Akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt: Kórházi tapasztalatainkon alapuló kezelési paradigma

Sunil Kumar Juneja

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Shweta Gupta

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Satpal Sing Virk

1 Gasztrooperációs osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Pooja Tandon

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Vidushi Bindal

Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Absztrakt

Háttér:

Anyag és módszerek:

2 éves tapasztalatot mutatunk be, amelynek során nyolc AP-páciensünk volt.

Eredmények:

A nyolc beteg közül három laparoszkópos kolecisztektómián esett át, ötet konzervatív módon kezeltek. Az egyiknek a hasában több ciszta volt, amelyek kiürültek. Valamennyi beteg szülés közben szállított. Profilaktikus tokolízist 48-72 órán át csak azoknak a betegeknek adtak, akiknek laparoszkópos kolecisztektómiája volt. Az összes beteg teljesen felépült. Nem volt anyai vagy magzati halálozás.

Következtetés:

Ha a terhesség alatt megfelelően kezelik az AP-t, akkor a korábbiakhoz hasonlóan nem okoz rosszalló prognózist.

BEVEZETÉS

Az akut hasnyálmirigy-gyulladás (AP) ritka esemény a terhességben, 10 000 terhességből körülbelül 3 esetben fordul elő. A terhesség alatt az AP spektruma az enyhe hasnyálmirigy-gyulladástól a súlyos hasnyálmirigy-gyulladásig terjed, amely nekrózissal, tályogokkal, pszeudocisztákkal és több szervi diszfunkció szindrómával jár. A terhességgel kapcsolatos hematológiai és biokémiai változások befolyásolják a diagnosztikai tesztek értelmezését és az AP súlyosságának értékelését. Mint minden más, a terhességgel összefüggő betegségben, az AP-ben is nagyobb aggodalmak vannak, mivel nem csak egy, hanem két élettel foglalkozik, mint a nem terhes populációban. A klinikai gasztroenterológia közelmúltbeli fejlődése javította az epeúti hasnyálmirigy-gyulladás korai diagnózisát és hatékony kezelését. Az olyan diagnosztikai vizsgálatok, mint az endoszkópos ultrahang, a mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia és az endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia, valamint olyan terápiás módszerek, amelyek magukban foglalják az endoszkópos sphincterotomiát, az epeúti stentelést, a közös epevezeték (CBD) kőextrakciót és a laparoszkópos cholecystectomia a gasztroenterológia fő mérföldkövei. Ha a terhesség alatt megfelelően kezelik az AP-t, akkor a korábbiakhoz hasonlóan nem okoz rosszalló prognózist. [1]

A terhességi AP régebbi áttekintései szerint az anyák és a magzatok halálozási aránya 20, illetve 50% volt. [2,3,4,5,6] A fenti adatok a pre-endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiáról (ERCP), a prelaparoszkópos kolecisztektómia korszakáról már nem érvényesek. A kortárs jelentések az AP jóval jobb eredményét dokumentálják terhesség alatt, amikor az epekövektől másodlagos AP kezelése jelentős változásokon ment keresztül. [7,8] Bemutatjuk tapasztalatainkat a terhesség alatti akut pancreatitis 2 éves tapasztalatairól.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Ez egy 2 éves retrospektív tanulmány, amelyet Észak-India felsőoktatási kórházához csatlakozó Orvosi Főiskolán végeztek. A vizsgálatot 2011 januárjától 2012 decemberéig végezték. A vizsgálatba olyan terhes nőket vontak be, akiknek akut hasnyálmirigy-gyulladásra utaló klinikai tünetei és tünetei voltak. A diagnózist a hasnyálmirigy enzimek emelkedése igazolta. Radiológiai képalkotást végeztek a hasnyálmirigy méretének és megjelenésének, a hasnyálmirigy-csatornának, a peripancreaticus gyűjtésnek, a CBD-nek és az epehólyagnak az akut has egyéb okainak felderítésére. A magzati jólét értékelését is elvégezték. Az akut pancreatitis konzervatív orvosi kezelése volt a kezelés fő tartózkodása. A kiváltó ok miatt műtéti kezelést végeztek. A nőket a szülésig követték. Feljegyezték az anya és a magzat állapotát a kibocsátáskor.

EREDMÉNYEK

Nyolc terhes nőt vontak be akut hasnyálmirigy-gyulladás klinikai és biokémiai diagnózisával. A nyolc nő közül hat (75%) a 20-25 éves, egy (12,5%) 26-30 éves, egy pedig (12,5%) 35 évnél idősebb csoportba tartozott. A 31-35 éves korcsoportban nem volt nő, a második trimeszterben három (37,5%), a harmadik trimeszterben öt (62,5%) nő mutatkozott [1. táblázat]. Az akut hasnyálmirigy-gyulladás klasszikus tünetei (a hátba sugárzó akut epigasztrikus fájdalom, hányingerrel és hányással jár együtt) mellett négy betegnél egyidejű sárgaság, háromnál pedig tüdőfeltételek voltak (pleurális effúzió, bazális tüdő összeomlás).

Asztal 1

A betegek megoszlása életkor és terhességi idő szerint

Az összes betegnél szignifikánsan megemelkedett a szérum amiláz és a lipáz szintje [táblázatok [2. és 3. táblázat]. 3]. Egy betegnél hipertrigliceridémiát, öt betegnél kolelithiázt észleltek [4. táblázat]. Az akut pancreatitis konzervatív orvosi kezelése volt a kezelés fő tartózkodása. Három betegnél műtéti kezelést (laparoszkópos kolecisztektómia) hajtottak végre a kiváltó ok (kolelithiasis) miatt. Egy betegnél átesett a CBD kövek ERCP-je. Minden nő egészséges csecsemőt adott hüvelyi úton. Az egyik betegnél több intraabdominális folyadékgyűjtemény alakult ki a szülés után, amelyeket pigtail katéterrel ürítettek ki, és kielégítő állapotban ürítették ki.

2. táblázat

A betegek megoszlása a szérum amiláz szintje szerint

3. táblázat

A betegek megoszlása a szérum lipázszintek szerint

4. táblázat

A betegek megoszlása az ok szerint

D KÖZLEMÉNY

A gyógyszerek, különösen a tetraciklin és a tiazidok (terhesség alatt nem szokták használni), valamint a fokozott alkoholfogyasztás szintén hasnyálmirigy-gyulladást okozhatnak. Egyik betegünknél sem volt kórelőzmény alkoholfogyasztás. A közelmúltban a hasnyálmirigy-gyulladást a cisztás fibrózis transzmembrán vezetőképesség szabályos gén több mint 800 mutációjához kapcsolták [11].

Az akut hasnyálmirigy-gyulladás jelei és tünetei általában a középső emésztőrendszeri fájdalom, a bal oldali szárba sugárzó bal felső negyed fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás, csökkent bélhangok, alacsony fokú láz és a kapcsolódó tüdőbeli leletek az idő 10% -ában (ismeretlen ok). Valamennyi betegnél középső-emésztőrendszeri fájdalom, a bal felső sarokban sugárzó bal felső negyed fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás és három (37,5%) társult tüdőbeli lelettel. Valamennyi betegünk pulzus-oximéter-értékét pulmonális jelként (gyakran hipoxémiával is) számolhatjuk, ez lehet az egyetlen kiszámítható jel, mielőtt a beteg kifejlesztené a felnőttkori teljes légzési distressz szindrómát. Négy (50%) betegnél hasi érzékenységet és izommerevséget tapasztaltak. Sárgaságot három betegnél (37,5%) észleltek.

Az első trimeszterben a pancreatitis leggyakoribb téves diagnózisa a hyperemesis. Azoknál a nőknél, akiknél az első trimeszterben súlyos hányinger és hányás jelentkezik, fontolják meg az amiláz-, lipázszint és májfunkciós tesztek beszerzését, amelyek emelkedett állapotban diagnosztizálják a hasnyálmirigy-gyulladást. A pancreatitis 25 esetének egyik vizsgálatában 11 esetet diagnosztizáltak az első trimeszterben. [12] Egyik betegünk sem jelentkezett az első trimeszterben. Három (37,5%) a második trimeszterben és öt (62,5%) a harmadik trimeszterben.

A terhességi hasnyálmirigy-gyulladás a múltban magas anyai és magzati halálozással volt összefüggésben. Újabb tanulmányok [13,14] szerint azonban ezek az arányok csökkennek a korábbi diagnózis és a nagyobb kezelési lehetőségek miatt, amelyek javították a hasnyálmirigy tüneteinek kezelését, amelyek koraszülést okozhatnak. Vizsgálatunkban nem volt anyai vagy magzati halálozás. Az epekővel kapcsolatos hasnyálmirigy-gyulladás relapszusának aránya magasabb (akár 70%), mint más okok esetén, csak konzervatív kezelés mellett. A hasnyálmirigy képalkotása ultrahang és számítógépes tomográfia segítségével végezhető el. Az ultrahang a választott képalkotó technika a terhes nők számára, mert megkülönbözteti a normálisan megjelenő hasnyálmirigyet a megnagyobbodottól, és képes azonosítani az epeköveket is. Ezenkívül az ultrahang biztonságosabb, mint a CT vizsgálat terhesség alatt.

Az EUS és az MRCP a rendelkezésre álló képalkotó vizsgálatok az AP epebetegségének diagnosztizálásában. A magzati potenciális sugárzás jelentős hátrányt jelent a CT-vizsgálat során, jelentősen korlátozva azok használatát. A diagnosztikus endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiát (ERCP) lehetőség szerint kerülni kell a kapcsolódó kockázatok miatt, beleértve a vérzést, a perforációt, a hasnyálmirigy-gyulladást, a magzati sugárzást, míg a hasi ultrahang, az MRCP és az EUS nem hordozza ezeket a kockázatokat. Az ERCP-t egy (12,5%) betegnél végezték magzati árnyékolással (ólomkötényt helyeztek az anyai hasra) és korlátozott fluoroszkópiával (kevesebb, mint 1 percig), amely koledocholithiasisot mutatott ki. Számos tanulmány és esettanulmány dokumentálja az ERCP terhességben történő alkalmazását. [13,14,15] Úgy gondolják, hogy a második trimeszter ideális idő az ERCP számára a sugárzás esetleges teratogén hatásainak elkerülésére. Profilaktikus antibiotikumokat és tokolitikákat adtak minden olyan betegünknek, aki kolicisztektómián és ERCP-n átesett.

Jelenleg nincsenek hivatalos ajánlások a terhesség alatti terhességi hipertrigliceridémia kezelésére. A hiperlipidémiás AP kezelése többnyire támogató. A lipoprotein-aferézis és a plazmaferezis olyan terápiák, amelyekről ismert, hogy csökkentik a szérum triglicerid szintjét.

K ÖVETKEZTETÉS

Míg ritka esemény, az akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt előfordul. A terhességi AP továbbra is kihívást jelentő kezelhető klinikai probléma. A terhességi AP különböző etiológiai tényezői között az epekőbetegség a leggyakoribb. A hasi ultrahang, a CT-vizsgálat, az EUS és az MRCP a rendelkezésre álló képalkotó vizsgálatok az AP epebetegségének diagnosztizálásában. A diagnosztikus ERCP-t lehetőség szerint kerülni kell a kapcsolódó kockázatok, például vérzés, perforáció, hasnyálmirigy-gyulladás, magzati sugárzás miatt, míg a hasi ultrahang, az MRCP és az EUS nem hordozza ezeket a kockázatokat. Az AP általános kezelése terhesség alatt támogató. A laparoszkópos kolecisztektómiát ideális esetben a második trimeszterben hajtják végre, amikor a magzatra gyakorolt kockázat a legkisebb, és csak korlátozott technikai problémák állnak fenn a megnagyobbodó méh következtében. Az AP-s terhes betegek kimenetele lényegesen javult a képalkotás és a terápiás endoszkópia technikai fejlődésével. Szerencsére, ha korán kezelik, elkerülhető a koraszülés, és a visszatérő rohamok előfordulása minimalizálható.

Lábjegyzetek

A támogatás forrása: Nulla

Összeférhetetlenség: Egyik sem nyilatkozott.