A nem megfelelő táplálkozási energiafogyasztás a metabolikus szindróma nagyobb gyakoriságával jár együtt a hemodializált betegek különböző csoportjaiban: klinikai megfigyelési vizsgálat több dialízis központban

Absztrakt

Háttér

A metabolikus szindrómát (MetS) a szív- és érrendszeri betegségek és a halálozás kockázataként állapították meg hemodializált betegeknél. Az energiafogyasztás (EI) fontos táplálkozási terápia a MetS megelőzésében. Megvizsgáltuk az ön által jelentett étrendi EI összefüggését a metabolikus rendellenességekkel és a MetS-sel a hemodializált betegek körében.

Mód

Keresztmetszeti vizsgálatot 2013 szeptemberétől 2017 áprilisáig végeztünk hét hemodialízis központban. Az adatokat 228 hemodializált betegről gyűjtötték, akiknek elfogadható EI jelentése 20 éves és idősebb volt, és legalább három hónapon át heti három hemodialízisen vettek részt. Az étrendi EI-t három napos étrendi rekord alapján értékelték, és 24 órás étrendi visszahívással erősítették meg. A testösszetételeket bioelektromos impedancia analízissel mértük. A biokémiai adatokat standard laboratóriumi vizsgálatokkal elemeztük. A napi EI küszöbértéke 30 kcal/kg volt, és 35 kcal/kg ≥ 60 éves és idősebb életkor esetén

Bevezetés

A kezelt végstádiumú vesebetegségek (ESRD) prevalenciája 2001-től 2014-ig folyamatosan növekedett minden országban, és minden nemzet és egészségügyi rendszer számára megterhelővé vált [1]. 2014-ben a tajvani dialízis alatt álló ESRD-betegek prevalenciája 3093 beteg volt millió lakosságra számítva, és körülbelül 90% -uk kapott központon belüli hemodialízis-kezelést [1]. Összefoglalták, hogy a táplálkozási tényező szerepet játszott a krónikus vesebetegségben az anyagcsere kialakulásának kockázati tényezőként, különösen az ESRD-ben szenvedő betegeknél [2].

A táplálkozási terápiát hatékony megközelítésként ismerik el az anyagcsere-rendellenességek és a krónikus betegségben szenvedők kedvezőtlen következményeinek megelőzésében [3,4,5,6,7,8]. A megnövekedett étrendi energiafogyasztást említi az Országos Vese Alapítvány-a vesebetegség kimenetele minőségi kezdeményezés (K/DOQI) irányelvei [9]. Javasoljuk, hogy elegendő napi energiafogyasztás garantálja a nitrogén egyensúlyt és megakadályozza a fehérje katabolizmust és a szövetek pusztulását, ami optimalizálhatja a táplálkozási állapotot és a hemodialízis eredményeit [9]. A makrotápanyagok és a mikroelemek napi bevitele azonban nagymértékben nem megfelelő a hemodialízisben szenvedő betegeknél [10]. A hemodializált betegek több mint felének problémái voltak az egészséges táplálkozás irányelveinek betartásával (az energia és a tápanyagok bevitelével kapcsolatban), amelyek a viselkedéshez, a technikai nehézségekhez, a fizikai feltételekhez, az időhöz és az ételkészítéshez kapcsolódtak [11]. A nem megfelelő étrendi bevitel a dialízis kezelés során bekövetkező jelentős életmódváltás egyik lehetséges következménye is. Másrészt a bonyolult és korlátozó étrendi bevitel betartása tovább súlyosbítja a tápanyaghiányt ebben a betegcsoportban [9, 12,13,14].

A metabolikus szindróma gyakorisága magas volt a hemodialízis alatt álló ESRD-s betegeknél [15]. A MetS kockázati tényezőként szerepel a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a minden okból eredő halálozás kialakulásában [16,17,18,19]. A metabolikus szindróma prevalenciája különböző értékelési szempontok szerint változott, pl. 51%, 66,3% és 75,3% a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Felnőtt Kezelői Panel III (NCEP ATP III), a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és a Metabolikus Szindróma (HMetS) kritériumai szerint [20]. Ez azt jelezte, hogy még nincs egyetlen olyan meghatározás, amely tükrözné a MetS epidemiológiájának valódi spektrumát. Ezért a jelenlegi tanulmányban két meghatározást használtak különböző fókusszal a MetS értékelésére: Az American Association of Clinical Endocrinologists (AACE) definíciója, amely a hiperglikozémiára összpontosított, glükocentrikus volt [21]; és a metabolikus szindróma meghatározásának harmonizálásáról az IDF, az American Heart Association (AHA) és a National Heart, Tung and Blood Institute (NHLBI), a World Heart Federation, a Nemzetközi Atherosclerosis Society és a Az elhízás vizsgálata, amely a hasi elhízás és a kapcsolódó CVD kockázati tényezők összegyűjtéséről szólt [22].

Kevés olyan tanulmány vizsgálta az étrendi bevitelt a hemodializált betegek körében. Egy tanulmány összehasonlította az étrendi bevitel állapotát 54 HD és 47 nem HD beteg, valamint a dialízis és a nem dialízis nap között Brazíliában az idős emberek körében [23]. Az Egyesült Államokban végzett másik tanulmány csak 13 HD beteg esetében vizsgálta az étrendi energia bevitel és a testösszetétel változásának összefüggését [24]. Ezenkívül az étrendi megközelítést hatékony terápiának találták a MetS kockázatainak csökkentésére egy randomizált, kontrollált vizsgálatban [25]. A hemodialízisben szenvedő betegeknél azonban magas volt a metabolikus szindróma előfordulása, és általában nehézségeik vannak az ajánlott energiafogyasztás elérésével. Tudomásunk szerint az étrendi energiafogyasztás szerepe az anyagcserezavarokban a hemodializált betegek körében még vizsgálandó.

Ennek a tanulmánynak a nem megfelelő étrendi energiafogyasztásnak az anyagcsere-rendellenességekkel és a metabolikus szindrómával való összefüggését kellett megvizsgálni azoknál a betegeknél, akik hét hemodialízis-központban kapnak hemodialízis-kezelést. Feltételezték, hogy a hemodialízisben szenvedő betegeknél, akiknek a táplálék-fogyasztása nem volt megfelelő (IDEI), nagyobb valószínűséggel voltak metabolikus rendellenességek vagy metabolikus szindróma.

Mód

Tanulmány megtervezése és beállítása

A keresztmetszeti vizsgálatot 2013 szeptemberétől 2017 áprilisáig végeztük. Hét kórház hemodialízis központjából 492 beteg adatait gyűjtöttük össze. A vizsgálati minta a Tajpeji Orvostudományi Egyetemi Kórházból, 91 a Tajpeji Orvostudományi Egyetem - Wan Fang Kórházból, 39 a Tajpeji Orvostudományi Egyetem - Shuang Ho Kórházból, 41 a Cathay Általános Kórházból, 57 a Taipei Tzu-Chi Kórházból, 49 a Wei-Gong Kórházból állt. Emlékkórház és 50 a Lotung Poh-Ai kórházból.

Minta nagysága

A minta méretét keresztmetszeti kialakításban a következő képlet segítségével számoljuk ki: \ (n = \ frac \) Hol n (minta nagysága), Z (a bizalom szintje), P (várható prevalencia), és d (pontosság, megfelel az effektus méretének) [26]. A 92-es mintát a Z = 1,96 5% -os I. típusú hiba esetén, P = 0,745, mivel a MetS prevalenciája 74,5% volt hemodializált betegeknél [27], és d = 0,1, ahogy azt egy orvosi tanulmány javasolja [28]. A jelenlegi vizsgálatban a 228 beteg végső mintája megfelelő az elemzéshez, és az 1. ábrán látható.

A betegek mintavételének és vizsgálati eljárásának folyamatábrája. ESRD: Végstádiumú vesebetegség

A betegek felvételi kritériumai

A jelenlegi vizsgálatban szereplő vizsgálati betegek teljesítették a másutt említett felvételi kritériumokat [29,30,31].

Adatgyűjtési eljárás

Az egyes kórházak orvosai és nővérei átvizsgálják azokat a képzett betegeket, akik megfelelnek a felvételi kritériumoknak. Ezután a kérdezőbiztosok (regisztrált dietetikusok) felvették a kapcsolatot a jogosult betegekkel és kérték az önkéntes részvételüket.

A jogosult betegek a regisztrált dietetikusok személyes beszélgetés vagy telefonos interjúkban való részvételük előtt aláírták a tájékozott hozzájárulási űrlapot (háromnapos étrendi bevitel, fizikai aktivitás). Az interjúkat követően áttekintették az orvosi táblákat. Mértük az antropometriai és az energiafelhasználási értékeket is. Az engedéllyel rendelkező ápolónők a vizsgálati hét első dialízise során vérmintákat gyűjtöttek, majd a rendelkezésre álló laboratóriumi tesztkészletek felhasználásával elemezték a biokémiai adatokat, az eljárást másutt részletesen leírták [32].

Intézkedések

A betegek jellemzői

Az életkorra, nemre, a hemodialízis évjáratára, a Charlson komorbiditási index [33] alapján számított társbetegségekre, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), a testtömeg-index, a BMI (kg/m 2), a -dialízis szisztolés (SBP) és diasztolés (DBP) vérnyomást szintén orvosi feljegyzések alapján értékelték. A derék kerületét (WC), a testzsír tömegét (FM) bio-elektromos impedancia elemző eszközzel (InBody S10, Biospace, Szöul, Korea) értékeltük, a részletes eljárást máshol írták le [34]. A megnövekedett testzsír-tömeg meghatározása szerint a férfiak esetében az FM ≥ 25%, a nőknél az FM ≥ 30% volt [35]. Interdialitikus súlygyarapodást (IDWG) is kiszámítottunk. Hemodializált betegeknél magasabb IDWG, magasabb BP-vel társítva [36].

A fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás szintjének értékelésére a Nemzetközi Fizikai Aktivitás Kérdőív rövid változatát használtuk. A betegeket a fizikai intenzitás különböző szintjein (erőteljes, mérsékelt, járás és ülések) eltöltött idejükről (heti napok és percek) kérdeztük, a kérdőív kitöltése 4-15 percig tartott [37]. A teljes fizikai aktivitás pontszámát úgy számoltuk, hogy az elmúlt hét nap különböző erőteljes, mérsékelt, járási és ülési szintjein végzett tevékenységekre fordított percek összegét megszoroztuk 8,0, 4,0, illetve 3,3, 1,0-tel [38]. A fizikai aktivitás reprezentálására a metódus ekvivalens feladatot használták, percenként hetente (MET-min/hét). [39].

Étrendi energia bevitel

Háromnapos étrendi beviteli nyilvántartást használtunk a páciens bevitelének felmérésére, és egy 24 órás étrendi visszahívással megerősítettük az adatokat, a részleteket másutt említettük [32, 40]. Röviden összefoglalva az élelmiszerek nevével, márkájával, összetevőivel, főzési módszereivel, adagjával vagy tömegével, az étkezés helyével és idejével kapcsolatos információkat gyűjtöttük. Az e-Kitchen szoftvert, tápanyagelemző szoftvert (Nutritionist Edition, Enhancement plus 3, 2009-es verzió, Taichung, Tajvan) használták a tápanyagok elemzésére.

Az ajánlott napi étrendi energiafelvétel ≥ 35 kcal/kg volt a 60 évesnél fiatalabb betegeknél, és ≥ 30 kcal/kg a 60 éves vagy annál idősebb betegeknél, [9] A nem megfelelő étrendi energiafogyasztás meghatározása az volt, hogy a betegek az ajánlottnál kevesebbet fogyasztottak. Az intézkedések és elemzések megbízhatóságának növelése érdekében az alulreprezentált étrendi energiafogyasztási (EI) adatokat kizártuk a végső elemzésből, ha az EI: REE 2 aránya tajvani esetében [50]. (3) TG ≥150 mg/dl, HDL-C 0,5 mg/dl) [52], emelkedett inzulin (FPI ≥ 12 mU/L) [53, 54], iPTH ≥300 pg/ml [55]. Ezenkívül a rossz táplálkozási állapot, beleértve az nPNS-t is

Eredmények

Az életkor átlag ± SD, a hemodialízis évjárata, a fizikai aktivitás, a CCI és az interdialitikus súlygyarapodás 59,4 ± 11,3, 5,5 ± 5,0, 4831,3 ± 1893,1, 4,6 ± 1,5 és 3,0 ± 1,7 volt. A vizsgálati mintából 64,9% férfi, 38,2% cukorbetegség, 48,2% magas vérnyomás és 29,8% szív- és érrendszeri betegség volt, 28,5% magas hs-CRP szinttel, 54,5% megnövekedett testzsír-tömeggel. A REE alacsonyabb volt a nem megfelelő EI-vel rendelkező betegeknél (1014,5 ± 280,4), mint a megfelelő EI-vel (1100,9 ± 274,7), o = 0,023. Az anyagcsere-rendellenességek tekintetében az IFG, a túlsúlyos vagy elhízott, az emelkedett WC, a magas BP, a magas TG és az alacsony HDL-C előfordulása 64,9%, 36,4%, 26,3%, 81,6%, 39,0% és 61,0% volt. A metabolikus szindróma prevalenciája 63,2% volt az AACE kritériumok alapján, és 53,9% a HMetS kritériumok alapján. A metabolikus rendellenességek (nem a magas vérnyomás) és a szindrómák prevalenciája statisztikailag szignifikánsan magasabb volt a nem megfelelő EI-vel rendelkező hemodializált betegeknél, mint a megfelelő EI-vel rendelkezőknél (1. táblázat). A betegek 60,5% -a kevesebbet jelentett, mint az étrendi energiafogyasztás ajánlott szintje. A nem megfelelő EI-vel rendelkező betegek nagyobb valószínűséggel fogyasztanak nem megfelelő fehérjét és zsírt, de kevesebb ásványi anyagot, vizet és vitamint fogyasztottak, mint a megfelelő EI-t fogyasztók (2. táblázat).

A kétváltozós logisztikai regressziós elemzések eredményei azt mutatták, hogy a magasabb életkor az IFG és az AACE-MetS magasabb prevalenciájával párosul, OR = 1,03, 95% konfidencia intervallum, 95% CI, 1,00–1,05, o 3. táblázat Kétváltozós elemzés a személyes tényezők és az étrend bevitelének hatása az anyagcserezavarokra és a metabolikus szindrómára

A nem megfelelő étrendi energiafogyasztás az anyagcsere-rendellenességek 1,83–6,20-szorosával vagy a metabolikus szindrómával társult. Jelentősen összefüggött az IFG magasabb prevalenciájával (OR = 2,50, 95% CI, 1,43–4,37, o 4. táblázat Az étrendi bevitel, az anyagcsere-rendellenességek és a metabolikus szindróma összefüggései többváltozós logisztikus regresszióanalíziseken keresztül a

Alcsoportelemzésekben a nem megfelelő EI szignifikáns összefüggést mutatott az AACE-MetS magasabb prevalenciájával a nem hipertóniás csoportban (OR = 4,09, 95% CI, 1,55–10,77, o = 0,004), és a nem kardiovaszkuláris betegségcsoport (OR = 2,59, 95% CI, 1,23–5,42, o = 0,012); és a HMetS-hez társul a cukorbetegség csoportjában (OR = 8,33, 95% CI, 2,08–33,37, o = 0,003), nem magas vérnyomás (OR = 5,33, 95% CI, 1,97–14,40, o = 0,001), magas vérnyomás (OR = 2,59, 95% CI, 1,05–6,37, o = 0,038), és nem CVD (OR = 3,79, 95% CI, 1,80–7,97, o 5. táblázat A nem megfelelő energiafogyasztás és a metabolikus szindróma közötti összefüggés a kórtörténet alcsoportjaiban a

Vita

Ebben a tanulmányban olyan eredmények derültek ki, amelyek a nem megfelelő étrendi energia bevitelről (IDEI) számoltak be, amely több MetS rendellenességgel és a MetS nagyobb arányával társult. A jelentett IDEI erősen meghatározta az anyagcsere-rendellenességek 2,26–8,17-szeresét és az AACE vagy HMetS kritériumok alapján diagnosztizált MetS-t. Hemodialízisben szenvedő betegeknél az IDEI megzavarja az energia egyensúlyt, a nitrogén egyensúly pedig növeli a szövetek pusztulását és a fehérje katabolizmust, amelyek a MetS-t okozzák és súlyosbítják a dialízis eredményeit [64]. Másrészt megállapították, hogy a MetS sok krónikus egészségügyi probléma szempontjából nagy kockázatot jelent, mint például az elhízás, a T2DM, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a halál minden oka [16,17,18,19]. Ezért a korai MetS azonosítást és táplálkozási terápiát erősen ajánlották a káros egészségügyi problémák felett [25, 65]. Ezenkívül azok a betegek, akik megfelelő energiadús fehérjét fogyasztottak, javíthatják a test fehérje egyensúlyát, a testösszetételt, ami tovább javítja a hemodialízis eredményeit [66].

A mostani tanulmány kimutatta, hogy a hemodialízisben szenvedő betegek körülbelül 60% -a fogyasztott alacsony étrendi energiát. Ez összhangban volt egy megbízható korábbi publikációval, amelyben a betegek az energia- és fehérjebevitel legfeljebb 75% -át fogyasztották, a K/DOQI irányelvek szerint [9]. A MetS prevalenciája magas volt ebben a tanulmányban (63,2% AACE-MetS, 53,9% HMetS), a korábbi Tajvan déli részén végzett vizsgálatokban 61,0% volt az NCEP-ATP III kritériumaival mérve [15]. A korábbi vizsgálatokhoz képest a MetS prevalenciája alacsonyabb volt ebben a tanulmányban, mint egy Brazíliában végzett tanulmányban (74,5%) a HMetS kritériumokat alkalmazva [27], és az Egyesült Államokban (69,3%) az NCEP-ATP III kritériumokat alkalmazva. [67].

A jelenlegi eredmények azt illusztrálták, hogy a nem megfelelő étrendi EI összefügg a HMetS magas prevalenciájával a különböző alcsoportokban. Egy Olaszországban végzett tanulmányban a szerzők azt találták, hogy a MetS-ben szenvedő betegek alacsonyabb energiafogyasztást jelentettek, mint a MetS-t nem szenvedők [76]. Ez azt sugallta, hogy a Metabolikus Szindróma Harmonizálásával diagnosztizált MetS az energiafogyasztás szempontjából érzékenyebb, mint az AACE-MetS. A gyakorlatban a hemodialízis eredményeinek javítása érdekében a K/DOQI irányelvek a megfelelő étrendi EI-t javasolják, amely csökkentheti a MetS kockázatát [9].

Jelen tanulmány kimutatta, hogy az IFG és az AACE-MetS nagyobb prevalenciáját figyelték meg idősebb betegeknél. Az összefüggést a norvégiai általános populációról szóló korábbi tanulmányokban is megtalálták, amelyet a MetS-t vagy az NCEP-ATP III, vagy az IDF kritériumai diagnosztizáltak [60], valamint az Egyesült Államokban élő egyéneknél [61]. Ez hangsúlyozta, hogy az idős embereknél nagyobb az anyagcsere-rendellenességek, a CVD kockázata és a 2-es típusú cukorbetegség. Ezért a MetS definíciókat kifejezetten az idős emberekre kell besorolni, mivel átfogó értékelésre van szükségük a kockázati tényezők szempontjából. Másrészt a férfiak nagyobb valószínűséggel tapasztaltak túlsúlyt/elhízást, de kevésbé valószínű, hogy a derék kerülete nőtt a nőkhöz képest. Ez azzal magyarázható, hogy a férfiaknak nagyobb a hasi visceralis zsírszövetük (valószínűleg megfelel a BMI-nek), de kevesebb a hasi bőr alatti zsírszövet (valószínűleg megfelel a derék körfogatának), mint a nőknél [77].

153 hemodializált betegnél három teheráni dialízis központban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a nők körében a MetS prevalenciája magasabb, mint a férfiaké [62]. A jelenlegi vizsgálatban azonban a nem szignifikánsan anyagcsere-rendellenességekkel társult, az AACE MetS vagy HMetS-sel azonban nem. Ez azt sugallja, hogy a nemet kell figyelembe venni a MetS-ben szenvedő betegek értékelésekor vagy kezelésekor, a metabolikus rendellenességek jelenléte férfiaknál vagy nőknél függhet sajátos életstílusuktól és viselkedésüktől.

A hosszabb hemodialízis évjárat kimutatta a MetS-re gyakorolt protektív hatást a vizsgált hemodializált betegek körében. Ez valahogy kifejezte a tajvani dialízis központokban végzett hemodialízis minőségét, ami tükrözi a kórházakban a krónikus vesebetegségek és a kapcsolódó társbetegségek leküzdésére irányuló multidiszciplináris ellátási program eredményességét 2003 óta [78]. Ezenkívül a dialízis költségeinek a tajvani Nemzeti Egészségbiztosítás által történő teljes megtérítése tovább optimalizálhatja az ellátás minőségét [79], ami viszont csökkentette az anyagcserezavarok előfordulását ebben a tanulmányban.

A fizikai aktivitás ebben a vizsgálatban nem társult anyagcserezavarokkal vagy MetS-szel. Számos randomizált vizsgálat áttekintése azonban arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai aktivitás csökkentette a MetS kialakulásának valószínűségét; ha nem voltak ellenjavallatok, akkor a MetS megelőzésére és kezelésére intenzívebb testedzést vagy ellenállóképzést kell fontolóra venni [63]. Ezenkívül a rendszeres testmozgást végző betegek jobb dialízis eredményekkel és egészségügyi előnyökkel jártak, amint azt a hemodializált betegekről szóló nemzetközi tanulmány kimutatta [80].

Végül a hs-CRP megemelkedett szintje nem mutatta a kapcsolatot a MetS-szel és annak összetevőivel. Következtetés nélkül az összefüggés létezett az előző vizsgálatban, miszerint a gyulladásos biomarkerek korrelációt mutattak a MetS-szel hemodializált betegeknél [62]. A megnövekedett hs-CRP kulcsfontosságú független előrejelzője lehet a mellékhatások kimenetelének MetS-ben szenvedő hemodializált betegeknél. Ezért mérlegelni kell a szérum hs-CRP szintjének csökkentését a MetS, CVD és végül a hemodializált betegek halálozásának megelőzésében.

Következtetések

Ez volt az első olyan vizsgálat, amely a jelentett étrendi EI összefüggését vizsgálta az anyagcsere-rendellenességekkel és az AACE által diagnosztizált MetS-szel, valamint a metabolikus szindróma kritériumait harmonizáló hemodializált betegeknél. Megállapítottuk, hogy a nem megfelelő EI magas előfordulási gyakorisággal rendelkezik, és a MetS és komponenseinek akár 2,26–8,17-szeresével jár. A megfelelő étrendi energiafogyasztás előmozdítása a K/DOQI irányelvek szerint javíthatja a dialízis minőségét, megelőzheti a MetS-t, minimalizálhatja az anyagcserezavarok negatív hatásait és következményeiket, optimalizálhatja az ellátás minőségét és javíthatja a HD betegek életminőségét. . Jövőbeni tanulmányokat javasolnak a mechanizmus körültekintő feltárásához és az étrendi energiaintervenciók hatásának értékeléséhez.

Rövidítések

Metabolikus szindróma, amelyet az American Association of Clinical Endocrinologists diagnosztizált