Air Enema

A levegő beöntése mutatja a lágyrész tömegének felbontását és a gáz visszafolyatását a vékonybélbe, összhangban a csökkent intussuscepcióval.

témák

Kapcsolódó kifejezések:

  • Beöntés
  • Hasmenés
  • Kiszáradás
  • Perforáció
  • Intussusception
  • Hasi fájdalom
  • Echográfia
  • Vakbélgyulladás

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Intussusception

Paul M. Columbani, Stefan Scholz, Gyermeksebészet (hetedik kiadás), 2012

Pneumatikus levegő beöntés

A levegő beöntés technikáját az irodalom jól leírja. 59 A beöntés hegyét a gyermek végbélébe kell helyezni és biztonságosan a helyére kell ragasztani. A gyermeket hajlamos helyzetbe hozzák, hogy a radiológus vagy az asszisztens a feneket bezárja és megakadályozza a levegő szivárgását. A levegőt fluoroszkópos megfigyelés alatt gyorsan beszívják a vastagbélbe. Amint az intussuscepcióval találkozunk, a redukciót fluoroszkóposan követjük, amíg teljesen csökken (85–14. Ábra). A levegőnek szabadon kell áramolnia a vakbélből a disztális vékonybél hurkaiba a teljes redukció jelzésére (85-15. Ábra). Az egyik kritikus biztonsági kérdés a légnyomás maximális 120 Hgmm alatt tartása a perforáció kockázatának elkerülése érdekében. 163, 164

A fluoroszkópia alatt alkalmazott pneumatikus redukciós technika széles körben elfogadott a hidrosztatikus redukcióval szembeni számos előny miatt: könnyen elvégezhető és gyorsan elvégezhető, kevésbé rendetlen, kevesebb sugárterhelést nyújt, kényelmesebb, kisebb perforációkat és kevesebb peritoneális eredményt eredményez. szennyeződés. Ennek a technikának a hátrányai a levegő bejutása a terminális ileumba, a 165, 166 ileocolicus intussusception teljes csökkentése nélkül, és egy esetleges feszültségű pneumoperitoneum, ha ritka perforáció fordul elő.

Ileocolicus intussusception

Kezelés

1. sor: Képvezérelt nyomáscsökkentés ○

A levegő befúvása fluoroszkópos vezetéssel leggyakoribb: ∼ 80% -os sikerarány

Folyékony kontraszt fluoroszkópia alatt ritkább

Az USA által irányított hidrosztatikus redukció elfogadást nyer

Ellenjavallatok: Peritonitis (relatív), pneumoperitoneum

A perforáció kockázata légi beöntéssel: 0,5-1,0%

Előkészítési irányelvek: Megfelelő hidratálás, IV. Hozzáférés, fizikális vizsgálat, műtéti konzultáció

A légbefúvással az intussusception kerek tömegként találkozik, amely retrográdként mozog a vakbél felé

Az Intussusceptum nagy valószínűséggel „elakad” az ileocecalis szelepnél

A sikert vizuálisan megerősítette a vékonybélbe áramló gáz + a lágyrész tömegének felbontása

Ha a tömeg a kezdeti próbálkozások során előrehalad, de nem csökken az ileocecalis szelepen túl, pihenjen ∼ 60 percig ↓ ödéma és ↑ esély a sikerre ○

Ismételje meg azokat a kísérleteket, amelyek elfogadhatók, ha a beteg stabil és az intussusceptum feje minden kísérletnél jobban a vakbél felé halad

A műtét a beöntés csökkentésének sikertelensége esetén fenntartott, vagy ha a beöntés ellenjavallt

Az intussuscepció sikeres redukció után megismétlődik: 5-15% ○

A legtöbb kiújulás 48-72 órán belül jelentkezik

A patológiás ólompont műtéti feltárásának mérlegelése előtt tipikusan beöntéssel kezelt kiújulások akár 3x-ig

FELVÉTEL

Romeo C. Ignacio, ifj. MD, Mary E. Fallat, MD, Ashcraft gyermeksebészetében (ötödik kiadás), 2010

Pneumatikus redukció

Számos tanulmány javított redukciós arányt mutatott egy második kísérlet után, miután az első kísérlet után 30 perc és 24 óra között várakozott. 37-39 A növekvő sugárterhelés kockázatát azonban össze kell mérni a sürgősségi műtét és érzéstelenítés kockázataival. Ha a nemoperatív redukció hidrosztatikus vagy pneumatikus technikával sikeres, a beteget megfigyelésre kell engedni, és rövid ideig bélpihenést és intravénás folyadékot kell kapnia. A hasi fájdalom bármilyen klinikai jele a redukció után ischaemiás bél vagy visszatérő intussuscepció jele lehet (lásd később).

Intussusception csecsemőknél és gyermekeknél

Képvezérelt nyomáscsökkentés

A pozitív intraluminális nyomás alkalmazása az intussusceptumon, miközben a retrográd mozgását képezi ki az intussuscipiensből, a betegség leggyakoribb terápiás megközelítése. Hirschsprung 1876-ban szorgalmazta a beöntés használatát az intussuscepció csökkentésére, és 1905-ben számos sikeres kísérletet mutatott be. A 20. század fordulója után bevezetett diagnosztikai bárium-beöntési technikákat követően a bárium-beöntés ellenőrzött, ellenőrzött csökkentéshez az 1920-as évek végén jelentették, és Skandináviában és Dél-Amerikában elfogadták. Ezt a megközelítést az Egyesült Államokban vezették be 1939-ben, és széles körben elfogadták, miután Ravitch és McCune 1948-ban közzétette egy szabványosított technikát. Az esetek 85% -a (52-7. Ábra).

Az intussuscepció pneumatikus csökkentése levegő és fluoroszkópos vezetés segítségével a legtöbb gyermekgyógyászati ​​intézményben a hidrosztatikus redukciót helyettesítette, mint az előnyben részesített nem operatív stratégiát. 53 A levegőnek a báriummal szembeni nyomáscsökkentési előnyei között szerepel a megnövekedett hatékonyság, a jobb tisztaság és a betegek elfogadottsága, a gyorsabb eljárási idő, a kisebb átlagos sugárzási dózis és a peritoneális üreg bárium-szennyeződésének elkerülése, amikor a ritka perforációs esemény bekövetkezik. 75–95% -os sikerarányról számoltak be, meghaladva a bárium-csökkentés szintjét. 54-56 Pneumatikus redukcióval a levegő állandó, 120 torr nyomáson kerül bevezetésre, amely könnyebben és pontosabban szabályozható, mint a bárium. Valószínű, hogy a lég beöntés csökkentésének a báriumhoz viszonyított megnövekedett sikerességi aránya összefügg azzal a felfogással, hogy a perforáció kevésbé katasztrofális a levegővel, ami agresszívabb megközelítést tesz lehetővé.

Három vagy négy kísérlet után sem sikerül teljes mértékben csökkenteni a sebészeti feltárást. Stabil, nem teljes redukcióval rendelkező páciensnél azonban egyes sebészek és radiológusok 2–3 órás pihenő után ismételt kísérleteket javasolnak a hidrosztatikus vagy pneumatikus redukcióra. 67 Ha a radiológus úgy érzi, hogy a redukció teljes volt, de az ileocecalis szelepen fellépő ödéma megakadályozta a terminális ileum kontrasztjának visszafolyását, akkor szoros megfigyelés végezhető, ha a gyermek stabil. Utánkövető ultrahangos képalkotás a redukció megerősítésére akkor lehet lehetséges, ha sóoldatot vagy levegőt használtak, vagy a bárium nagy részét kiürítették.

A nem operatív redukció egyik fennmaradó relatív ellenjavallata a szonográfiailag meghatározott kóros vezetési pont jelenléte a kezdeti diagnózis során. Az ultrahang az esetek körülbelül kétharmadában pontos az intussusceptum elülső peremén található kóros ólompontok detektálásában, és jelenlétük egyaránt megjósolja a nyomáscsökkentés fokozott meghibásodását és a műtéti feltárás végső szükségességét. 61 Az idősebb betegek ezen vezető pontjai közül sok vagy neoplasztikus, vagy fix rendellenesség, például Meckel divertikuluma. A Burkitt-limfóma az intussuscepció speciális esete. A Burkitt-limfómában szenvedő betegek nagyjából 20% -a kezdetben intussuscepcióval jelentkezik. 74 A Burkitt-limfómában szenvedő betegek ezen alcsoportja általában korábbi stádiumú betegségben jelentkezik, és a reszekció a kezdeti kezelés idején általában teljes. Ez lehetővé teszi az adjuváns kemoterápia kevésbé intenzív és hatékonyabb kezelését. Bár a neoplasztikus ólompontok okozta intussusceptiók általában nem csökkenthetők, a lymphoma jelenlétében végzett sikeres redukciókról szóló jelentések kötelezővé teszik a sorozatos postreduction ultrahangok beszerzését idősebb betegeknél, akik sikeresen operálatlan redukción esnek át.

Malrotáció, Volvulus és bélelzáródás

Ifjabb Philip C. Guzzetta, Sebészeti buktatók, 2009

Megszerzett bélelzáródás

A megszerzett bélelzáródás oka lehet fertőző vagy mechanikai ok.

Fertőző bélelzáródás

Az újszülöttnél a hasi duzzanat és az obstruktív gázminta gyakori oka a sima röntgensugaraknál a generalizált szepszis. A koraszülött újszülöttek másik gyakori oka a nekrotizáló enterocolitis (NEC); gyakran nehéz megkülönböztetni a NEC nélküli szepszist és a NEC miatt bekövetkező szepszist, hacsak a sima hasi röntgensugarakon nincs pneumatosis zarnu (80-7. ábra) vagy szabad intraperitoneális, ami azt jelzi, hogy az elzáródás oka NEC. Azoknál a betegeknél, akiknek NEC-je sikeresen gyógyult orvosilag, körülbelül 15% -uknál a NEC megjelenése után 3-6 héttel kialakul egy szűkület, 7 amely táplálkozási intoleranciát és obstruktív gázmintát jelent a sima röntgensugarakon. Noha a legtöbb NEC-ben szenvedő beteg a betegség elsősorban az ileumban van, a legtöbb NEC utáni szűkület a vastagbélben fordul elő.

6 hónapos és 3 éves kor közötti gyermekeknél a bélelzáródás gyakori oka az intussusception. Valószínűleg a hipertrófiás Peyer-foltokat, amelyek az intussuscepció vezető pontjaként működnek, egy vírusos gasztroenteritis okozza, ezért a gyermekek gyakran több napos kórtörténetében hasmenés jelentkezik hányással vagy hányással, mint prodroma az intussuscepció tüneteinek triádjára: (1) időszakos görcsös hasi fájdalom, (2) epés hányás és (3) véres széklet. A megfelelő korú gyermekek obstruktív gázmintája elegendő ahhoz, hogy kontrasztot vagy légi beöntést indokoljon, még akkor is, ha az intussuscepció tüneteinek hármasa nem mindegyik van jelen.

A 3 évnél idősebb gyermekek elzáródásának másik oka a perforált vakbélgyulladás. Figyelni kell erre a lehetőségre, mert a diagnosztikai értékelés ultrahang vagy hasi CT, amikor a vakbélgyulladást valószínűnek tartják, nem pedig légi vagy kontrasztos beöntés, amely akkor jelezhető, ha intussuscepció gyanúja merül fel.

Visszatérő akadály

• Következmény

Az intussuscepció 5-10% -os előfordulási gyakoriságú. Bármely betegség, amely vagy nyílt, vagy laparoszkópos eljárást igényel, a későbbiekben bizonyos mechanikus bélelzáródás kockázatával jár.

3/4-es fokú komplikáció

Mechanikus bélelzáródás

A tapadások miatt visszatérő bélelzáródás

• Következmény

A tapadások előző lízisének kiterjedtségétől függően az adhéziók következtében a visszatérő obstrukció élettartama kb. 15% -os.

3. fokozatú komplikáció

Bél ischaemia és bél reszekció

• Következmény

Mint korábban említettük, a nyitott fundoplikáció után a betegek veszélyeztetettek lehetnek ennek a szövődménynek, de bárkinél a tapadó sáv alatti bélfojtás jelentős bélhossz elvesztéséhez vezethet, ami rövid bél szindrómát eredményezhet. Ha a bél ischaemia felismerése késik, szepszis és halál következhet be.