A testmozgás hatékony beavatkozás túlsúlyos és elhízott betegeknél

ROBERT DACHS, MD, Sürgősségi orvosi és családorvosi osztályok, St. Clare's Hospital, Schenectady, New York

beavatkozás

Am Fam orvos. 2007. május 1.; 75 (9): 1333-1334.

Klinikai forgatókönyv

Egy 52 éves, túlsúlyos, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedő férfi megváltoztatta az étrendet, de nem indított testedzési programot fogyás céljából. Kíváncsi, vajon a testmozgás valóban változtat-e rajta.

Klinikai kérdés

Mennyire hatékony a testtömeg csökkentése és a szívkockázati tényezők javítása túlsúlyos vagy elhízott betegeknél?

Bizonyítékokon alapuló válasz

A testmozgás 0,5–7,6 kg súlycsökkenéshez vezet, míg a 3 oz (0,1 kg) súlyvesztéshez képest 1 kg, 9 oz (0,7 kg) súlygyarapodáshoz vezet kg) kezelés nélkül. A nagyobb intenzitású edzésben résztvevő betegek 1,5 kg-ot meghaladnak 3 fontot, mint azok, akik alacsony intenzitású edzésben vesznek részt. Függetlenül attól, hogy a beteg lefogy, a testmozgás javítja a diasztolés vérnyomást és a trigliceridet, a nagy sűrűségű lipoproteint és a glükózszintet. Ha az alacsony kalóriatartalmú étrendet önmagában a testmozgással hasonlítjuk össze, az alacsony kalóriatartalmú étrend nagyobb súlycsökkenéshez vezet (2,8–13,6 kg), szemben az 1–2 font, 12 oz). A három és 12 hónapos nyomon követéssel végzett kísérletek azonban azt mutatják, hogy azok a résztvevők, akik az alacsony kalóriatartalmú étrendet testmozgással kombinálják, 1,1 kg-mal többet fogynak, mint azok, akik csak diétáznak.1

Gyakorold a mutatókat

Az Egyesült Államokban és egyes európai országokban a felnőttek becsült 50 százaléka túlsúlyos.2 A túlsúly és az elhízás egészségügyi következményei közé tartozik a várható élettartam csökkenése és a szívbetegségek, agyvérzés, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, a 2-es típusú cukorbetegség, az epehólyag-betegség megnövekedett kockázata., osteoarthritis és alvási apnoe.

A testmozgás előnyei meghaladják a fogyást. A kardiovaszkuláris kockázati tényezők (pl. Csökkent vérnyomás; koleszterin, triglicerid és éhomi szérum glükózszint) javulása fordul elő azoknál a betegeknél, akik rendszeres testedzési programot fogadnak el. Még akkor is, ha a testmozgás minimális súlycsökkenést eredményez, a jó kardiorespiratorikus fitnesz szinttel rendelkező elhízott betegeknél kisebb a kardiovaszkuláris mortalitás kockázata, mint a sovány, de alkalmatlan betegeknél.

Úgy tűnik, hogy a rendszeres testmozgás fontos szerepet játszik a hosszú távú fogyás fenntartásában és a súly visszaszerzésének megakadályozásában is. Azok a betegek, akik az Országos Súlykontroll Regiszterben folytatták a testmozgást, nagyobb valószínűséggel tartották fenn a fogyásukat, mint azok, akik nem folytatták a testmozgást.4 Azonban a súlycsökkentést egyedül megkísérlő betegek kevesebb mint 25 százaléka építi be a testét a súlyába veszteségtervek.5 A folyamatos fizikai aktivitás hiánya felelős lehet a testsúly visszaszerzésének gyakoriságáért a kezdeti fogyás után.

Noha a nagy intenzitású testmozgás valamivel nagyobb súlycsökkenéshez vezet, mint az alacsony intenzitású edzés, a nagy intenzitású kezelés megkezdése sok elhízott beteg számára nem praktikus. A degeneratív ízületi betegség gyakori ezeknél a betegeknél, és a testmozgás megfelelő módosítására van szükség. Az alacsony intenzitású testmozgás (pl. Séta) még az elhízott, ízületi problémák nélküli betegek számára is megterhelő lehet. Jóllehet a karcsú, fitt emberek a maximális oxigénmennyiség (VO2) csak 35% -át fogyaszthatják el séta közben, az elhízott embereknek sokkal magasabb a VO2-szükséglete. Ezért a hosszú, gyors séta nem feltétlenül alacsony intenzitású testmozgás elhízott embereknél

Cochrane absztrakt

Háttér: Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek testmozgása csökkentheti a testsúlyt. A Cochrane Könyvtárban nem végeztek kvantitatív, szisztematikus áttekintést erről a témáról.

Célkitűzések: A testedzés mint a túlsúlyos vagy elhízott személyek súlycsökkenésének elérésének eszköze randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT) segítségével.

Keresési stratégia: A tanulmányokat több elektronikus bibliográfiai adatbázis számítógépes kereséséből nyertük. Az utolsó keresést 2006 januárjában hajtották végre.

Kiválasztási kritériumok: Olyan vizsgálatokat vontak be, amelyek RCT-k voltak, amelyek a testsúly változását vizsgálták egy vagy több fizikai aktivitási beavatkozás alkalmazásával a túlsúlyos vagy elhízott felnőtteknél a kiinduláskor, és ha a résztvevők nyomon követése kevesebb, mint 15% volt.

Adatgyűjtés és elemzés: Két szerző függetlenül értékelte a próba minőségét és kinyerte az adatokat.

A bírálók következtetései: A felülvizsgálat eredményei alátámasztják a testmozgás alkalmazását súlycsökkentő beavatkozásként, különösen étrendi változtatással kombinálva. A testmozgás javul a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőivel, még akkor is, ha nem fogy le súlya.

Ezek az összefoglalók a Cochrane-áttekintésekből származnak, amelyeket a Cochrane Könyvtár szisztematikus áttekintéseinek Cochrane-adatbázisában tettek közzé. Tartalmukat, amennyire csak lehetséges, megvizsgálták az eredeti vélemények készítőivel, de az összefoglalókat nem szabad a Cochrane Collaboration hivatalos termékének tekinteni; kisebb szerkesztési változtatások történtek a szövegben (http://www.cochrane.org)

Az ebben az áttekintésben szereplő legtöbb kísérlet 15–60 perces testmozgást tartalmazott (az edzés medián időtartama 45 perc/ülés), heti három-öt napon át. A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok és az American College of Sports Medicine (ACSM) a legtöbb napon minimum 30 perc közepes intenzitású testmozgást javasol (heti 150 percként értelmezve) .6 Mivel azonban a glikogén elsősorban az első 20 perc edzés, legalább 30 perc edzés szükséges a zsírraktárak égetésének megkezdéséhez.2 Következésképpen az ACSM és az elhízás vizsgálatának nemzetközi szövetsége javasolja, hogy a túlsúlyos személyek napi 30 percnél hosszabb testmozgást végezzenek a testtömeg ellenőrzésében .7

A felülvizsgálat különféle gyakorlatokat tartalmazott: gyaloglás, kocogás, kerékpár-ergometria, súlyzós edzés, aerobik, labdajátékok és kaliszténika. Az ízületi betegség nélküli betegeket, akik elviselik a járást, ösztönözni kell a testmozgáshoz való járásra. Az életkor, a degeneratív betegség, a járási zavarok, az egyenetlen vagy csúszós felületek, a nehéz ruházat és a bőr súrlódása akadályozhatja a járási rendet. A kerékpározás és az úszás elfogadható alternatíva lehet. Egy nemrégiben végzett tanulmány kimutatta, hogy a szárazföldön vagy a vízben járás a testtömeg és a testzsír hasonló csökkenéséhez vezet8; ez cáfol egy korábbi tanulmányt, amely szerint az úszás nem hatékony a testzsír csökkentésében.9

Az edzésprogram fenntartásának számos akadálya van. Egyesek szerint a 30 perces foglalkozások túl hosszúak; az időszakos testmozgás (például napi három 10 perces foglalkozás) javítja a szív- és érrendszeri erőnlétet. Bár egyesek úgy gondolják, hogy a megfelelő testedzési szint elérése érdekében be kell csatlakozniuk egy egészségklubba, az otthoni, önirányított megközelítés ugyanolyan hatékony lehet, mint az egészségklubban való gyakorlás.7 Önellenőrzés (pl. Lépésszámlálók) és célok kitűzése (pl. a lépések számának fokozatos növekedése) segíthet a betegeknek a testmozgás rendjének betartásában.

A túlsúlyos betegeknek az étrend és az edzésprogram elfogadásával kapcsolatos tanácsadásakor az orvosoknak őszintén és nyíltan meg kell beszélniük a beteg súlyproblémáját és a fogyás céljait. Egy 1994-ben végzett 61 000 elhízott felnőtt felmérésében csak 42 százalék számolt be arról, hogy egészségügyi szolgáltatója azt tanácsolta nekik, hogy fogyjanak; ez a szám egy 2000-es felmérésben 40 százalékra csökkent.10

Egyes túlsúlyos betegek reagálnak az orvos tanácsára egy testmozgási program elfogadására, míg mások további motivációt és oktatást igényelhetnek. Akik elfogadják a programot, azoknak gyakran emlékeztetniük és szociális támogatásra lehet szükségük.11 A túlsúlyos és elhízott betegek fogyásigényének kielégítéséhez a háziorvosoknak be kell tölteniük az oktató, az edző és a segítõ szerepet.