoztatni a viselkedést. Ez a tudás és az intuitív megközelítés lehetővé teszi számunkra, hogy kidolgozzuk az étrend és a fizikai aktivitás beavatkozásait. Ezt úgy kell megtenni, hogy kritikusan értékelhetők legyenek a hatékonyság és az idővel elvégzett kiigazítások szempontjából. Az Oxford Vision 2020 ennek alapján skálázható demonstrációs projektek kidolgozását tervezi.

4. Teljes körűen hajtsa végre az ismert beavatkozásokat

A dohányzás abbahagyásának hatékony módszereinek meghatározása nem vezetett széleskörű alkalmazásukhoz. A krónikus betegségek halálozásának és súlyosságának 2020-ig történő csökkentése érdekében meg kell növelnünk a dohányzás abbahagyásának arányát a jelenlegi dohányosok körében és a fogyás arányát a túlsúlyosak vagy elhízottak körében, és más módon is javítanunk kell az étrendet. A dohányzás megkezdésének abbahagyása és a gyermekkori elhízás trendjeinek megfordítása csak jóval 2020 után lesz hatással.

A dohányzás abbahagyása a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás gyors csökkenéséhez vezet: a túlzott kockázat durván megfeleződött egyéves dohányzás-absztinencia után. Sürgősen fel kell számolni a dohányzás abbahagyására irányuló programok végrehajtásának akadályait, például az egészségügyi dolgozók képzettségének hiányát; korlátozott infrastruktúra a beavatkozások támogatására; költségtérítési kérdések tanácsadással, gyógyszerekkel és intervenciós terjesztéssel kapcsolatban; és a dohányosok vonakodása a leszokást segítő drogok használatától.

Bizonyíték van a szérum koleszterin koncentráció csökkentésének és a fizikai aktivitás növelésének a szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt jótékony hatásaira, a magas vérnyomás esetén a sóbevitel csökkentésére, a cukorbetegségre pedig a gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelésére. Az elhízás tekintetében jelenleg hiányoznak a hatékony beavatkozások bizonyítékai. Stratégiát kell kidolgozni az elhízás, mint krónikus relapszusos rendellenesség kezelésére, amely több fogyási kísérletet és hatékony gyógyszerek alkalmazását igényelheti, amelyeket a közegészségügyi közösséggel együttműködve fejlesztettek ki.

5. Meg kell oldani a fejlődő országok valós és vélt igényeit és aggályait, még akkor is, ha ezek meghaladják a kezelt kockázat kezdeti körét

A dohányzás visszaszorítása szempontjából ez azt jelentette, hogy a dohányzás minden formájával foglalkozni kell, nem csak a cigarettával, és figyelembe kell venni a dohánytermesztők aggályait, és meggyőző bizonyítékot kell szolgáltatni arról, hogy megélhetésük középtávon nem volt veszélyben.

Az étrend és a táplálkozás tekintetében a fejlődő országok igényei és aggályai összetettebbek lesznek. Szoros együttműködésre lesz szükség az éhség, a mikrotápanyagok hiánya és általában az alultápláltság kezelésére, valamint a túlsúlyos és krónikus betegségek megelőzésére irányuló politikák kidolgozásán dolgozók között. A cél az optimális étrend mindenki számára történő népszerűsítése. Megköveteli továbbá, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a támogatásokkal és a megműveltekkel kapcsolatos döntésekkel kapcsolatos összetett mezőgazdasági és gazdasági kérdésekre.

6. Minél átfogóbb az intézkedéscsomag, annál nagyobb a hatás

A szűkös megközelítéseket általában az étrend és a fizikai aktivitás kapcsán hangsúlyozzák - több testmozgás az iskolákban, több oktatás a munkahelyen stb. Kevesen vesznek tág perspektívát.

Azoknak, akik átfogó intézkedéscsomagot hajtanak végre a dohányzás visszaszorítására, illetve az étrend és a fizikai aktivitás javítására, meg kell érteniük, hogy a kormányok hol vannak korlátozva cselekedeteikben, hogy segítsenek nekik megoldásokat találni. Például egyes országokban alkotmányos akadályai vannak a dohányreklámok teljes betiltásának: ez egy olyan megoldás, hogy támogassuk őket törvényeik határáig, és ugyanakkor többet fektessünk be a hatékony ellenreklámba.

Fontos kerülni az átfogó programok boncolgatását az egyes komponensek hatékonyságának megállapításánál. Az összetevők együttesen létrehoznak egy társadalmi és politikai miliőt, amely kollektívan működik, nem pedig külön elemként.

7. Kulcsfontosságú a széles alapú, jól hálózatba kötött, vertikális és horizontális koalíció

A vertikális koalíciók az egészségügyi szolgáltatások minden szintjét magukban foglalják - a helyi egészségügyi osztályoktól kezdve a regionális és nemzeti hatóságokon át a WHO-ig. Egyre egyértelműbb, hogy az egészségügyi ellátás hagyományos határain kívüli szereplők széles körét kell bevonni, és gyakran ösztönözni kell őket arra, hogy vállalják a vezetést a probléma bizonyos vonatkozásaiban. De az egészségügyi dolgozóknak továbbra is átfogó irányítást és vezetést kell biztosítaniuk. Ezt a WHO dohányzás-ellenőrzési keretegyezményével érték el az ENSZ-ben, a nem kormányzati szervezetek körében, és korlátozott mértékben számos kormány részlegein keresztül. Többet kell azonban tenni az étrendért és a fizikai aktivitásért.

8. A dohányzás visszaszorításának támogatásában bekövetkezett változás évtizedes erőfeszítéseket igényelt a médiaértő és politikailag megfontolt vezetők vezetésével

A globális áttörés azzal járt, hogy Gro Harlem Brundtland, mint a WHO főigazgatója hajlandó volt egy népszerűtlen témával foglalkozni, gyakran beszélve arról, hogy a dohányzás az államfők, a nagy adományozók és az iparban élők számára globális problémát jelent. De az 1960-as évek óta előrelépés történt a Királyi Orvosok Főiskolája és az Egyesült Államok általános sebészének jelentései révén a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény tartalmának tudományos megalapozása érdekében. Az érdekvédők és a nem kormányzati szervezetek kulcshálózatai így felhatalmazást kaptak arra, hogy támogassák ezt az első nemzetközi egészségügyi szerződést. Ilyen nemzetközi érdeklődés csak korlátozott mértékben fordult elő az étrenddel és a fizikai aktivitással kapcsolatban.

9. A szerény, jól elköltött pénzeknek hatalmas hatása lehet, de egyértelmű célok nélkül a finanszírozás nem biztos, hogy fenntartható

Egyes országok kitűzték a dohányzás visszaszorításának célkitűzéseit, de ezek után nem finanszírozták erőforrásaikat. Mind a dohány, mind az étrend tekintetében nincsenek elfogadott célok vagy nemzetközileg elfogadott előrehaladási mutatók. Rendkívül hasznos lehet egy globális kezdeményezés ezeknek a kiválasztott országok számára történő fejlesztésére; a számadatok érdekképviseleti és költségvetési célokra is felhasználhatók. A pénzügyminisztériumoknak és az egészségügyi minisztériumoknak egyaránt bizonyítékokra van szükségük a szűkös források elosztásához a megelőző egészségügyi beavatkozásokhoz. Sokkal könnyebb finanszírozni az egészségügyi ellátórendszereket, mint a prevenciós programok, de a másodlagos és a tercier orvosi ellátások széles körű hatásai sokkal kevésbé költséghatékonyak, mint a dohányzás elleni védekezés megelőző, politikán alapuló beavatkozásai. Ezt a megértést ki kell terjeszteni az étrend és az elhízás kontrollprogramjaira is.

10. Az önelégültség, hogy a múltbeli cselekvések a jövőben jól szolgálnak, hátráltathatja a jövőbeni előrehaladást

A dohányzás-ellenőrzés terén elért összes előrelépés ellenére az a lényeg, hogy a globális fogyasztás, bár lassan, de tovább növekszik. Kevés ország érte el a dohányzás elterjedtségének tartós, évente több mint 2% -os csökkenését egy évtizede (bár Dél-Afrika nyolc év alatt évi 6% -os csökkenésről számolt be). Az a képesség, hogy egy ilyen hatalmas közegészségügyi problémával csak lassan tudunk visszaesni, azt jelenti, hogy újból meg kell vizsgálnunk politikánkat és beavatkozásainkat. Meg kell fontolnunk, hogy mi szükséges az éves 8-10% -os csökkenés eléréséhez, majd a dohányzás prevalenciájának jóval 10% alatti fenntartásához minden társadalmi osztályban és etnikai alcsoportban.

Ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a dohányzásmentes politikára, a dohányárak emelkedésével és a dohányzás abbahagyásának segédeszközökhöz való jobb hozzáféréssel, akkor az egy főre eső dohányfogyasztás nagyobb mértékű csökkenését érheti el. Új megközelítéseket is figyelembe kell venni, beleértve a sima csomagolás használatát és az egészségorientált kereskedelempolitikát.

Az étrend és különösen az elhízás terén még mindig nincs elegendő kutatás a közösségi alapú beavatkozásokról a legjobb gyakorlatok bemutatására. Nagyszabású, közösségi alapú kutatásra van szükség az elhízás, valamint a rossz étrend és a fizikai inaktivitás egyéb káros következményei elleni haladás bizonyításához.

11. A dohány- és élelmiszeriparral való kapcsolattartás szabályainak eltérőeknek kell lenniük, és folyamatosan felülvizsgálat alatt állnak

Az elmúlt években a közegészségügyi közösség hivatalosan nem találkozott a dohányiparral, kivéve az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központjait és a WHO-t a termékszabályozásról szóló rögzített vitáikban. Ez tükrözi a dohányipar régóta tett erőfeszítéseit a tudományos bizonyítékok manipulálására és elferdítésére, amint azt az Egyesült Államok peres eljárásai során közzétett belső dokumentumai feltárták. 10.

Míg a dohányiparral folytatott konstruktív párbeszéd továbbra is csak távoli kilátás, amíg vitathatatlanul nem tudják megmutatni, hogy megváltoztak, az élelmiszeriparral való kapcsolattartás más, mivel a dohánnyal ellentétben az élelmiszer nem rendeltetésszerű használat esetén káros. Itt lehetőség van olyan kérdések közös feltárására, mint a gyermekek számára történő marketing, a fizikai aktivitás és az egészséges táplálkozás előmozdítására irányuló közös fellépés, valamint a kiemelt fontosságú kutatások támogatása - bár fontos felismerni, hogy még a felelős iparágak számára is léteznek kereskedelmi nyomások, és a dohányipar megfigyelése a hatékony éberség szükségességét jelzi. Az Oxford Vision 2020 kiválasztott másokkal, például a Nemzetközi Üzleti Vezetők Fórumával vezető szerepet tölthet be a kormányok, nem kormányzati szervezetek, az élelmiszeripar és az egyetemek bevonásával folytatott konzultációk kidolgozásában.

12. A kockázati tényezők irigysége káros - közös megközelítésre van szükség

Mivel a média és mások az elhízásra koncentráltak, kevesebb figyelmet fordítottak a dohányzásra. A közegészségügyi kutatásokat és beavatkozásokat finanszírozó ügynökségek emiatt megváltoztathatják finanszírozási kritériumaikat. Úgy tűnik, hogy egy időben egy-egy fő közegészségügyi problémára kell összpontosítani, és így verseny folyik a figyelemért és a finanszírozásért. Sürgősen szinergiákat kell kiépítenünk, nem pedig a dohányzás elleni küzdelemben aktívak és az étrenddel és a fizikai aktivitással foglalkozók között. Fontos, hogy ne csak a konkrét okok miatt elhunytak számát vegyék figyelembe, hanem a közegészségügy holisztikus megközelítésének kialakítását, amely több kockázati tényezőt is magában foglal. Az érdekelt felekből álló nagykoalíció többet tehetne a közegészségügyi politika megváltoztatásáért, mint amennyire egymástól elzárva dolgozhatnának.

Összegző pontok

A dohányzás-ellenőrzés előrehaladása magas szintű, tartós érdekképviseletet és politikai érzéket igényelt; az elhízás kezelésében elért haladás ugyanezt igényli

A dohányzás a média figyelmének elmozdulása ellenére továbbra is komoly globális fenyegetést jelent

A táplálkozással és a dohányzással kapcsolatos egészségügyi problémákkal kapcsolatos közös megközelítés lehetőségeit elhanyagolták

Az élelmiszeriparral való pozitív kölcsönhatás lehetősége a közös megoldások megtalálásában továbbra is magas, feltéve, hogy az ipar átlátható

Megjegyzések

Köszönjük az Oxford Vision 2020-nak, hogy támogatta a Dohány Munkacsoportot, és különösen társszponzorai az Oxfordi Egyetem és a Novo Nordisk A/S.

Közreműködők: A DY két évtizede a közegészségügyi politikában dolgozott nemzeti és nemzetközi szinten. A WHO-ban részt vett az Egészség mindenkinek stratégiában; a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezmény; az étrendre, a fizikai aktivitásra és az egészségre vonatkozó globális stratégia; és egy új stratégia a nem fertőző betegségekről. Az MMcK az egészségügy és az egészségügy területén folytatott nagy kutatási programot irányítja, számos európai ország bevonásával, és az Európai Közegészségügyi Lap főszerkesztője volt. A TN a Világbank közegészségügyi tanácsadója volt az egészségügyi rendszerek reformjával kapcsolatban; az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálatában dolgozott, segédorvosként és a nemzetközi és menekültek egészségével foglalkozó helyettes titkárhelyettesként tevékenykedett; és széles körben publikált a dohányzás visszaszorításáról, a HIV/AIDS-ről és a közegészségügyi gyakorlatról. Az ADL 22 évig dolgozott a WHO-ban, és vezető epidemiológus és a dohányprogram vezetője volt. Széles körben publikált a halálozási elemzésekről és a halál okairól, és társszerzője a globális betegségterhelés-tanulmánynak.

Finanszírozás: A DY fizetett tanácsadója volt az Oxford Vision projektnek (amelyet az Oxfordi Egyetem és a Novo Nordisk közösen finanszírozott), és az Oxford Vision támogatása fontos volt a cikk elkészítéséhez. Az MMcK megkapta a Novo Nordisk utazási költségeit az Oxford Vision 2020 találkozókon való részvételért. A TN támogatást kapott a Kaliforniai Egyetem San Franciscótól, a Nemzeti Egészségügyi Intézetektől, a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központoktól és az Európai Bizottságtól.

Versenyző érdekek: A finanszírozáson túl nincs bejelentve.