Határok a szív- és érrendszeri orvoslásban

Szívelégtelenség és transzplantáció

Szerkesztette
Chris J. Pemberton

Otago Egyetem, Új-Zéland

Felülvizsgálta
Kenichi Hongo

Jikei Egyetem Orvostudományi Kar, Japán

Christoph Liebetrau

Kerckhoff Klinik, Németország

A szerkesztő és a lektorok kapcsolatai a legfrissebbek a Loop kutatási profiljukban, és nem feltétlenül tükrözik a felülvizsgálat idején fennálló helyzetüket.

mikrorns-133a

  • Cikk letöltése
    • PDF letöltése
    • ReadCube
    • EPUB
    • XML (NLM)
    • Kiegészítő
      Anyag
  • Exportálás
    • EndNote
    • Referencia menedzser
    • Egyszerű TEXT fájl
    • BibTex
OSZD MEG

Eredeti kutatás CIKK

  • 1 Artériás magas vérnyomás és szövődményeinek megelőzése, Kormányintézmény „L.T. Ukrajna Nemzeti Orvostudományi Akadémiájának Malaja Terápiás Nemzeti Intézete, ”Kharkiv, Ukrajna
  • 2 Laboratóriumi diagnosztika tanszék, Nemzeti Gyógyszerészeti Egyetem, Kharkiv, Ukrajna
  • 3 Belgyógyászati ​​Osztály, Zaporizhia Állami Orvostudományi Egyetem, Zaporizhzhia, Ukrajna
  • 4 Terápia, Reumatológia és Klinikai Farmakológia Tanszék, Kharkiv Orvosi Akadémia Posztgraduális Oktatásban (KhMAPE), Kharkiv, Ukrajna

Cél: A munka célja az artériás hipertóniában (AH), a magas vérnyomásban szenvedő szívbetegségben (HHD) és a bal kamrai (LV) diasztolés diszfunkcióban (DD) szenvedő betegek vérplazmájában keringő mikroRNS-133a szintek vizsgálata volt.

Anyagok és metódusok: Összesen 48, 52–23 ± 7,26 éves 2–3 fokú AH és HHD beteg (23 betegnél volt LV DD [főcsoport] és 25 betegnél normális LV diasztolés funkció volt [összehasonlító csoport]) és 21, gyakorlatilag egészséges, hasonló nemét és életkorát vizsgálták. Az AH és a HHD diagnózisát a 2018. évi ESC/ESH ajánlásoknak megfelelően végezték el. Az LV DD-t a 2016. évi ASE/EACVI ajánlások szerint határozták meg. A plazma mikroRNS-133a szintjét polimeráz láncreakcióval állítottuk elő CFX96 Touch System (BioRad), ≪TaqMan microRNS Assay≫ és ≪TaqMan® Universal PCR Master Mix≫ reagenskészletek felhasználásával (Thermo Fisher Scientific, USA).

Eredmények: Megállapítottuk, hogy a fő és az összehasonlító csoportba tartozó betegeknél a plazma mikroRNS-133a szintje szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a gyakorlatilag egészséges egyéneknél (0,094 [0,067, 0,147]) és (0,182 [0,102, 0,301]) szemben (0,382 [0,198,0,474) ]), o = 0,002 és o = 0,04. Mindezekben AH, HHD és LV DD betegeknél a plazma mikroRNS-133a szintje szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az AH, HHD és normális diasztolés funkcióval rendelkezőknél (o = 0,03). A fő és az összehasonlító csoportokban statisztikailag szignifikáns negatív összefüggés volt a plazma mikroRNS-133a szint és a bal kamrai tömegindex (LVMI) között (R = −0,40, o = 0,003 és R = −0,35, o = 0,04, ill.

Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy az AH-s betegek vérplazmájában a csökkent mikroRNS-133a szint jelentős szerepet játszik mind a HHD, mind az LV DD patogenezisében és kialakulásában.

Bevezetés

Az artériás hipertónia (AH) az egész világon tapasztalható magas gyakorisága miatt jelentős közegészségügyi probléma. Világszerte több mint egymilliárd felnőttnél van AH, a felnőtt lakosság legfeljebb 45% -át érinti a betegség (1). Az AH magas előfordulása következetes az összes társadalmi-gazdasági és jövedelmi rétegben, és a prevalencia az életkor előrehaladtával növekszik, és a 60 év feletti népesség 60% -át teszi ki (1, 2).

A krónikusan emelkedett vérnyomás (BP) a keringési rendszer által táplált főbb szervek, például a szív, a vesék, az agy és a szemek változásainak kialakulásához vezethet. Ezeket a változásokat a „célszerv károsodása” vagy a „magas vérnyomás által közvetített szervkárosodás” kifejezés alá sorolják. A magas vérnyomásban szenvedő szívkárosodást az Európai Unió és az Egyesült Államok vezető kardiológusai „hipertóniás szívbetegségként (HHD)” határozták meg (3–5). Ezenkívül a HHD korai megnyilvánulása a bal kamrai (LV) hipertrófia (3, 4). A HHD-ra összpontosítva fontos megjegyezni, hogy a magas vérnyomásban szenvedő betegek krónikusan megnövekedett LV-terhelése LV-hipertrófiát, csökkent LV-relaxációt, LV-diasztolés diszfunkció kialakulását, bal pitvari megnagyobbodást, az aritmiák, különösen a pitvarfibrilláció fokozott kockázatát és fokozott rizikót eredményezhet. a szívelégtelenség kockázata konzervált ejekciós frakcióval és a szívelégtelenség csökkent ejekciós frakcióval (1, 3, 4).

Különböző mechanizmusokat írtak le az AH kifejlesztésére, amelyek magukban foglalják a megnövekedett sófelszívódást, amely térfogat-bővülést eredményez, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) károsodott válaszát, a szimpatikus idegrendszer fokozott aktiválódását. Ezek a változások a megnövekedett perifériás ellenállás és a megnövekedett utóterhelés kialakulásához vezetnek, ami viszont az AH kialakulásához vezet (5, 6).

Egyre több bizonyíték támasztja alá azt a megfigyelést, hogy az AH a genetikai, epigenetikai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatásából származik. Úgy gondolják, hogy genetikai tényezők járulnak hozzá

A BP-variáció 30–60% -a.

Az ismert genetikai tényezők azonban a BP varianciájának csak 3% -át magyarázzák, aláhúzva azt a tényt, hogy sok genetikai változatot még fel kell fedezni. Ezen túlmenően ezek a megállapítások arra utalnak, hogy más tényezők, például a gén – gén kölcsönhatások és az epigenetika, létfontosságú szerepet játszhatnak az AH etiológiájában. A mai napig számos, az ér tónusát, gyulladását, hipertrófiáját és a szívizom fibrózisát, valamint az érfal átalakítását szabályozó számos tényező génpolimorfizmusának tanulmányozásának eredményeit tették közzé (7). Ugyanakkor a DNS-molekulák elsődleges változásaihoz kapcsolódó genetikai variációk mellett számos kardiovaszkuláris betegség kialakulásának és előrehaladásának fontos oka a génexpressziót szabályozó epigenetikus tényezők, amelyek magukban foglalják a mikroRNS-eket is (8, 9).

A mikroRNS-ek kicsi (~ 21 nukleotid) nem kódoló RNS-ek, amelyek negatívan szabályozzák a génexpressziót azáltal, hogy a fehérjét kódoló gének hírvivő RNS-eiben a 30-UTR helyekhez kötődnek, és csökkentik fehérje-expressziójukat. Kritikus patofiziológiai jelentőségüket markáns evolúciós konzervációjuk bizonyítja. A jelenlegi becslések azt sugallják, hogy finomítják a fehérjét kódoló gének akár 50% -ának expresszióját (10, 11). A mikroRNS-ek alapvetően fontosak minden sejtes folyamat szempontjából, és előfeltételei a normális szívműködésnek (9, 12).

Következésképpen az anomális mikroRNS expressziós profilok különböző kardiovaszkuláris állapotokkal, például hipertrófiával, fibrózissal, szívelégtelenséggel és aritmiákkal társulnak.

Osztályunk évek óta tanulmányozza a HHD kialakulását és progresszióját, valamint az adipokinek (13), a RAAS komponensek (14) és más tényezők szerepét. Tanszékünk új iránya az epigenetika tanulmányozása. Korábban közzétettük a microRNS-133a vizsgálatának eredményét esszenciális AH-ban szenvedő betegeknél, LV hipertrófia jelenlétében és hiányában (15). E munka folytatásaként az LV diasztolés funkciójának szempontjait tanulmányozták HHD-s betegeknél. A vizsgálat célja az artériás AH-ban, hipertóniás szívbetegségben és bal kamrai diasztolés diszfunkcióban szenvedő betegek vérplazmájában keringő mikroRNS-133a szintek vizsgálata volt.

Anyagok és metódusok

Negyvennyolc közepes vagy súlyos, nem elhízott, HD-ben szenvedő hipertóniás, 48-62 éves korú beteget (27 férfi és 21 nő) 52,23 ± 7,26 átlagéletkorban választottak ki a teljes kohorszból (n = 275) a felvétel alapján és kizárási kritériumok. A felvételi kritériumok az ellenőrizetlen AH (szisztolés és/vagy diasztolés BP szintek> 140/90 Hgmm), életkor> 18 év volt, és írásos beleegyező beleegyezéssel a részvételhez. Az inklúzió kritériuma az akut koszorúér-szindróma, az akut miokardiális infarktus, a szívelégtelenség, a pitvarfibrilláció, a 2-es típusú diabetes mellitus, az elhízás, az angina pectoris, a súlyos krónikus veseelégtelenség, az akut és krónikus gyulladásos betegségek, a súlyos májelégtelenség, a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a bronchiális asztma, terhesség, rosszindulatú daganat és fogyatékosság a tájékozott beleegyezés okának megismerésére.

A vizsgálat megtervezése szerint az összes beteget két csoportra osztottuk: fő csoportra, HHD-s és LV DD-s betegekre (n = 23), és az összehasonlító csoportban HHD-s és normális LV-es diasztolés funkciójú betegek (n = 25). A jelen vizsgálat kontrollcsoportja korábbi vizsgálatunkból származott (15). A kontroll csoportba 21 gyakorlatilag egészséges, hasonló nemű és korú egyén került.

Etikai nyilatkozat

A tanulmányt a helyi etikai bizottság hagyta jóvá (az Ukrajna Nemzeti Orvostudományi Akadémia „T. T. Malaya Therapy National Institute” kormányzati intézménye, a jóváhagyás dátuma 2017.01.19.). Valamennyi beteg önkéntes, tájékozott beleegyezését adta a vizsgálatban való részvételhez.

Az AH meghatározása

Az AH-t akkor diagnosztizálták, ha a szisztolés vérnyomás (BP)> 140 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomás> 90 Hgmm volt az artériás hipertónia diagnosztikájáról és kezeléséről szóló európai iránymutatás (2018) (1) szerint, vagy a AH és/vagy antihipertenzív gyógyszerek alkalmazása.

A diszlipidémia meghatározása

A diszlipidémiát akkor diagnosztizálták, ha az összes koleszterinszint 5,2 mmol/L fölött volt, és/vagy az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL) szintje 3,0 mmol/L fölött volt, és/vagy a triglicerid szint 1,7 mmol/L fölött volt az Európai Kardiológiai Társaság szerint diszlipidémia iránymutatás (2016) (16) vagy lipidlowering gyógyszer alkalmazása.

Antropometriai mérések

Antropometriai méréseket [súly, magasság, testtömeg, testtömeg-index [BMI], derékbőség és derék-csípő arány] szokásos eljárásokkal végeztünk (17). A magasságot és a súlyt az egészségügyi szakszemélyzet mérte, a résztvevők cipő és nehéz felsőruházat nélkül álltak, falra szerelt stadiométerrel (OMRON, Japán). A BMI-t a tömeg (kg) tömegének és a négyzetmagasságának (m 2) osztva számítottuk. A derék kerületét az alsó borda margó és a csípőcsík között félúton mértük, a résztvevők nehéz felsőruházat nélküli, kiürített zsebbel álló helyzetben voltak, és óvatosan lélegeztek ki. A csípő kerületét a fenék feletti maximális kerületként regisztráltuk.

BP mérés

Az Office BP-t hagyományos módszerrel mértük vérnyomásmérővel (Microlife BP AG 1-10, Magyarország).

EKG felvétel

A standard 12 vezetékes elektrokardiográfiát nyugalmi állapotban, hagyományos módszer szerint, háromcsatornás FX-326U EKG felvevővel végeztük (Fukuda, Japán).

Echokardiográfia

Az echokardiográfiát M- és B-módban, 2,5 MHz-es fázisú szondával végeztük orvosi diagnosztikai ultrahang-komplex SSD 280 LS alkalmazásával (Aloka, Japán). Az LV tömegét és az LV tömeg indexét az American Society of Echocardiography képletével számoltuk. Az LV hipertrófiáját akkor diagnosztizálták, amikor az LV tömegindex több mint 115 g/m 2 -re nőtt férfiaknál és 95 g/m 2 -re nőnél (1).

Az LV DD-t a 2016. évi ASE/EACVI ajánlásoknak megfelelően határozták meg (18). Az LV DD diagnosztikai kritériumai a septum e '14, a bal pitvar térfogatindexe> 34 ml/m 2, és a csúcs TR sebessége> 2,8 m/s.

A becsült glomeruláris szűrési sebesség (EGFR) kiszámítása

Az eGFR-t a CKD-EPI (19) képlet alkalmazásával számítottuk.

Vérvétel

Vérmintákat vettek közvetlenül a vizsgálat megkezdése előtt. A vérszérumot kezdetben fagyasztották és -70 és –80 ° C között tárolták, amíg az L.T. Kormányintézmény immun-kémiai és molekuláris-genetikai kutatások laboratóriumában tesztelték. Az Ukrajna Nemzeti Orvostudományi Akadémia Malaya Terápiás Nemzeti Intézete. ” A vérplazmát a vérminta centrifugálása után 30 percen belül izolálták, majd -70 és -80 ° C közötti hőmérsékleten lefagyasztották, és műanyag csövekben tárolták, amíg az Intézet laboratóriumába szállították.

Biomarker Assay

Az éhomi plazma glükóz, a szérum karbamid, a kreatinin és a húgysav szintjét enzimatikus módszerrel határoztuk meg Humareazer 2000 analizátorral (HUMAN GmbH, Németország). Az összes koleszterinszintet (TC), az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterint, a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterint és a triglicerid szintet (TG) direkt módszerrel mértük a Humareazer 2106 analizátoron (HUMAN GmbH, Németország). Az N-terminális B típusú natriuretikus peptid (NT-proBNP) szérumszintjét (pg/ml) enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (ELISA) mértük az Elecsys proBNP vizsgálati készlet készítésével (Roche Molecular Systems, Inc., Svájc) a Roche Diagnostics Cobas Fara Immunassay Analyzer (Roche Inc., svájci) segítségével.

MicroRNS-133a meghatározása

A mikroRNS-t 300 μl plazmából izoláltuk a „NucleoSpin miRNA Plasma” kit (Macherey-Nagel, Németország) felhasználásával. A miR koncentrációt a „Qubit 3” (Life Technologies, USA) alkalmazásával határoztuk meg, a „Qubit ™ microRNS” (Thermo Fisher Scientific) reagenskészlettel. A reverz transzkripciót a „TaqMan MicroRNA Reverse Transcription Kit” (Applied Biosystems, USA) és egy specifikus Hsa-miR-133a hurokprimer (assay ID 002246, Applied Biosystems, USA) felhasználásával hajtottuk végre. A mikroRNS szint elemzését valós idejű polimeráz láncreakcióval (PCR) végeztük a „CFX96 Touch” (BioRad) detektáló rendszer és a miR expresszió monitorozására és elemzésére szolgáló reagenskészletek alkalmazásával „TaqMan microRNA Assay” és „TaqMan® Universal PCR Master”. Keverje össze ”(Thermo Fisher Scientific, USA) a gyártó utasításainak megfelelően. Az U6 kisméretű RNS-t (U6 snRNS assay ID 001973, Applied Biosystems, USA) használtuk endogén kontrollként a reverz transzkripcióhoz és amplifikációhoz. A relatív normalizált mikroRNS szint elemzését és kiszámítását a CFX Manager Software (BioRad) segítségével végeztük el.

Statisztika

A kapott eredmények statisztikai elemzését a Windows SPSS rendszerének 22. verziójában (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) végeztük. A változók normalitásának megoszlását Kolmogorov-Smirnov teszttel teszteltük. Az adatokat átlagos (M) és szórásként (SD) adtuk meg a normál adateloszláshoz, illetve a medián és interkvartilis tartományhoz [Me [25%, 75%]] a kóros adateloszláshoz. A betegcsoportok fő paramétereinek összehasonlításához egy kétfarkú Student t-teszt vagy Mann-Whitney U-tesztet alkalmaztunk. A kohorszok közötti kategorikus változók összehasonlításához elvégeztük a Chi2 tesztet (χ2) és a Fisher F pontos tesztet. Három változó összehasonlításának meghatározásához egyirányú ANOVA-t (ANalysis Of VAriance) használtunk poszt-hoc Tukey Őszintén Jelentős Különbség. A korreláció elemzéséhez Spearmen tesztet használtunk. A különbségeket statisztikailag szignifikánsnak tekintették o Kulcsszavak: artériás hipertónia, hipertóniás szívbetegség, mikroRNS-133a, bal kamrai diasztolés diszfunkció, epigenetika

Idézet: Koval SM, Snihurska IO, Yushko KO, Mysnychenko OV, Penkova MY, Lytvynova OM, Berezin AE és Lytvynov VS (2020) Keringő microRNA-133a artériás hipertóniában, hipertóniás szívbetegségben és bal kamrai diasztolés diszfunkcióban szenvedő betegeknél. Elülső. Cardiovasc. Med. 7: 104. doi: 10.3389/fcvm.2020.00104

Beérkezett: 2020. február 05 .; Elfogadva: 2020. május 18 .;
Publikálva: 2020. július 07.

Chris J. Pemberton, Otago Egyetem, Új-Zéland

Christoph Liebetrau, Kerckhoff Klinik, Németország
Kenichi Hongo, Jikei Egyetem Orvostudományi Kar, Japán