Belgyógyászat

MONTREAL - Az elhízott betegeknek gyakran vannak olyan élettani problémáik, amelyek együttesen a pulmonalis artéria magas vérnyomásának téves diagnózisához vezethetnek a Duke University Medical Center, Durham, N.C. kutatói szerint.

Az erőkifejtési nehézlégzés jelenléte ezeknél a betegeknél gyakran echokardiogramhoz és megemelkedett jobb kamrai szisztolés nyomáshoz vezet. "Gyakran a nyomás csak enyhén emelkedik, és ezek a betegek nem igazán szenvednek pulmonalis artériás hipertóniában, de mindenképpen kiértékelésre irányítják őket" - mondta Dr. Terry A. Fortin az Amerikai Mellkasorvosok Főiskolájának éves ülésén.

A pulmonalis artériás hipertónia (PAH) diagnosztikai stratégiáinak értékeléséhez ebben a gyakran nagyon tüneti populációban Dr. Fortin és munkatársai a Duke Egyetemen retrospektíven értékelték a PAH gyanúja miatt elküldött betegek egymást követő szívkatéterezési adatait.

A feltételezett PAH-t úgy definiálták, mint az átlagos pulmonális artériás nyomás (mPAP), amely meghaladja a 25 mm/Hg-t, a pulmonalis kapilláris éknyomás (PCWP) kevesebb, mint 15 mm/Hg, és a pulmonalis vaszkuláris ellenállás (PVR), amely nagyobb, mint 3 faegység. A bal kamra szisztolés diszfunkciójában szenvedő betegeket, a PAH-t egyértelműen ismert szindrómával társították, vagy a szignifikáns szelep- vagy tüdőbetegségben szenvedő betegeket kizárták. Ez 78 elhízott, enyhe pulmonális hipertóniában szenvedő beteget hagyott maga után, akinek mPAP-értéke meghaladja a 25 mm/Hg-t, a PVR pedig kevesebb, mint 5 faegységet - mondta Dr. Fortin, a Duke University Medical Center.

Ebből a 78 betegből 40-nek olyan kiindulási szindróma vagy állapota volt, amelyről a kutatók úgy vélték, hogy megfelelően magyarázzák a betegek PH-ját a munka után. Ezek a betegségek közé tartoztak a kötőszöveti megbetegedések, a veleszületett szívbetegségek, a krónikus tromboembóliás betegségek, a portopulmonáris betegség, a súlyos tüdőbetegség, a nagy teljesítményű arteriovenózus söntök és a bal oldali szelep betegség.

Ezeknek a betegeknek a kiküszöbölése 38 betegnél emelkedett mPAP-t eredményezett, amely olyan tényezők konstellációjával társult, amelyek együttesen PH-t eredményeztek, bár talán nem PAH-t, mondta Dr. Fortin. A legtöbb nő 60 év átlagéletkorú volt. Mindegyik magas vérnyomásban szenvedett, és gyakorlatilag mindegyik testtömeg-indexe meghaladta a 30-at; fele testtömeg-indexe (BMI) meghaladta a 40. Közel kétharmaduk cukorbetegségben és/vagy alvászavarban szenvedett.

"Az előkatéterezéses diagnosztikai tesztek gyakran megemelkedett jobb kamrai szisztolés nyomást mutattak a beutaló szív visszhangján, és ez tipikusan az oka annak, hogy a betegeket hozzánk küldték" - magyarázta Dr. Fortin. Sok betegnél megnőtt az artéria mérete, és a jobb pitvarméretük vagy a jobb kamrában csökkent kontraktilitásuk aggasztó volt. A betegek körülbelül fele hipoxémiás, és néhányan szénhidrátosak voltak, "ami nem feltétlenül várható a pulmonalis hipertóniában" - tette hozzá Dr. Fortin.

Az alacsony tüdőmennyiség gyakori volt, és sok betegnél csökkent a szén-monoxid (DLCO) diffúziós képessége. Két betegnél csak a jobb kamrai szisztolés nyomás emelkedett.

"A szívkatéter adatait tekintve a PVR-k nem voltak egészen 3 [Wood-egységek] a legtöbb betegben, és ha megoszlatja őket megnagyobbodott és normális jobb kamrákkal, akkor kissé eltérnek, de statisztikailag nem." . A nyomozók az átlagos pulmonális nyomás enyhe, de statisztikailag nem jelentõs különbségét is megállapították, a megemelkedett nyomások túlsúlyával, amint az a jobb jobb kamrákban várható volt. Összességében a betegek szívindexe normális volt, és nem voltak nagyon betegek.

Csak egy betegnél volt pulmonalis artériás magas vérnyomás, amelynek alapja a PCWP kevesebb, mint 15 mm/Hg és a PVR nagyobb, mint 3 - mondta Dr. Fortin. A hipoxémia, a hiperkarbia, az alacsony teljes tüdőkapacitás és a DLCO mind az elhízással, a hipoventilációval és az alvászavarokkal függ össze - jegyezte meg.

"Nehogy azt gondolja, hogy az elhízott embereknek soha nincs pulmonalis hipertóniája, gyorsan sikerült 13 olyan beteget felkutatnom ... akik kórosan elhízottak, 40-nél nagyobb BMI-vel, akiket klinikánkon láttunk" - mondta Dr. Fortin. „Mindegyiknek 25-nél nagyobb volt az mPAP-ja, emelt pulmonalis vaszkuláris ellenállással. Valójában az átlagos pulmonalis artéria nyomásuk 60, a PVR 12, míg a szívindexük nagyon alacsony volt; ezek nagyon betegek voltak. ”

A tanulmány kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy számos tényező járulhat hozzá a PAH téves diagnózisához, beleértve a szisztémás hipertóniát, az elhízást, az alvászavaros légzést és a hipoventilációt, valamint a megemelkedett pulmonalis kapilláris éknyomást.

"Nem szabad feltételezni, hogy a visszhang által megemelkedett jobb kamrai szisztolés nyomáson szenvedő betegek pulmonalis artériás hipertóniában szenvednek" - figyelmeztetett Dr. Fortin. „A pulmonalis kapilláris éknyomás és a diasztolés diszfunkció okozhat okot.”

A súly, az alvászavarok, a magas vérnyomás, a hipoxémia és a cukorbetegség agresszív kezelése korlátozhatja a diasztolés diszfunkció és a másodlagos pulmonalis hipertónia kialakulását, bár ezt könnyebb mondani, mint megtenni - tette hozzá.

"Az ilyen rendellenességek komplexumában szenvedő betegeknek gyakran vannak hasonló eredményeik, mint a teljes PAH-ban, és ezért a szív katéterezésére van szükség ennek rendezéséhez" - magyarázta Dr. Fortin. "Úgy gondolom, hogy a diagnosztikai vizsgálatnak feltétlenül magában kell foglalnia az alvásvizsgálatokat is, mivel e betegek 70% -ának olyan alvászavarai voltak, amelyeket nem feltétlenül diagnosztizáltak a bemutatáskor."