Az elhízás mely mutatói kapcsolódnak a depressziós tünetekhez és kinek?

Absztrakt

A szerzők megkérdezték, hogy az elhízás mérése milyen összefüggésben van a depressziós tünetekkel, hogy ez a kapcsolat nemenként különbözik-e, és hogy a fáradtság és a válasz torzításának kontrollálása befolyásolja-e a kapcsolatot. A vizsgálatban 129 alany (66 férfi, 63 nő) mintája vett részt, átlagéletkoruk 36,9 év, átlagos testtömeg-indexük (BMI) 26,4 volt. Értékelték a depressziós tüneteket, a fáradtság szintjét, a válasz torzítását és az antropometriát. Nőknél, de férfiaknál nem, a BMI és az ideális testtömeg százaléka összefüggött a depresszióval. A testzsír százaléka azonban nem mutatott kapcsolatot a depresszióval a fáradtság és a válasz torzításának kontrollálása után. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a nők depressziós tüneteit jobban befolyásolja a testméret, mint a testzsírösszetétel, míg a férfiak depressziós tünetei nem kapcsolódnak az elhízáshoz.

A túlsúly vagy az elhízás elterjedtsége az Egyesült Államok felnőtt lakosságában az elmúlt évtizedben akár 60% -kal is növekedett, 1 ami jelentős egészségügyi problémát jelent. Az elhízás depresszióval jár, 2, 3, de nem egyszerű vagy egyetlen összefüggésben; 4 a depresszió és az elhízás közötti kapcsolatot valószínűleg számos zavaró tényező befolyásolja. 5 A depresszió és az elhízás közötti összefüggések megértésében nagy nehézség az, hogy egyes elhízott személyek depressziós állapotuk esetén nem fordulhatnak orvoshoz. Így a depressziós tünetek jellege bizonytalan a kezelést nem igénylő elhízott személyeknél.

Sőt, néhány tanulmány a mintáikban azt találta, hogy az elhízás nem kapcsolódik a depresszióhoz. Az ezen a területen végzett tanulmányok áttekintésében Friedman és Brownell 6 arról számolt be, hogy sok tanulmányban nem sikerült jelentős különbségeket találni a depressziós tünetekben az elhízott és nem elhízott egyének között. Ezek a kutatók azt feltételezték, hogy ennek a nullpontnak az alapja a tanulmány jelentős heterogenitása volt. Így egy kockázati tényező modellt javasoltak azoknak a személyeknek az azonosítására, akikre az elhízás miatt az életminőséget leginkább veszélyeztetik, valamint a működés leginkább érintett területeinek megértésére. Az egyik tényező, amely befolyásolhatja az elhízás és a depresszió kapcsolatát, a nem. Istvan és mtsai. 7 nem talált szignifikáns kapcsolatot az elhízás és a depresszió között 1237 férfiban, míg az elhízás szignifikánsan összefügg a fokozott depresszióval 1616 nő között.

Hagyományosan úgy gondolják, hogy a nők érzékenyebbek a súlyukra és az elhízásra, mint a férfiak. Faith és mtsai. pozitív összefüggést talált a neurotizmus és a testtömeg-index (BMI) között nőknél, férfiaknál azonban nem. 8 Feltűnőbb: Carpenter és mtsai. számoltak be arról, hogy a nők elhízása a súlyos depresszió prevalenciájának 37% -os növekedésével járt együtt, míg a férfiak körében az elhízás a súlyos depresszió prevalenciájának csökkenésével járt. 9.

Az elhízott egyéneknél is gyakori panasz a fáradtság. A túlzott testzsír káros következményekkel jár az immunrendszerre, a megnövekedett gyulladásos citokinek közvetítésével. 10, 11 Ezen túlmenően, az elhízás fáradtságát a megnövekedett alvási problémák, a kísérő orvosi betegségek, a pszichiátriai rendellenességek és az elhízással összefüggésben önmagában felderítetlen anyagcsere-folyamatok okozhatják, a gyulladásos citokineken túl is. 12.

A fáradtság a hangulati rendellenességek gyakori tünete, a súlyos depressziós rendellenesség, a bipoláris rendellenesség és a disztimikus rendellenességek egyik legfontosabb diagnosztikai tünete. 13 A nyomozók azt is felvetették, hogy a fáradtság és a depresszió átfedő állapotok, amelyek hasonló mögöttes mechanizmusokkal rendelkezhetnek. 14, 15 Ráadásul a túlsúly okozta alacsonyabb vitalitás vagy lassabb testi tevékenység összekeverhető a depresszióval és a fáradtsággal. Yancy és mtsai. 16 beszámolt arról, hogy a magasabb BMI alacsonyabb vitalitással társult 1168 férfi veteránnál.

Az elhízás fogalmának különböző módjai vannak; melyek egy része rendkívül technikai módszereket alkalmaz a testzsír értékelésére, míg mások inkább a megjelenéshez kapcsolódnak. Definíció szerint az elhízás túlzott testzsírt jelent, nem pedig túlzott relatív súlyt. Természetesen a megnövekedett testzsír általában megnövekedett teljes testtömeggel jár együtt, ezért a relatív súlyú indexeket általában az elhízás diagnosztizálására és az elhízott személy kezelésének előrehaladásának nyomon követésére használják. 18 A relatív súly egyik általánosan használt mutatója a BMI (testtömeg [kilogrammban] osztva a magasság négyzetével [m 2]), amely pontosan megjósolja az elhízással kapcsolatos morbiditást és mortalitást. 19 Az 1920-as évek elején a Metropolitan Life Insurance Company az ezekhez a súlyokhoz kapcsolódó alacsonyabb halálozási ráták miatt ideális, kívánatos, vagy más néven egészséges súlyokat tartalmazó táblázatokat kezdett el közzétenni. 20 Bioelektromos impedancia mérésekkel meg lehet adni a testvíz indexét; ez a technika kiszámítja a testzsír (zsírszázalék) és a sovány tömeg százalékát az ellenállás ohmjának felhasználásával. 21

Ez a tanulmány megvizsgálta az elhízás és a depressziós tünetek közötti kapcsolatot egyébként egészséges személyeknél. Először azt szerettük volna megtudni, hogy melyik elhízásmérés kapcsolódik ilyen tünetekhez. Ezután megvizsgáltuk, hogy a depresszió és az elhízás közötti kapcsolat különbözik-e férfi és női alanyok között. Mivel a fáradtság tünetei mind a depressziót, mind az elhízást befolyásolják, és mivel a hangulat önbecsülése érzékeny a társadalmilag kívánatos válaszadásra, megvizsgáltuk a depresszió és az elhízás kapcsolatát nemenként, miután megválasztottuk a válasz torzítását és a fáradtság tüneteit.

MÓDSZER

Tárgyak

129 alanyból álló csoportot (66 férfi, 63 nő) toboroztak hirdetések és szájról szájra utalás útján. Az alanyokat tanulmányoztuk, miután írásos beleegyezést kaptunk, amelyet a Kaliforniai Egyetem, a San Diego Institutional Review Board jóváhagyott.

A beiratkozást 25 és 50 év közötti tantárgyakra korlátoztuk; az ideális testtömeg 200% -át meghaladó résztvevőket kizárták, hogy elkerüljék a súlyos kóros elhízással járó egyéb betegségek megzavarását. 22 Az alanyokat kizárták, ha pszichiátriai rendellenességgel, bármilyen egészségügyi problémával küzdöttek, vagy vényköteles gyógyszert szedtek.

Antropometriai adatok mérése

Az alanyokat arra utasították, hogy vegyék le a cipőiket, a zsebükben lévő tárgyakat és a külső ruházatot, kivéve a világos inget és nadrágot. A súlyt 0,1 kg pontossággal, a magasságot 0,1 cm pontossággal mértük. A súlyt és a magasságot használtuk a BMI Kg/m 2 -ként történő kiszámításához. Az ideális testsúlyt a Metropolitan Life táblázatokkal határoztuk meg. 23

A testzsír százalékát az RJL Bio-electric Impedance System és a Cyprus 1.2 Body-Composition Analysis szoftverrel (Clinton Twp., MI) mértük. A bioelektromos impedancia értékelés megbízhatósága a jelentett résztől függően 0,972 és 0,983 között volt. 24.

Az ellenállási ohmokat használó képleteket használtuk a sovány tömeg kiszámításához, a testtömegű sovány tömeget pedig a testzsír százalékának kiszámításához.

Pszichológiai értékelés

A résztvevők elkészítették az Epidemiológiai Tanulmányok Központ – Depresszió Skálát (CES – D), egy gyakran használt önjelentési skálát, amelyről kiderült, hogy megbízható és érvényes a depresszió tüneteinek értékelésére. 25

A résztvevők kitöltötték a Profile of Mood States (POMS – SF) rövid formanyomtatványt. 26 A POMS – SF Depresszió/Elutasítás és a Fáradtság/Inercia alskála érdekelt minket. A POMS – SF depresszió/elutasítás alskála a személyes értéktelenséget, kilátástalanságot, kétségbeesést, érzelmi elszigeteltséget, szomorúságot és bűntudatot méri. A POMS – SF Fáradtság/tehetetlenség alskála a fáradtságot, a tehetetlenséget és az alacsony energiaszintet méri. A POMS – SF mindkét alskálájának megbízhatósága megalapozott; belső konzisztencia megbízhatósági együtthatóik 0,81 és 0,91 között mozognak.

A résztvevők kitöltötték a Marlowe-Crowne Social Desirability Scale-t (MCSDS) is, amely a válasz torzításának általánosan használt mértéke. A megemelt pontszámok azt sugallják, hogy a résztvevő védekező lehet és alulbecsülheti a pszichológiai tünetek valódi tapasztalatait. 27, 28

Statisztikai analízis

A résztvevők jellemzői közötti nemi különbségek vizsgálatához független t-tesztekkel elemeztük az adatokat. Ezután megvizsgáltuk az elhízás mértékének és az MCSDS, a POMS – SF fáradtság és a depressziós tünetek közötti összefüggést egyszerű korrelációkkal és részleges korrelációkkal.

Az egyes változók relatív fontosságának vizsgálatához hierarchikus lineáris-regressziós elemzést végeztünk nőkben, a CES – D pontszám függő változóként. Az MCSDS-pontszámokat a modell 1. lépésében vezettük be a válasz torzításának ellenőrzése érdekében. A POMS – SF fáradtsági pontszámokat a 2. lépésben, a BMI-t pedig a modell 3. lépésében adtuk meg. A BMI és az egyéb elhízási mutatók közötti multikollinearitás miatt a BMI-t választották a legszembetűnőbb elhízással kapcsolatos intézkedésnek. Ugyanezt az elemzést megismételték a POMS – SF Depresszióval, mint függő változóval annak érdekében, hogy értékeljék ezt a kapcsolatot a depresszió több mértéke között.

EREDMÉNYEK

A résztvevők jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A BMI tartománya a férfiaknál 18,3–37,9, a nőknél 18,0–40,4 volt. Nem voltak szignifikáns különbségek az átlagos szisztolés vagy diasztolés vérnyomás, BMI, CES – D vagy POMS – SF depresszió pontszámok között a férfiak és a nők között. Azonban a nőknél magasabb volt a zsírtartalom (p = 0,01), és magasabb volt a POMS – SF fáradtság pontszáma (p = 0,05).

ASZTAL 1

A vizsgálati alanyok demográfiai és klinikai jellemzői

Jellemző Férfiak (N = 66) Nők (N = 63)

Kor, évek	37,7 ± 7,4	36,9 ± 8,1
Átlagos szisztolés vérnyomás, Hgmm	131,5 ± 12,7	121,1 ± 14,9
Átlagos diasztolés vérnyomás, Hgmm	77,5 ± 9,3	73,3 ± 10,5
Testtömeg-index (Kg/m 2)	27,0 ± 5,7	26,9 ± 6,3
Ideális testtömeg, arány	1,17 ± 0,25	1,17 ± 0,27
Testzsír, % **	20,8 ± 7,8	37,7 ± 10,6
CES – D	11,3 ± 10,5	11,3 ± 9,6
POMS – SF depresszió	3,7 ± 5,4	3,7 ± 5,0
POMS – SF fáradtság *	3,7 ± 3,6	4,8 ± 4,1

CES – D: Epidemiológiai Tanulmányok Központja - Depressziós skála; POMS – SF: A hangulati állapotok profilja - rövid forma.

BMI: Testtömeg-index; % Zsír: testzsír százalék; CES – D: Epidemiológiai Tanulmányok Központja - Depressziós skála; POMS – SF: Hangulati állapotok profilja - rövid forma; MC társadalmi kívánatosság: Marlowe-Crowne szociális kívánsági skála pontszám.

BMI: Testtömeg-index; % Zsír: testzsír százalék; CES – D; Epidemiológiai Tanulmányok Központja - Depressziós skála; POMS – SF hangulati állapotok profilja - rövid forma.

A depressziós tünetek ezen előrejelzőinek relatív jelentőségének vizsgálatához hierarchikus lineáris-regressziós elemzést végeztünk a CES – D függvényként. Mivel férfiaknál nem volt összefüggés az elhízás és a depresszió között, ezeket az elemzéseket csak nőknél végezték. Az általános modell szignifikánsan megmagyarázta a depressziós tünetek varianciájának 35,4% -át (p 2, 3 Ezenkívül nemi különbségeket figyeltek meg az antropometriai intézkedések és a depressziós tünetek közötti összefüggésben. vajon ezek a kapcsolatok különböznek-e a férfiak és a nők körében, miután kontrolláltuk a válasz torzítását és a fáradtság tüneteit.

Megállapítottuk, hogy a BMI összefügg a depressziós tünetekkel, a CES – D és a POMS – SF Depresszió skálán mérve. Ez a megállapítás a társadalmi kívánság és a fáradtság ellenőrzése után is felmerült. Érdekes, hogy a zsírtartalom százaléka nem volt összefüggésben a depressziós tünetekkel, miután a fáradtság tüneteit figyelembe vették. A zsírösszetétel erősen korrelált a fáradtság tüneteivel. Így a fáradtság ellenőrzése után a százalékos zsír és a depressziós tünetek közötti kapcsolat már nem volt szignifikáns.

Amikor megvizsgáltuk az elhízás és a depressziós tünetek kapcsolatát minden nemben külön-külön, azt találtuk, hogy az elhízás a nőknél a depressziós tünetekkel függ össze, a férfiaknál azonban nem. Ezután újra lefuttattuk az elemzéseket, kontrollálva mind az MCSDS, mind a POMS – SF Fatigue alskála pontszámokat. A nőknél a BMI és a depressziós tünetek közötti kapcsolat megmaradt; a zsír százalékos és a depressziós pontszámok közötti kapcsolat azonban eltűnt. A férfiaknál az elhízás mértéke és a depresszió szubjektív érzése között nem volt szignifikáns kapcsolat.

Eredményeink azt sugallják, hogy a nők depressziós tüneteit jobban befolyásolhatja a testméret, mint a testzsír tényleges mennyisége, és hogy a férfiak depressziós pontszámai viszonylag nincsenek kapcsolatban az elhízás különféle mértékeivel. Ez alátámasztja azokat a más vizsgálatokat is, amelyek a női nemek közötti sajátosságról számoltak be az elhízás és a neurotizmus/depresszió összefüggésében. 8, 9

Az a jelenlegi megállapítás, miszerint a nők testmérete összefügg a depresszióval, ellentétben áll a korábbi jelentésekkel, ahol ilyen összefüggéseket nem figyeltek meg. 6 Ez az eltérés néhány tényezőből fakadhat, ideértve az alany jellemzőinek különbségeit és a társadalmi kívánatosság kovariátusként való alkalmazását. Mivel a nők hajlamosak társadalmi nyomásgyakorlásra fizikai alkalmasságuk miatt, a társadalmi kívánatosság ellenőrzése lehetővé tehette számunkra a változók közötti kapcsolatok felderítését, amelyeket valószínűleg rejtegetne a válasz torzítása.

Érdekes módon a zsír százaléka erősebben kapcsolódott a fáradtsághoz, mint a mintánkban szereplő depresszióhoz. Azok a személyek, akiknél magasabb a zsírtartalom százaléka, nagyobb valószínűséggel számoltak be fáradtságról. A testzsír százaléka megnövekedett gyulladásos citokinekkel, alvási problémákkal, valamint kísérő orvosi és pszichiátriai rendellenességekkel jár, amelyekről ismert, hogy fáradtságot okoznak. Ezenkívül a kutatások azt sugallják, hogy a fizikai inaktivitás nagyobb mértékű kimerültséggel jár. Így ezek a tényezők lehetnek olyan mechanizmusok, amelyek megmagyarázzák a magas fáradtságszintet azokban az egyénekben, akiknél a zsírszázalék magasabb.

Amikor az összes releváns változót együtt vették figyelembe egy regressziós modellben, még a válasz-torzítás és a fáradtság ellenőrzése után is, a BMI a depresszió szórásának jelentős részét magyarázta. Ez arra utal, hogy az elhízás a depressziós tünetekhez kapcsolódik, túl azon a kapcsolaton, amelyet a válasz torzítása és a fáradtság magyaráz.

Becslések szerint az Egyesült Államokban a férfiak több mint 60% -a és a nők 50% -a túlsúlyos. 30 Az általános populációban a túlsúly jelentősen összefügg az általános egészségi állapot, a fizikai működés és a vitalitás csökkenésével. 31 Egészségügyi problémáktól függetlenül azonban a testsúlyhoz kapcsolódó felfogást befolyásolják a társadalmi normák és a kultúra normái. 32 Például a növekedési roham időszakában a fiúk pozitív érzelmeket tapasztalnak a test izomzatának változásával szemben, míg a lányok a testzsír felhalmozódásának érzékelése miatt elégedetlenebbek a testükkel. 33 Ez megmagyarázhatja, hogy az elhízás miért állt összefüggésben a depresszióval a nőknél, de a férfiaknál nem.

A vizsgálat keresztmetszeti jellege miatt nem tudtuk meghatározni az okság irányát az antropometriai mérések és a depresszió között. Az elhízott emberek negatív önészlelése, ugratása vagy pszichoszociális megbélyegzése, rendezetlen étkezés és stressz fokozhatja a nők depressziós érzéseit. Bár az inverz is lehetséges, az általános populációban ritka lehet. Roberts és mtsai. 2 beszámolt arról, hogy a kiindulási elhízás a depresszió kockázatának növekedésével jár 5 év után, még a zavaró változók kontrollálása után is. Éppen ellenkezőleg, a depresszió nem növelte a jövőbeli elhízás kockázatát a vizsgálatuk során.

A rendkívüli kóros elhízáshoz kapcsolódó egyéb állapotok megzavarásának lehetősége miatt ez a tanulmány azokra a résztvevőkre korlátozódott, akiknek az ideális testsúly ≤ 200% -a volt. Lehetséges azonban, hogy a depresszió kockázata nagyobb a betegesen elhízott személyek körében. Onyike és mtsai. 34 arról számolt be, hogy az elhízás depresszióval társult főleg a súlyos elhízásban szenvedők körében.

A vizsgálat alanyai egészséges önkéntesek voltak, és az összes személynek csak 29,2% -a jelentett CES – D pontszámot, amely meghaladja a 16-os cutoff pontszámot, ami diagnosztizálható hangulati rendellenességre utal. Ezért további tanulmányok hasznosnak találhatják olyan alanyok bevonását, akiknél depressziót diagnosztizáltak és/vagy kórosan elhízott alanyok voltak.

Ez a tanulmány a testméret/zsírösszetétel és a negatív hatás összefüggéseit vizsgálta. Nemi különbségeket találtunk ezekben a kapcsolatokban, például, hogy a BMI és a zsírszázalék a nőknél nagyobb depresszióval járt, a férfiaknál azonban nem. Ez azt sugallja, hogy a nagyobb testméretű nők körében a depressziós tünetek magasabb arányát a növekvő „vékony” társadalmi nyomás és a fizikai erőnlét megszállottsága okozhatja. Figyelemre méltó az is, hogy a zsír százalékos aránya és a depresszió közötti kapcsolat már nem volt szignifikáns, miután ellenőriztük a fáradtságot. Az elemzésekből kiderült, hogy a zsírszázalék szorosabban kapcsolódik a fáradtsághoz, mint a depresszióhoz. Ez arra utal, hogy a növekvő zsírösszetételhez kapcsolódó fiziológiai tényezők megmagyarázhatják a zsír és a fáradtság százalékos arányának pozitív kapcsolatát, míg a magasabb BMI-vel rendelkező személyek testképi aggályai magyarázhatják a BMI és a depresszió összefüggését. Több kutatást kell végezni a megnövekedett depressziós tünetek hátterében álló különféle mechanizmusok azonosítására nagyobb testméretű egyéneknél és nagyobb fáradtsági tüneteknél nagyobb zsírtartalmú egyéneknél.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a tanulmányt a HL36005, HL44915 és RR0827 támogatások támogatták az Országos Egészségügyi Intézet és a koreai Ewha Woman's University.