A vízfogyasztás növeli a fogyást a hipokalorikus étrend során Középkorú és idősebb felnőtteknél

Elizabeth A. Dennis

1 Emberi táplálkozás, ételek és testmozgás tanszék, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Ana Laura Dengo

1 Emberi táplálkozás, ételek és testmozgás tanszék, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Dana L. Comber

1 Emberi táplálkozás, ételek és testmozgás tanszék, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Kyle D. Flack

2 Egészségtudományi Tanszék, Ferrum College, Ferrum, Virginia, USA

Jyoti Savla

3 Humán Fejlesztési Osztály és Gerontológiai Központ, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Kevin P. Davy

1 Emberi táplálkozás, ételek és testmozgás tanszék, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Brenda M. Davy

1 Emberi táplálkozás, ételek és testmozgás tanszék, Virginia Tech, Blacksburg, Virginia, USA

Absztrakt

A vízfogyasztás élesen csökkenti az étkezés energiafogyasztását (EI) a középkorú és idősebb felnőttek körében. Célunk az volt, hogy meghatározzuk, hogy az idő előtti vízfogyasztás elősegíti-e a testsúlycsökkenést a túlsúlyos/elhízott középkorú és idősebb felnőttek körében, valamint annak megállapítása, hogy a megnövekedett vízfogyasztás 12 hetes periódusát követően fennmarad-e az étkezési vízfogyasztás képessége az étkezés EI csökkentésére. A felnőtteket (n = 48; 55–75 évesek, BMI 25–40 kg/m 2) a két csoport egyikébe soroltuk: (i) hipokalorikus étrend + 500 ml víz minden napi étkezés előtt (vízcsoport), vagy (ii) ) önmagában hipokalorikus étrend (nem vízi csoport). A kiinduláskor és a 12. héten minden résztvevő két ad libitum teszt étkezésen esett át: (i) nincs előzetes terhelés (NP), és (ii) 500 ml víz előtöltés (WP). Az étkezés EI értékét minden teszt étkezéskor, testtömegét hetente 12 héten keresztül értékeltük. Fogyás volt

2 kg-mal nagyobb a vízcsoportban, mint a nem vizes csoportban, és a vízcsoportban (β = −0,87, P 2) 55–75 év közötti férfiakat és nőket vettek fel a helyi közösségből újsághirdetések segítségével. A vizsgálatba való felvételhez az egyéneknek súlystabilnak (± 2 kg,> 1 év) és nemdohányzóknak kellett lenniük. Az egyéneket kizártuk, ha depresszióról, étkezési rendellenességekről, cukorbetegségről, kontrollálatlan magas vérnyomásról (> 159/99 Hgmm), szív-, tüdő-, vesebetegségről számoltak be; rák, ételallergia/intolerancia a laboratóriumi vizsgálati étkezés során használt termékekre; vagy az olyan gyógyszerek jelenlegi alkalmazása, amelyekről ismert, hogy megváltoztatják az étel bevitelét vagy a testsúlyát. Az egyének elvakultak a vizsgálat konkrét céljától, és arról tájékoztatták őket, hogy a tanulmány olyan étrendi tényezők vizsgálatával járt, amelyek vélhetően befolyásolják a fogyást. A vizsgálati protokollt a Virginia Politechnikai Intézet és az Állami Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá. Minden résztvevő írásos tájékoztatott beleegyezést adott a tanulmány felvétele előtt.

Jegyzőkönyv

Kezdeti szűrési eljárások és kiindulási értékelések

Az első értékelések után minden résztvevő két héten belül két laboratóriumi étkezési körülményen esett át, legalább 2 nappal elválasztva, véletlenszerű sorrendben, az alábbiak szerint: (i) 30 perces várakozási idő (nincs előzetes terhelés (NP)) ad libitum reggeli étkezéssel, és ii. 500 ml-t tartalmazó előretöltés (

Beavatkozási időszak

A résztvevők hetente visszatértek a laboratóriumba testtömegmérésre és étrendi tanácsadásra, és az étrend bevitelét a 4. és a 8. héten megismételték a megfelelőség ösztönzése érdekében.

Utótesztelés

A 12 hetes beavatkozást követően a résztvevők megismételték az összes alapszintű mérést (testtömeg és összetétel, 4 napos étrendi bevitel és aktivitás monitorozása, éhomi vérvétel, nyugalmi vérnyomás, 24 órás vizeletgyűjtés, két ad libitum laboratóriumi teszt étkezés), befejezte a kilépési felmérést, és 50 dollárt kaptak kártérítésért.

statisztikai elemzések

92%), a többi résztvevő afroamerikai (n = 2) és „egyéb” (n = 2) volt. A kiinduláskor nem volt csoportkülönbség az életkor, a testsúly, a BMI, a testösszetétel, a vizelet fajsúlya, a szisztolés vérnyomás, az összkoleszterin- és trigliceridkoncentráció vagy a fizikai aktivitás szintje között; a 24 órás vizeletmennyiség és a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin koncentrációja azonban alacsonyabb volt, a diasztolés vérnyomás és az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin koncentrációja magasabb volt a kiindulási vízcsoportban (2. táblázat). Nem voltak kiindulási csoportbeli különbségek az átlagos napi vízfogyasztásban, az összes italmennyiségben vagy az ital energiatartalmában (3. táblázat).

Asztal 1

Az alapcsoport demográfiai jellemzői: hipokalorikus étrend fokozott napi vízfogyasztással („vízcsoport”) és önmagában hipokalorikus étrend („nemvízcsoport”)

Vízcsoport (n = 23) Nemvizes csoport (n = 25)

Férfiak/nők, n a	11/11	6/19
Verseny, fehér/nem fehér, n	21/2	23/2
Kor, évek	62,6 ± 1,2	62,2 ± 1,0
Magasság, m	1,69 ± 0,02	1,65 ± 0,02
Súly, kg	93,2 ± 2,8	89,9 ± 3,4
BMI, kg/m 2	32,6 ± 0,8	32,9 ± 1,3

Az adatokat átlag ± s.p.

A vizes csoport résztvevői közötti átlagos heti vízbeviteli megfelelés 90 ± 2% volt, és a megfelelés objektív mutatója, a vizelet fajsúlya az idő múlásával csökkent a vízcsoportban a nem vízi csoporthoz képest (2. táblázat). A vizeletmennyiség növekedése az idők során nem volt különbözõ a csoportok között.

A férfiak véletlenszerűen véletlenszerűen nagyobb arányban történő elosztása a vízcsoportba, mint a nem vízi csoport (1. táblázat), további elemzéseket végeztek annak megállapítására, hogy két csoportban különböznek-e a férfiak és a nők súlycsökkenési eredményei. A teljes fogyás nem volt különbözõ (minden P> 0,05) a férfiak és a nõk körében az egyes étrendcsoportokban (víz: férfiak −7,7 kg, nôk −7,0 kg, mindkettõ

A kezdeti súly 8% -a elveszett; nem víz: férfiak −6,7 kg, nők −5,0 kg, mindkettő

A kezdeti súly 6% -a fogyott) vagy az összesített mintában (férfiak −7,3 kg, nők −5,7 kg,

A kezdeti tömeg 7% -a).

Az étrend bevitelét és a fizikai aktivitás eredményeit a 12 hetes beavatkozás során a 3. táblázat mutatja be. Az átlagos napi EI vagy az étrendi ED-ben nem voltak különbségek a kiindulási csoportban, de a kiindulási étrend kimenetelében számos különbséget észleltek a 12. héthez képest. Az átlagos napi EI mindkét csoportban hasonlóan csökkent. Az összes diétás ED (étel + összes ital, beleértve a vizet is) jobban csökkent a vízcsoportban, mint a nem vizes csoportban. 12 hét elteltével mindkét csoport jelentősen csökkentette az EI-t az italoktól az

A teljes EI és a vízcsoport résztvevőinek 10% -a nagyobb víz- és teljes folyadékfogyasztást mutatott, mint a nem vizes csoport résztvevői. Az ital ED, mind a vizet beleértve, mind a vizet nem számítva, mindkét csoportban csökkent, de az ital ED csoportban nem észleltek csoportbeli különbségeket. Hasonlóképpen a táplálékból származó energia és ED mindkét csoportban csökkent, de nem találtunk csoportkülönbséget. A testtömeg csökkenésével járó étrendi változások magukban foglalták a vízfogyasztás változását (r = 0,35, P = 0,03), valamint az abszolút és relatív zsírbevitelt (zsírgramm: r = −0,36, P = 0,03; a zsírból származó energia százaléka: r = - 0,44, P = 0,005). Az étrendi beviteli változóknak a súlyváltozással kapcsolatos egyéb jelentős összefüggését nem találták. A fizikai aktivitás szintje nem változott a 12 hetes beavatkozás során.

A kijárati felmérést kitöltő 31 résztvevő közül 11 (vízi csoport, n = 8; nem vízi csoport, n = 3) úgy vélte, hogy a víz a vizsgálat bizonyos aspektusait érintette, és ezek közül nyolc (vízcsoport, n = 7; nem vízi) csoport, n = 1) pontosan meghatározta a vizsgálat célját.

Ad libitum tesztétkezések

Az összesített mintában az átlagos ad libitum reggeli étkezés EI alacsonyabb volt a WP állapotban, mint a kiindulási NP állapotban (WP 498 ± 25 kcal, NP 541 ± 27 kcal, P = 0,009), de a 12. héten nem (WP 480 ± 25 kcal, NP 506 ± 25 kcal, P = 0,069). A reggeli étkezés EI-ben nem találtunk szignifikáns csoportfeltételeket az abszolút (kcal) vagy a relatív (változás%) kifejezésekben.

Az éhség, a teltség és a szomjúság szubjektív besorolását a kiindulási és a 12. heti étkezési körülmények között a 3., illetve a 4., 4. ábrán mutatjuk be. Az éhség AUC-besorolásai nem különböztek szignifikánsan csoportok, körülmények vagy idővel. A teljesség AUC-értékei magasabbak voltak a munkaterületen az NP-állapothoz képest (8975 ± 258 vs 8,296 ± 275 mm perc; P = 0,002), de a csoportok között és az idő múlásával sem volt különbség. Ahogy az várható volt, a szomjúság AUC besorolása alacsonyabb volt a WP-ben az NP állapothoz képest (4090 + 342 vs. 7297 mm perc; P 2. ábra) a középkorú és az idősebb felnőttek körében. Ezt a különbséget a vízcsoport résztvevőinek 44% -kal nagyobb súlycsökkenésnek tulajdonították a 12 hetes periódusban a nem víz résztvevőkhöz képest. Ez a hatás részben annak tudható be, hogy a víz elfogyasztása után az étkezés EI akut csökkenése következett be, amelyet az alapszintű laboratóriumi étkezési vizsgálatok során észleltünk. Az étkezés EI csökkenése a vízfogyasztást követően fokozott teltségérzetsel jár, ami megkönnyítheti az alacsony étkezés EI étkezés után. Megállapításaink alapján azonban nem egyértelmű, hogy ez a hatás meddig tart fenn, mivel a 12 hetes súlycsökkentő beavatkozást követően nem figyeltünk meg jelentős különbségeket az étkezési körülmények között.

Adataink összhangban vannak a korábbi jelentésekkel. A több fogyókúrás étrendet összehasonlító vizsgálat szekunder elemzésében Stookey és mtsai. (13) megállapította, hogy a túlsúlyos nők, akik 12 hónapos időszak alatt ≥1 l/d vizet fogyasztottak, növelte a súlycsökkenést

2 kg azokhoz képest, akik nem növelték a vízfogyasztást. Szándékosan azonban nem manipulálták a vízfogyasztást, és a vízfogyasztási adatokat saját maguk jelentették be. Ennek ellenére adataink egyetértenek ezekkel a megállapításokkal abban, hogy támogatják a vízfogyasztás növelésének jótékony szerepét, miközben hipokalorikus étrendet fogyasztanak.

Bár a megnövekedett vízfogyasztás esetén a nagyobb súlycsökkenésért felelős mechanizmus jelenleg ismeretlen, az étkezés előtti vagy étkezés előtti vízfogyasztás csökkenti az éhségérzetet és növeli a jóllakottságot (15–17). Először is, az éhség és a jóllakottság szubjektív érzésében bekövetkező változások az étkezés EI akut csökkenésével járnak (16,17), de tanulmányunk előtt nem volt ismert, hogy az EI étkezés ezen akut csökkentése elősegítheti-e a fogyást, miközben hipokalorikus étrendet fogyaszt. Az életkor előrehaladása a késleltetett gyomorürüléssel is összefüggésben van (31), amely szerepet játszhat az étkezés EI csökkentésében a középkorú és idősebb felnőttek WP után; ez a lehetőség további vizsgálatot indokol. A 12 hetes beavatkozás során nem észleltünk csoportkülönbségeket az ön által bejelentett EI-ben, valószínűleg az ön által bejelentett étrendi beviteli intézkedések alkalmazásával kapcsolatos korlátozások miatt (32). Olyan vizsgálatokra van szükség, amelyek objektív napi EI-méréseket tartalmaznak, például egy fekvő anyagcsere-kutató egységen végzett vizsgálatokra, hogy pontosabban számszerűsítsék a megnövekedett vízfogyasztással járó napi potenciális EI-csökkenést.

Másodszor, az étrendben lévő energiatartalmú italok vízzel történő helyettesítése az össz EI csökkenéséhez vezethet, mivel az epidemiológiai adatok azt sugallják, hogy az összes italenergia 400 kcal-nál járul hozzá a napi EI-hez (33). Mintánkban az ital EI csökkent

100 kcal a 12 hetes beavatkozás alatt, de nem különbözött a csoportok között, és ezért nem valószínű, hogy megmagyarázza eredményeinket. Mivel mindkét csoportnak utasítást kaptak, hogy mérsékelje édesített energiatartalmú italok és alkohol fogyasztását, nem váratlan a csoportos különbség hiánya az italok EI és a nem vizes italok fogyasztásában. Azonban a teljes mintában a vízbevitel nagyobb növekedése pozitívan társult a fogyással. Ezenkívül az általános étrendi ED (ételek + italok, beleértve a vizet is) lényegesen jobban csökkent a vízcsoportban, mint a nem vizes csoportban, ami a vízcsoport résztvevőinek megnövekedett vízbevitelének tulajdonítható; az étrendi ED csökkentése hatékony fogyás stratégiának tekinthető (34).

Végül lehetséges, hogy a vízbevitel napi önellenőrzése hozzájárult a nagyobb súlycsökkenéshez a vízcsoport résztvevőinknél, mivel mások bizonyították a testsúly-kezeléssel (azaz a napi önmérlegeléssel) járó napi önellenőrzési magatartás előnyeit (35). ). További kutatások indokolják a fogyást elősegítő vízfogyasztással kapcsolatos lehetséges fiziológiai és viselkedési mechanizmusok relatív hozzájárulását.

Van néhány korlátozás, amelyet tudomásul kell venni. Először is, a minta mérete kicsi volt. Ez a mintaméret azonban elegendő erőt biztosított a fiziológiailag és statisztikailag szignifikáns hatások kimutatására számos kimeneti változóban, amelyek összhangban voltak a hipotézisünkkel. Másodszor, nem áll rendelkezésre szabványosított laboratóriumi vizsgálat a vízi beavatkozás betartásának objektív értékeléséhez. Használtuk a vizelet fajsúlyát, a 24 órás vizeletgyűjtéseket, az ön által bejelentett napi megfelelőségi naplókat és az élelmiszer-beviteli nyilvántartásokat. Ezek az eljárások a megfelelőség ésszerű mutatóit szolgáltatták a két csoport időbeli összehasonlításakor, és ezen intézkedések többsége következetes volt. Végül, ezek az eredmények nem feltétlenül vonatkoznak az általános populációra, mivel tanulmányunk elsősorban csak fehér, középkorú és idősebb felnőtteket érintett. Rolls és mtsai. (18) nem figyelt meg különbséget az EI étkezés során fiatal, normál testsúlyú férfiaknál, akiknek 8 és 16 oz vizet adtak 30 perccel az étkezés előtt, az ital nélkül. A megfigyelés összhangban áll a fiatal felnőtteknél tapasztalt eredményeinkkel (16). A jövőbeni tanulmányok, amelyek a fiatalabb populációk korai vízbevitelét vizsgálják, olyan módszertani változásokkal foglalkozhatnak, mint például a WP mennyiségének növelése, vagy az előzetes terhelés és az ad libitum étkezés közötti idő csökkentése.

Ezeknek a megállapításoknak klinikai vonatkozásai lehetnek. Korábbi munkánk (16,17) arra a hipotézisre vezetett bennünket, hogy az idő előtti vízfogyasztás a napi EI-t csökkentheti

225 kcal, és egy 12 hetes periódus alatt energiahiányt produkálhat

18 900 kcal és vezet

2,5 kg súlycsökkenés. Bár elismerjük, hogy ez extrapoláció, összhangban áll eredményeinkkel. A dietetikusok és más testsúly-szabályozó szakemberek gyakran tanácsolják a fogyást vágyó egyéneknek a vízfogyasztásuk növelését, és ezt a stratégiát gyakran ajánlják a népszerű fogyókúrás programok (36–38). Ezek az eredmények bizonyítékot szolgáltatnak erre a stratégiára a középkorú és az idősebb felnőttek körében. Ezenkívül a növekvő vízfogyasztás egyszerű, olcsó viselkedésbeli változás, amely a hipokalorikus étrend alkotóelemeként ajánlható a fogyás kimenetelének növelésére. A stratégia másik potenciális egészségügyi előnye a hidratáltság javulása, mivel a lakosságunk szokásos folyadékfogyasztása (2. táblázat) jóval alatta maradt a jelenlegi irányelveknek (39). Megállapításaink szerint a növekvő vízfogyasztás előnyei a középkorú és idősebb felnőttek testsúly-szabályozása és egészsége szempontjából.

Arra a következtetésre jutunk, hogy túlsúlyos vagy elhízott középkorú és idősebb felnőttek számára fogyasztás

A napi három fő étkezés előtt 2 csésze víz növelheti a súlycsökkenést, ha hipokalorikus étrenddel kombinálják, összehasonlítva a csupán hipokalorikus étrenddel. Ez a stratégia elősegítheti a teltség növelését, ezáltal elősegítve az étkezés EI csökkenését. Jövőbeli vizsgálatokra van szükség nagyobb mintamérettel, hogy megerősítsük eredményeinket, valamint meghatározzuk, mennyi ideig tart fenn az étkezés EI akut csökkenése a víz bevitele után; ha ez a fokozott fogyás a vízfogyasztással az idő múlásával fennmarad; és ha a megnövekedett vízfogyasztás megkönnyíti a fogyás hosszú távú fenntartását.

Köszönetnyilvánítás

A vizsgálat finanszírozását a Közegészségügyi és Vízkutatási Intézet kutatási támogatása biztosította.