A sportban, a testmozgásban és az ülő tevékenységekben részt vevő férfiak testtömeg-indexe és testzsír-állapota

Wan Daud Wan Nudri

1 Közösségi Orvostudományi Kar, Orvostudományi Egyetem, Universiti Sains Malajzia, 16150 Kubang Kerian, Kelantan, Malajzia

Wan Muda Wan Abdul Manan

2 Táplálkozási és dietetikai program, Egészségtudományi Iskola, Universiti Sains Malaysia, 16150 Kubang Kerian, Kelantan, Malajzia

Abdullah Mohamed Rusli

1 Közösségi Orvostudományi Intézet, Orvostudományi Egyetem, Universiti Sains Malaysia, 16150 Kubang Kerian, Kelantan, Malajzia

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás meghatározható a zsírszövet vagy a zsír túlzott felhalmozódásaként a testben (1). Az elhízás alapvető oka az emberek többségében az, hogy több kalóriát fogyaszt, mint amennyit elfogyaszt, és az élelmiszer-energia feleslege testzsírrá alakul (2). A testfelesleggel rendelkező személyeknél fokozott a kockázata számos krónikus betegség kialakulásának, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget, az epehólyag betegségét, az osteoarthritist, a köszvényt, a tüdőfunkció rendellenességeit és a rákot (3). A felesleges testzsír jelentős káros hatással van a fizikai teljesítőképességre is (4). Ezért az egyének teljes testzsírjának mérése hasznos információt nyújt. Bár a rendszeres testmozgás egészségi állapotra gyakorolt előnyeit széles körben elismerték, Malajziában a fizikailag aktív csoportok körében továbbra sem végeznek táplálkozási vizsgálatokat. A tanulmány célja sportolók, mérsékelt testmozgású egyének és mozgásszegény testtömeg-indexek és testzsírtartalom összehasonlítása.

Anyagok és metódusok

Ezt a tanulmányt 243, 18 és 44 év közötti férfi válaszadó körében végezték. A vizsgált válaszadók között nyolc különböző sportágból 83 sportoló vett részt, akik különböző szintű versenyeken vettek részt (sportolócsoport), 80 aktív férfit, akik az előző 3 alatt rendszeresen gyakoroltak napi legalább 30 23 percet, legalább hetente háromszor. hónap (testmozgáscsoport), és 80 inaktív férfi, akik az előző 3 hónapban nem számoltak be testmozgásról (mozgásszegény csoport). A sportolókat véletlenszerűen választották ki a Kelantan Állami Sporttanácsból és számos Kota Bharu sportegyesületből. Aktívan részt vettek a sportedzésekben, napi legalább 30 percet legalább heti 3 alkalommal. A gyakorlatban és az ülő csoportban a válaszadókat véletlenszerűen választották ki Kota Bharu több kormányzati osztályából. A válaszadók egyike sem volt korábban krónikus betegségben.

A válaszadók magasságát és testtömegét (mezítláb és könnyű ruházatban) 0,5 cm-es, illetve 0,1 kg-os pontossággal mértük Seca mérleg segítségével, magassághoz rögzítve. Az egyes válaszadók testtömeg-indexét (BMI) úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a testtömeg kilogrammban a magasságot négyzetméterben (kg/m 2). A válaszadók testtömeg szerinti besorolását a BMI alapján a WHO leírása szerint határozták meg (5). A derék és a csípő kerületeit 0,1 mm pontossággal nem nyújtható szalaggal mértük. A derék kerületét a csípőcsík és az alsó borda margó közötti középpontban mértük, míg a csípőmérést a fenék körüli hátsó és a szeméremszimmetrikus elülső legnagyobb kerületként vettük. A derék-csípő arányt (WHR) kiszámoltuk minden válaszadó esetében. A központi elhízás jelzésére 0,9-nél nagyobb WHR-határértéket használtak, a Bray ajánlása szerint (6).

A válaszadók bicepsz, tricepsz, subcapularis és suprailiac régióinak Skinfold vastagságát Harpenden Calipers (British Indicators, UK) segítségével mértük, Durnin és Rahaman ajánlása szerint (7). Az összes mérést a test bal oldalán végeztük. A zsírtartalmat a testtömeg százalékában a bőrfelület vastagságának 4 mérése összegéből számoltuk (8). A válaszadók testzsír-besorolását Garrow leírása szerint határozták meg (9). A sovány testtömeget (LBM) és a zsírtömeget (FM) szintén kiszámoltuk minden válaszadó esetében.

A statisztikai elemzést az SPSS 9.0 verziójával végeztük. A kovariancia elemzését (ANCOVA) alkalmaztuk az átlagértékek különbségének meghatározására az összes csoport között. Valamennyi értéket átlag ± SD-ben fejezzük ki. Ezt a tanulmányt a Kutatási és Etikai Bizottság hagyta jóvá, az Universiti Sains Malaysia (USM).

Eredmények

Az 1. táblázat mutatja a válaszadók átlagéletkorát és fizikai jellemzőit. Az átlagos életkor és a testsúly nem különbözött szignifikánsan a három válaszadó csoport között. A sportoló és az edzéscsoportok lényegesen magasabbak voltak, mint az ülő csoport. Az atléta, a testmozgás és az ülő csoportok átlagos BMI-je 22,6 ± 2,9 kg/m 2, 23,4 ± 3,5 kg/m 2, illetve 24,3 ± 4,6 kg/m 2 volt. Az átlagos BMI nem volt szignifikánsan különbözõ a sportolók és a testgyakorlási csoportok között. Mindkét aktív csoport BMI-je azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a mozgásszegény csoporthoz képest. A WHO (5) szerinti BMI besorolását az 1. ábra mutatja. Az elhízás előtti (BMI 25,029,9 kg/m 2) és az elhízott (BMI 30,0 kg/m 2) egyedek együttes prevalenciája 21,7% volt a sportoló csoportban, ami alacsonyabb volt, mint a testmozgás csoportban (29,9%), és ülő csoport (47,5%).

A válaszadók testtömegindexének osztályozása *

* Osztályozás a WHO alapján (5): Alsúly (BMI 2); normál (18,5 24,9 kg/m 2); Elhízás előtti (BMI 25,0–29,9 kg/m 2); Elhízott (BMI 3 30,0 kg/m 2)

Asztal 1:

A válaszadók életkora és fizikai jellemzői (átlag ± SD)

A válaszadók Változók Sportolók (n = 83) Gyakorlat (n = 80) Ülő (n = 80)

Kor (év)	28,4 ± 6,8	29,4 ± 6,9	29,9 ± 7,2
Súly (kg)	64,2 ± 9,7	65,4 ± 11,1	66,2 ± 14,1
Magasság (cm)	168,6 ± 5,4 a	167,1 ± 5,9 a	165,0 ± 5,1 b
BMI (kg/m 2)	22,6 ± 2,9 a	23,4 ± 3,5 ab	24,3 ± 4,6 b

BMI = testtömeg-index

3. táblázat:

A válaszadók derék-csípő aránya (WHR) (átlag ± SD)

A válaszadók Változók Sportolók (n = 83) Gyakorlat (n = 80) Ülő (n = 80)

Derékbőség	77,06 9,09 a	80,71 ± 9,28 ab	83,15 ± 11,90 b
Csípő kerülete	93,18 5,73 a	94,42 ± 6,32 a	95,21 ± 8,40 a
WHR	0,82 ± 0,06 a	0,85 ± 0,05 b	0,87 ± 0,06 b
WHR állapot:
Kívánatos (WHR £ 0.90)	75 (90.4)	65. (81.3.)
55 (68.7)
Magas kockázatú (WHR> 0,90)	8. (9.6)	15 (18,7)
25. (31.3)

4. táblázat:

A válaszadók bicepsz, tricepsz, subcapularis és suprailiac régióinak Skinfold vastagsága (mm) (átlag ± SD)

A válaszadók Sportolók (n = 83) Gyakorlat (n = 80) Ülő (n = 80)

Bicepsz (mm)	4,41 ± 1,44 a	5,33 ± 2,16 b	6,08 ± 2,34 b
Tricepsz (mm)	8,63 ± 3,43 a	9,97 ± 3,87 a	12,03 ± 4,84 b
Kapacitás alatti (mm)	13,29 ± 5,28 a	16,16 ± 6,50 b	18,64 ± 8,90 b
Suprailiac (mm)	10,14 ± 5,58 a	13,51 ± 6,62 b	14,42 ± 6,17 ba

BF = a testzsír százalékában

Vita

E tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a sportolócsoportban volt a legalacsonyabb az átlagos BMI és a testzsír százalékos aránya a testmozgáshoz és az ülő csoportokhoz képest. A testmozgási csoport alacsonyabb átlagos BMI-vel rendelkezett az ülő csoporthoz képest is. Az eredmények a csoportok közötti fizikai aktivitás szintjének különbségével magyarázhatók. Megállapítottuk, hogy az edzésnapokon az atlétacsoport által a testmozgásra vagy a sportedzésekre fordított átlagos idő napi 124 perc volt, míg a testmozgási csoportnál napi 67 perc volt. Az eredmények hasonlóak más vizsgálatokhoz, amelyek arról számoltak be, hogy a magasabb aktivitási szintek alacsonyabb BMI-vel és a teljes testzsírhoz kapcsolódnak (10,11).

Az elhízás előtti (BMI 25,029,9 kg/m 2) és az elhízott (BMI 3 30,0 kg/m 2) egyedek együttes prevalenciája a vizsgált csoportokban a legalacsonyabb volt a sportolókban (21,7%) a többi csoporthoz képest. Az elhízás előtti és az elhízott együttes prevalenciája a sportolócsoportban ebben a tanulmányban szintén alacsonyabb volt, mint a Malajziában egy vidéki térségben az általános férfipopuláció 24% -ának (12), és az általános népesség 29,5-45,0% -ának számított adatai. Malajzia városi területein (1316). Az elhízás előtti és elhízott egyének együttes prevalenciája azonban a sportolócsoportban magasabb volt, mint a Wan Nudri és mtsai által közölt 84 férfi nemzeti sportoló 12% -a. (17) Mégis érdekes megjegyezni, hogy a sportolócsoport átlagos BMI-je ebben a vizsgálatban (22,6 ± 2,9 kg/m 2) hasonló volt a korábban közölt nemzeti sportolókéhoz (22,9 3,5 kg/m 2) (17).

A BMI alapján az elhízott és elhízott egyének prevalenciája az aktív csoportokban meglehetősen magasnak tekinthető (a sportolók 21,7% -a és a testmozgás csoportja 29,9% -a). Fontos azonban megjegyezni, hogy a BMI-nek korlátai vannak az elhízás osztályozásában az aktív egyének körében, mert a BMI nem tesz különbséget a zsírral és az izmokkal társított súly között (17,18). Jelen tanulmány esetében ez a helyzet igaz volt az atlétikai csoportra, de nem a gyakorlati csoportra. A testzsír százalékában (9) a „magas zsírtartalmú” (testzsír> 22,0%) vagy a „valóban elhízott vagy elhízott” prevalenciája a sportolócsoportban csak 13,3%, míg a testmozgás csoportban 32,5% volt.

A sportolók szignifikánsan alacsonyabb átlagos WHR-értékkel rendelkeztek, mint mások. A WHR a regionális zsíreloszlás indexét szolgáltatja, és értékesnek bizonyult az egészségügyi kockázatok útmutatójaként. Bray (6) szerint azoknál a férfiaknál, akiknek a WHR értéke meghaladja a 0,9 értéket, nagyobb a halálozási kockázat a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek miatt. A zsíreloszlás a morbiditás és a mortalitás szempontjából fontosabb kockázati tényező, mint önmagában a túlsúly, és relatív kockázati aránya 3 2 (6). A felnőtt populációk WHR-mérését Malajziában nem vizsgálták alaposan. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az általános populáció átlagos WHR-értéke 0,84 - 0,91 (12,19,20) között mozog, ami magasabb, mint a jelen tanulmányban szereplő sportolók átlagos WHR-értéke (0,82).

A sportolócsoportban volt a legalacsonyabb átlagos testzsír százalék a többi csoporthoz képest. Azonban a sportolócsoport átlagos testzsírszázaléka (15,7 ± 5,4%) ebben a vizsgálatban valamivel magasabb volt a nemzeti sportolók 13,8 ± 4,5% -os értékéhez képest (17). Egy nigériai tanulmány a nemzeti sportolók és az általános népesség körében arról számolt be, hogy a testzsír átlagos százalékos aránya a sportolók között 15,8 0,02% volt, ami alacsonyabb volt a nem sportolókhoz viszonyítva 18,1 ± 0,05% (21). Chee és munkatársai tanulmánya Malajziában az általános népességről. (22) 117 1958 éves férfi felnőttről számolt be, hogy a testzsír átlagos százalékos aránya 21,0 ± 4,7% volt. Ismail és mtsai. beszámolt arról, hogy a testzsír átlagos százalékos aránya 20 malajziai férfi katonában, egy viszonylag fizikailag aktív csoportban, 16,6 ± 3,4% volt (23).

A jelen tanulmány eredményei, valamint más helyben és más országokban végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy azok az egyének, akik aktívan foglalkoznak fizikai tevékenységekkel, különösen sporttevékenységekkel, jobb egészségügyi állapotúak a kevésbé aktív csoportokhoz képest, amint azt az alacsonyabb BMI és a testzsírok százaléka. A fizikai aktivitás védőhatásokkal, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a szív- és érrendszeri betegségek halálozásának kockázatának csökkenésével jár. A Harvard öregdiákainak tanulmánya azt mutatta, hogy a fizikailag aktív életmód elfogadása járó járással, lépcsőzéssel és sportolással késlelteti az összes okból eredő halálozást, és a hosszú élettartamot akár 1,6 évre is meghosszabbítja (24). Az ülő öregdiákoknál, akik kevesebb, mint 1500 kcal/hétet költöttek, a korai halálozás kockázata 39% -kal magasabb, mint aktívabb társaiknál (24). Ezért minden egyén számára ajánlott rendszeres fizikai tevékenység végzése. A közegészségügyi ajánlások szerint minden egyénnek legalább 30 perc mérsékelt fizikai aktivitást kell felhalmoznia a hét legtöbb és legelőnyösebb napján (25).

Következtetések

A fizikailag aktív csoportok, különösen a sportolók BMI-vel és testzsír százalékkal rendelkeztek a kevésbé aktív csoportokhoz képest. Ezért az egészséges táplálkozás fenntartása mellett minden egyént arra ösztönözünk, hogy vegyen részt sportban vagy más fizikai tevékenységben, legalább napi 30 percig, legalább hetente háromszor, hogy elkerülje a krónikus betegségek megjelenését.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak a Malajziai Sains Egyetemnek, hogy finanszírozta ezt a tanulmányt a rövid távú IRPA kutatási támogatás keretében (számlaszám: 305/PPSP/6121046). A szerzők köszönetet mondanak Eshah nővérnek, Wan Zalawati asszonynak, Dr. Rohanának, Mazlita asszonynak, Ruhaya asszonynak, Shahrim Nizam úrnak, Azizi úrnak és Zulfakharudin úrnak, akik segítették a tanulmányt.

Lábjegyzetek

Szerzői hozzájárulások

Koncepció és kialakítás: WAMWM, WNWD Statisztikai szakértelem: MRA Minden szerző egyformán járult hozzá az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, a cikk megfogalmazásához, a cikk kritikai felülvizsgálatához a fontos szellemi tartalomhoz és a kézirat végleges jóváhagyásához.