A posztoperatív elemi étrend (Elental®) hatékonysága idős betegeknél gastrectomia után

Absztrakt

Háttér

Célunk volt a posztoperatív korai beavatkozás hatékonyságának elemzése elemi étrenddel a súlycsökkenés csökkentése és a gasztrektómia utáni gyógyulás fokozása érdekében. A táplálkozási állapot és a gyomor-bél immunfunkciója általában romlik, és ezeknél a betegeknél elkerülhetetlen a posztoperatív fogyás; ezért fontos a posztoperatív állapotuk javulása, különösen ≥80 éves gyomorrákos betegeknél.

Mód

Klinikai eredményeket és posztoperatív táplálkozási állapotot hasonlítottunk össze 21 és 22 egymást követő, ≥80 éves idős beteg között, akiken a posztoperatív orális elemi étrend (Elental®, 300 kcal/nap) bevezetése előtt vagy után distalis gastrectomiát végeztek 2011. október és június között. 2016.

Eredmények

A posztoperatív szövődmények jelentős csökkenését figyelték meg a táplálkozástámogató csoportban (N-csoport), összehasonlítva a kontrollcsoporttal (C-csoport). Különösen a szisztémás szövődmények prevalenciája volt szignifikánsan alacsonyabb az N-csoportban (33,3 vs. 4,5%)., o = 0,015), míg a lokoregionális szövődmények prevalenciájában nem volt szignifikáns különbség. A súlycsökkenés és a BMI csökkenése a műtét után 1 hónapról 1 évre szignifikánsan alacsonyabb volt az N-csoportban (o = Egyenként 0,012). A tápláltsági állapot (albumin, teljes fehérje, hemoglobin és C-reaktív fehérje szint) a műtét után 1 hónappal javulást mutatott (o = 0,005, o = 0,048), és a kórházi tartózkodás csökkent az N-csoportban a C-csoporthoz képest (16,0 vs. 12,5 nap, o = 0,041).

Következtetések

A disztális gyomoreltávolítás után elemi étrenddel történő korai beavatkozás értékes a perioperatív fogyás csökkentésében és a táplálkozásmenedzsment javításában, és idős betegeknél fokozott posztoperatív gyógyulással járhat.

Háttér

Mód

Vizsgálati populáció

A kezdeti kohorszba 459 olyan beteg került, akiken a toranomoni kórház gasztroenterológiai sebészeti osztályán 2011. október és 2016. június között disztális gyomorrákot végeztek gyomorrák miatt. Közülük 48 ≥ 80 éves beteget választottak ki ebbe a vizsgálatba. Összességében 22, illetve 26 betegnél végeztek gasztrektómiát 2014 májusa előtt és után, amikor az orális elemi étrend korai posztoperatív beavatkozását (Elental®: Ajinomoto Pharma Co., Tokió, Japán) bevezették a korai felépülés elősegítése érdekében, és tápláltsági állapot javítása műtét után. Az Elental®-t (300 kcal/nap) a műtét utáni 2. naptól (poszt-gastrectomia) adtuk 4–6 hétig. Ebben a vizsgálatban az elsődleges végpont az orális elemi étrend hatása volt a rövid távú eredmények és a posztoperatív táplálkozási állapot tekintetében ≥80 éves betegeknél. A rövid távú műtéti eredmények a műtéti szövődmények és a kórházi tartózkodás időtartama voltak, és a táplálkozási állapotot a súlycsökkenés és a hemoglobin (Hb), az albumin, az összes fehérje (TP) és a C-reaktív fehérje ( CRP) szintje a műtét után 7 nappal a posztoperatív szinthez képest.

A műtét előtti testtömeg a műtét napján mért testtömeg volt. A műtét után a műtét után 1 hónappal megismételtük a testtömeget (posztoperatív súly), hogy kiszámítsuk a posztoperatív súlycsökkenés százalékos arányát (= [posztoperatív súly - preoperatív súly]/preoperatív súly × 100). A műtét után 1 hónappal a testtömeg-indexet (BMI) ismét mértük, hogy kiszámítsuk a posztoperatív BMI (= [posztoperatív BMI - preoperatív BMI]/preoperatív BMI × 100) csökkenésének sebességét. A hemoglobin (Hb), az albumin, az összes fehérje (TP) és a C-reaktív fehérje (CRP) vérszintjét a posztoperatív napon (POD) 7 és a műtét után 1 hónappal mértük, hogy elérjük a javulási arányt (= [posztoperatív szintek a 1 hónappal a műtét után - posztoperatív szintek a műtét után 7 nappal]/posztoperatív szintek a műtét után 7 nappal × 100). A Clavien-Dindo osztályozás szerint [2] ≥2 fokozatú műtéti szövődményeket ebben a vizsgálatban tovább csoportosítottuk szisztémás és lokoregionális szövődményekbe. A tumor stádiumozása az UICC TNM besorolásának 7. változatán alapult [14]. Ezt a tanulmányt a japán Toranomon Kórház intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá.

Sebészet

A japán gyomorrák kezelési irányelveinek [15] megfelelően laparoszkópos műtétet végeztek az I. stádiumú rákos betegeknél, míg a nyílt műtétet a II. A D1 + vagy D2 nyirokcsomó disszekciót a rák előrehaladásától és a műtéti kockázatoktól függően végeztük. A gyomor rekonstrukcióját a Roux-en-Y anastomosis alkalmazásával végeztük.

Statisztikai analízis

Az arányok és a mediánok páros eltéréseit chi-négyzet próbával, Fisher pontos tesztjével vagy Mann-Whitney-vel elemeztük. U teszt, adott esetben. Az összes statisztikai elemzést a Társadalomtudományi Statisztikai Csomag (SPSS) 19.0J for Windows (SPSS Inc., Chicago, IL) alkalmazásával végeztük. Valamennyi elemzés esetében a különbségeket statisztikailag szignifikánsnak tekintették a o

Eredmények

A beteg jellemzői

Azok a betegek, akik nem részesültek elemi étrendben, a kontrollcsoportot (C-csoport) alkották, míg a korai posztoperatív időszakban az elemi étrendet kapók a táplálkozástámogató csoportba (N-csoport) tartoztak. Egy beteget, aki szájon át alkalmazott elemi étrendet kapott, és négy beteget, aki nem kívánt táplálék-támogató terápiát kapni, kizárták a C-csoportból, illetve az N-csoportból. Így a betegek száma 21 volt a C-csoportban és 22 az N-csoportban. Az Elental® műtét utáni korai bevezetésének hatását összehasonlítottuk a két csoport között (1. ábra).

Tanulmány folyamatábra. Kórházunk 2014 májusától bevezette a korai beavatkozást szóbeli elemi étrenddel. Az alanyokat két csoportba soroltuk az alábbiak szerint: akik nem részesültek a beavatkozásban (C-csoport) és akik részesültek az intervenciós étrendben (N-csoport)

A C- és N-csoportba tartozó ≥80 éves betegek (összesen, 43 beteg) jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze. Nem volt különbség életkor, nem, ASA (American Society of Anesthesiologists) pontszám, BMI, operatív megközelítés, klinikai stádium, operatív időtartam, vérveszteség vagy adjuváns kemoterápia a két csoport között.

A műtét utáni rövid távú eredmények

Rövid távú eredményeket és a két csoport tápláltsági állapotának értékelését a 2. táblázat mutatja be. A C-csoportban nyolc betegnél (kilenc szövődmény), az N csoportban két betegnél (három komplikáció) találtak sebészeti szövődményeket. . Az általános morbiditási arány általában csökkent az N-csoportban (9,1%), mint a C-csoportban (38,1%) (o = 0,024). Egyik csoportban sem történt haláleset. Amikor a szisztémás szövődmények (delírium, tüdőgyulladás, pleurális effúzió és kolecisztitisz) és a lokoregionális szövődmények (késleltetett gyomorürülés, ileus és hasi tályog) előfordulási arányát külön-külön összehasonlították a két csoport között, a szisztémás szövődmények prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt a N-csoport (4,5%), mint a C-csoportban (33,3%) (o = 0,015). A posztoperatív kórházi tartózkodás medián hossza szignifikánsan rövidebb volt az N-csoportban (12,5 nap), mint a C-csoportban (16,0 nap) (o = 0,041).

A táplálkozás támogatásának eredményei

Először nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a műtét utáni medián kalóriabevitelben (C, 910 kcal/nap; N, 980 kcal/nap) (o = 0,668). A súlycsökkenés százaléka a műtét után 1 hónappal –8,43% volt a C-csoportban és –5,38% az N-csoportban; a két csoport közötti különbség szignifikáns volt (o = 0,012). A BMI csökkenése a műtét után 1 hónappal −8,76% volt a C-csoportban és -4,78% az N-csoportban, jelentős különbség a csoportok között (o = 0,012) (2. táblázat). A 2. ábra ennek a két változónak (a testsúly és a BMI csökkenése) a műtét utáni 12 hónapig tartó trendjeit mutatja hosszú távú eredményként. A súlycsökkenés jelentős csökkenését és a BMI kisebb csökkenését figyelték meg az N-csoportban a preoperatív felméréstől a műtét utáni 12 hónapig tartó időszakban. Mértük a TP, albumin, Hb és CRP vérszintjét is a táplálkozási állapot mutatóiként. A TP, az albumin és a Hb szint javulási aránya a műtét után 1 hónappal szignifikánsan magasabb volt az N-csoportban, mint a C-csoportban: 12,9 vs. 9,1% (o = 0,027) TP szint esetén 18,9 vs. 9,3% (o = 0,005) albuminszint esetén, és 15,1 vs. 5,3% (o = 0,048) Hb szintekre (3a – c. Ábra). Másrészt a CRP szintek nem mutattak szignifikáns különbséget (3d. Ábra).

A hosszú távú eredmények tendenciája a műtét után 12 hónapig. a A testsúly csökkenésének tendenciái (o = 0,012). b BMI trendek (o = 0,012)

A teljes fehérje-, albumin- és Hb-szint javulási aránya a műtét után 1 hónappal. Az arányok az N-csoportban szignifikánsan magasabbak voltak, mint a C-csoportban. a C-csoport vs. N-csoport, 12,9 vs. 9,1% az összes fehérje szintnél (o = 0,027). b C-csoport vs. N-csoport, 9,3 vs. 18,9% az albuminszint esetén (o = 0,005). c C-csoport vs. N-csoport, 5,3 vs. 15,1% a Hb-szintnél (o = 0,048). d A CRP szintek nem különböztek szignifikánsan (o = 0,578)

Vita

További vizsgálatokra van szükség annak megerősítéséhez, hogy a tápláltsági állapot javulása a korai posztoperatív szakaszban hogyan befolyásolja a QOL-t és a hosszú távú prognózist.

Vizsgálatunknak vannak bizonyos korlátai, beleértve retrospektív jellegét és kis mintaméretét. Vizsgálati populációnkban azonban a perioperatív kezelés hasonló volt a prospektív módon összegyűjtött adatbázis jelenlegi adataihoz az egymást követő betegekről. Ezenkívül a súlycsökkenés és a posztoperatív szövődmények prevalenciájának jelentős csökkenése, valamint a szisztémás táplálkozási állapot javulása szoros összefüggésben van az idős betegeknél a fokozott gyógyulással és a kórházi tartózkodás csökkent időtartamával. A jelenlegi megfigyelések megerősítéséhez külső validációs vizsgálatra lenne szükség, amely nagyobb számú beteget tartalmaz.

Következtetések

Az elemi étrenddel történő korai beavatkozás csökkentette a testsúlycsökkenést és a BMI csökkenését, valamint javította a vér TP, albumin és Hb szintjét a korai és a hosszú távú posztoperatív szakaszban. Egy ilyen elemi étrend megvalósítható táplálkozás-kezelési lehetőség lehet az ERAS protokollban a gasztrektómia után ≥80 éves betegeknél.